Dunántúli Napló, 1979. október (36. évfolyam, 269-299. szám)
1979-10-04 / 272. szám
© Dunántúli napló 1979. október 4., csütörtök Kiváló tanító Könyv a világhírű cimbalmosról Ha a nem szakmabeli lapoz bele, első pillanatra visszariad: idézetek, kritikák, levélrészletek erdeje mered rá. Rengeteg szöveg, eléggé apró betűk, a fotók többsége is kotta-kézi rat. De aki beleolvas, aligha tudja letenni: Kroó György Rácz Aladárról írott könyve egyike a legizgalmasabb életrajzoknak. A jászberényi cigánygyerekből világjáró virtuózzá nőtt művész életútja külső eseményekben is gazdag, de ezeknél sokkal izgalmasabb az a belső átalakulás, ami ebben a csodálatos emberben végbement. Szinte hihetetlen, miként küzdötte fel magát iskola, tanár, minden külső segítség nélkül négy elemis tudatlanságából nyelveken beszélő, Marcus Aureliust, Rousseau-t, Schopenhauert olvasó, európai látókörű emberré, kottát sem ismerő kávéházi cimbalmosból a francia barokk zene világszerte megcsodált előadójává. Káprázatos, mint jutott el saját erejéből a kisvárosi cigánybandából Párizs, Basel, Róma koncerttermeibe, írástudatlan környezetéből a legkiválóbb szellemek, Stravinsky, Ansermet, Menuhin társaságába, sőt bizalmas barátságába. De még ennél is csodálatosabb: e páratlan karrier csúcsán is önmaga tudott maradni. Melegszívű, végtelenül szerény, önmagával elégedetlen, de mások felé nyitott és segítőkész muzsikus-kolléga. Kroó György elsősorban az ember belsejében végbemenő folyamatokra, erre a szinte példa nélkül álló metamorfózisra irányítja figyelmét, ezt írja le a tudós hitelességével, részletező pontosságával, ugyanakkor a jó tollú író kifejező erejével. Könyve egyszerre tudományos mű és irodalmi alkotás, a két műfaj feszültsége érezhetően ott vibrál minden lapján. Az összegyűjtött, gondosan elemzett tényanyag a zenetudós munkája, a művészi megfogalmazás, az adatokból Összeálló árnyalt lélekrajz az íróé. A kettő persze nem válik élesen ketté. A hősével együttérző író melegsége átfűti az adatok sorát, a tudós tárgyilagossága megóvja az írót a csábító túlzásoktól. Az eredmény egy nagyszerű könyv, mely egyaránt méltó Rácz Aladár emlékéhez és a magyar zenetudomány nemzetközi rangjához. Az a tény, hogy a hanglemezmellékletekkel ellátott munka a Zeneműkiadónál jelent meg, sajnálatosan leszűkíti várható olvasóinak körét:- inkább csak a zenebarátok kezébe jut el. Pedig zenei vonatkozásaitól függetlenül lelkesítő olvasmány mindazok számára, akik akarnak hinni az ember jövőjében és felemelkedésében. Dobos L. Előkészületek az őszi vetélkedőkre Munka és művelődés A Munka és művelődés akcióban résztvevő brigádok többsége, 199 brigád kérte a rendezőktől, hogy a kiírástól eltérően mégis tartsanak a vállalatoknál is vetélkedőket. Ezt megbeszélendő találkozott nemrég a városi tanácson a meghirdető szervek (MSZMP Pécs városi Bizottsága, a városi tanács művelődésügyi osztálya, a Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsa, a KISZ városi Bizottsága, a Doktor Sándor Művelődési Központ) képviselői az érintett vállalatok közművelődési felelőseivel. A vetélkedőket továbbra is önkéntes alapon rendezik a vállalatok. A szocialista brigádoknak nem