Dunántúli Napló, 1979. szeptember (36. évfolyam, 239-268. szám)
1979-09-08 / 246. szám
1979. szeptember 8., szombat Dunántúli napló 3 Játszótér a klinikaudvarra nővér orvos kezelő fürdő Gellér B. István információs rendszerének néhány jele Képzőművészek kísérlete Pécsett Segítenek a vállalatok, gazdaságok szocialista brigádjai A téma bevezetése — úgy érzem — megkíván egy kis szubjektivizmust: háromízben voltam lakója annak idején a POTE Gyermekklinikájának. Noha mindhárom esetre, s a kapott kezelés részleteire is jól emlékszem, kellemesnek nem éppen nevezhetők ezek az élmények. Ha ma megyek el a klinika előtt, a gyerekkori szorongást újra ott érzem a torkomban, és száz szónak is egy a vége, kórházba, klinikára menni sohasem lesz a gyerekek leghőbb vágya. Gondolom, így lesz ez még akkor is, ha megvalósul a pécsi képzőművészek egy csoportjának terve. De bizonyos vagyok abban is, hogy könnyebbé válik a gyógyító munkája az orvosoknak és a nővéreknek, s valamivel kellemesebb lesz a gyerekek számára is a klinikán eltöltött idő. Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy a Magyar Képzőművészek Szövetsége dél-dunántúli területi szervezetének fiataljai összefogtak, s azzal a javaslattal álltak elő, hogy a nemzetközi gyermekév alkalmából a POTE Gyermekklinikáján a gyógyító munkát könnyítő, az ott levő kis betegek közérzetét jobbító környezetet alakítanak ki. A kezdeményezés hamar visszhangra taiálf a klinika és a pécsi vállalatok, gazdaságok szocialista brigádjainál is. • Farkas- László szobrászművész játszóteret tervezett a klinikaudvarra. Az egyedi játékokat a Sopiana Vákuumtechnikai Gép. gyár és az árpádtetői erdészet szocialista brigádjai készítik el. Farkas László egy csobogót is tervezett, azt a Pécsi Vasas Ipari Szövetkezet készíti el. Kertészig Ágnes a játszóudvarra néző épület külső homlokzatának hangulatossá tételét vállalta, az ő terveit a barcsi Ke- mikál készíti el kísérleti műanyagvakolatból. Benn az épületben játszósarkot képeznek ki a Pécsi Faipari Szövetkezet brigádtagjai_B/csár Vendel ötvös tervei alapján. A polcokra is képzőművészek által tervezett egyedi játékok kerülnek majd. Gellér B. István grafikus olyan jelrendszert dolgozott ki, amely könnyén érthető, értelmezhető a gyerekek számára is, s amely másutt is alkalmazhatónak látszik már ma. Jege nyes János iparművész és Szíjártó Kálmán grafikus az épületbelső harmóniáját dolgozta ki. Orbán György kezében futnak össze a szálak, a művészeti szövetség részéről ő koordinálja a munkát. A szervezésben sokat segített a KISZ megyei és városi bizottsága is. Nem sokba kerül a segítő szándék megvalósulása, az ösz- szes résztvevő társadalmi munkát végez, csupán a legszükségesebb anyagköltségeket térítik a megyei tanács ifjúságpolitikai alapjából, és seqít a Pécs városi Tanács művelődési osztálya és az egészségügyi dolgozók megyei szakszervezete is. Megvalósulóban vannak a tervek, s a szándék szerint a képzőművészeti világhét során, de legkésőbb szeptember végéig létrejön a művészek kísérlete. b. I. Új rádiós ifjúsági műsor „Nem tudom a leckét” „Nem tudom a leckét” címmel új műsorsorozatot kezd szeptember 18-án, a 3. programban a rádió ifjúsági osztálya. A hetente jelentkező, magazin jellegű adásokban a tanulók, a- szülők és a tanárok által felvetett kérdésekre, az