Dunántúli Napló, 1979. október (36. évfolyam, 269-299. szám)

1979-10-01 / 269. szám

MP!-—--.¥WW Phalli ;J,WiBTT AGY VI LAG BAN A dél-libanoni helyzet állt azoknak a megbeszéléseknek a k3- zéppontjában, amelyeket Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszaba- ditási Szervezet vezetője Al-Csadli Al-Qulcibivel (jobbra), az Arab Liga főtitkárával folytatott Bejrutban. (KS—MTI telefoto) A Kínai Népköztársaság nemzeti ünnepe Elutazott Gerhard Schürer Vasárnap elutazott hazánk­ból Gerhard Schürer miniszter­elnök-helyettes, a Német De­mokratikus Köztársaság Állami Tervbizottságának elnöke, aki Huszár István miniszterelnök­helyettessel, az Országos Terv­hivatal elnökével a következő ötéves tervidőszak gazdasági együttműködési kérdéseiről foly­tatott tárgyalásokat. Búcsúzta­tásánál a Ferihegyi repülőtéren jelen volt Rudolf Rossmeisl, az NDK budapesti nagykövete is. Szabotázsakció Iránban Az Irán délnyugati részén fekvő Khuzesztán tartományban ismeretlen tettesek vasárnap felrobbantottak egy mikrohullá­mú adóállomást. A robbanás következtében megszakadt a telefon- és a rádiótelefon­összeköttetés Khorramshar ki­kötővárossal, valamint az aba- dani olajfinomítóval. A Pars hírügynökség jelenté­se szerint a szabotázsakciót ei- lenforradalmárok követték el. Hasszán Eszlami posta- és távközlési miniszter a merénylet kapcsán elmondta, hogy rend- fenntartó erőket irányítottak a tartományba esetleges további szabotázsakciók megakadályo­zására. A robbanás személyi sérülést nem okozott. A ható­ságok remélik, hogy a tarto­mánnyal való érintkezés szem­pontjából kulcsfontosságú adót öt napon belül kijavítják. A hét végén két arab férfit végeztek ki Khorramsharban „külföldi hatalmakkal fenntar­tott kapcsolatok és az iszlám kormány elleni felforgató tevé­kenység" vádjával. A kínai hadsereg alakulatai folytatják provokációs támadá­saikat Vietnam Cao Bang és Doang Lien Son tartományai ellen — közölte a VNA viet­nami hírügynökség. Szeptember 23-án kinai ka­tonák behatoltak Cao Bang tartomány Chung Hanh járásá­nak területére és tüzet nyitottak a békés lakosokra. Másnap Hoang Lien Son tartományban + SALISBURY: A Salisbury! bábkormányzat fegyveres erői vasárnap — immár negyedik egymást követő napon — újabb támadást intéztek Mozambik ellen. Szóvivőjük szerint a tá­madás a Zimbabwe Afrikai Nemzeti Felszabaditási Hadse­reg (ZANLA) „támaszpontjai" ellen irányult. Mini ismeretes, Mozambik ad otthont a rhode- siai fehértelepes terror elől el­menekült zimbabwei hazafiak egy részének. ♦ Rendürgyilkosság Sag Sebastiaaban A baszkföldi San Sebastian egyik elővárosában vasárnap reggel ismeretlen tettesek go­lyózáport zúdítottak három szol­gálatot teljesítő rendőrre. Az egyik rendőr meghalt, a másik kettő megsebesült Spanyolor­szágban ez év eleje óta 112 politikai motivációjú gyilkossá­got követtek el. A meggyilkol­tak közül 48-an rendőrök vol­tak. ♦ + BELGRAD: Az el nem kö­telezett országok hírügynöksé­geinek 2. konferenciáját ez év november 22. és 24. között tart­ják meg Belgrádban. Ezt meg­előzően, november 19-én és 20-án, ugyancsak a jugoszláv fővárosban, a hírügynökségek egyeztető irodája ülésezik — közölte a Tanjug. A belgrádi tanácskozások középpontjában a havannai csúcsértekezlet ha­tározataiból fakadó' hírügynök­ségi feladatok rögzítése áll majd. több tucat kínai katona meg­támadott egy vietnami határőr- helyet. Ugyanebben a tarto­mányban kínai alakulatok mé­lyen behatoltak Vietnam terü­letére és több polgári lakost, valamint határőrt megöltek, il­letve megsebesítettek. A vietnami egységek felvet­ték a harcot a támadókkal