Dunántúli Napló, 1979. október (36. évfolyam, 269-299. szám)

1979-10-09 / 277. szám

1979. október 9., kedd Punci man fíaplö 3 anyag­ellátása Szükség van a termelési tapasztalatokra II búza tápláló­Kiállítás Székesfehérváron A fényképezés története Mikrofotografóló masina az 1870-es évekből Fotó: Kabáczy Szilárd Az istállótrágyázás jelentősége Az őszi búza körültekintő táplálóanyag-ellátást igényel, mert hosszú, 270—300 napos, tényészideje alatt rendkívül sok külső környezeti Hatást kell elviselnie az éghajlati­időjárási elemek, a talajadott­ságok, a mikro- és makroszer- veze ek és az ember technoló­giai tevékenysége oldaláról egyaránt. Mindezek mellett a búzával egyre nagyobbak a minőségi követelményeink. A helyes tudományos gon­dolkodás az éghajlatot, idő­járást, talajt, növényt, termést egységes rendszernek fogja föl, amelyek egymással bonyo­lult összefüggést mutatnak. Az ember ebbe a kapcsolatrend­szerbe a technológiával, a faj­tamegválasztással és a táplá­lóanyag-ellátással tud legha­tékonyabban beleavatkozni. Az őszi búzo sok vizsgálat átlagaként kiszámítva 1000 kg szem és a hozzátartozó szalma terméséhez 25 kg nitrogént, 12 kg foszfátot, 10 kg kálit és 10 kg kalciumot vesz föl a talaj­ból. A különböző mikroelemek­ből saját össztömegének több mint két ezrelékét. A nagy ter­méshez, o 6—7 tonnához na­gyon sok táplálóanyag kell. A gondjainkat, az anyagi vonatkozásait nem is tekintve, mégsem a mennyiségi köve­telmények teljesítése okozza. A növénynek szánt tápláló­anyagok a talaj szerves és szervetlen alkotórészeivel, bo­nyolult kémiai és biokémiai rendszerével, makro- és mikro- szen/ezeteivel kerülnek kapcso­latba, s a tudomány jelenlegi felkészültsége mellett az ezek­nek következtében kialakuló folyamatok egyes szakaszait lehetett csak tisztázni. így a kiváló búzatermesztők tapasz­talatai nélkülözhetetlenek a helyes döntések meghozatalá­hoz. fejlődési szakaszok Az egészséges és jó fejlő­déshez alkalmas időben elve­tett állomány kell. A csíranö­vény két hétig a mag tartalé­kaiból él. Az idén az ezer- szemsúly alacsony volta miatt számítani kell arra, hogy rövi- debb ideig lesz elegendő a tartalék. A növény közben fo­kozatosan a gyökérzetének nö­velése mellett a talaj tápláló­anyag-készletére építi fel táp­lálkozását. A bokrosodás szakaszában két fontos dolog alakul ki: 1. A búza elfoglalja a ren­delkezésére álló területet úgy, hogy oldalhajtásokat fejleszt. 2. Kialakul a gyökérrendsze­re, a termőtalaj mélysége és térfogata, vízgazdálkodása és táplálóanyag-ellátottsága szerint. A bokrosodás közepe táján megkezdődik a tenyészőcsúcs differenciálódása. Ennek elő­segítése érdekében műtrágyát érdemes adni. A tenyésző­csúcs végső alakja ugyanis a kalász lesz. Eldől tehát, hogy hány produktív kalászt hoz az állomány egy hektáron. Ké­sőbb már ezt a számot befo­lyásolni nem tudjuk. Fő táp­lálóanyag-igény ilyenkor a N és a P iránt mutatkozik. A szárba indulás szakaszá­ban azok a szárak indulnak közel egyidőben fejlődésnek, amelyeknek a tenyészőcsúcsa a differenciálódást befejezte. Ilyenkor táplálóanyag-adago­lással befolyásolhatjuk a pro­duktív kalászkák számát. Ez ki­sebb többletet biztosít csak, mint a bokrosodáskori. A P fejtrágyával elsősorban és a N-nel aszályos vidékeken K- val is kombináltan jól befo­lyásolható még a virágok fer- tilitásq. A szárba indulás vé­gén tehát a szemszám is de- teiminálódik, később erre a terméselemre nem tudunk már hatni. A kalászolás szakaszában jelentkezik az utolsó nagy táp­lálóanyag-igény a búza részé­ről, mert ennek a virágzása­kor dől el, hogy mekkora lesz az ezerszemsúly. Az idei év­ben a búzafajták a szárazság­tól szenvedve egyes helyeken a táplálóanyag vagy a mikro­elem hiányában 20—25%-kal is kisebb ezerszemsúlyt produ­káltak. Ez volt a legérzéke­nyebb kiesés a téli, kora­tavaszi kiritkulás mellett. S eh­hez szokott járulni, mint idén is a kis hl-súly. Szerencsére, idén ez nem rontotta le a mi­nőséget. Mikroelem-ellátás A makroelemeken 'kívül na­gyon fontos szerepet játszanak a búza életében a mikroele­mek is. Költségességük miatt azonban ritkán szánják rá ma­gukat az üzemek ezek haszná­latára. Legolcsóbb is a pót­lásuk az istállótrágyázás rend­szeresítésével. Ha erre nincs lehetőség, akkor a megyei át­lagtermések szintjén a mikro­elemeket mindenképpen pótol­ni kell, hisz a drága és nagy adagú műtrágyák hasznosulá­sát is elősegítik. Megyénkben az őszi búza­kukorica túlsúly és a nagy adagú műtrágyázás miatt a kolcium-, a magnézium-, a cink- és a rézellátásra kell kü­lönösen figyelnünk. A tala­jaink savanyodnak, a kalcium mennyisége egyes térségekben csökken. Gyakran társul hozzá magnéziumhiány is. A növény klorofillmennyisége és -aktivi­tása a kívánatos alatt marad. Terméskiesést okoz. A cink és réz pedig az anyagcsere-folya­matok mellett a megterméke- nyülési viszonyokat is szabá­lyozza. Gyakori jelenség, hogy ablakos kalászokat lelünk, vagy egy-egy kalászkában a 3—5 szem helyett csak kettő termékenyül meg. Ezt a jelen­séget jórészt megszüntethetjük a mikroelemek pótlásával. Az Állami Gazdaságok Szak- szolgálati Állomása a múlt ta­vasszal kiterjedt növényvizsgá­latokat folytatott őszi búzán, és időben jelezte a várható mikro- és makroelem-hiónyo- kat. A megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás pedig a szerek megválasztásához, adagolásához és beszerzésük­höz nyújtott segítséget, és kész segíteni a jövőben is. Dr. Hegyi Géza agrokémiai főmérnök, a mg.-tudományok kandidátust) ül : l*el i*a Megdolgoztam a fizetésemért Tízezrek áramdíj-megtakarításból o Tulajdonképpen elég régen nem láttam Anschau László barátomat, aztán kétszer is összefutottunk a Kossuth Lajos utcában. A szokásos kérdések: — Hogy vagy? Hát te? ... — után tisztázódott, most Belvárd- gyulán dolgozik, a termelőszö­vetkezetben energetikus. Nem akartam hinni a fülemnek. Asz­falton nőtt, belvárosi gyerek. — Ha nem hiszed, gyere, s keress fel . . . Amikor néhány hét múlva együtt sétáltunk a majorban a gépek között, kezdtem megér­teni az energetikust. — Ne hidd, hogy a friss le­vegő vonzott — mondta, mint­egy vallomásként. — Szeretem a szakmám, a munkám, s főleg cizt, ha magam intézem a sor­som. Anschau László a gépipari­ban érettségizett, erősáramú technikusként keresett munka­helyet jó néhány évvel ezelőtt. Előbb a Mecseki Szénbányák újhegyi üzemében dolgozott 9 évig; mi tagadás, az utolsó években már nem nagy ambí­cióval. Ő mondta: ha nem tu­dok valami mást, valami pluszt hozni, akkor a munka sem ízlik úgy. Amikor a Mechanikai La­boratórium indult, azonnal je­lentkezett. „Fantáziát láttam benne - mondja —, hisz ez egy teljesen új doloq volt Baranyá­ban. Híradástechnika! De aztán valahogy nem találtam mea a számításomat, főleq anyagilag nem.” Az AGROBER minőségé­ben más munkahely volt. főleg elmélet, s talán még ma is ott dolgozik, ha nem jön Belvárd- gyula. o — Mi itt a feladata egy ener­getikusnak? — Elég sokrétű munka. Veze­tem a villanyszerelő brigádot, az agroberes tapasztalatok nyomán- részt veszek az új léte­sítményeink energiatervezésé­ben, de figyelem a termelőszö­vetkezet egészét, próbálok fo­rintokat megtakarítani. A tsz telepeinek is van egy úgynevezett villamos csúcsfo­gyasztása, s ha ezen felül dol­gozik egy gép, a plusz kilo­wattórák ezresekbe kerülnek. Év elejétől az volt a feladata, hogy felmérje a nagyfogyasztó­kat, s gépről gépre kidolgozza az üzemidőket: melyik mettől- meddig dolgozhat ahhoz, hogy ne legyen túlfogyasztás. Kész a számítással. Az 1977-es esztendőben egy kilowattóra a gazdaságban át­lagban 1,96 forint volt; nem törődött senki sem a csúcsidők­kel, semmivel. A pontos föltér­képezés, „programozás” után azonos mennyiség fogyott a villanyból, de a csúcsidők ész­szerű figyelésének köszönhetően 1 kilowattóra az idén már csak 1,23 forint lesz . . .- Szóval erre mondtam ne­ked ott a Kossuth Lajos utcá­ban, hogy már megdolgoztam a fizetésemért. Az idén úgy 80—100 ezer forinttal keveseb­bet fizet gazdaságunk a DÉ- DASZ-nak. Anschau László a vidám em­berek csoportjába tartozik; még nem láttam mérgesnek, ideqesnek. Iqazi társasági em­ber: mindenkihez van egy ked­ves, meleg szava. o Busszal jár ki. Az eleinte szo­katlan volt, de jobb nincs. Fél­óra mindössze. Azzal vigasztal­ja magát, hogy Kertvárosból sincs közelebb Újhegy. (Fischer Ferenc, a termelő- szövetkezet elnöke: „Anschau László? - Tudja, én azt kíván­nám, hogy minden tsz-be men­jen egy ilyen energetikus. Azon túl, hogy a szakmáját érti, sze- :eti, rendes, szolid, jó szándékú embernek ismerem."- Gondoltad valaha, hogy tsz-tag leszel?- Pontosítsunk; még nem va­gyok tsz-tag, csak alkalmazott. Majd, az év végén megkérem: lehetek-e? Addig bizonyítani kell. Felesége, nagy fia van: egy­szobás lakásban élnek. Talán az idén sikerül a minőségi cse­re ...- Olaszban, Belvárdgyulán is építkeznek?- Nincs annyi pénzem, meg egyelőre nem is merek váltani. A munkahely ott van, ez egye­lőre elég, a falusi életformától félek . .. vagyis egyelőre nem. Majd meglátjuk. Itt a major mellett néhány négyszögöl házikertet kap ősz­től. Már átnézte a szakkönyve­ket, konzultált a főkertésszel. Mit érdemes, meg hogyan ...- Előbb-ptóbb észre kell azt venni — magyarázza —, hogy senkinek sem röpül a sült ga­lamb a szájába. Megtehetném, mint mások: karba tett kézzel állni a műhelyben és panasz­kodni: nincs anyag, nincs pénz. Én, amikor ez bekövetkezett, az első adódó alkalommal munka- nelyet váltottam. Eddig három volt, tizenöt-tizenhat év alatt, ez a negyedik. S most azt sent mondom, hogy ez a végállo­más. Ameddig szükség van itt rám, ameddig a munkámnak értelme van, itt maradok. To­vább egy percet sem, nem érezném jól magam. Épp a héten beszélt az ener­giafelügyelettel telefonon: jö­vőre szeretne egy tanfolyamot elvégezni, A folyékony energia- hordozókkal való takarékosko­dás — ez lesz a téma. — Hányadik tanfolyam ez? — Nem tudom. Sokadik. — Mire jó ez? — Tanulni is lehet. De más is van. Ébren tartja, felébreszti egy ismétlés az emberben a szakmát. o Kérdi, nincs-e kedvem egy kicsit körülnézni a gazdaság­ban. Mert ha van, felmennénk a hegyre, a szőlőpréshez is. Csodálatos automata, minden­tudó gép. Vállalom az utat. Előbb csípünk néhány szem szőlőt a kádból: kicsattanó, gyönyörű szemek, mézédesek — majd megkóstoljuk a gazda­ság borát. — Na, milyen borunk van? — kérdi, s minfha a „borunk” szó­nak most erősebb nyomatéka lenne. Azt fejezi ki: miénk. — Elégedett ember vagy? — Nevetni fogsz: az. Kozma Ferenc Úttörő törekvésnek adott ott­hont a székesfehérvári Csók István képtár a fényképészet történetének bemutatásával. Huszonnégy intézmény, köztük a pécsi Janus Pannonius Mú­zeum és számos magángyűjtő járult hozzá ahhoz, hogy a ki­állítássorozat első része a fényképezés kezdeteit doku­mentálhassa. rr Osfénykép A magyar fotótörténet is Daguerre nevével kezdődik. A Hasznos Mulatságok című lap 1839 februárjában számol be a francia „ábrázolatairól”, amely­től „mondhatatlan érzések tá­madnak a keblekben”. A neves francia 1839 tava­szán egy képsorozatot készített, amelyből egyet Ferdinánd csá­szárnak, egyet Metternich kan­cellárnak küldött, a harmadikat pedig a császár párizsi követe, Apponyi Antal kapta az alábbi dedikációval: „Felvétel a da- gerrotípia felfedezésének meg­állapítására, amelyet Apponyi gróf úrnak fölajánl az ő leg- clázatosabb és legengedelme­sebb szolgája”. Az Apponyinak ajándékozott ősfénykép az Or­szágos Műszaki Múzeum tulaj­donát képezi és a fehérvári ki­állítás egyik felbecsülhetetlen értékű darabja. Festők és fényképészek Az első fényképészek szinte valamennyien festők voltak, de akkor még bizonyára nem sej­tették, hogy a fényképezés sza­badítja fel a képzőművészete­ket a hasonlatosság keresésé­nek lidércnyomása alól. A fény­kép és a film a realizmus utáni vágyat kielégítette, a festésze­tet új utakra terelte. Az első hivatalos fényképé­szünk a velencei származású Marastoni Jakab volt, aki 1836- ban telepedett le Pesten és mű- lermet nyitott. Az egyik legje­lentősebb magyar fényképész Simonyi Antal is festészeti ta­nulmányokat folytatott. Való­színű tőle származik a kiállítá­son látható sztereofelvétel, amely Teleki Lászlót és szobá­ját mutatja be közvetlenül ön- gyilkossága után. Az is nagyon valószínű, hogy ez a világ első bűnügyi felvétele, amely 1861- ben készült. Híres festőművészünket, Ba­rabás Miklóst anyagi gondok késztették arra, hogy fényké­pezni kezdjen, hamarosan a kor egyik legjelentősebb port- rétistájávó válik. Borsos József is festőművészként indult, ké­sőbb fotóműtermet nyitott. Igen gazdaq anyagot láthat­nak az érdeklődők október kö­zepéig : korabeli fényképező masinákat, árnyképeket, az első fotós szakkönyvet, talbotípiákat és litográfiákat, Buda és Pest első látképeit, történelmi nagy­ságok arcképeit. A megnyitó közönsége még Petőfi arcképét is láthatta, de a féltett kincset visszavitte az Irodalmi Múzeum. Zágoni Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom