Dunántúli Napló, 1979. október (36. évfolyam, 269-299. szám)
1979-10-27 / 295. szám
1979. október 27., szombat Dunántúli napló 3 Az indiai gyermekrajzverseny győztese: Orsós Bori, Magyarország Aranyérem India elnökétől A komlói Orsós Bori a nyáron elnyerte az indiai Shan- kár-gyerme'krajzversenyen India elnökének aranyérmét. A legmagasabb díjat, amit gyermekrajzért a világon adhatnak. Bori novemberben utazik majd el a díjért, amely olyan tulajdonképpen, mint egy olimpiai aranyérem. A Fürst Sándor utcai Általános Iskolában találkoztunk vele Komlón, Kottái Magdolna tanárnő rajz- szakkörében. Ö és a többi gyerek a sárkány torkából megszabaduló várost festette -meg, a lehulló sárkányfejeket, a kiszabaduló embereket és madarakat. Bori ezután egy ci- gánylónyt festett. Fekete haját virágokkal tűzte teli, erdőt festett köréje, s az erdő mögé különös, lilás hátteret, a lány lábához pedig ezüst virágokat . .. — Kossuth-aknán lakunk, az iskola mellett, a kettes számú házban, édesanyámmal, nővéremmel és annak kisfiával — ■mondja. — A lakásunk bizony elég rozoga, a hely is szűk, egy ágy van benne, két szekrény, egy asztal, egy gyerekágy, egy éjjeliszekrény. Fával tüzelünk, anyuval szoktunk elmenni fáért Bétára, mert közelebb nincs. Anyu rokkantsági nyugdíjban van, így havonta egyszer kapunk pénzt. Legutóbb is abból vett nekem úttörőszíjat. Kellett az iskolába. Reggel mindig busszal szoktam Kossuth-aknáról az iskolába jönni. Negyed nyolckor indul a diákjárat. Amikor megérkezem, bemegyek a boltba, és veszek valamit tízóraira. A tanítás után hazamegyek, pihenek kicsit, aztán nekiállok takarítani. Utána főzök. A múltkor például zöldbabfőzeléket készítettem és csibelevest. Tegnap meg kovácsgombát egy kis hússal. Kész lett a vacsbra, ettek, én megmosakodtam, kimostam a blúzomat is, hogy mára tiszta legyen. Játszani nem szoktam. Elmúltam 'már tizennégy éves, a nővérem tizenhat, neki van egy négyhónapos kisfia, én szoktam pe- lenkázni. A bölcsődéből édesanyám hozza el, mert a nővérem dolgozik. — Negyedikben kezdtem el rajzolni, most ötödikes vagyok. Nagyon hamar belejöttem és szeretek is rajzolni. A tájakat, embereket. Korábban már kigondoltam magamnak, hogy kiszolgálónő leszek boltban, de mivel ilyen jól megy a festés, jó lenne ezzel foglalkozni. Sok mindent le tudnék festeni, mert itt az iskolában sokat festhetek. Otthon is mindig fogok egy papírt, rajzolok, kiszínezem ... Tegnap az őrsi jelvényeket rajzoltam meg az osztályban. Szeretem az iskolát, az olvasást, az orosz órát, o történelmet, a földrajzot, csak a számtan megy nehezen, örültem nagyon a díjnak, és örülök, hogy elmehetek Indiába, csak még nem tudom, ki jön el velem . . . Estefelé a Kossuth-aknai cigánytelepen látom viszont Orsós Borit. Éppen a tyúkokat tereli. A telepen estéli készülődés. Füst kanyarog a viskóból a hűvös őszi alkonyatban, és asszonyok sora áll az alig csordogáló egyetlen kút mellett. .. Gállos Orsolya Moszkvai karmester a pécsi filharmonikusok élén A Székesegyház éppúgy nem oldja meg Pécs hangversenyterem-gondjait, mint a sportcsarnok. Ott a teljes vissz- hangtalanság, itt a hatalmas templombelső mindent egybemosó visszhangja teszi lehetetlenné a zene igazi élvezetét. Szerdán este is összezúgatta egy jónok Ígérkező, hatalmas közönséget vonzó koncert meg- onnyi szépségét. Inkább csak sejtettük, hogy a Pécsi Filharmonikus Zenekar az átlagosnál sokkal jobb színvonalon muzsikált a kiváló szovjet karmester, Mark Ermler keze alatt. Moszkvai vendégünk sikerének titko nem vezénylésének különleges szuggesztivitásában rejlik. Egyéniségéből természetes módon árad a muzsika; tudása és óriási karmesteri gyakorlata alapján pedig megengedheti magának őzt a fényűzést, hogy egyszerű legyen. Nem uralkodik a zenekaron, nem hangszerként játszik rajta. Elképzeléseit viláqos, kifejező mozdulatokkal közli a muzsikusokkal, akiket partnereinek leAZ AKUSZTIKA HATRAIUIVAH kint. Biztos formai építkezése a művek tökéletes ismeretéről tanúskodott, tempói jó érzékkel alkalmazkodtak az adott akusztikai viszonyokhoz. Sajnos, Rimszkij-Korszakov nálunk igen ritkán hallható Nagyorosz húsvét nyitányából még így is csupán néhány, szó- lisztikusan megszólaló szép dallamot élvezhettünk. A jellegze. tes orosz harmóniák, a hang. szerelés mesteri megoldásai többségükben a visszhang áldozatául estek. Mendelssohn Hegedűversenyének ihletett előadásával Gyer- mán István alighanem művészpályájának egyik kimagasló teljesítményét nyújtotta. Ami kevés belőle a ,hallgató fülébe is eljutott, az hangilog szép, megformálásában választékos, részleteiben gondosan kimunkált volt. Talán nem tévedünk, ha azt mondjuk: előadói stílusa eqyszerűsödött, tisztult, elmélyültebbé vált. Nyoma sem volt annak a túlromontizált dallamformálásnak, mely játékában korábban itt-ott zavart. Az első tétel tempóbeli szabadosságaitól eltekintve mértéktartó, szinte klasszikuson kiegyenlített előadást nyújtott, omely azonban érzelmileg semmivel sem volt szegényebb, mint korábbi megnyilatkozásai. Csajkovszkij V. szimfóniája úgy hatott a Székesegyházban, mintha fúvószenekari átiratban szólalt volna meg: a vonósokat letompító zúgás hatalmas erejűvé fokozta Csajkovszkij kedvelt rézfúvösainak hangját. Volt azonban egy részlet, melynél ez a különben zavaró akusztikai jelenség a művészi kifejezés szolgálatába szegődött. A lassú tétel gyönyörűen sikerült kürtszólóját a hangzás olyan varázslatos ragyogásával gazdagította, amely bizonyára minden hallgató számára emlékezetes marad. És ezen érdemes egy pillanatra elgondolFilmjegyzet Az éjszakai ABC-től indul és oda érkezik vissza Csűrös István budapesti átlagfiatalember. Közben azonban megjárja a nevelőintézetet, saját családi poklát belekerül egy „jobb család” semmivel sem kevésbé kiábrándító hétköznapjaiba, s az egésznek a vége: két tenyér újabb kövér lenyomata oz áruház üvegtábláján. Az ujjlenyomatok között azonban figyelmen kívül nem hagyható különbség van. Az elsőt, az árulót, közvetlenül az élelmiszerbolt szétdúlása után hagyta ott oz üvegen. A második egy tiszta kéz lenyomata, s ez minden bizonnyal jelkép Gyarmathy Lívia legújabb filmjében. Szimbolizálja azt, hogy nem feltétlenül a vandalizmus a kiút a mai fiatalok sokszor érzett élet-kátyúiból. Igaz, ezen a tagadáson kívül a Marosi Gyula Mélyütés című művéből írott film szerzői sem ludnok sok újat mondani. És nem biztos, hogy ebben művészi felkészületlenségük akadályozza meg őket. Mert kiút-e a válságba került fiatalember számára a biblikus bölcsességeket hirdető naiv szocialista, öregúr szigorú normarendszere? Azé a tolókocsis opókáé, aki sok évtizedes nevelőmunkó- ja vélt koronájaként minden szerdán beszélgetni hívja a züllés szélén álló ifjú Csűrös Istvánt. A fiú gyors „megtérése" ne tévessze meg a nézőt — a filmnek talán egyetlen lélektani bakugrása — mint ahogy az eredmény nem téveszti meg oz öregúr lányát sem, aki éppen Minden szerdán apja ideológiai-erkölcsi utópiz- musának köszönheti élete zsákutcáit. De fölmerülhet még egy kérdés: az öregek mindig butaságot beszélnek? ... Gyarmathy Lívia — és természetesen a társszerzők: Marosi Gyula és Kardos G. György — társadalmi éleslátását dicséri e nagyon komoly konfliktus fölismerése. Valóban: hogyan tovább? Ki adjon ideálokat a válaszút előtt álló, vagy 'odáig el sem érkezett fiataloknak? A ma szokásos alternatívákat Pap Ferenc kamerája olyan iróniával mutatja be, ami Gyarmathy régebbi filmjeinek a kedvelőit is kielégíti. A jovítóintézeti táncestély, a május elsejei felvonulás kulisszák mögötti jelenetei, oz államtitkár tiszteletére rendezett családi fogadás, az evezős tréner bokacsattog- tatása a doktori cím előtt, Gyarmathy Lívia korábbi stílusára emlékeztetőén ábrázolja utat kereső és gyokran utat tévesztő világunkat. Meglehet, jó volna, ha ez az ironikus, groteszkbe hajló felhang végigvonulna a filmen. Különösen a kissé didaktikai csengésű jeleneteknél érezzük ennek hiányát. Ám az is igaz, hogy kár lenne most már mindörökre oz előző filmjei skatulyájába szorítani Gyarmathy Líviát. A magyar filmek újabb örvendetes' divatjának megfelelően ezúttal is sok érdekes arcot láttunk a filmvásznon. Kevésbé futtatott, jó színészek alakítják a rájuk bízott szerepeket. A tehetséges főszereplő, Bán Jánosén kívül különösen Meszléry Judit, Markovich Mik' lós és Eva Ras játéka tűnt meggyőzőnek. H. J. A szocialista demokráciáról Mintha a Tudósklub csendes, belső átalakuláson ment volna keresztül az utóbbi időben. Szinte észrevétlenül elszürkült kissé, talán elvesztette fiatalos lendületét, talán mint a csiga visszahúzta tapogatóit, hogy csöndben megüljön a házában. Vagy jellegét érzi eldöntdflennek, azért e bizonytalankodás? Vagy csak a témák szétterülő, szinte ótfoghatatlan s rengeteg tisztázatlan kérdést tartalmazó volta okozná ezt a benyomást?- Pedig — ma is csak ért tudom mondani — az ötlet rendkívüli. Egy-egy témakör elméleti és gyakorlati szakemberei foglalnak össze néhány fontos tudnivalót s állnak az ország rendelkezésére. Mindazok számára, akik különféle okok miatt nem képesek egy-egy kérdés tudományos kutatását, gazdagodását, vitáit, lényegi vonásainak alakulását figyelemmel kísérni, egyrészt mert azok jó. részt a szakfolyóiratokban lennének inkább követhetők, részint mert pontosan nem is körvonalazódik bennük, milyen tudományok milyen mértékben foglalkoznak a kérdéssel — mindazok számára nagyszerű lehetőség volna a Tudósklub. Kényelmes megoldás — ami ezúttal nem elítélően értendő. Ugyanakkor azoknak is, akik az egyes kérdések tudományos megfogalmazásáig el sem jutottak, csak éppen benne élnek az életben és olykor kérdésekbe ütköznek, amelyekre az infor. mációk tengerében a legkisebb remény nélkül kereshetnék a választ, ha a szándékig egyáltalán eljutnának — nos, a Tudósklub ilyen esetekben is nagy lehetőséget tartalmaz. A Tudósklub azonban, véleményem szerint, ott nem biz. tos a dolgában, abban nem tud egyértelműen dönteni, hogy milyen mértékben igazodjék a nézők kérdéseihez. Alapozza-e az egész, alig több mint egyórás műsort ezekre a — olykor bizonyára esetleges — kérdésekre, vagy adják-e meg az alaphangot, mondják-e el a lénye, get a szakemberek maguk. Ebből a látszólag másodlagos problémából nemcsak szerkezeti következmények adódnak, hanem tartalmiak is. Az asztal köré leült szakemberek abban válnak bizonytalanná, hogy kihez is szólnak tulajdonképpen. Egymáshoz? A szakmához? Valamilyen egynemű hallgatóság, hoz, mint mondjuk egy egyetemi előadáskor? Pedig hogy a nagymennyiségű anyagból mit emelnek ki és azt hogyan fogalmazzák, éppen ettől függene. Legutóbb a szocialista demokrácia kérdései kerültek terítékre. A napjainkban oly sokat emlegetett, vitatott, a gya. korlat próbájának éppencsak alávetett fogalomról bizonyára órákon át lehetett volna beszélgetni. Úgy is, amit egyébként a műsor szerkesztői jól elgondoltak, hogy az elméleti szakemberek szempontjai szembesüljenek a gyakorlati szakemberek tapasztalataival. A műsor végén mégis olyan érzésünk támad, hatott, hogy a szocialista demokrácia kritériumai, megvalósulásai a szakemberek előtt sem sokkal világosabbak, mint előttünk, laikusok előtt, Pedig sok okos, érdekes gondolat vetődött fel a műsor folyamán. Csak éppen nem állt össze eléggé, mert nem a tömör szakmai összefoglalást, sem a — különben rendkívül izgalmas — nézői kérdések rendezői-elvét nem vállalta a műsor. Vagy a Fórum jól bevált módszereit vehetné át a Tudósklub, vagy közelítenie kellene egy élénk vitaműsor ideáljához. Esetleg attól függően, hogy a téma, amit választott, milyen mértékben körüljárható. H. E. kodni. Ha már hangversenyt rendezünk a Székesegyházban, nem lehetne ott olyan műveket előadni, melyek tartalmilag és akusztikailag odg valók? Dobos L November 2-től: Politikai könyvnapok Immár 18. alkalommal rendezi meg a Kossuth Könyvkiadó a pártszervezetekkel közösen a politikai könyvnapokat. Kulturális életünk e jelentős eseményének ünnepélyes megnyitóját november 2-án Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Központban tartják, ahol kiállítás is nyílik az elmúlt években kiadott és az ez alkalomra napvilágot látott politikai művekből. A politikai könyvek idei seregszemléjére 23 könyv jelenik meg csaknem egymillió példányban. Az újdonságok mellett gazdag választékban kínálják a párt kiadójának iáén közreadott egyéb köteteit is. A Kossuth Kiadó vezetői elmondták, hogy a könyvműhelyekből több mint 250 kötet jut ez évben az olvasókhoz, 6 milliót meghaladó példányban. A gazdag kínálat középpontjában az MSZMP vezető személyiségeinek frissen közreadott művei állnak. így megtalálják majd az érdeklődők Kádár Jánosnak Csepelen, a budapesti pártaktívón elmondott, füzetalakban megjelentetett beszédét. Válogatást adnak közre Németh Károly utóbbi 5 évben elhangzott beszédeiből, megjelent cikkeiből. A kötetben közölt írások többsége az ötödik ötéves terv teljesítéséhez kapcsolódik. „Forradalmak gs Tanácsköztársaság Magyarországon” cím. mel hagyja el a nyomdát Nemes Dezsőnek a Tanácsköztársaság 60. évfordulója alkalmából írt tanulmányait tartalmazó kötet. Mai életünket megvilágító, elemző írásokat közöl Aczél Györgynek már korábban megjelent műve, amelyben kulturális életünk időszerű kérdéseiről írott tanulmányait gyűjtötték össze. A nemzetközi munkásmozgalomról, a testvéri szocialista or. szágok fejlődéséről adnak képet a kommunista pártok vezetőinek beszédeit, cikkeit tartalmazó kötetek. A politikai könyvnapok idején az ország megyéiben, s a főváros kerületeiben több mint 5 ezer rendezvényen, köztük kiállításokon, író—olvasó találkozókon népszerűsítik a politikai iro. dalmat. Tanfolyam amatör rendezőknek Az amatőr színjátszás fejlesztésének elősegítésére alapfokú képzettségű színjátszó rendezők számára továbbképző tanfolya-1 mot szervez a Népművelési Intézet. A jövő év februárjában kezdődő tanfolyamon középfokú képzettségben részesítik a hallgatókat: rendezéselméletet és gyakorlatot, dramaturgiát, esztétikát, közművelődést, mozgás- és beszédtechnikát, színjátékpedagógiát, korstílust tanítanak. Az első évfolyamon meggyőződnek arról is, hogy az új középfokú tananyag megfelel-e a követelményeknek. A tanfolyamra december 1-ig jelentkezhetnek a rendezők.
