Dunántúli Napló, 1979. október (36. évfolyam, 269-299. szám)
1979-10-27 / 295. szám
6 Dunántúli napló 1979. október 27., szombat Á legteljesebben ki kell használni a megyén belüli együttműködés lehetőségeit Érdekes vita van kibontakozóban a gazdaságpolitika területi megjelenéséről és érvényesüléséről. Sokak számára furcsának tűnhet „megyei politikáról” beszélni a termelőerők fejlettségének olyan fokán, ahol a termelési tényezők legeredményesebb hasznosítása messze túlhaladja egy-egy népgazdaság kereteit. Az eszközkoncentráció, a termelési nagyságrend, a piackoncentráció fokozódása egyre ki- terjedtebb területi viszonyok között hozza a legkedvezőbb eredményt, s a munkamegosztás természetes közege egy- egy kontinens lesz. Az ellentmondás csak látszólagos, a méretek dinamikus növekedése mellett jogosult a megyei gazdaságpolitika feltételezése. Bár a megyei politika létjogosultságáról folyó vita nem terminológiai természetű, mégis figyelmet érdemel az a tény, hogy a kérdésről eddig kifejtett gondolatok következetesen gaz- daságpelitikai tartalmúak voltak, illetve g hangsúlyt a „megyei" jellegre helyezték. Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy ha csak megyei vonatkozású gazdbságpolitikáról beszélünk, nem zárunk-e ki fontos területeket a megyei politika feltételezett tartalmából (település- fejlesztési, szociál-, -művelődés- politika stb.), másrészt bizonyos gazdaságpolitikai kérdések megközelítésénél nem indokolatlan elhatárolás-e a „megyei” jelző, a termelési tényezők legkedvezőbb hasznosítása nem igényel-e regionális megközelítést a megyei helyett. A gazdaságpolitika és sok egyéb kérdés kapcsán célszerű és jogos leltevés a ,,megyei politika" létjogosultsága. Fejlődésünk sajátosságaiból következett, hogy a különböző szintű tanácsok csupán jó évtizede válhattak területük érdemi gazdáivá, s ebben a gazdaságirányítási rendszer reformja mellett a tanácstörvény játszott döntő szerepet. A gazdasági döntések decentralizálásának folyamata területi decentralizációt is magában foglalt, a tanácsokat nemcsak döntési joggal ruházta fel — területi gazdálkodási kérdésekben —, hanem finanszírozási lehetőségeiket is javította. A kompletté rozás veszélyei Népgazdaságunk fejlődésében az ipari termelőerők észszerű elhelyezésének követelménye jórészt kényszerhelyzetben fogalmazódott meg. Területileg a fővárosra túlkoncent- rált termelő kapacitások egyre kevésbé juthattak szabad munkaerőforráshoz, s megkezdődött — a 60-as évektől — az ipar- telepítés vidékre irányuló, ma is tartó folyamata. Amikor a gazdasági fejlesztés lehetőségeit megyei szemszögből vizsgáljuk, törekszünk megyei politika tartalmának tisztázására, nem téveszthetjük szem elől azt a tényt, hogy a legkövetkezetesebb és legarányosabb ipartelepítés sem eredményezhetett komplett ágazati struktúrákat megyénként. Az eltérő területi, természeti-földrajzi sajátosságokból szükségszerűen következik valamiféle „egyoldalúság”, s amennyire jogos „megyei politikai" törekvésekkel kiegyenlítődést szorgalmazni az életnívóban, a munka- és életkörülményekben, annyira vitatható a kiegyenlítődésre való törekvés a formális gazdasági szerkezetben, például a megyei ipari ágazati szerkezet kompletti- rozásában. Az ágazati struktúra szélességi gyarapodása addig jogosult, míg alapvető foglalkoztatási gondokat old meg. Hosszú időn keresztül az extenzív ipartelepítés a mezőgazdaságból felszabaduló létszámot szívta fel, vagy például a megyében a 70-es évek elején a bányászati perspektíva hiánya más ágazatok letelepítésének szorgalmazásával járt együtt. Az ágazati szerkezet extenziv szemléletű komplettirozása veszélyeket rejt magában. A „megyei politika" gazdaságpolitikai érdekvédelmi funkciójának tisztázásakor sem feledkezhetünk meg arról, hogy a mai időszak extenzív megyei fejlesztése merőben eltérő körülmények között realizálódik, mint egy-két évtizeddel ezelőtt az országos gazdaságpolitika extenzív fejlesztési szemlélete. Bizonyos időbeli fáziseltolódással az extenzív felfogás a megyei politikában újra felbukkan. Ennek annyiban van reális alapja, hogy a megyékben, bizonyos régiókban vannak „strukturális munkaerő-tartalékok”, de ezek sokkal rövidebb életű fejlesztés ösztönzők lesznek, mint egykor a népgazdaság bőséges munkaerőforrásai. Hátország a helyi ipar Különösen az ipar területén a „megyei politika" kialakításakor sajátos viszonyokat ismerhetünk fel, Kicsit túlságosan is centralizált ipari szervezeti rendszerünkben a megyéi: kevés önálló vállalattal, viszont annál több gyáregységgel, üzemmel, tagvállalattal rendelkeznek. Az ipar gerincét adó minisztériumi szektorban a legfontosabb gazdasági döntések — termelési, beruházási stb. — a megyén kívül születnek, s ebben a viszonylatban kirívóan erős a gyáregységek, egyéb részegységek végrehajtó jellege. Anélkül, hogy valamiféle megyei elzárkózást vagy a „nagy” gazdaságpolitikával szembeni megyei „ellenállást" feltételeznénk, hangsúlyozni kell, hogy a megyék igazi gazdasági bázisa, hátországa a helyi, szövetkezeti és tanácsi ipar. Egész gazdaságunk kis- és középüzemi struktúrájának szembetűnő fejletlensége különösen nagy nyomatékot ad e vállalati formák támogatásának. Ezekre a vállalatokra a „megyei politikának" támaszkodnia, illetve ezeket támogatnia kell. A „megyei politika" elemi érdeke a kétes kimenetelű fúziók, beolvasztások megakadályozása. Ezzel összefüggésben joggal állapította meg dr. Kisvári András cikkében, „ . . . vajon jól tették-e a tanácsok, hogy a „megyei politika" tulajdoni bázisát, a kis- és középüzemeket ilyen ütemben áldozták fel ...” A szövetkezeti és tanácsi szektor kis- és középüzemeinek védelme nem a nagyüzemek és gyáregységeik ellenében, hanem bizonyos értelemben éppen azok érdekében történik. A kisüzemek fegyelmezett kooperációs partner és megbízható bedolgozó mivolta szinte kizárólag önálló vállalati helyzetében érvényes, a beolvasztás, a fúzió csak látszólag biztosit fix ellátási lehetőséget a nagyobb egység számára, valójában nem biztos munkaerőforrással és kooperációs partnerrel gyarapodnak, hanem egy előbb- utóbb terhessé váló profillal. Óvni-kell a megyei politikát a saját hatáskörén> belüli vállalatok jövedelmezőségjavitó ösz- szevonásától is, hiszen ennek hosszabb távú hátrányai felülmúlják az azonnali látszólagos előnyöket. Regionális szemlélet Mivel a megyét gazdaság- szerkezetileg nem tekinthetjük komplett és zárt képződménynek, a fejlesztésben az arányosságra törekvés lehet, hogy éppen akkor célszerű, ha aránytalanságban realizálódik. Mivel a megyei ágazati szerkezet nem komplett a ‘népgazdasági stuktúra értelmében, a megyei politika sem lesz egyszerű leképezése, területileg kicsinyített mása az országos gazdaságpolitikának. A megye gazdag mezőgazdasági tradíciói a távlati fejlesztésben az országos arányoknál és ütemeknél is nagyobb lehetőségeket adhatnak az élelmiszergazdaságnak, a mezőgazdasági nyersanyagok területi feldolgozásának. Hasonló lehetőség kínálkozik a megyei politika számára az ágazati elhatárolódás tehetetlenségi nyomatékától való függetlenedés formájában. Megyei viszonylatban elvileg erősebb lehet a kooperációra való törekvés, mint összgazda- sági méretekben az ágazati elszigetelődés miatt. A belső, megyei kooperáció és munkamegosztás lehetőségeinek legteljesebb kihasználásához természetesen jó alapfeltétel lenne az ágazati izoláltság szemléletének átalakulása is, ami elsődlegesen „külső” tényező a megyei politika számára. A megyei politika összgaz- dasági elhelyezkedése igen bonyolult pozíció. A megyei törekvésnek egyszerre kell szem előtt tartaniuk a helyi és az össztársadalmi érdekeket. Köny- nyen előfordulhat — föltételezve az egymás mellett funkcionáló izolált megyei politikákat —, hogy a párhuzamos, csak megyei érdekeket figyelembe vevő megyei érdekképviselet párhuzamos, szükségképpen összehangolatlan fejlesztéseket erőltet a népgazdaságra. Ilyen összefüggésben különös figyelmet érdemel a gazdaságfejlesztés regionális szemlélete (aminek még ma nincs érdekképviselete), amely a megyei politikák kooperációjára, hatékony munkamegosztására épülhet csupán. Tekintettel arra, hogy a megye gazdaságának (a mező- gazdaságot leszámítva) érdemi irányítási centrumai a megyén kívül esnek, a megyei politikában fontos szerepe lehet a tanács teltételteremtő szerepének, s kevésbé fontos lehet a közvetlen termelési részvétel. * Minden eddiginél hatékonyabbá kell váljon összehangoló szerepe a termelő szféra ellátó hálózatának kialakításában. Törekedni kell éppen a megyei politika eszközeivel a párhuzamosságok, a szűk, izolált vállalati érdekek kiküszöbölésére és akadályozására. A jövőben a tanácsok nagyobb arányú részesedése a vállalati nyereségekből, szélesebb anyagi bázist teremt a helyi termelés támogatására is. Árnyalt megközelítés összefoglalásként megállapítható, hogy a megyei politika létjogosultsága nem vonható kétségbe, de hatóköre, eszközrendszere árnyalt megközelítést igényel. A helyi adottságok mozgási sávot teremtenek megyei koncepció kialakítása számára, amiben azonban a gazdaság szervezeti rendszerének sajátosságai miatt sok a külső, „ismeretlen" tényező. A helyi lehetőség hatékony megszervezésére vállalkozó megyei politika „visszahatást” is gyakorolhat a nagy gazdaságpolitikára, fokozva annak rugalmasságát. Dr. Belyácz Iván a PTE Közgazdaságtudományi Kara adjunktusa Mi is a megyei politika? A helyi munkaerő- és energiaforrások jelentősége (Vitai Mi is a megyei politika? Szeptember 15-i Közgazdasági élet oldalunkon dr. Dányi Pál megyei tanácselnök-helyettes tollából ezzel a címmel közöltünk vitacikket. A cikkre érkezett hozzászólásokból kettőt már közöltünk, most újabb hozzászólásoknak odúnk helyt. M. Z. KÖZGAZDASÁGI ÉLET Iszapcsapdák a Balaton zalai partszakaszán A Balaton 'keszthelyi öb- lözete erőteljes eliszaposodásának megszüntetésére a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság balatoni vízügyi kirendeltsége iszapcsapdákat létesít. A veszélyeztetett partszakaszok mentén a terv szerint 2 millió köbméter iszaphordalékot gyűjtenek ösz- sze és távolítanak el a segítségükkel a tóból. Az iszapcsapdák kialakítása a zalai partszakaszon, Balatongyörök térségében idén kezdődött el s a napokban elkészült az első 400 méter széles, 1700 méter hosszú iszapgyűjtő. A további iszapcsapdák létesítése, a tó kotrása o jövő tavasszal folytatódik. A Balaton vízminőségének védelmét szolgáló munka azonban nem szünetel. Az elkészült balatongyöröki csapda területén a különböző tudományos intézetek végeznek összehangolt méréseket a víz mozgásának, viselkedésének megállapítására. Többek között ultrahangos fenék- vizsgálatot is végeznek, s a tapasztalatokat a jövő évi iszapkotrásnál hasznosítják. Mi is a megyei politika? Vitára érett téma. Széles körű eszmecserét igényel, hogy az egységes gondolkodást, tervezést, cselekvő támogatást elősegítsük, erősítsük. A megyei politika vizsgálatára késztet az a tény is, hogy a közeljövőben, a megyék hatáskörének bővítése óta már a második 5 éves tervet zárjuk. Számba kell venni a megyei politika eredményeit, a megyék és testvérmegyék . összehasonlításában egyaránt. A negyedik 5 éves terv befejezésekor erőteljes volt a megye azon „kiváltságos" helyzete, hogy a lakosság egy főre jutó keresete a legmagasabbak egyike volt. Emiatt nem kényszerültünk elég mély helyzetelemzésre, bár a megye egy főre jutó ipari termelése az előző átlag feletti szintről az országos átlag alá csökkent. Ezért elismerésemet fejezem ki a cikk írójának a téma felvetéséért, vitára bocsátásáért. Mivel nagy jelentőséget tulajdonítok e témának, ezért nagyon fontosnak tartom a megyei politika fogalmának egyértelműbb meghatározását." A megyei politika az országos politika végrehajtása, az országos és helyi érdekek egyeztetése és egybeesésének saját hatáskörbe tett intézkedésekkel történő elősegítése. A megyei politika kialakítói és végrehajtói a megyei párt-, tanácsi és társadalmi szervek választott tisztségviselői, akiknek választóik érdekeit kell képviselniük, érvényesíteniük intézkedéseikben, tevékenységükben. A továbbiakban a megyei politikát meghatározó részpolitikával, az iparpolitikával kívánok foglalkozni. Az iparfejlődése meghatározza a megye gazdasági és társadalmi fejlődését. A mezőgazdaság nagyüzemi fejlődése sem ellensúlyozhatja az ipar fejlődésének zavarait. Az iparfejlesztési politika nem lehet önkényes. Szükségszerűen be kell, hogy épüljön a területi foglalkoztatási szerkezetbe. A termelőerők fejlődését, a megyében levő energia feltárását és felhasználását kell hogy elősegítse. Annál inkább megvan a fejlődési lehetőség, minél inkább beilleszkedik az ipar a KGST korszerű munkamegosztási rendszerébe. Amennyiben e követelményeknek nem tesz eleget az iparpolitika, akkor életképtelen, zavarja a nép- gazdasági terv megvalósulását, előbb-utóbb elsorvad. Sajnálattal tapasztalom, hogy a megyénk iparszerkeze. tének változtatására tett erőfeszítések, éppen a foglalkoztatási csúcs növelése miatt kevés eredményt hoztak. Okait a következőkben látom. Megyénkben több mint egy évtizede férfi munkaerőhiány van, a bányák rovására történő benépesítése az új gépipari üzemeknek csak a bányákban elért magasabb kereset biztosításával lenne megvalósítható. Egyidejűleg elvonja megyénk energiatermelésétől a munkaerőt. Ez visszafejlődést, vagy a fejlődési ütem lassúbbodását eredményezi. Arról nem is beszélve, hogy az iparfejlesztési koncepció (politikának nem nevezhető, mert nem fedi a fogalmat) akkor tört utat magának, amikor a széntermelésre (kokszszén) a népgazdaságnak az energiaárak robbanása1 miatt fokozottabban szüksége lett volna. Az iparfejlesztésnél a nagyon alacsony hatékonysággal foglalkoztatott női munkaerő magasabb szervezettségű és szakképesítést igénylő foglalkoztatásával ma sem számol eléggé a megyei tervezés. Nem kap megfelelő helyet a szén. és szénenergia kitermelése, melyet pedig a népgazdasági egyensúly helyreállítása1 megkövetel. Olyan nézetet is vallanak egyes felelős munkakört betöltő emberek, hogyha növekszik Pécs város férfi munkaerőt vonzó hatása, akkor gyorsul az urbanizációs folyamat, előbb-utóbb gyorsul a járulékos beruházás is (lakás, gyermekintézmény, kereskedelmi hálózat stb.). Ez a „gazdaságpolitikai” szemlélet nem megoldani segít a megyében, főleg Pécsett meglévő feszültségeket, hanem állandósítja azokat. Ezért is nagyon fontosnak tartom a megye iparfejlesztési politikájának kialakítását a hatodik 5 éves terv időszakára. Ne autark törekvések kapjanak támogatást, hanem a helyi lakosság foglalkoztatását, energiaforrásaink kihasználását, a termelőerők fejlődését, a szociális ellátásban meglévő feszültségek szűkítését szolgáló iparfejlesztés-politika kialakítása. Ez szolgálná a megye lakosságának, de a népgazdaságnak az érdekeit is. Milyen eszközeink vannak a megyei politika megvalósítására? 1. Tervgazdálkodás. 2. A gazdasági szabályozók által biztosított keretek, hatáskörök; ezek változtathatók, ha a célt nem megfelelően szolgálják. 3. A megyei párt-, állami, tanácsi és tömegszervezeteink hatás- és jogköre, valamint a jogkörrel élés színvonala, hatása a gazdasági folyamatokra. Minden rendelkezésre álló eszközt (beruházás, tanácsi hozzájárulás és bankhitel, oktatási intézmények, káderpolitika, anyagi érdekeltség, agitáció stb.) a gazdaságpolitika szolgálatába kell állítani. Megfelelő kapcsolat kiépítése szükséges a területen lévő gazdasági egységek felügyeleti szervével, szakminisztériumával, összehangolt fellépés a cél elérése érdekében a különböző szervek részéről. Bruck Józsefné Egymást kiegészítve Pénz nélküli beruházás A végrehajtás akkor jó, ha a célkitűzések, kikerülve a megvalósítás bonyodalmait, simábban, több gazdasági hasznot hozva valósulnak meg az elképzeléseknél. Ez csak úgy történhet meg, ha a végrehajtó szférákban mindenki hozzáad a folyamathoz a helyi adottságoknak, a helyi Viszonyoknak megfelelően, és így modulálja, „hogy a szűk ágazati szemlélet" vagy az adott iparág szemlélete a környezeti tényezők segítségével megfelelő irányba forduljon. Ez a gondolat foglalkoztatott és ingerelt szólásra a „Mi is a megyei politika"? című cikket olvasva. Ma, amikor a költségek vizsgálata rég nem látott jelentőséget kapott, a „részpolitika” még nagyobb súllyol szólhat bele a napi tevékenységbe. Az egymástól független, de területileg együtt éló gazdasági egységek egymásra utaltsága nagyobb lesz, egymás segítése, kiegészítése többet ér. Konkrétan: az adott gazdasági térségben elhelyezkedő üzemeknek mindig akadnak egymás részére hasznosítható kapacitásaik, egymást kiegészítő technológiák. Ezek „pénz nélküli” beruházások, illetve beruházás nélküli többletforrások. Példaként szeretném említeni a Sopiana Vákuumtechnikoi Gépgyár együttműködését a Mechlaborral a felületkikészítés és forgácsolás területén, vagy a munkaerő-vándorlás csökkentése területén, vagy akár kialakuló együttműködésünket a Pécsi Vasas Ipari Szövetkezettel. Nyilván, ilyen lehetőség még sZámtalon adódhat. Ezek feltárása, kölcsönös előnyök alapján történő kiaknázása, az ilyen irányú ténykedésre történő buzdítás, az ilyen lehetőségek keresésére történő ösztökélés, nyilván elősegítheti a városi, megyei és végső soron a népgazdasági feladatok jobb teljesítését. Ez persze csak egy szűk sávja a cikkben felvetett számtalan kérdésnek, gondolatnak. De hátha ezen a sávon is van még találnivaló. Szabó Zsigmond, az EIVRT Sopiana Vákuumtechnikai Gépgyár igazgatója