kötelező a játékban való részvétel. A jelentkezők három fordulóban versengenek. Kérdéseiket az irodalom, a zene, a színház, a szocialista életmód, az aktuális kül- és belpolitika, a filmkultúra és a pécsi múzeumok kiállításainak tárgyköréből kapják. A városi elődöntőn egy kisebb túrát tesznek a belvárosban a csapatok. És ha eleget tesznek a' papíron közölt feladatoknak, az elért pontszámok szerint jutnak tovább a döntőre, illetve részesülnek jutalomban. A városi döntőt november 29-én 16.00 órakor tartják a POTE aulájában. Együtt a Tabak brigád getett Irmácska, mondja, hogy mindenkinek támogatják a továbbtanulási kérelmét, legfeljebb tanácsokat adnak, hogy a gyár érdeke ne szenvedjen csorbát. Olyan is akadt a fiatalok között, akit viszont úgy kellett rábeszélni az általános iskola befejezésére, most meg már szakközépiskolába jár. És hogy a dohánygyárból aránylag kicsi az elvándorlás, az annak is köszönhető, hogy az iskolák elvégzése utón mindenki megfelelő munkakörbe kerül, magasabb fizetéssel. — Nekem előlegezték a munkakörömet. Ugyanis most vagyok utolsó éves a közgazdasági egyetemen — mondja a volt titkárnő, Barta Mária, a tervosztály új közgazdásza. — A vállalat sokat segített, és az is számít, hogy vizsganapokon nem kell bejönnöm. Egyébként üzemgazdaságtant is tanítok itt a gyárban, és matematikát korrepetálok. A szüleimnek is sokat köszönhetek, mert rengeteget törődnek az ötéves fiammal, amíg én tanulok. — Mindenképpen érezhető, hogy a dolgozók rászoktak a mozira, színházra. Volt olyan nap, amikor 280 mozijegyet és 60 színházjegyet tetettem félre. És nem igaz, hogy ezt a látszatért kérik, mert hiszen nem kötelező a mozibajárás. Ezt a Munka és művelődés mozgalmon felül is kérik a brigádok. A vállalati szociális jóléti alapból 30 000 forintot, az „R"- alapból 20 000 forintot fordítunk kulturális célokra, de ebben még nincs benne a szak- szervezeti pénz és a Munka és művelődési akció külön összege. Egyébként a 26 brigádból idén 8 nevezett be a mozgalomba. Valahogy csökkent az érdeklődés, talán a központi szervezési bizonytalanságok miatt, hogy legyen-e vállalati vetélkedő vagy sem. Arra mindig készülnek, kis ünnep a számukra, olyankor mindenki ott van a gyárból. A városi vetélkedőkre kevésbé mennek, szívesen, gátlásosak az emberek. Az asszonyok inkább a tanulásban és a rendezvények látogatásában járnak élen. Mint például az Ady, Vörösmarty vagy a Tabak brigád. A férfiak meg elsősorban az iskolákat patronálják, klubokat vezetnek, mint a Szerviz brigád, de a brigádok tagjai egyénenként is sokat segítenek az iskoláknak, óvodáknak — mondja Sigora Irma. A „minden lében kanál" Tabak brigád meósa Hegyi Ferencné. Ezt a címet semmiképpen sem bántó éllel, éppen elismeréssel mondják róluk a gyárban. Mozi, kirándulás, színház, előadás, kiállítás, vetélkedő — szinte mindennapos programjuk közé tartozik, de a minőségellenőrző osztály sem panaszkodhat, dolgozni is jól tudnak a brigádtagok. — Nálunk ez már szokás — mosolyog Hegyiné. — A brigádunk fele tanul is, de nem hánytorgatjuk fel egymásnak a plusz munkát. Kicsit ráhajtunk, kiböjtöljük ezt az időszakot, de mindenképpen megéri. Én még Debrecenben végeztem a dohányipari technikumot és 65 óta dolgozom itt. Most is tanulok, a marxista-leninista esti egyetemre járok. Két gyerekem is van. Szükség lesz még otthon is a tudásomra. És kell egy általános műveltség, kell hogy kialakuljon egy szemlélet, hogy átérezzük a munkánk fontosságát. • Befejezésül mondhatnám, hogy ha nem is mindenki úgy vélekedik a gyárban, mint a megkérdezettek, és ha természetesen van is még pótolnivaló, valahogy így kell ezt csinálni. És bár közhelynek tűnik, de nem a látványos sikerek, hanem a folyamatos összmunka hoz eredményt. Ezt azonban ők ugyanis tudják. Barlahidai Andrea Szoboszlay Zoltánné — Ne üljetek a lépcsőn, hideg van már — mondja a tanító néni, mire a gyerekek felpattannak. Még az eldobott pa. pírokat is meglátják, összeszedik és viszik a szemétkosárba. — Ügyesek vagytok, de utána legyetek szívesek megmosni a kezeteket — búcsúzik Szoboszlay Zoltánné. — Igen — süvöltik és indulnak a mosdóhoz. Szép szó. szeretet, átlagon felüli munkabírás, szívós, kitartó természet és erős fizikum kell a tanítói pályához. így lehet eredményeket elérni, dolgozni, vallja Szoboszlay Zoltánné, aki harminc éve tanítja az alsótagozatos gyerekeket. A budapesti tanítóképzőből kikerülve Me- csekrákoson tanított osztatlan nyolc osztályban. És bár az állandó önképzés fogalmát akkor még nem találták ki, Szobosz- laynét a körülmények és saját lelkiismeretessége „rákényszer!, tette”, hogy folyamatosan bővítse tudását. Az időbeosztás a legveszélyesebb ellenfelem — mondja, — Most, hogy már felnőttek a lányaim, könnyebben vagyok, de a szabad időmet így is teljesen igénybe veszi a lépéstartás, az állandó felkészülés. Ha egy pedagógus meg akar felelni az igényeknek és saját mércéjének, akkor nem a nyolc óra, de a nap nem elég neki — széttárja kezét, de nem panaszkodni akar, tényeket sorol. A komlói Fürst Sándor úti iskolában 1955—70-ig tanított, majd családi okok miatt néhány évig Dávidföldön és tavaly óta ismét a Fürst Sándor utcai „anyaiskolában" dolgozik. Három évvel ezelőtt kapta meg a „Kiváló tanító” kitüntetést, tizenhat éve szakfelügyelője a komlói, és hat esztendeje a mohácsi alsótagozatoknak. — A kicsi gyerekeket szeretem, mert ők még őszinték, kötődnek a tanárukhoz. Helyettesítettem felsőtagozatban, az is érdekel, de a kicsik jobbak, a 6—10 éves kor ugyanis döntő jelentőségű. A szakfelügyeletet is azért szeretem, mert az alsós tanítók ragaszkodnak a gyerekekhez. Száz tanítót isme. rek és mindegyikükről elmondhatom, hogy igyekezetben, felelősségtudatban képességeik szerint a maximumot nyújtják — mondja Szoboszlay Zoltánné. „Nem szabad mellébeszélni...!” Beszélgetünk az iskola nyitottságáról, a szülőkről, akikkel nehéz a kapcsolatot felvenni. Az új tantervek izgalmáról, az új, minél jobb módszerek kereséséről. — Régen rosszabbak voltak a körülmények, ma viszont feszítettebb a munka. Az önuralom a mi pályánkon nap mint nap gyakorolandó tulajdonság — jegyzi meg mosolyogva, és hoz. záteszi, hogy egy jó tanári kollektíva ezt a feszültséget fel tudja oldani. Ezért is érzi magát jól ebben az iskolában. Faggatom, mi az. amiért érdemes tanítani, mi jelenti az örömet, az eredményt a tanítók munkájában: — Apró dolgokból áll össze. Ha egy rendetlen gyerek elkészíti házi feladatát, ha az ötödikeseimmel meg vannak elégedve, ez mind örömet szerez nekem. Ha tudom, hogy a gyerek szívesen jön az iskolába, ha látom, hogy neveltségben, kulturáltságban is kapott tőlem valamit, ha észreveszem, hogy szívesen olvas, ha behozza és megmutatja a kedvenc könyvét. Hirtelen témát vált. Mondja, nem szereti az olyan portrékat a pedagógusokról, amelyekből egy fennkölt lény körvonalai bontakoznak ki. — Esténként leülök az íróasztalomhoz, átgondolom, mi minden történt az óráim alatt. És mindig találok valamit, amit legközelebb másként fogok megvalósítani. Hogy jó tanító vagyok-e? Nem csináltam semmi különöset, csak dolgoztam. És továbbra is ezt akarom tenni B. A. Erősödik a tanulási igény Összhangban a dolgozó és a gyár érdeke — Voltam kocsányvágó, vezérlőasztal kezelő, most meg két hónapja vákuumkezelő vagyok. Amióta elvégeztem a szakmunkásképzőt, mindent rámbíznak, mindenfélét kell csinálnom — mondja szerénységgel palástolt örömmel Kis Deli Tivadar né, a Pécsi Dohánygyár Ady Endre brigádjának vezetője. — Két éve fejeztem be itt az iskolát. Addig valahogy nem volt rá lehetőség, idő. Bárcsak fiatalabb lennék, hogy még többet tanulhatnék. De már végzett népművelő lányom van — sóhajt kicsit az asszony. Bánata gyorsan múlik, ahogyan elkezdünk beszélni a gyárról, a munkájáról. Huszonöt éve dolgozik a dohánygyárban, férjével egy üzemrészben. Mikor a tanulásra került a sor, mindenki biztatta. Nehéz volt újra belejönni, lemaradni sem akart, szégyellte volna munkatársai előtt a rossz eredményt. Végül is 4-sel fejezte be a kétéves dohányfeldolgozó szakmunkásképzőt. A brigádban zömmel idősebb asszonyok dolgoznak, két műszakban. Elnyerték A vállalat kiváló brigádja címet és minden évben beneveznek a Munka és művelődés akcióba. — Vállaltuk, mert szeretünk eljárni színházba, moziba. Két- három héttel előre megbeszéljük, mikor is lenne jó, aztán én feljövök az Irmácskához, elkérem az utalványokat. Családtagok is jöhetnek, mindegy, hogy melyik üzemből, csak jöjjenek. Kirándulhatunk is, nemsokára ismét elmegyünk Szigetvárra. Megnézzük a várat, für- dünk. A -férjem zenél a pécs- szabolcsi zenekarban és amikor hangversenyt adnak, a brigádból meghívom azokat, akikről tudom, hogy szeretik a zenét. Mi mindig teljesítjük a kulturális vállalásainkat is. Nincs ebben semmi kényszer vagy titok. 17 éve alakultunk meg, bízunk egymásban, a művezetőnk is törődik velünk. A lényeg az, hogy nem szabad mellébeszélni... Tanuló gyárnak is lehetne nevezni a Pécsi Dohánygyárat, mert dolgozóinak egyharmada valamilyen iskolatípusba jár. Debrecen mellett egyedül itt folyik dohányfeldolgozó szakmunkásképzés, de tanulnak szakközépiskolában, gimnáziumban, óvónőképzőben, egyetemen, készülnek technikus minősítőre. Nem titkolják a gyárban, hogy elsősorban a szakmai műveltség megszerzését tartják fontosnak. A tanuláson keresztül úgyis mindenképpen formálódik az ember. A művelődési bizottság oktatási és közművelődési előadója, Sigora Irma, a már emleA Tabak brigád egy csoportja minőségellenőrző laboratóriumi vizsgálatokat végez Fotó: Proksza L Munkásmüvelödés dohánygyárban Káprázatos életút