és visszavonulásra kényszerítették őket — jelenti a VNA + PÁRIZS: Franciaországban, Olaszországban, Spanyolország­ban, Belgiumban, Hollandiában, Luxemburgban és Monacóban szeptember 29-én éjfélkor meg­szűnt a nyári időszámítás. Az óramutatókat egy órával visz- szaálütötték, így tehát vasár­naptól kezdve a pontos idő ezekben az országokban meg­egyezik a közép-európai idővel. A Spanyol Szocialista Mun­káspárt (PSOE) rendkívüli kong­resszusa szombaton este ismét Felipe González Márquest vá­lasztotta meg a párt főtitkárá­vá. A plenáris ülés több doku­mentumot hagyott jóvá, ame­lyek meghatározzák a párt po­litikai jellegét és jövendő poli­tikáját. A kétnapos tanácskozás va­sárnap hajnalban az újonnan megválasztott főtitkár zárszavá­val ért véget. González záróbe­szédében kijelentette: még „hosszú és nehéz” lesz a vál­ság, amelyet a spanyol demok­rácia most él át. Elítélte az + MALABO: A malabói rádió szombaton este rövid közle­ményben erősítette meg, hogy kivégezték Francisco Macias Nguemát, Egyenlítői Guinea volt elnökét. Végrehajtották a halálos ítéletet az augusztus­ban megbuktatott diktátor hal társán is. ETA baszk szeparatista szerve­zet bűnös terrortevékenységét, és jelezte, hogy a PSOE támo­gatni fogja a nemzetiségek ön- kormányzati státuszát. A főtitkár — „a francia és az olasz szocialisták tapaszta­lataira" hivatkozva — elutasí­tott mindennemű egységfrontot a Spanyol Kommunista Párttal. Bejelentette, hogy a PSOE-t olyan „fegyelmezett szervezet­té" fejlesztik, amelyben min­denkinek tartania kell magát a szervezeti szabályzathoz, és „nem tűrnek meg frakciókat, il­letve — a pártvonaltól eltérő — irányzatokat”. Jelentős évfordulóról emlé­keznek meg október 1-én Kíná­ban: harminc évvel ezelőtt ki­áltotta ki Pekingben a Népi Ta­nácskozó Testület a Kínai Nép- köztársaságot, a föld legnépe­sebb országában ezzel meg­nyílt az új élet építésének lehe­tősége. A Kínai Népköztársaság ki­kiáltását hosszú fegyveres és politikai harc előzte meg. A félgyarmati sorban tartott ha­talmas ország évtizedeken át — kiszolgáltatva az imperialista hatalmak kizsákmányolásának és a japán fegyveres agresszió­nak — folytatott harcot a nem­zeti megújulásért, a társadalmi felszabadulásért. A felszabadító harc vezető ereje a Kínai Kommunista Párt volt, amely fellépett az országot kiszolgáltató burzsoá tömörülés, a Kuomintang ellen is. A kínai hazafiak harcát a kezdetektől fogva nagy figyelem és rokon- szenv kísérte világszerte, a nemzetközi kommunista mozga­lom rendkívül nagy jelentőséget tulajdonított ennek a küzde­lemnek, a Szovjetunió pedig létfontosságú támogatásban részesítette őket. A második világháborúban aratott győzelem kedvező fel­tételeket teremtett a kínai nép felszabadító harcának is: a szovjet hadsereg a japán meg­szállás alól felszabadította Északkelet-Kínát, s ezzel létre­jött a népi erők legjelentősebb bázisterülete. A Kínai Népi Fel­szabadító Hadsereg nagy meny- nyiségű fegyvert és egyéb fel­szerelést kapott a Szovjetunió­tól, ami szintén hozzájárult ah­hoz, hogy 1949-ben döntő győ­zelmet arathasson az amerikai imperializmus támogatását él­vező Csang Kaj-sek seregei fe­lett. A népköztársaság kikiáltása után megindult fejlődésben Kí­na támaszkodhatott a Szovjet­unió tapasztalatára, s sokolda­lú politikai-gazdasági segítsé­gére. A Szovjetunióval megkö­tött szövetség biztosította a fia­tal népi állam számára a békés fejlődés garanciáit, a gazdasá­gi támogatás a rendkívül elma­radott gazdaság modernizálá­sának megkezdésére adott le­hetőséget. Sajnálatos módon azonban már ezekben az évek­ben jelen volt (habár nem töl­tött be domináló szerepet) a Kínai Kommunista Pártban az a nacionalista, hegemonista irányzat, amelyet Mao Ce-tung és köre képviselt. A kínai párt­ban folyó belső harcban az öt­venes évek végén. Mao Ce-tung vonala háttérbe szorította a következetesen internacionalista erőket. Ennek következménye volt az igen nagy károkat oko­zó „nagy ugrás” kísérlete, s a pártot és a társadalmat meg­bénító úgynevezett „nagy pro­letár kulturális forradalom". A belpolitikában eluralkodó szek­tás-dogmatikus irányzat együtt járt a szovjetellenességgel, a nacionalista külpolitikai vonal­lal, a nemzetközi munkásmoz­galom megosztására irányuló kísérlettel. A hatvanas és hetvenes évek gazdasági-politikai válsága rendkívül nagy kárt okozott a kínai népnek. Ezt felismerték a Mao Ce-tung halála után ha­talomra került vezetők is, akik a korábbi időszak hibáiért a felelősséget a „négyek" cso­portjára hárítva megpróbálkoz­nak kiutat találni a belső ne­hézségekből, a gazdasági el­maradottságból. Ez a kísérlet azonban nem jár együtt a ko­rábbi külpolitikai vonallal, a szovjetellenességgel való szakí­tással. Bizonyítja ezt Kína ázsiai politikája, a Nyugattal kiépített kapcsolatok jellege, az a kísér­let, hogy fokozott fegyverkezési programot hajtsanak végre az imperialista hatalmak segítsé­gével. A szocialista államok közös­sége, a Szovjetunió több ízben kifejezte azt az eltökélt szándé­kát, hogy Kínával, ezzel a ha­talmas, ősi kultúrájú országgal gyümölcsöző, jó viszonyt tartson fenn. Ennek a mi oldalunkról nincs semmilyen akadálya, s a kínai fél jóindulatát és készsé­gét bizonyíthatja a napokban megkezdődött moszkvai tárgya­lásokon, s elsősorban azzal, ha felhagy a szocialista Vietnam elleni katonai fenyegetéssel, az indokínai országok belügyeibe való beavatkozással. A magyar nép nagy tisztelet­tel tekint azokra az eredmények­re, amelyeket a kínai nép az elmúlt évtizedekben áldozatos munkával, szorgalommal, tehet­séggel elért, ezért — szövetsé­geseinkkel együtt — azt remél­jük, hogy Kína visszatér a szo­cialista országok közösségébe. Ebben a szellemben köszönt­jük Kína nagy népét a nemzeti ünnepén, a népköztársaság ki­kiáltásának harmincadik évfor­dulóján. Folytatódnak a kínai provokációk a vietnami határún A Spanyol Szocialista Munkáspárt elntasitotta a kommunistákkal való együttműködést vevőinket, vállalatokat, ki termelőszövetkezeteket és a lakosságot, minőségű, betonozáshoz — kavics helyett — használható zúzottkő termékek, valamint különféle cél úkőterm ékek kaphatók 20%-os árengedménnyel, amíg a készletek tartanak. SZÁLLÍTHATÓ: saját eszköztel, ÉPFU-, Volán-gépkocsikkal Kiadás, rakodási feltételek biztosításával: 6-tól 22 óráig, szombat kivételével mindennap. I FIZETÉSEK: — közületi, számlázással, átutalással, — lakossági kp, befizetés területileg illetékes TUZÉP-telepeken. Mi lehet az az Auschwitz? Hítler-flllee A pokolhoz vezető út egy baloldali polgári értelmiségi szemével Az írni-olvosni alig tudó ma­gyar paraszt történelmi útját, fejlődését már többé-kevésbé ismerjük. Tette a dolgát, néha fellázadt, néha öntudatlanul sodródott a körülményekkel. Az általa általában ismeretlenek­kel... És mi volt o magyar értelmiséggel? Az úgynevezett baloldali polgári értelmiség­gel? Legjobbjai természetesen kiváltak ebből a rétegből, el­különülten éltek, szétszórta őket az emigráció. A zöme azonban sem a második világ­háború előtt, sem a háború alatt nem volt képes maradék­talanul tisztázni tulajdon hely­zetét. Ezzel együtt a legva­dabb végkifejletig illúzióvilág­ban élt, politizáló tagjai még 1944 tavaszán, a náci meg­szálláskor is „jogállamot" em­legettek. Erről a világról, ennek a ré­tegnek a gondolkodásmódjáról ad anatómusi pontosságú ké­pet Berey Géza nemrég meg­jelent Hitler-Allee című könyve, A Hitler-Allee az a csík, amit a koncentrációs táborok lakói­nak a hajába — a homlokuk­tól a fejük búbjáig belenyír­tak nyírógéppel: ez a könyv pedig arról a koponyán belüli útról számol be, amit minden becsületesnek mondható pol­gári értelmiségi végigjárt azok­ban a súlyos történelmi pilla­natokban, amit a háború és annak velejárói, következmé­nyei jelentettek. Berey Géza a szegedi Dél- Magyarország című liberális lap tulajdonosaként és főszer­kesztőjeként került a németek kezére. A bácskai Topolyán gyűjtötték össze a megszállók szemével gyanúsnak és meg­bízhatatlannak ítélt embereket, akiket azután — Bácsalmáson, Nagykanizsán és Komáromon keresztül — először Flossen- bürgbe, onnan pedig Dachau- ba hurcoltak. Ezt a tortúrát, a Hitler-Allee stációt kevesen élték túl. A szerző a túlélők felelős­ségével arra figyelmeztet ben­nünket, hogy ezt a pokoli kor­szakot sohasem szabod elfe­lednünk. De nemcsak figyel­meztet. Könyve azon túl, hogy újabb adalékokkal szolgál a kor, a történelem ezen elég jól ismert fejezetéről, feltárja egy sajátos gondolkodásmód mechanizmusát is. Megismertet bennünket o háborús évek baloldali polgári értelmiségé­nek gondolatvilágával. Ki- mondva-kimondatlanul meg­fogalmazza azokat a törvény- szerűségeket, amelyek az em­bertelen hatalom ellenségeivé tesznek előbb vagy utóbb min­denkit ... Mindenkit, aki be­csületesnek, jó szándékúnak, aki egyáltalán embernek ne­vezheti magát. Az ilyen „ellenállási pozíció­nak" — a dolog természetéből fakadóan — természetesen vas­kos ára van. Ha valaki még 1944-ben is a' „jogállamra" apellál és 1944 végén — SS- fogságban — azon tépelődik, hogy „Mi lehet az az Ausch­witz?”, annak bizony alig köny- nvebb eligazodni a zűrzavarban, mint a már előbb említett egy­szerű magyar parasztnak ... Pedig az értelmiségnek ez az úgynevezett baloldali rétege po- litizált, politikailag tájékozódott, lapot szerkesztett és olvasott. Benne élt az akkori valóságban és megfordult az első világhá­borúban is. „Auschwitz?” — morfondírozik az egyik fogoly. „Te jártál arra az első világhá­borúban ... Auschwitz? Nagy harcok voltak ott tizenhatban, a Beszkidektől északra, a Viz- tulánál. És tudod, volt ott egy csszony. .." Ez a beszélgetés azért is megdöbbentő, mert szédületes tájékozatlanságra vall. (Az Auschwitz nevet Himmler találta ki.) Olyan tájékozatlanságra, amiből csak maga a koncentrá­ciós tábor, a Hitler-Allee ráz­hatta fel a benne szenvedőket, akik tájékozódásukból talán a legfontosabbat, magát a törté­nelmet, a történelmi valóságot felejtették ki. Amikor egy ilyen kötet a kezünkbe kerül, nyilván­való megrendültséget érzünk ezeknek az embereknek a sorsa fölött. Ugyanakkor el is kell gondolkodnunk azon, miként volt ekkora vakság lehetséges egy ilyen kiélezett, társadalmi­politikai viszonyoktól terhes kor­ban? És mit tehetett volna en­nek a kornak a tanulatlan em­bere, amikor a képzettebbje is csupán ennyire jutott? Mert a történelemhez ez is hozzá tarto­zik: a tények mögötti indítékok, viszonyok kusza szövevénye. Az a szédületes politikai érzéket­lenség és vakság, amit a több, mint két évtizedes Horthy-fasiz- mus kényszerített rá ezekre a ré­tegekre. Ha teljes realitásra tö- lekszünk — márpedig az az igé­nyünk — akkor ezeket a mozza­natokat, árnyalatokat is figye­lembe kell vennünk. — sugallja végső tanulságul ez a megdöb­bentő könyv. B. K. Hétfői □

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom