Dunántúli Napló, 1979. október (36. évfolyam, 269-299. szám)
1979-10-17 / 285. szám
1979. október 17., szerda Dunántúlt napló 3 Előkészületek a nyári olvasó táborozásra Már ősszel megkezdik a jövő nyári olvasótáborok szervezését. Az Olvasó népért mozgalom gazdái — a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a KISZ KB, o SZOT, a Kulturális Minisztérium — mindenekelőtt tájékoztatják a megyei szerveket az idei táborozás tapasztalatairól, s ennek nyomán számos vonzó, korszerű szervezési formát, olvasási módszert is ajánlanak. Az idei nyáron eredményes kísérleteket folytattak több megyében, érdemes lenne azokat elterjeszteni. A Szabolcs-Szatmár megyei Tivadar községben például a Móricz Zsigmond nevét viselő ifjúsági közösségek együtt táboroztak, s felkeresték azokat a helyeket, amelyek alkotásra ihlették az írót. Az országos szervek javasolják a megyei szervezőknek: már ezekben a hetekben döntsék el, hogy milyen jellegű táborokat hirdetnek meg a következő nyáron, hogy jusson elégséges idő az alapos, körültekintő felkészülésre. Málomban Pécs új kertvárosa lehet Fel kéne ébreszteni a helybeliekben a tenniakarást Még a késő ősszel, amikor itt egy délután reménykeltőén fokhagymagerezdeket pucoltunk, miközben a házigazda a darált húst dögönyözte, hallottam először a málomi panaszt. Valahogy Jgy: „lerobbant" a község. Nem fejlesztenek itt évek óta semmit, ha eső van, a sártól kikecmeregni is alig lehet, s még a kocsmaküszöb is laza ... Nincs eladó telek De vajon tényleg halódó község Mólom? Nehéz egyértelmű igennel-nemmel válaszolni. Töredezett járdáiról Kertvárosba látni, onnan közelítenek a panelházak, lassú léptű óriásokként; néhány alap már a kertek alatt készül, s a községjelző táblától alig néhány száz méterre új, széles betonút szeli' ketté a szántóföldet, s várja az építők panelemelő gépeit.. . Ahogy bejövünk a községbe: gödörbe szalad az út — mindjárt a szélső, új házak egyikénél jár a keverőgép. Újabb toldalék kell. Telkek után érdeklődöm: van-e eladó o községben? Nemigen tudnak róla, ami volt, mind elkelt. S ha lenne is: várnak az eladással, talán lehet majd idővel valamit emelni az árakon . . . A férfi a falu közepe felé mutat: — Valahol ott érdeklődjön inkább. Mi még újak vagyunk itt, talán a helybeliek többet tudnak. A vegyesbolt előtt többen állnak, éppen most nyitott, van kenyér. Folyékony is. Mólom Pécshez tartozik, a szeszrendelet itt is érvényes — mondom. — Hogyne — bólint meggyőződéssel az egyik ivogató. —• Hogyne ... — Kis telket, vagy inkább kertet szeretnénk venni — mondja egy asszony: látni rajta, nem idevaló. A beszélgetők rázzák a fejüket. — Itt lakunk átellenben, alig öt percre — fordul hozzám. — Úgy gondoltuk, kéne valami kertecske, ahol megterem ez-az. Az egyik falat támasztó férfi megszólal: — Minden percben van itt valaki. Kertet szeretne bérelni, venni. — Honnan? Pár nappal előbb bent jártam a tanács építési osztályán. Erdélyi József főelőadó elém tett egy térképet, rajta Mólom jövője. Ez már a sokadik elképzelés, lehet, hogy még ezen is változtatnak majd, mindenesetre kitűnő támpont. Párhuzamos utcát nyitnak itt, emitt meg sorházak építését szervezi majd az OTP, itt telkek várnak beépítőt, innenfelől meg az építőszövetkezet fogja a négyszintesekkel beborítani a terű-, letet. Mólom lehet Pécs új kertvárosa. Lehet. Óvári János itt született, nyugdíjazásig a termelőszövetkezet elnöke volt. Gyönyörű háza van a Kis utcában: az udvaron két nagytestű kutya. Az egyik okos, szelíd, társ a vadászatokon, a másik vad, házőrző. Óvári János mondja: vagy 120—130 ház lehet Málomban, de az is lehet, hogy több. Az utóbbi öt-tíz évben sok újat építettek. Az emberek észrevették: közel a község Pécshez, már a nevében is Pécs- Málom és jó a közlekedés. Aztán, hogy az új Kertváros idáig szaladt, remélik, hogy a bolt is, a buszvégállomás is közelebb lesz. Akinek nem tetszik a panel, saját házat, kertet szeretne, annak ideális hely. — A fiatalok is szeretik. A lányom férjhez ment, de itt maradt velünk. Úgy vélem, jobban építgethetik innen a jövőjüket. Lehet állatot tartani, megművelni a kertet, az is hoz valamit a konyhára. Kevesebb forint megy a boltba .,. Már esteledett, amikor jöttünk kifelé a málomi völgyből. Gyereket sétáltató „városiakkal” találkoztunk szembe: csak egy percre jöttek a kocsmába, megkívántak egy pohár sört. A lakótelepen presszó-vendég- lő-poharazó híján vannak, így a málomi italbolt is az ellátást segíti... jó utat és járdákat Kollégám mondja: Mit gondolsz, gyönyörű városrész lehetne ez? Biztosan — mondanám — de előbb jó pár évig az építkezés sarát fogják az itt lakók taposni. Kéne egy jó út, néhány kilométer járda, meg fel kéne ébreszteni • a helybeliekben a tenniakarást. . Meg lehetne szépíteni Málomot, hogy aztán az integráció köny- nyebben menjen, s ne maradjanak kátyús-földes-sóros utak, mint a régi Kertvárosban. Mert Málom Pécs új kertvárosa lesz, ha akarjuk, ha nem. S ezt a törekvést-tendenciát a jelenleginél jobban lehetne segíteni. Még pénz sem kell 'hozzá ... Kozma Ferenc B1|M Ritkává akadj jelentkező Kezük nyomán tisztul a járda, //■FF a muto s a lakások * fl bejárónő nem kap borravalót Ozv. Magyar Nándorné a Megyei Kórház szülészeti osztályán dolgozik. — Varga Ferencné a Sopiana Gépgyár új épületében takarít brigádtársaival. Proksza László felvételei Takarítónők n z áruház kirakatában egy rajz: mosolygó, nagyszemű nő lépked a papír széle felé, vállán partvis, kezében vödör. Alatta az írás: „Takarítónőt felveszünk!” Igen, a mondat végén felkiáltójellel. Ez a két szó egyre gyakrabban tűnik fel újsághirdetésekben, vállalatok, üzemek kapujában. A felkiáltójel ritkán hiányzik... A fiatalasszony asztalon nyug. vó kezén tetoválás: „Emlék Gyula”. Éjsötét haja rendezetlenül borítja be vékony vállát, néhány szál előrehullik, melyeket sűrűn hátraigazít, de azok makocsul a szemébe lógnak. Izgatottan beszél. ♦ — Egyáltalán nem szégyellem, hogy takarítónő vagyok. Szükségem van a pénzre, dolgozni meg kell, ■ anélkül nem élhet az ember. Egy éve vagyok a Pécsi Ingatlonkezelő Vállalatnál a ll/2-es tömb- gondnoksáqon, előtte a Köz- tisztaságinál voltam alkalmi munkás. , Horváth Katalin 14 éves korában kezdett dolgozni, qddig opja mellett élte a drótos cigányok mászkáló életét. A ta- ■nulás elmaradt az életéből, írni, olvasni ma sem tud. Harminckét éves. — Tíz forintos órabérben takarítom az emeleteket, járdákat, pincéket, padlásokat. Nagyon szeretek itt dolgozni, mert jó a társaság. S higgye el, nem megalázó ez a munka. Nálam több iskolát végzettek is velem söpörnek. A brigádvezetőnk egyébként olyan rendes, hogy pihenőidőben tanít írni, olvasni. ♦ Egy olcsó, vásári gyűrűt huzigál vékony ujjain, fekete szemével kíséri mozdulatait. Sírva fakad, mikor lakásáról faggo- tom. Bádoghordók lemezéből készült házat eszkábáltak ösz- sze élettársával, Hogy télen mi lesz, nem tudja. — Az a szerencse, hogy ilyen jó munkahelyem van. Mindennap megfürdök, a munkát elvégzem. De a lakáskérdés kicsinálja megint az idegeimet. — Mik a vágyai? — Egy kellemes kis lakás, egyszerűen berendezve, ahonnan retteqés nélkül elmehetnénk moziba, társaságba. Nem minden cigánynak a kocsma jelenti a szórakozást. És majd szeretnénk egy gyereket is. Persze, az sem lenne rossz, ha többet keresnék! Az ingatlankezelőnél 180-an dolgoznak takarítói állományban. Még 40 takarítónőt felvennének. ♦ özv. Magyar Nándorné ott dolgozik, ahol az élet kezdődik. A meqyei kórház pécsi szülészeti-nőgyógyászati osztályán takarítónő, pontosabban a szülőszobában. Kopácsi lánosné osztályvezető főnővéi szerint „Annus néni nélkül egy szülést sem lehetne levezetni, hisz a steril körülményeket, a több mint tisztaságot ő teremti meg”. Fehér térdzokni, a ruha fölött átlátszó nylon kötény, pety- tyes kendő a fejen. Ez az előírásos öltözet. Nyolc éve dolgozik az osztályon, de csak két éve Van a szülőszobán. — Ha WC-re megyek, még azt is be kell jelentenem, hisz bármikor szülhet valaki. Gyomor az kell a munkámhoz, de hál' istennek, ilyen gondom nincsen. Nogyon fontos, hogy hypóval mindent lefertőtlenítsek a szülések után, nehogy valamilyen fertőzést összeszedjen valaki. Sokszor egész nap egy perc pihenőm sincs... ♦ — A betegek, a látogatók megbecsülik a munkájukat? — Mikor az osztályon takarítottam, előfordult olyan, hogy a terhes asszony oda dobta a csikket, ahol éppen feltöröltem. Nem ám a tartóba! Nem tisztelik a munkánkat. A látogatók ... Azokról nem is érdemes beszélni. Ha otthon is így szemetelnek, ahogy itt, akkor szépen nézhet ki a lakásuk. Az orvosokkal, nővérekkel jól kijövök. Panaszkodik, hogy kevés a fizetése, — Sajnos, nem tudunk többet fizetni. Tolón ezért is van az, hogy fiatalok több éve nem érdeklődtek takarítói állás után — mondja Kopácsiné. Az osztályon 15-en takarítanak, de még felvennének asz- szonyokat, lányokat. A takarítók zöme negyven feletti korosztályhoz tartozik. Jelentkezők ritkán akadnak. ♦ A bejárónő szó „rossz" ízű csengése már a múlté, mégis alig akadnak néhányon, akik vállalják ezt a munkát. A Pécsi Köztisztasági Vállalat nagytakarító részlegénél, ahol 12-en dolgoznak, lakásokban is vállalnak takarítást. Varga Ferencé 17 éve tagja ennek a csoportnak. ♦ — Többnyire orvosokhoz, tanárokhoz járok takarítani. Vannak olyan családok, akik engem kérnek. Szeretek hozzájuk menni, mert tudom, hogy minek hol a helye, mit kell csinálni, mi az elvárás. Persze előfordult, hogy ha új helyre mentem, meg akarták nézni, hogy milyen a fehérneműm, vagy az ágy alá pénzt dugtak. Hát én a pénzt az ágy alól az asztalra tettem. — Borravaló? — Nincs. Esetleg megkínálnak kávéval, de semmi többet. Néhányszor azonban már megfenyegettek, hogy „majd szólok az igazgató elvtársnak, ha nem dolgozik rendesen, mert jó barátom”! — Elégedett a fizetésével? — Nincs megfizetve ez a munka. Szinte minden héten máshol dolgozunk. Teljesítményben vagyunk ugyan, de lakásokra nem is lenne érdemes elmenni. A fizetésemet akkor tudom „megemelni", ha új lakásokat takarítunk ki. ♦ A nagytakarító részlegnél is kevesen vannak. A részleg vezetője azzal fogadott: „Minek nekünk a reklám; hisz így is alig tudjuk a munkát elvégezni". Nyolc takarítót azonnal felvennének. De fél éve még a tájékukra sem ment senki... Roszprim Nándor
