Dunántúli Napló, 1979. október (36. évfolyam, 269-299. szám)
1979-10-11 / 279. szám
Együttműködési szerződés a Volán, a szén- és az ércbánya vállalat között Javítják a munkásszállítás színvonalát 1980 végétől a munkásjáratokon csak új típusú buszok közlekednek A munkásszállítás minőségéről valahogy kevesebbet beszélünk, mint a helyi tömegközlekedésről. Pedig ez a téma legalább olyan fontos, mert nagyban befolyásolja a munkába indulók közérzetét, sőt meghatározhatja egész napi hangulatukat. Ismeretes, hogy felszabadulásunk 35. évfordulójának, valamint az MSZMP XII. kongresz- szusának tiszteletére széles körű munkaverseny bontakozott ki, melyhez többek között a Mecseki Szénbányák Vállalat, a Mecseki Ércbányászati Vállalat és a 12-es Volán Vállalat dolgozói is csatlakoztak. Ahhoz, hogy a két bányavállalat maradéktalanul teljesíteni tudja többletvállalását, elengedhetetlenül szükséges, hogy a bányászok időben, korszerű körülmények között jussanak munkahelyeikre. Jelenleg a Volán naponta 48 autóbusszal 9000 dolgozót szállít a Mecseki Szénbányák munkahelyeihez, míg 36 busszal 6000 dolgozót a Mecseki Érc- bányászati Vállalathoz. Érdemes megemlíteni, hogy a közlekedési vállalat ezt a komoly feladatot a lehetőségekhez képest már eddig is jól ellátta. A szénbányák dolgozóit szállító autóbuszok mintegy 84 százaléka új típusú; ugyanez az arány az ércbányákhoz közlekedőknél mintegy 70 százalék. Az utaztatási színvonal további javításáért tegnap délelőtt a Volán központjában szocialista együttműködési szerződést kötött a 12-es Volán Vállalat a Mecseki Szénbányákkal és a Mecseki Ércbányászati Vállalattal. A szerződésben a Volán vállalta többek között, hogy az utaztatást úgy szervezik meg, hogy minél kevesebb járat maradjon ki, ezáltal a munkába késve érkezők száma is csökken. Ezen túl az is szerepel a szerződésben, hogy 1980 végétől a munkásszállításban csak új típusú autóbuszok vesznek részt. A szocialista együttműködési szerződést a 12-es Volán részéről Fűzi Árpád igazgató, a Mecseki Szénbányáktól Garamvöl- gyi János igazgató, a MÉV-től Tóka Jenő igazgatój valamint a három vállalat párt-, szakszervezeti és KISZ-vezetői látták el kézjegyükkel. R. N. Milanko Aenovica Fejér megyébe látogatott Milanko Renovica, a Bosznia-Hercegovina Szocialista Köztársaság végrehajtó tanácsának elnöke és kísérete szerdán Fejér megyébe látogatott. Először a 11 000 hektáros Agárdi Mezőgazdasági Kombinát zichyújfalui tápkeverő üzemét és sertéstelepét, majd pedig a Székesfehérvári Könnyűfémmüvet kereste fel. A látogatás következő, egyben utolsó állomása a dunaújvárosi Dunai Vasmű volt. Milanko Renovica mindkét kohászati üzemben megtekintette a korszerű hengerművet és az országaink közötti kohászati, illetve alumínium- ipari együttműködés továbbfejlesztésének lehetőségei iránt érdeklődött. Az új csomópont madártávlatból Haláridő előtt Erb János felvétele átadták a csomópontot smarm—mm—mmmmmmmamK—msmammmmmmmBm—mama—mmm■ a Szigeti vámnál Korszerűbb, biztonságos a közlekedés Egy közlekedési gonddal ismét kevesebb van Pécsett. Elkészült, és tegnap minden ünnepélyes aktus nélkül átadták a Szigeti vámnál lévő közúti csomópontot. Az autósok még néhány hónappal ezelőtt is átko- zódtak, mikor a Magyarürögi útról vagy a Páfrány utcáról akartak kihajtani. Sokszor bizony percekbe került, míg egy ilyen manővert sikerült végrehajtani — gyakran balesetveszélyt előidézve. Mindez a múlté ... A Közúti Építő Vállalat a csomópont korszerűsítését idén június elején kezdte. A munkálatok során új nyomvonalra került a Magyarürögi út, kiszélesítették a Páfrány utcát az autó- buszállomás déli végétől, valamint szélesebb lett a 6-os út. A korszerűsítés előtt a csomópontban haladó sávok száma mindössze négy volt, most ugyanez tizenegyre emelkedett. Jelenleg a 6-os úton közlekedőknek van elsőbbségük, de amennyiben elkészül a 6/A út 4. szakasza, akkor a Páfrány utcáról érkezőknek lesz elsőbbségük. A csomóponton forgalom által befolyásolt jelzőlámpák működnek csütörtöktől. A Magyarürögi út, 6-os úthoz csatlakozó régi nyomvonalánál egy 30 állásos személygépkocsiparkolót alakítanak ki, mely bizonyára enyhíteni fogja az ABC környékének parkolási gondjait. Az új csomópont építésének költsége meghaladja a 13 millió forintot. Dicséret illeti a Közúti Építő Vállalatot, hogy határidő előtt elkészült a kivitelezéssel, igazán, szép munkát végezve. Gettó József építész, a X. siklósi kerámia szimpozion résztvevője nyitotta meg kedden délután a siklósi vár lovagtermében az idei keramikustalálkozó anyagából rendezett kiállítást A megnyitó után kétnapos konferencián értékelték a kerámiaszimpozion eredményeit (Tudósításunk a 2. oldalon.) Román Ifjúsági delegáció érkezett Budapestre A KISZ Központi Bizottságának meghívására szerdán hazánkba érkezett a Román Kommunista Ifjúsági Szövetség delegációja, élén Pantelimon Gavanescuval, a Román KISZ Központi Bizottságának első titkárával, a Román Szocialista Köztársaság ifjúsági miniszterével. A vendégek fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára. Jelen volt Victor Bolojan, Románia magyarországi nagykövete. Szerdán délután a KISZ KB székházában megkezdődtek a magyar—román ifjúsági tárgyalások. Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXVI. évfolyam, 279. szám 1979. október 11., csütörtök Ara: 1,20 Ft Az én érdekem a mi érdekünk? Ne tűnjék szójátéknak, ha a címben szereplő kérdésnek fordítottját is megfogalmazzuk: a mi érdekünk az én érdekem? Mert mindkét formában jogos a kérdés, s a válasz egyaránt: igen. Csakhogy az érdekviszonyok bonyolult szövevényt alkotnak. Nehéz eligazítani a szálakat; az enyém, a mienk, az enyém, a mienk ... ám ha nehéz is, meg kell tennünk. Csak igy válik világossá, hogy legtöbbször a közös és az egyéni érdekeltség azonos úton jár, azonos célok felé terel. Bátortalan próbaként a textilipar néhány nagyvállalatánál mintegy másfél esztendeje bevezették azt a bérezési gyakorlatot, amely fő helyre állította a technológiai előírások szigorú betartását, a fonástól a kikészítésig, a termékminőséget. A próbálkozásnak nagy visszhangja támadt. Voltak, akik tiltakoztak, mások helyeseltek. Nem rehéz eldönteni, kik miként vélekedtek, hiszen akik kiváló minőségű árut tudtak előállítani, azt mondták, na végre; akik beérték a mindig közepessel, a gyakran gyengével, azok azt hajtogatták, mivégre az egész?! S mert az eltelt idő azt bizonyította, hogy igenis jól ötvözhetők a közös és az egyéni érdekek — az első osztályú áruk arányának növekedése egy-egy vállalatnál három—ötmillió forinttal gyarapította az árbevételt, ugyanakkor az egyéni keresetek a kiválóan dolgozóknál — a bátortalan próbálkozásból most már a kollektív szerződésbe bevett bérezési rend lett. Jól járt az egyén, a vállalat, a népgazdaság. Igaz, akadtak olyanok is, akik rosszul jártak; a minőségi előírásokat nem teljesítők keresete csökkent. Túlzás lenne egyetlen iparcsoport néhány vállalatának kezdeményezését rendkívüli horderejűnek föltüntetni. Mégis, a történtekben benne rejlik a változtatás lehetősége, de az is: mennyire szokatlan, ha az értékesebb munkát az átlagosnál sokkal magasabb bérrel ismerik el. Azt még úgy-ahogy elfogadják a közepes teljesítménnyel —, vagy még annál is kevesebbel — tisztes javadalmazást elérők, hogy néhány munkatársuknak két-háromszáz forinttal többje van. Am akkor, ha „megugranak" a keresetek, s a különbség túljut az ötszáz forinton, bizony megszólal a kórus, korlátozott számát hangerővel pótolva. Az ugyanis kétségtelen: ebben a kórusban a kisebbség szerepel. A többség szívesen vállalja a próbát, képességei folyamatos tanúsítását, ha: érdemes ezt tennie! Túl sok tapasztalat figyelmeztet most már arra, hogy a kiemelkedő munkát értékénél kisebbre, a közepes és ennél is gyengébb teljesítményt viszont valós hasznánál jóval nagyobbra értékeljük, s igy is javadalmazza a társadalom ösztönző- és intézményrendszere. Amikor tehát választ keresünk a kérdésre — hogy az én érdekem a mi érdekünk-e — akkor azt kell mondanunk: igen, de ez olykor nem derül ki félreérthetetlenül. M. O.
