Dunántúli Napló, 1979. október (36. évfolyam, 269-299. szám)

1979-10-04 / 272. szám

1979. október 4., csütörtök Dunántúlt napló 3 en es jouo... A magánerős lakásépítés kulcsa: a telek Lehetőséget kínálnak a város környéki falvak Hasonló gondokkal küszködnek más városok is Olcsó telek nincs. A pécsi, úgynevezett történelmi város­részt övező Mecsek oldalban négyszögölenként 1000—2000— 3000 forint, de nem jobb a helyzet bent sem: az apró fog­híjakra társasházépítők lesznek, és kemény ezresekben váltják meg a reményt. Kevés telek van Pécsett. Néhány évig tartott a város- környéki lendület: tekintsünk Ko- zármislenyre vagy máshova, nézzünk a családi házas kertvá­rossá szelidült újhegyi dombol­dalra, s a következtetés kézen­fekvő, az ember lehetőségeit mérlegre téve örül néha an­nak is, ha falusivá szelídítheti álmait, s onnan jár be a mun­kahelyére. Aztán elfogytak ezek a lehe. tőségek is. Azt mondják a taná­cson, hogy a parcellák beépül­tek, s az újabb telekkialakítás sok pénzbe kerül. ♦ Érdekek ütköznek. Érdek, hogy minél több állami lakást adjunk át évente, hisz az igény­lők száma állandóan emelke­dik. Érdek lenne, hogy szorgal­mazzuk a családiház-építkezést is — többen kiállhatnának a sorból, — de ez, ha a telkekre, az infrastrukturális velejárókra, a közművesítés költségeire gon­dolunk, már nem érdek. Csapda ez, bonyolult, nehéz csapda. Kikecmeregni belőle igen nehéz. Pécsett, az albérletek városá. ban nehéz fedél alá jutni. Vá­rakozva. Egyre többen únják meg ezt a várakozást, s gondolkoznak úgy: társat keresek, barátot-ismerőst, kiemelem a családi forintokat, elkérem az OTP 25 évre szóló 160—200 ezer forintos kölcsönét, s jó nekem Pécs külvárosa, sőt, a városkörnyéki községek sora is... Egészséges, értelmes gon­dolkozás. De a telek kevés, hó­napokig kell lesni a hirdetése­iket, futkosni az INKÖZ-től az eladóig és vissza, s közben ott az építkezőkre váró anyagbe­szerzés kálváriája. Elmúlik né­hány év, a lakáskiutalás a kü­szöbön. Jön a fordulat: akkor inkább befizetek egy kocsira. Két éve 205 lakás épült ma­gánerőből Pécsett, tavaly 152. De ha több évet nézünk, akkor is csökkenő a tendencia. Meg­kockáztatom: ez jórészt a telek- kínálat rovására írható. Mindez nagyjából országos kép is, ha a megyei városokat nézzük. Miskolcon az elmúlt évben 139 családi ház épült — főleg a külterületeken —, s ehhez jött még 287 úgynevezett telepszerű-többszintes lakóépü­let. Az építési kedv megvan, s ebből a 426 magánerős lakás­ból még több is lett volna, ha lenne telek. Zalaegerszegen a városi tanács építési osztályá­ról is megerősítették elképzelé­semet: a városban jó néhány Újabb házsor Kozármislényben éve úgynevezett reurbanizációs folyamat kezdődött, az emberek vágynak a városkörnyékre, kis kertre, kevesebb közvetlen szom­szédra. Tavaly 129 családi ház és úgynevezett kis-társasház épült, s ez a szám évek óta a telekkínálat függvénye; néha nő, néha csökken. ♦ Visszatérve Pécsre: ha a tel­kekről érdeklődünk, a város ta­nácsa nehéz helyzetben van. Főleg pénzhiány miatt az utób­bi években a telkek kialakítása megtorpant, s mivel választék sincs — az építési előírások ke­mények, — elég nehezen talál­hat az építeni szándékozó igé­nye szerinti telket. Halogató magatartás, a válogatás-töpren­gés érthető: a házépítés egy életre szóló, forintokban kifejez, ve nagy családi beruházás. A különféle szempontok össze­egyeztetése, az igények és a műszaki megoldások, lehetősé­gek mérlegelése törvényszerű: hiszen mindezek biztosítékai a leendő sikernek, az új otthon hosszú távú kényelmének. Viszont könnyűnek látszik Pécs helyzete akkor, ha a köz- igazgatási határok módosításá­ra gondolunk, arra, hogy meg­nőtt a városkörnyéki községek sora, s e községekkel „építési telkek” szintjén is kötelesség számolni. Ezek adják az olcsó, olcsónak látszó telkekhez a lehetőséget, melyekhez sok eset­ben közmű sem kell rögtön, hi­szen hosszabb-rövidebb ideig közműpótló beruházásokkal is helyettesíthető a csatornázás. Ezt a lehetőséget kéne kissé felgyorsított ütemben kiaknáz­ni. A szuburbanizációs törekvé­sek Pécset sem kerülik el. Természetesen e mellett ma­gát a városunkat is illene job­ban megnézni. Akad még itt is telek. Persze mind ennek al­fája és ómegája egy komplett rendezési terv, amelyre hosszú távon lehet támaszkodni. Amely­ben az építési tilalmak és en­gedélyek egyszer s mindenkorra szólnak, s amely a magánkézen lévő, de jeienlea építési tilalom alatt álló telkeknek is szabad utat mutat. Úgy hírlik, hogy a pécsi kisajátításokhoz, parcellá­zásokhoz rövidesen az OTP is megnyitja a pénzforrásait, pó­tolva a tanácsi hiányt. ♦ Tájékozódásom során úgy lát­tam: elképzeléseimmel ha nem is nyitott, de félig nyitott ka­pukat döngetek. Mindenki tud. ja, és érzi: a magánerős lakás­építés szorgalmazása-támoga- tása össztársadalmi érdek, kap­va kell kapni rajta. E kapukat sarkig kell kitárni! Kozma Ferenc Tervismertető kiállítások a városházán A nyílt várospolitika jegyében A Dunántúli Napló 1979. augusztus 17-i számában „Ta­nácskozás döntés nélkül" cím­mel beszámolt az UNIBER-nél az előző nap, a Sallai utca burkolatának kialakításáról tar­tott megbeszélésről. Ezen a tárgyaláson valóban nem dön­tötte el senki, hogy miből ké­szüljön a Sallai utca burko­lata, milyen legyen a közvilá­gítás, mely utcabútorokat (pad, szeméttartó, virágtartó, hirdetőberendezés stb.) kell elhelyezni és hova — és ez ko­rántsem azért történt így, mert a tanács képviselője nem je­lent meg, de azért, mert az összejövetel egyelőre csak a beruházó, kivitelező hatóságok, üzemeltetők véleményének rész­letes kifejtését szolgálta a ter­vező által bemutatott elgon­dolás kapcsán. A Sallai utca a város egyik kedvelt bevásárló-, sétálóut­cája, a belváros kelet—nyugati gyalogos főtengelyének része. Itt naponta ezrek fordulnak meg, az utca sorsa a közvéle­ményt élénken foglalkoztatja. Már a Káptalan utcánál kide­rült, hogy hiába a szakembe­rek még oly széles körének bevonása is, akadhatnak, akik kívülrekesztettnek érzik magu­kat a döntési folyamatból és emiatt neheztelnek. A nyílt várospolitikának ré­sze a társadalmi szervek és lakosság véleményének megis­merése, felhasználása. Ez nein jelenti a döntést hozó szervek hatáskörének átruházását, a felelősség megosztását, de mindenképpen hatással van a lehetséges változatok közötti választásra és gazdagítja a tervezőii elképzeléseket is. A várospolitikai szempontból fontos fejlesztési tervek nyilvá­nos ismertetésével már többfé­le fórumon próbálkoztunk. Mindegyiknek megvolt a maga értelme, de olyan módszert, amely a részletek megvitatá­Milyen legyen a Sallai utca? sára is alkalmas, eddig nem találtunk. Az utóbbi időkben a városi tanácson rendezett kiállítások sikere alapján meg­kíséreljük ennek kereteit fel­használni a közhangulat le- mérésére. Felkérjük tehát a várost szerető pécsieket, hogy tekintsék meg a városháza má­sodik emeletén október 4-től 24-ig tartó tervismertető kiál­lítást (melyet a Dél-dunántúli Tervező Vállalat, valamint az építési és közlekedési osztály dolgozói állítottak össze) és véleményükkel, javaslataikkal segítsék elő, hogy az valósul­jon meg a szakmai- szempont­ból egyaránt elfogadható ja­vaslatok közül, ami a város polgárai számára a legelfo­gadhatóbb, ami a legtöbb em­ber részére tud jó közérzetet biztosítani. Egyúttal kiállítjuk a Déryné utcára készült előtervet is, kérve a véleményezését. Ha ez a fórum beváltja a hozzá fűzött reményeket, a jövő­ben rendszeressé kívánjuk ten- ni. Lovas Attila városi közlekedési csoportvezető * Szerkesztőségünk egyetért azzal a törekvéssel, hogy a vá­rosfejlesztési terveket, a város életének bármilyen mértékű megváltoztatását eredményező elgondolásokat megismertessék a lakossággal, módot adva az előzetes véleménynyilvánításra. Úgy véljük azonban, hogy az esetenkénti bemutatók, 'kiállí­tások jelenlegi elhelyezése nem alkalmas arra, hogy a tervek, elgondolások valóban széles körben ismertté váljanak, hi­szen a kiállítások látogatói jobbára az építési osztály ügyfeleiből állnak. Érdemes lenne olyan megoldáson gon­dolkodni, ami e bemutatókat közelebb viszi a kérdésekben érdekelt pécsiekhez. Valódi eredményt csak így hozhat a kezdeményezés. A tájékoztatás mint a pártmunka eszköze K ezdjük egy meglehetősen kézenfekvő igazsággal. Ahhoz, hogy a párt tagjai képesek legyenek képviselni és végrehaj­tani a párthatározatokat, a po­litikai tartalmú döntéseket, mindenekelőtt ismerniük kell azok szellemét és betűjét. Más szóval, idejében pontos és ala­pos tájékoztatást kell kapniuk a határozatok tartalmáról, a meghozatalukat indokló körül­ményekről, tervezett hatásuk­ról, következményeikről. Ám bármennyire kézenfekvő, sőt közhelyszerűen természetes ez a megállapítás, mégsem mondható, hogy mindenütt ilyen szellemben szervezték volna a politikai munkát. Még nem is olyan régen, meglehe­tősen sok panasz és bírálat hangzott el ebben az ügyben: különösen a helyi tájékoztatás gyengéit érte számos helyen — és mitagadás, általában in­dokolatlan - erőteljes kritika. örömmel nyugtázható, hogy az utóbbi időben erőteljes a javulás ebben a tekintetben. Az irányító pártszervek szinte mindenütt rendszeresen és gon­dosan informálják az alapszer­vezetek titkárait, vezetőségeit a felsőbb határozatokról. Ezek az információk a pórtélét fó­rumain, a taggyűléseken, a pártcsoport-értekezleteken ke­resztül mindinkább eljutnak a párttagsághoz. A politikai vi­takörök, a pártnapok is- fontos csatornái a tájékoztatásnak. De a politikai oktatás foglal­kozásait is egyre több helyen használják fel arra, hogy ne csak a központi, hanem a helyi határozatok összefüggé­seiről is képet kapjanak a hallgatók. Ez a fejlődés kiter­jed arra is, amiben talán a legtöbb volt a panasz: a ko­ordinációs jogú pártszervezetek erőfeszítései következtében most már a gyáregységek, telephe­lyek párttagjaihoz is jobban eljutnak a vállalat egészét érintő döntések, elhatározá­sok. A párton belüli tájékoztatás fontosságát tehát mind jobban megértik a pártszervek és az alapszervezetek; az ezt szol­gáló mechanizmus egyre in­kább olajozottan működik. Ám ennek az olajozott működés­nek árnyoldalai is vannak. Úgy tűnik, mintha némelyik párt- szervezet vezetősége megelé­gedne azzal, hogy az infor­máció fogaskerekei pontosan illeszkednek egymáshoz, s sa­ját szerepét a politikai mun­ka irányításában leszűkíti a kapott tájékoztatás továbbadá­sára. Mozgalmi zsargonunknak van egy kiirthatatlan kifejezé­se: „levisszük” a határozato­kat. Nos, ez a szóhasználat pontosan kifejezi e szemlélet és gyakorlat lényegét. E sze­rint a feladat abból áll, hogy a valahol feljebb, magasabb szinten született határozatokat „levigyük" a végrehajtáson közvetlenül munkálkodókhoz, s amikor már „lent" vannak, akkor teendőnk be is fejező­dött, fordulhatunk vissza a kö­vetkezőért, hogy „lehozzuk” azt is. Az alapszervezet vezetősége azonban nem tekintheti ma­gát valamiféle postásnak, aki­nek pusztán az a dolga, hogy az üzenetet eljuttassa a cím­zetthez, de hogy ez utóbbi megértette-e a benne foglal­takat, és egyetért-e vele, az már nem őrá tartozik. A párt­munkában, a politikai munká­ban a tájékoztatásnak szinte minden esetben együtt kell járnia a megmagyarázással és a meggyőzéssel. Erre magán a pártszervezeten belül is szükség van: a tömegpolitikai munka kiindulópontja