Dunántúli Napló, 1979. október (36. évfolyam, 269-299. szám)
1979-10-16 / 284. szám
1979. október 16., kedd Dunántúlt napló 3 Búzatermesztés a kedvezőtlen termőhelyi adottságú termelőszövetkezetekben A mezőgazdaság anyagi-műszaki bázisának fejlődése a gazdaságok széles körében lehetőséget biztosított a termelési adottságoknak legjobban megfelelő termesztéstechnológiák kialakitására. fgy történt ez a felsőszentmártoni Zrínyi Termelőszövetkezetben is, ahol a búza 1969. évi 27,9 q ha termésátlaga 1979-re 52,5 q/ha hozamszintre emelkedett. alapján látható, hogy a búza- termesztési lehetőségek a kedvezőtlen termőhelyi adottságú üzemekben is megvannak. A helyi adottságokra épülő és a biológiai, technológiai, valamint a gazdasági eredményeket hasznosító búzatermesztési technológia kialakításával ezekben az üzemekben sem lehetetlen a 45—50 q/ha hozamszint állandósítása. A síkvidéki, kedvezőtlen termőhelyi adottságú üzem szántóterületének átlagos aranykorona értéke 12 alatt van. A szántóterület túlnyomó részét kitevő belvizesedő öntésréti talajok tápanyagszintje alacsony, de az öntés eredetű talajok ' tápanyag-ellátottsága is gyenge. A terület évi csapadékösszege 650->800 mm. A termelőszövetkezet gazdasági megerősödésétől, 1968-tól kezdődően a búzatermesztés színvonalának emelése kapta a fő hangsúlyt. Az első feladatot a termőhely alapos feltárása jelentette. A talajtani és vízgazdálkodási adottságok mellett a meteorológiai viszonyokat is elemeztük. Következő lépésként a biológiai, technológiai, közgazdasági tényezőknek és ismereteknek a termőhelyre történt adaptálásával alakult ki az üzem búza- termesztési technológiája. Alappontjai: a fajta, agrotechnika, tápanyag-utánpótlás és a növényvédelem. Az alkalmazott termesztéstechnológia két hatótényezőt egyesít, Az egyik a biológiai, talajtani ismeretek szintézisét, a másik a termelés mindenkori közgazdasági viszonyok közötti gazdasági optimumát, haté. konyságát feltételezi. A szovjet búzafajták tanítottak meg bennünket búzát termelni, de az intenzívebb búzák elterjedésével új gyakorlat alakult ki. A fajták biológiai potenciáljának mind jobb érvényesülésére, mondhatni, a fajtára kialakított technológiák kerüb tek előtérbe. Az agrotechnika alapját a kedvező vetésszerkezet és a vetésváltás szigorú betartása adja. A tsz vetésszerkezetét úgy alakítjuk ki, hogy a rossz elő- vetemény beállítása se haladja meg a vetésterület 15%-át. Alapvető elem a talajelőkészítés és a vetés biológiai optimumban való elvégzése. A tápanyag-utánpótlás és a növényvédelem újszerű megközelítése jelentette a vetésváltás- vetésszerkezet mellett a legnagyobb előrelépést. A búza biológiai igényei szerinti tápanyagellátásnak- nagy szerepe volt a termelőszövetkezet búzatermesztési sikereiben. A nagy termőképességű búzafajták folyamatosan magas színvonalú tápanyagellátást igényelnek. A tápanyagok felvételének üteme a búza fejlődése során eltérő. A fejlődése folya. mán mindig nagy nitrogén igényű búza fejlődésének különböző fázisaiban más-más színvonalú nitrogénfelvétel jelentkezik. A talaj nitrogén szolgáltató képessége ezt nem tudja minden időben kielégíteni. Tápanyag-utánpótlási rend. szerünk felülvizsgálata során megállapítottuk, hogy a nitrogénadagolás sokkal inkább a technikai, gépesítési színvonalhoz, mintsem a növény (a búza) igényeihez igazodik. Az új eljárás során — figyelembe véve a talajélet, a nit- rifikáció időjárástól függő rendszerét — a nitrogén-utánpótlást a búza igényeihez igazítottuk. A nitrogén pótlása, adagolása a tenyészidőszak folyamán a búza fejlődési fázisaihoz és az adott terület csapadékviszonyaihoz igazodva történik. Az eljárás az egész tenyészidőszak alatti folyamatos tápanyag-utánpótlást és a lombtrágyák fokozottabb alkalmazását jelenti. A technológiai lényeges eleme a repülőgép. Az 1 q szemtermésre felhasznált műtrágya hatóanyagmennyisége 8 kg alatt van. A nitrogénfelhasználás pedig az 50 q'ha-os hozamszinten sem magasabb 120 kg/ha-nál. Az üzem búza-termésátlaga az utóbbi három évben tartósan 52 q feletti, és az időjárási kedvezőtlen hatások sem inga- doztatták. A felsőszentmártoni tapasztalatok és eredmények Országos szakmunkástanuló fesztivál Budapesten Az országos szakmunkástanuló napokon részt vevő mintegy 200 vidéki küldött vasárnap reggel, a BVSC Szőnyi úti uszodájában találkozott, ahol a második nap programja játékos vízivetélkedővel kezdődött A fiatalok ezután négy autóbusszal indultak városnézésre: s a főváros nevezetességeivel ismerkedtek az alkalmi idegenvezetőként közreműködő Kölcsey-gimnazisták kalauzolása mellett. Déltől a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Nagyvárad téri székháza volt a „házigazda". Valóságos feszti'válpalotává alakult át a toronyépület. Az aulában, a folyosókon, az egyetem előtti parkolóban a szakmunkástanuló intézetek, ipar- vállalatok hatvan pavilont állítottak fel, ahol szakmai és termékbemutatókat rendeztek. — A rendkívül nagy érdeklődés, ötezer lelkes fesztiválrésztvevő, számos szakmai bemutató, a több óráig is elhúzódó vitafórumok igazolták a szervezőket: jó kezdeményezés volt az első országos szakmunkástanuló napok megrendezése —, mondotta az MTI munkatársának adott nyilatkozatában Varga László, a KISZ Központi Bizottságának titkára. Ezután utalt arra, hogy az utóbbi időben számos magas- szintű határozat született a szakmunkástanulók helyzetének javtíására, a szakmunkásképzés fejlesztésére. A KíSZ-nek is jobb mozgalmi módszereket kell kidolgoznia. A mostani rendezvény kiváló példa arra, hogyan lehet a szakmai tudásra, felkészültségre alapozva kibontakoztatni a szakmunkás- tanulók érdeklődését. Mintegy 200 szakmunkásképző iskola 150 ezernél is több tanulójának képviselői bizonyíthatták szakmaszeretetüket, munkájukhoz való kötődésüket, helytállásukat, bemutatták szakmájuk szépségeit egymásnak és a .szakközépiskolás, gimnazista és tizenéves úttörővendégeknek egyaránt. A KISZ azt tervezi, hogy a jövőben ha nem is évente, de rendszeresen megszervezi ezt a fajta rendezvénysorozatot. Horváth Ferenc, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának főelőadója Kedveltek a kötöttáruk A Kötő-hurkoló Szakemberek Nemzetközi Szövetségének kongresszusa megkezdte munkáját. Keserű Jánosné könnyűipari miniszter nyitotta meg az MTESZ székhazában a Kötőhurkoló Szakemberek Nemzetközi Szövetségének XXIV. kongresszusát. Hangsúlyozta: a kötöttáruk jelenleg már szerte a világon az öltözködés könnyen kezelhető, nélkülözhetetlen kellékei. Egyre inkább alkalmazást nyernek műszaki textíliaként is. Termelésük külföldön és idehaza is a szövött cikkekénél jóval erőteljesebben fejlődik. A 3 napos tanácskozáson csaknem 20 országból mintegy másfél száz, a szakma hazai berkeiből pedig körülbelül 250 szakember vesz részt. Az emberi környezet védelmében Visszhang- távolság és zajártalom Október 1 -tői országszerte megolakultak az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal regionális felügyelőségei. A dél-dunántúlinak, amely Baranya, Somogy és Tolna megye területét foglalja magába, Pécs a székhelye és a Tettyén, a Pintér-kert műemléképületében kapott helyet, ahol korábban a jogelőd, a Természetvédelmi Felügyelőség működött. fi lengyar végnapjai Dráva- szabolcson átdobták a váltót Elszállításra várnak a gépek a gyárudvaron Megkezdte a berendezkedést a Szellőző Művek Meghalt a lengyár, éljen a Szellőző Művek! Mint ismeretes, a Budaflax felszámolja gazdaságtalanul működő drávasza- bolcsi lengyárát, melyben a Szellőző Művek rendezkedik be, átvéve a munkásokot is. Most amolyan se ide, se oda állapot uralkodik Drávaszabolcson, az épületeken kívül mindent eltüntetnek, ami o lengyórra emlékeztetne, készülnek az új gazda fogadására, már a helyszínen van a Szellőző Művek teljhatalommal felruházott mérnöke, megkezdik a berendezkedést és o termelést még december 31-e előtt, omikor hivatalosan is átveszik a volt lengyárat. Átdobták tehát a váltót. A gépek nagy részét már leszerelték Varga Isván telepvezető talán már maga sem tudja, milyen minőségben fogad, a lengyár vezetőjeként, vagy a Szellőző Művek embereként. Sejtem, ez utóbbiként, hiszen ő is itt fog majd dolgozni. Az elképzeléseket nagyjából már ismerik. Mi történik most a gyárban? Menjünk sorjában! Az áztatok junius végén fejezték be utolsó idényüket. A munkások elmentek, mindnyájan elhelyezkedtek, ki itt, ki ott, Villányban a borkombinátban, Beremenden a cementgyárban, Pécsett a parképítőknél vagy a vízügynél. Két hónapja aztán az üzemben is leálltak a nagy munkákkal. A csaknem 200 fős létszám leapadt 145-re. Most amolyan kényszerfoglalkoztotás folyik, s ezekre a hetekre időzítették a szabadságolásokat is. A dolgozók egy része most szín és minőség szerint import lent osztályoz, amit elszállítanak Komáromba. Felszedik és tavaszig folyamatosan elszállítják a megmaradt 11 hatalmas lenkazlat is, a férfi munkaerő zöme — 35—40-en — ezen dolgozik. A tmk szereli le a gépeket, a munkával nagyrészt már végeztek is. A gubózót teljesen kiürítették, rövidesen költözködhet a Szellőző Művek. A volt gubózóbon indul a termelés. A poz- dorjaprésüzem leszerelve, kitakarítva. Bontják a rostüzem berendezéseit is. Közben a kőművesek festenek, tataroznak. Teljes nagytakarítást kell végezni, a pozdorját, a törmeléket az üzem környékéről is eltüntetni, hiszen az új termékek abszolút tisztaságot kívánnak. A két raktár is tömve még bálázott kóc- cal, december 31-ig azokat is ki kell üríteni, a kóc felét exportra küldik. Közben az embereknek szakmát kell váltoniuk, s ez a nehezebb feladat. A telepvezető fülében fel-felcseng a munkások nosztalgikus hangja: „Rossz volt. rossz volt a lengyár, de mi lesz az újban?” .. . Száznegyveneién vannak, közöttük 62 nő. A Szellőző Művek mindenkit átvesz. A jogi állományban levőket is, tehát akik jelenleg gyermekgondozási segélyen (19) vannak, katonai szolgálatukat (3) töltik. Ám szakmát kell változtatni. Az új gyárban elsősorban vasipari szakmunkásokra van szükség, lakatosokra, hegesztőkre, villanyszerelőkre, festőkre, gépésztechnikusokra, mérnökökre. Vasipari szakmunkásból viszont pillanatnyilag csak húsz van. A többieket át kell képezni, s erre az új vállalatnál megvan a lehetőség, még szakmunkásvizsgát is tehetnek. Az átképzés máris megkezdődött. Nők és férfiok 15 fős csoportja utazott Budapestre kéthetes átképzésre. Hegesztők, festők, la. katosok, a különböző présgépek majdani kezelői lesznek, mindemellett ők segédkeznek majd az itthon maradottak betanításán. Akik az átképzésen túlestek, a Szellőző Művek azonnal állományába veszi, armál is inkább, mivel novemberben Drávaszabolcson már indul a szellőzőberendezések összeszerelése. Négyszáz fős gyár lesz De mit is akar a Szellőző Művek? Egyelőre, a jövő évben az egyszerűbb gépek és berendezések összeszerelését bízzák a drávaszabolcsiakra. Centrifugál venti 11átorokat, ha ngtom pítókat, tömlős légszűrőket, tetőszellőz- tetők^t gyártanak majd. A hírek szerint a jövő tavaszra már 200 főre futtatják fel a létszámot. Máris vannak jelentkezők, s akik korábban a lengyárból elmentek, azok is érdeklődnek, mikor lehqtne visszajönni. A ké- . sőbbiekben 400 főre szeretnék felemelni a létszámot. Erre Varga István szerint megvan a reális lehetőség, felmérést végeztek: Drávaszabolcsról és a csatolt községekből naponta 400- cn járnak el dolgozni Siklóstól Pécsig sokfelé. Minden bizonnyal vonzó lesz a bér is. A lengyár éves bérszínvonala 33 ezer forint volt, ezzel szemben a Szellőző Művek évi átlagban 40 ezer forint fö- , lőtt fizet munkásainak. Megvan a lehetősége, hogy Drávasza- bolcs is felzárkózzék ide. A jövő esztendő a tanulás, az átképzés, a felfutás éve lesz, amikor a cél nullára kifutni, tehát veszteség ne legyen. 1982-ben viszont már nyereséget kell hozni, ennek megfelelően magosabb lehet a bér. Rövidesen új cégtábla Drávaszabolcson tehát hamarosan új cégtáblával találkozunk. De nemcsak épületen belül, külsőleg is minden megváltozik. Még az idén körülkerítik a gyárat, zárt üzem lesz, portával, rendészekkel. Persze, eddig bajos lett volna kerítést vonni, hiszen a lengyár 84 hektárnyi területet foglalt el. Mellesleg most az a nem mindennapi eset áll elő, amikor nem az ipar rabol el, hanem ő enged át területet, ahol egykor a kazlak sorakoztak, az áztatott len- kóró száradt 75 hektárnyi területen, visszaadják gazdálkodni a drávaszabolcsi termelőszövetkezetnek. Ez is nyereség. íme, a drávoszabolcsi átváltozások. Hamarosan mindenki elfelejti a múltat, amikor minden pangott, amikor elavult gépek mellett kellett a nehéz, piszkos munkát végezni, a fejlesztés kilátása nélkül. A Szellőző Művek fejlődőképes, biztos munkát ígér. A veszteség nyereséggé • változik. Miklósvári Zoltán Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal Dél-dunántúli Felügyelőségének igazgatója dr. Szabó Lajos orvos. — Amikor felkértek a felügyelőség vezetésére, nem tiltakoztam, hiszen az elmúlt két évtizedben a környezeti ártalmak, a környezetvédelem volt tudományos kutatómunkám legfon tosabb területe — mondta dr. Szabó Lajos. — Az emberi egészségvédelmet nemcsak gyógyszerekkel lehet szolgálni. Ugyanolyan fontos o megelőző tevékenység: olyan életmiliőt terem, teni, amely minimálisra csökkenti az ártalmakat. Ha ezt tekintjük, akkor most az orvosi hivatásom megvalósításához kaptom az eddiginél nagyobb lehetőséget. — Milyen feladatokat kaptak a regionális környezet- és természetvédelmi felügyelőségek? — A felügyelőség munkája kiterjed a veszélyes hulladékok ellenőrzésére és ártalmatlanítására. a káros rezgések (zaj) leküzdésére, a levegő tisztaságé nak védelmére, a környezeti ártalmak feltárására és a természet védelmére. A felügyelőség szabályozó, irányító és ellenőrző funkciót tölt be hatósági jogkörrel. Nem az a cél, hogy bárki termelő munkáját akadályozzuk, mint ahogy jó néhány gazdasági vezető eleve feltételezi rólunk, hanem oz értékek megmentése, az ésszerű komp- tomisszumok megteremtése. Mindezt csak más hatóságokkal, szervekkel, kutatóintézetekkel, mondhatni az egész lakossággal együttműkö.dve lehet megvalósítani, hogy ne akkor kiabáljunk egymásra tücsköt- békát, amikor már jóvátehetetlen baj van. Akármerre jár az ember a megyében, mindenütt azt látja, hogy a városok, községek határában szemétkupacok emelkednek. Ez rendkívül károsítja az emberi környezetet, másrészt nem vogyunk mi olyan gazdagok, hogy ilyen könnyelműen lemondjunk a még hasznosítható anyagokról. Itt sürgősen lépnünk kell, mert a veszély egyre növekszik. Olyan összefogás kellene, mint ami a leveqő védelmére kibontakozott néhány éve: nemrég Pécs az ország hormadik legszennyezettebb levegőjű városa volt, idén visszacsúsztunk a hatodik helyre. Persze most sem lehetünk eléqedettek, hiszen az előbb említett levegőszennye- zettségi lajstromban Komló a regyedik. Mohács a tizenötödik, pedia olyan nagy iparral rendelkező városok, mint Győr, vaav Szeqed, a 11-edik, illetve c 33. helyen állnak. — A városi ember egyre többet panaszkodik a zajra. Mit lehet itt tenni? — Felügyelőségünknek lehetősége van véleményezni a beruházások terveit, s így olyan szempontokra tudjuk felhívni a tervezők, építők figyelmét, ami a költségeket nem emeli meg, de a zajszintet csökkenti. Vonatkozik ez az ipari létesítmények, re és lakóházakra egyaránt. Csak néhány példa: egy forgalmas út mentén az összefüggő fasor, vagy sövény 15 decibellel csökkenti a zojszintet. Az épületek tervezőinek érdé. mes foglalkozni a hang terjedésének törvényszerűségeivel. Újmecsekalján például a hétemeletes lakóházakat egymástól pontosan 51 méternyire építették. Ez éppen háromszoros visszhangtávolság, amely a zajt rendkívül felerősíti és pokollá teheti a lakók életét. Ha a házak közti távolság 50 méter, vagy 52 méter, akkor a hangvisszaverődések „kioltják egymást”, s jelentős mértékben csökken a zajszint. Mindezek apróságok, pénzbe sem kerülnek, csak figyelni kell rájuk. Dunai Imre
