Dunántúli Napló, 1979. október (36. évfolyam, 269-299. szám)

1979-10-25 / 293. szám

1979. október 25., csütörtök Dunántúlt napló 3 Kivitelezők a munka szépségéről Együttműködés a határőrökkel Megújul a műemlék épület ... 1 •- rí jP-v # ♦ i £ Munkásőr-bemutatő Vas megyében Naptárt meghazudtoló nyári meleg október közepén. Félmez­telenre vetkőzve dolgozik az áll­ványon, mégis dől róla a verej­ték. Aprólékos mozdulatokkal simítja vakoló kanállal a falra felvitt friss habarcsot. Kissé hát­ralép, a szemüvege mögött ősz. szehúzott szemekkel nézegeti a párkány hajlatait, majd előke­rül a simítóléc és vigyázva for­mázza az éleket és görbülete­ket. — Már csak itt az alsó szin. ten tudok dolgozni, feljebb szé. dűlök. Mióta cukros lettem, az­óta van ez így — mondja Viz- ner István, a Műemlékvédelmi Felügyelőség egyik építőbri­gádjának kőművese. — Bizony az idő eljárt... 1945-ben sza­badultam, aztán egészen két •évvel ezelőttig maszek voltam. Leadtam az ipart. Sok volt az adó, aztán télen, mikor nem volt munka, akkor is fizetni kellett, március 15. volt a ha­táridő. Itt könnyebb, nem ne­kem kell anyag után szalad­gálni reggeltől estig. Nyolc óra munkaidő és kész. Meg szép is ez a munka. Sok éves kő­műves tapasztalatom mellett is újat kellett tanulni. A díszes párkányok más fogásokat igé­nyelnek. Ezeket az épületeket nem lehet akárhogyan megcsi­nálni. Ide lelkiismeretesség és nagy szakértelem kell. Ez az egyszerű falazásnál többet je­lent Pécsett most egyre-másra szépülnek a belváros épületei, bontakoznak ki a műemlék, vagy műemlék jellegű épületek értékei. Amikor lebontanak egy. egy állványzatot, rácsodálko­zunk a szépre, és ilyenkor va­lahogy nem gondolunk az em­berekre, azokra, akiknek a ke­ze munkáját dicséri. A Kulich Gyula utcai Kisegí­tő és Foglalkoztató Iskola és Nevelőotthon 1883-ban épült épületének tatarozását az Or­szágos Műemlékvédelmi Fel­ügyelőség pécsi építésvezető­ségének Fischer István által ve. zetett brigádja végzi. Egy éve dolgoznak itt, eddig belső hely. reálIítást végeztek, most érkez­tek a munka látványos szaka­szához, a külső homlokzatot restaurálják. — Az idén be kellene fejez­ni a Hunyadi úti részt, jól len­ne ha sikerülne, mert 20 ezer forintos prémiumot tűztek ki er­re a munkára — mondja a bri­gádvezető. — Mi dolgoztunk a Vasarely Múzeumon is, leg­utóbb pedig a Dischka Győző utcában, egy régi lakóépületet, a Nevelők Házát és a málomi templomot állítottuk helyre. Mi, akik régebben itt dolgozunk, már ismerjük különböző építé­szeti stílusok jegyeit, észrevesz- szük, ha valami eredeti, vagy hamisítvány. Mikor a Vasarely Múzeumot építettük, műemlék­történeti ismertetést tartottak nekünk, vetítéssel egybekötve. Jó lenne ezt több alkalommal megismételni, így többet meg­tudnánk arról az épületről, amin éppen dolgozunk. Neumann Károly a brigádta. gok közül a legrégebben dol­gozik a vállalatnál, 20 éve. A kőműves mesterséget az apjá­tól tanulta, a családjában ak­kor mindenki kőműves volt. Csó. nyoszrón lakik, hetente csak kétszer megy haza. A többi na. pokon bent marad Pécsen ne­gyedmagával, egy bérelt lakás­ban. Vékony, szikár ember. — Félek a téltől — mondja, — nem szeretek bent dolgoz­ni, mert legtöbbször hideg, hu­zatos helyen vagyunk. Érzem már a csontjaimban, a dere­kamban. Meg ezekben a régi épületekben bent legtöbbször vésni, falazni kell. Ezt szere­tem, itt kinn, a homlokzatot szépíteni. Falazni mindenki tud, aki kicsit is megtanulta a kő- művességet. Ehhez azonban ér­zék kell. Nem is tudja minden, ki csinálni. Nagyon sokan el­mennek, egy-egy hónap után feladják, nincs mindenkinek tü­relme az aprólékos munkához. Ide figyelem, pontosság és nagy szakmai tudás kell. — Nem mer akárki idejönni dolgozni — veszi át a szót a brigádvezető-helyettes, Csen. dics András. — Egy fiatal szak. munkás hiába végezte el a leg­jobb eredménnyel az iskolát, ha ide kerül, olyan mintha sem­mit sem tanult volna. Itt nem elég a malteroskanál és simí­tó. Más eszközökkel kell dol­gozni, pontos méréseket végez, ni és sok finom kézimunkát. Talán ezért van, hogy itt egy­más közt szinte nincs is szóvál­tás, italozás is ritka. Nagyon jó a munkalégkör és a munka- fegyelem is. Én egy éve dolgo­zom itt, s úgy érzem hazatalál, tam ... Sarok Zsuzsa Megkezdődött all. tribológiai konferencia Évente két és fél milliárd forint megtakarítás lenne elérhető a tribológia (súr­lódástudomány) eredmé­nyeinek gyakorlati alkal­mazásával a népgozdaság különböző ágazataiban, en­nek lehetőségeiről kezdő­dött szerdán háromnapos tudományos tanácskozás Budopesten, a technika házában a Gépipari Tudo­mányos Egyesület szerve­zésében. A tanácskozáson azokról a technológiai kér­désekről lesz szó, amelyék­kel a gépeknél a súrlódás­sal járó energiavesztesé­get, kopást csökkenteni le­het. Ehhez, amint a több mint horminc előadásból is kiderül, megfelelő kenő­anyagok és kenési techni­ka szükséges. A konferen­ciát, amelyen tíz ország szakemberei vesznek részt, Gábor András kohó- és gépipari miniszterhelyettes nyitotta meg. Példamutatás a munkában és a szolgálatban Vas megye látta vendégül az október 18—19-i sajtóbemutató vendégeit, akik a Munkásőrség Országos és Vas megyei Pa­rancsnoksága, a Miniszterta­nács Tájékoztatási Hivatala és a BM Határőrség Országos Pa- iancsnoksága meghívására gyűltek össze, hogy tájékozta­tást kapjanak a vasi munkás­őrök és határőrök együttműkö­déséről. A tájékoztatón Nagy György, a Munkásőrség országos pa­rancsnokának első helyettese kiemelte: a munkásőrök párt- megbízatása nemcsak a mun­kásőri feladatok ellátására ter­jed ki, példát kell mutatniuk a napi gazdasági építőmunkában is. A munkásőrök háromnegyed része fizikai állományú dolgo­zó és 80 százaléka tagja vagy vezetője a munkahelyi szocia­lista brigádnak. Készülnek ha­zánk felszabadulásának 35. év­fordulójára és az MSZMP XII. kongresszusára, vállalásaikat a munkahelyükön teszik és telje­sítik. Kiemelte a Mecseki Szén­bányák munkásőreit: Vertike Istvánt, Benke Lászlót, Rein­hardt Sándort. Elmondotta, hogy az állomány 80 százaléka párttag, sokan a munkásőrök között lesznek párttagok, hogy korszerű fegyverzettel és felsze­reléssel látták el az egysége­ket, hogy példamutató helyt­állást tanúsítanak a termelő- munkában, a képzésben és a szolgálatban. A foglalkozások többségét munkaidőn kívül tart­ják, hogy minél rövidebb időre vonják ki a munkásőröket a naoi munkából. Rácz János, a Vas megyei pártbizottság titkára ismertette a megye gozdasági, politikai, földrajzi, gazdasági, kulturális és szociális helyzetét, majd Ta­kács József megyei munkásőr parancsnok a helyi sajátossá­gokról szólt: az állomány 3 szá­zaléka nő, negyven százaléka politikai iskolai végzettségű. A Szentgotthárdi Kaszagyár­ban, a körmendi járást bemu­tató tájékoztatót követően, a 77 éves üzem megtekintése kö­vetkezett. Kaszával és sarlóval kezdték, ezek a termékek ma is itt készülnek, de a Rába gyár­egységeként már korszerű ba­romfitartó és aprómagvető gé­pek is szép számmal hagyják el a gyárat, melyben a dolgo­zók egyharmada munkásőr. Az összes termelésüknek már csak a 17 százaléka a hagyományos termék: a farkaskalapács, a körhagyó sajtó jól megfér a legmodernebb IWK, Krupp és DIGÉP gépóriásokkal. Az egyik vezető így jellemezte a tech­nológiát: „a kőkorszaki géptől az atomkorig nálunk minden megtalálható”. Az ezerhétszázas évek köze­pén épült barokk templomhoz épült kastélyban Vörös István alapítótag, egységparancsnok kalauzolt végig a munkásőrök körletében. Az őrség hangulatos dorr*-'* bök és erdők közé ékelt fa­lucskáin át visz az utunk a „fő­város”, öriszentpéten felé. (Megállunk és megcsodáljuk a zsúptetős, fagerenda vázra ta­pasztott falú házikókat, a fa fé­szert, az emeletes gabonatá­rolót, a kástut. Ezt oz eredeti skanzent Pityeszer-nek hívják. 