vagy in­kább első állomása az, hogy a kommunisták egyetértésre jussanak az adott kérdésben. A párttagokat természetesen a pártfegyelem kötelezi arra, hogy a párt minden állásfog­lalását és döntését képvisel­jék és végrehajtsák, akkor is, ha netán nem értik teljesen, vagy nem értenek vele egyet. Ám nyilvánvalóan másként áll­nak ki, másként agitálnak, ha pontosan értik a döntés indo­kait és azonosulni tudnak ve­le. Ellenkező esetben érvelé­sük nemigen léphet túl az „ez van, ezt kell szeretni" szint­jén. Hadd idézzem fel ezzel kap­csolatban egy személyes élmé­nyemet, Egy felsőbb párthatá­rozatot ismertető taggyűlésre készültek az egyik alapszerve­zetben, melyhez - tekintettel a téma bonyolult voltára — írásos anyagot is adott az irányító pártbizottság. Az alapszervezeti titkár gondosan el is olvasta előre a sokszo­rosított szöveget, s kék, piros és sórga ceruzával aláhúzta a fontosabb mondatokat^ asze­rint, mennyire kívánta felolva­sás közben hangsúlyozni azo­kat. A taggyűlés előtti be­szélgetésünk közben a párttit­kár elmondta, hogy a pártta­gok jó része már hallott a témáról, s különböző kérdések, ellenvélemények is megfogal­mazódtak némelyikükben. Ám kérdésemre, hogy ezekre ki­tér-e o beszámolóban, vála­szol-e rójuk, kissé csodálkozva ingatta a fejét. Mint szavai­ból kitűnt, ő feladatának pusz­tán a tájékoztató „levitelét” tekintette, s meg sem fordult a fejében, hogy netán meg­beszélje a munkahelyi pártbi­zottság titkárával, hogyan kel­lene reagálni az általa már ismert aggályokra és vélemé­nyekre, miként lehetne már ott a taggyűlésen együttesen kialakítani a mindenki által elfogadható és képviselhető, közös álláspontot. Apró dolognak is tűnhet ez, pedig valójában a pártmunka több lényeges követelményével függ össze. Amikor néha el­hangzik, hogy az alapszerve­zet nem pusztán végrehajtó szerv, hanem a maga műkö­dési területén a politikai mun­ka felelős irányítója, a politi­kai élet központja, akkor nem valamiféle „misztikus" fogal­makról van szó, hanem ép­pen nagyon is gyakorlati te­endőkről, Vagy amikor azt em­legetjük, hogy az agitóciót ne tekintsük a pártmunka elkülö­nült reszortjának, hanem az kapcsolódjék szorosan össze az egyéb munkaterületekkel, akkor ugyancsak az ilyen és hasonló dolgokra gondolunk. S ha azt mondjuk, hogy az agitáció legyen tervezett és átgondolt, akkor ennek szin­tén ilyesfajta követelményei vannak. Épp ez utóbbival kapcsolat­ban szükséges vitába szállni azzal a néha hallható véle­ménnyel, mely szerint a poli­tikai munkának az a menete, hogy „előbb tájékoztatunk, az­után agitálunk". Papíron per­sze lehet efféle szakaszokat tervezni, az élet valóságában, azonban ez nem válik és nem válhat ilyen mereven ketté. Legyen szó akár a párttag­ságról, akár a pártonkívüliek- ről, az emberek a tényeket vagy terveket hallva rögtön értékítéletet is fogalmaznak, azon nyomban mérlegelik, hogy jó-e ez nekik, avagy rossz. Aki idejében akarja befolyá­solni a véleményeket, annak a közlést azonnal párosítania kell az érveléssel, a meggyő­zéssel. M indez nem mellékes kérdése pártéletünk­nek, politikai éle­tünknek. Égető gaz­dasági teendőinkről szólva, egyik vezető közgazdá­szunk egy rangos fórumon így fejezte be előadását: „A jö­vőben nagyon megnövekszik a pontos tájékoztatás jelentősé­ge, növekszik a színvonalas agitációs munka szerepe. Tu­domásul keli vennünk, hogy gazdasági célkitűzéseink telje­sítése legalább annyira politi­kai természetű, mint közgaz­dasági jellegű feladat". Hoz­zátehetjük, ez minden bizony­nyal érvényes életünk egyéb területeire is. A színvonalas tájékoztatás és agitáció egysé­gére ezért mindenütt érdemes és szükséges nagy figyelmet fordítani. Gyenes László Proksza László felvétele

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom