Dunántúli Napló, 1979. október (36. évfolyam, 269-299. szám)

1979-10-16 / 284. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúlt ngpiö XXXVi. évfolyam, 264. szám 1979. október 16., kedd Ara: 1,20 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Miért nem hagynak dolgozni? Kádár János fogadta Koltornge Pablis Silvát L *■* * V> Kádór János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára hétfőn a KB székházában fogadta a kül­döttség élén hazánkban tartózkodó Kottornge Pablis Silvát, a Sri Lanka-i Kommunista Párt főtitkárát A szívélyes, elvtársi lég­körű megbeszélésen jelen volt Dew Gunasekera, a Sri Lanka-i Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára és Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője. Kurdlsztánban változatlanul feszült a helyzet A VII. sz. hőközpont Lvov-Kertvárosban, amely jelenleg 160 lakás­ban biztosítja a meleget. Huszonegyezer lakást fűt a PÉTÁV Az októberi előfűtés díja novemberben esedékes N éhány évvel ezelőtt leve­let kaptam az egyik nagy — vagy éppen a legna­gyobb — gépipari tröszt ifjú fizikusaitól. Négyen voltak, valamennyien társadalmi ösz­töndíjjal tanultak az Eötvös Loránd Tudományegyetem Ter­mészettudományi Karán, jeles, illetve kitűnő eredménnyel vé­geztek, nagy tervekkel és el­határozásokkal léptek 'ki az egyetem kapuján, és léptek be első munkahelyükre, a tanul­mányaikat hosszú éveken át finanszírozó nagyvállalathoz. E belépés után fél év sem telt el, hogy megírták a már említett — és nagyon keserű hangvé­telű — levelüket, amelynek lé­nyege: hatévi kemény tanulás után, nem akármilyen minősí­tés birtokában, olyan munkát végeztetnek velük, ami jószeré­vel betanított munkásoknak való: ülnek az anyagvizsgáló laboratórium műszerei előtt, nyomogatják a gombokat, kap­csolgatják a kapcsolókat, s a műszerek jelzéseit különböző űrlapokon rögzítik. Mindezt a legmagasabb fokú és rangú fi­zikusi képesítéssel. Beszélgettem a levélírókkal és nagyon tanácstalan voltam. Nem tehettem mást, mint saj­náltam őket. Nem is annyira azért, hogy diplomával a zse­bükben valóban csak betaní­tott munkásnak való munkakört látnak el, hanem inkább a nai­vitásuk, a tapasztalatlanságuk miatt. Ök akkor még nem tud­ták — sajnos, gondolom, az­óta már megtanulták —, hogy a felsőfokú iskolai végzettség­gel fémjelzett szaktudásnak ná­lunk korántsincs mindenütt olyan nagy rangja és becsü­lete, mint azt a friss diplomá­sok a kezdetben hiszik. Bizo­nyos szakmákban, bizonyos pá­lyákon tagadhatatlan a túlkép­zés, s amikor e szakmák fia­tal művelői kikerülnek az egye­temekről, a főiskolákról, sok esetben bizony csak a rutin­munkák jutnak nekik, mert — mennyi vizsgálat, szociológiai elemzés, munkagazdaságtani tanulmány bizonyítja ezt — nálunk meglepő nagyvonalú­sággal bánnak a szellemi ener­giával. E nagyvonalúság egyik jele a négy fizikus esete; a másik jele, hogy amikor a már úgy­mond — befutott, szakmájá­ban rangot és pozíciót szerzett szakembert terhelik agyon olyan rutinfeladatokkal, ame­lyek miatt egyszerűen képtelen a magas színvonalú szakmai munkára. Eszembe jut jó is­merősöm, a szakmában nagy­hírű híradástechnikai mérnök esete: főmérnöki beosztást ér­demelt és kapott, s ettől kezd­ve pokol lett az élete. Azt már beosztott mérnókként is kény­telen-kelletlen elfogadta, hogy gyakran neki kell ellátnia a hiányzó segédszemélyzetre váró tennivalókat is. De főmérnök­ként, néhány év alatt szó sze­rint belebetegedett abba, hogy nem hagyták dolgozni. Felet­tesei nem vették tudomásul, hogy ő elsősorban mérnök, ki­váló kvalitásokkal rendelkező műszaki szakember, akinek egy-egy ötlete, gondolata, mű­szaki megoldása, javaslata százezreket és milliókat hozhat a „konyhára". Rangjával és beosztásával együtt jártak olyan megbízatások, olyan ten­nivalók- is, amit kötelesség sze­rűen elvártak tőle, de amihez neki sem kedve, sem érzéke, sem energiája nem volt. Ő al­kotni szeretett volna és nem reprezentálni; ő műszaki meg­oldások kifundálására szánta az életét, nem pedig a jelen­tések gyártására, a túlburjánzó adminisztrációra, a végelátha­tatlan értekezletekre stb. Tud­ta, hogy e sajátságos munka- megosztásban a látszólag ér­telmetlen tevékenységnek is he­lye, szerepe van, csak azt nem értette, miért neki kell az effé­le tennivalókkal törődnie. S mert e kérdéseit nem rejtette véko alá, egy idő után nem volt maradása. Ma, betegen és csalódottan dolgozik egy je­lentéktelen kis munkahelyen, de — mert a szakmájának él­het — még mindig több hasz­not hajtva, mint a nagyhírű üzem első műszakijaként. Említhetem — hogy ne csak műszaki szakemberek köréből hozzam a példákat — a fia­tal, tehetséges, energikus pe; dagógus esetét. Előléptették igazgatóhelyettessé, s ő azzal a hittel fogadta az előlépte­tést, hogy most bizalmat és le­hetőséget kapott pedagógiai elképzeléseinek megvalósításá­ra. Azóta alig telt el fél év, s életének gyötrő gondja, hogy miként menekülhetne a „meg­tisztelő” beosztásból. Szak­mánybán készíti az iratokat, a leltárokat, túlórákat számol és sorba áll a kollégák fizetési borítékaiért; a szakma — saj­nálkozva ugyan —. de mint pedagógust „leírta”. N éhány évvel ezelőtt készült az a tanulmány, amely o szellemi foglalkozásúak munkakörülményeit vizs­gálta, elemezte. Ebből többek között kiderült, hogy például az alkotó műszakiak napi munkaidejüknek mindösszeegy- harmadát fordíthatják a tulaj­donképpeni szakmai tevékeny­ségre. A többi idő elmegy er-, re-arra, mindenféle olyan ten­nivalóra, amelyek ellátásához legfeljebb a középiskolai érett­ségi kellene. A vizsgálat készí­tői persze nem fogalmazták meg a kérdést, de minden megállapításukból csak az csendült ki: miért nem hagy­ják ezeket az embereket dol­gozni? Miért van az, hogy bi­zonyos esetekben többnyire szemrehányóan fölemlegetjük a diplomások képzésének költsé­geit, ám, amikor arról van szó, hogy ugyanezek a diplomások — tisztesség ne essék! — „favá­gó” munkára kényszerülnek, akkor senkinek sem okoz fej­fájást, hogy mibe is kerül ná­lunk egy-egy diploma. Történelmi tény: szellemiek­ben gazdag ország vagyunk. Olyan gazdag, hogy o világon szinte egyedülálló pazarlást enedhetünk meg magunknak. Ennek gazdasági kárait a je­lek szerint kibírjuk. De, hogy miként bírják ki az emberek, akiknek szakmai tevékenységét lehetetlenné tesszük, az alig­hanem senkit sem érdekel. Vértes Csaba Hétfői teheráni sajtójelenté­sek újabb részleteket közöltek a Kurdisztán tartományban változatlanul feszült helyzetről. Darius Foruhar, a kormány munkaügyi és szociális ügyek minisztere hétfőn — két hét alatt másodszor — a tér­ségbe utazik, hogy megvizsgál­ja a helyzetet és megkísérelje elérni Bazargan miniszterelnök különmegbízottjának, Szadegh Sibakalamnak a szabadon bo­csátását. Mint jelentettük, Si- bakalamot a kurd felkelők szombaton rabolták el Maha- badban. A Kajhan megítélése szerint a teheráni vezető körök igen nagyra értékelik Foruhar kapcsolatait a kurdisztáni veze­tőkkel, s feltételezik, hogy uta­zása során találkozni fog Ezze- din Hosszeinivel, a kurdok val­lási vezetőjével, aki a felkelés élére állt. Teheráni kurd források vasárnap azt közölték, hogy a kormány képviselőjét azért rabolták el, „hogy pon­tosan megértessék vele a tar- tomány helyzetét”. Sibakalam a mahabadi kormányzóságra küldött hétfői üzenetében be­jelentette, hogy „jó egészség­nek örvend". A tartomány székhelyén, Szanandadzsban pokolgépet robbantottak a főkormányzó hivatali épületében. A pokolgé­pes merényletnek azért nem volt áldozata, mert éjszaka történt, amikor senki sem tar­tózkodott az épületben. A me­rénylet-kísérlettel egyidőben számos robbanószerkezetet fe­deztek fel a központi kormány­nyal rokonszenvező személyek lakásán. Vali Fallah, a szárazföldi erők főparancsnoka a Bamdad című lapban jelentette be, hogy az iraki határ közelében kurd felkelők rakétatüzet zúdí­tottak gépkocsijára. A tábornok csak a szerencsének köszönhet­te megmenekülését. Tegnaptól indult a hivatalos fűtési szezon — a PÉTÁV mégis tegnap állt le — 21 ezer lakás fűtésével. E látszat ellentmon­dás oka: tizenkét napos fűtés után a rendkívüli meleg idő­járás miatt kár tovább fűteni az utcára. A hőerőműtől induló, ún. primér vezetékeken tovább­ra is keringtetik a forró vizet, hogy adott esetben azonnal in­díthassák a fűtést. Baranyában több tízezrünk „kályhája” a PÉTÁV, rajtuk mú­lik, hogy ne fázzunk otthonaink, ban, hogy a távfűtéses lakások átlaghőmérséklete reggel 8 és 20 óra között elérje a 20, a használati melegvíz hőmérsékle­te pedig a 40 fokot. A nyári karbantartási és felújítási munkák után, október elején indították a téli nagyüzemet Pécsett, Mohácson, Komlón, Szigetváron és Siklóson, és ahogy ez már lenni szokott, tö­megével kapták a reklamáció­kat a fogyasztóktól. — Miket kifogásoltak? Pél­dául, hogy nap közben sokszor hideg a radiátor, hogy Újme- csekalja egyes részein a meleg­víz alig langyos. A vállalat ve­zetői elmondották, hogy a Lvov-Kertvárosban és a pécsi belváros olyan lakásaiban, melyeket külső hőközpontok fű- tenek, a külső hőmérséklet­érzékelő automatikák vezérlik a rendszert, és ha a külső hő­mérséklet olyan meleg, mint az elmúlt időszakban volt, akkor néhány órára leállítják a fűtést A radiátor kihűl ilyenkor, de a lakások átlaghőmérséklete nem süllyedhet 20 fok alá. Ezért kár reklamálni, nincs semmi hiba, csak az okos automatika nem engedi, hogy a sarkig nyitott ajtókon-ablakokon át mi ma­gunk fűtsük a környezetünket A másik reklamáció jogos, de ilyen tavaszias időben sajnos kivédhetetlen. Újmecsekolja egyes körzeteiben, ha a napi középhőmérséklet meghaladja a 12 fokot, akkor a jelenlegi rend. szerrel csak két dolgot tehetnek a távfűtők: vagy túlfűtik a la­kásokat, és akkor van meleg víz is, vagy csökkentik a fűtést, ak­kor csökken a melegvíz hőfoka. A tömegével befutott pana. szók főleg a hibafelvevőket hoz­zák nehéz helyzetbe. Türelmet­lenek, idegesek vagyunk? — tény, egyre több a nyomda- festéket nem tűrő szöveg, és főleg olyanokat sújtunk vele, akik valóban ártatlanok. Iga­zunk tudatában is legyünk tü­relemmel, hisz a vállalat dol­gozói azon vannak, hogy min­den óramű pontossággal men­jen. (Pécsett a kertvárosiak a 11-049, a belvárosi és az újme- csekaljaiak a 14-111-es telefo­non mondhatják el panaszukat este 9 óráig, illetve a 14-111-en éjfélig. Komlón a 81-342-es te­lefonon lehet panaszt tenni. A többi városban a postai köz­pontok kapcsolnak.) A PÉTÁV díjbeszedői már szedik az október 13—31. közöt­ti fűtési díjakat. (A 11 napos előfűtést novemberben fizetjük, illetve a mostani leállással ki­eső napokkal csökkentett díjat) Tehát az egyénileg fizetők a tárgyhónapban, míg az OTP átutalási számlatulajdonosok a következő hónapban fizetik az esedékes havi számlát. Ne fe­ledjük, augusztus 1-től drágáb­bak a tarifák: a fűtés légköb­méterenként havi 3 forint, a pót­fűtés napi 10 fillérre emelkedett, míg a melegvíz egységesen az alapterület után esedékes, köb­méterenként 9,30 forinttal. (Pél­dául: a 44,1—53,0 négyzetmé­teres lakás havi melegvíz­fogyasztása átalányban 9 köb­méter.) Murányi László v íf y t ! / Vasárnap Zengővárkonyban lezajlott a hagyományos Lukács-napi vásár. A népi együttesek táncmenetben, az érdeklődők sokaságától kísérve vonultak végig a falu főutcáján, majd az óvoda udvarán felállított szabadtéri színpadon adtak mozgalmas, színes műsort. Fotó: Erb János

Next

/
Oldalképek
Tartalom