1977-től vették múzeumi keze­lésbe. Már csak egyetlen idői férfi lakja.) Az őriszentpéteri kultúrház- bon dr. Ábel László vezérőr­nagy, a BM Határőrség politi­kai csoportfőnöke tájékoztatta a sajtóbemutotó résztvevőit a határőrök életéről és a határőr —munkásőr fegyverbarátságról, az államhatár védelméről, hisz a cél közös: Magyarország ne legyen átjáróház senki számá­ra. Az összefogott erővel vég­zett, összehangolt munka jut kifejezésre mindennap, a mun­kásőr akkor is segíti a határ­őrök tevékenységét, ha éppere nincs egyenruhában. Ezt az el­fogások egész sora is tanúsítja. 94 esetben alkoholos állapot Több a közúti baleset Sok balesetet okoznak a fegyelmezetlen gyalogosok Idén szeptember 30-ig Ba­ranya megyében — előzetes értékelés alapján — 642 sé­rüléssel járó közlekedési bal­eset történt. Ez 3,4 százalék­kal több mint az előző év hasonló időszakában. A statisztikából szemlélve kiderül, hogy a halálos bal­esetek száma megegyezik a tavalyival: az utakon idén is 46-an szenvedtek halált oko­zó sérülést. A súlyos kime­netelű esetek 1,2 százalékkal csökkentek, 251-ről 248-ra.A könnyű sérüléssel végződő balesetek 7,4 százalékkal, 324-ről 348-ra emelkedték. Pécsett kevesebb közúti bal­eset történt, mint tavaly ha­sonló időszakban, ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy Komló város és járás terüle­tén nőtt a halálos 'balesetek száma, igaz a közigazgatási területek is változtak. A közlekedési balesetek leggyakoribb okozója a se­lbes ség nem megfelelő alkal­mazása. Ennek két összete­vője van: a sebesség abszo­lút túllépése, vagyis a gyors­hajtás, valamint a relatív túl­lépés: nem az útviszonyok­nak megfelelő sebesség meg­választása és a sebességkor­látozások be nem tartása. Gyakran történik baleset az elsőbbség meg nem adásá­ból és a gyalogosok sza­bálysértő magatartásából. A legtöbb gyalogosbaleset Pé­csett, Komlón és Mohácson történt. Az okok között sze­repel az álló járművék kö­zött való áthaladás, a takart helyzetből történő kilépés, a gyalogátkelőhelyen féktá­volságon belüli lelépés, sza­ladgálás oz utakon. A jár­művek farolásából, felborulá­sából eredő balesetek nagy részét a sebesség helytelen megválasztása, a gumik ál­lapota befolyásolta. Ez első­sorban az évszakváltozások­nál fordul elő. Az alkoholtól befolyásolt állapotban okozott balesetek száma 23,7 százalékkal emel­kedett. Idén januártól szep­temberig 94 közlekedési bal­esetnél mutattak ki az alko­holt, a tavalyi 76-tol szem­ben. Elgondolkoztató ará­nyok: minden második halá­los, minden ötödik súlyos és minden hetedik könnyű ki­menetelű balesetnél az alko­hol is közrejátszott. A bal­esetek nagy részét közepes és súlyos fokú alkoholbefo­lyásoltságnál követték el. Nagyon sok baleset tör­tént tavaly a 6-os számú fő­útvonalon. A 6-os teljes hosz- szán 368 közlekedési baleset volt, ebből Pécsett 83, míg 'Baranyában 79. Idén is ha. sonlóak az arányok. A balesetek zöme a nyári hónapokra esik, ha crobon- tásban nézzük, akkor az de­rül ki, hogy a legtöbb 17 óra körül történt. A gyalogosok közül az iskoláskorúak a ré­szesei a legtöbb balesetnek. A gyalogosbalesetek nagy része a tömegközlekedési eszközök megállóinál fordul elő. Gépjárművezetőknél a legtöbb balesetet a 25 és 30 év közöttiek követték el. Halogy határában az almás­éi erdőt megszállták a „diver- zánsok”. A környéket lezárták, álcaruhában futva, kúszva, fi­gyelve nyomulnak előre a ku­tató csapot tagjai oz erdő fe­lé a vizes fűben. A jól műkö­dő hírláncon sorra érkeznek ti jelentések, távolról fegyverro­pogás, torkolattüzek. Az erdő­ből kitörő „ellenséget” végüt tűzharcban semmisítik meg a munkósőrök. A sótonyi elektromos lőtéren — három éve készült társadal­mi munkábon — a bemutató lö­vészetet végrehajtó raj előtt sorra tűnnek fel a célok: felde­rítő csoport, előremozgó cso­port, géppubkás és több más alak. A lőtávolság 2—300 mé­ter, a kiparciózott lőszer mel­lett az idő is komoly tényező, de a feladat legfőbb szempont­ja, hogy eltalálják valamennyi célalokot. Fegyelmezetten, jól célozva hajtják végre a mun­kásőrök ezt is. Murányi László

Next

/
Oldalképek
Tartalom