iskolai' és az otthoni tanulással, a neveléssel kapcsolatos problémákra szakemberek — pszichológus, alsótagozatos tanító, s a szakterület neves képviselői — ,,élő”-ben válaszolnak. Az érdeklődők kérdéseit levélben és telefonon várják az ifjúsági osztály munkatársai. A 138-872-es telefonvonal minden kedden 18 órától az adás végéig „él". A levélírók a „Nem tudom a leckét” Magyar Rádió, Budapest, 1800 címre küldhetik el kérdéseiket. Régészeti leietek A szolnoki Lenin Tsz területén, útépítési munkálatok közben régi korokra utaló leleteket fordított ki a földből a munkagép. A bejelentésre a helyszínre siető szakemberek, a Damjanich János Múzeum régészei megállapították, hogy egy honfoglaláskori temető szélét bolygatták meg. Az egyik sírban preparált koponyát találtak. A fejtetőn található szabályos kerek résből arra következtetnek, hogy már honfoglaláskori őseink alkalmazták a műtéti beavatkozást, a koponyalékelést. Jelenet a Mese habbal című, színes magyar filmből. Képünkön: Bodrogi Gyula és Pécsi Ildikó. Mese habbal - unalommal Közönségfilmek után fellinis próbálkozás Családanya és dzsessz- ' zongorista Telt, erős, ha kell, kemény, ha kell szárnyaló, igazi „dzsesszes” hang, virtuóz zongorajáték jellemzi Garay Mártát, a szegedi Molnár Dixiland Band zongoristáját. Ritkaság, hogy egy nő adja a fejét dzsesszmuzsikára, az pedig majd, hogy nem példa nélkül áll, ha egy nő dixiland együttes tagja lesz. Márpedig Kószáné Garay Márta — egy hatéves és egy két és féléves kisgyerek anyukája — 1965 óta aktív dzsessz-zenész. Igaz, a beat-korszok fölötte sem vonult át nyomtalanul: a híres szegedi rock-együttes, a Kristály énekes szólistája volt. Ma is szívesen emlékezik vissza arra a sikerre, omit a My boy Lollypop című számmal aratott. Lassan tíz éve játszik együtt Molnárékkal, többször turnéztak Nyugat-Európában, a szocialista országokban. Drezdában, a nemzetközi dzsessz- fesztiválon kamatoztatta énekesi tudását. — Hogy hol tanultam? Tulajdonképpen sehol... Az édesapám zenetanár. Konzervatóriumba jártam, zongora szakra, de ez csak alapot adott. A dzsesszt nem lehet megtanulni, az valahogy vele- születik az emberrel, elsősorban rá kell érezni .. . — mondta nemrégen, pécsi koncertjük szünetében a Minaret-udvarban. Azt is hozzátette, hogy a két gyerek minden idejét lefoglalja, s van ugyan otthon egy pianinója, gyakorlásra vajmi kevés ideje marad. Ha éppen nem koncertezik és nincs gyesen, korrepetitor a színháznál. Az együttessel heti két alkalommal próbálnak, ezalatt kell összeérnie a számoknak. — Egy triót szeretnék. Természetesen az együttesen belül.. . Sokat tanulni... Aszólószámaimat erősíteni — mondta aztán, és visszaült a zongorához.-h Fiatal pécsi színészek Kováts Kriszta Frajt Edit A pálya kezdetén A pécsi színházban újra négy frissen végzett főiskolással találkoztam. S akiket az elmúlt évben kezdőként beajánlottunk a közönségnek, már egy évaddal, tapasztalatokkal a hátuk mögött fogadták az új fiatalokat, akik ugyanúgy feszültséggel, várakozással néztek pályájuk elé, mint a tavalyiak. Sokban hasonlítanak egymásra, sokban különböznek. De minden egyéb magyarázat helyett beszélgessünk velük. Először Kováts Krisztával és Frajt Edittel, legközelebb Benei Katalinnal és Bán Jánossal. * Két szőke lány, fekete ruhában. Felületes szemlélő azt is mondhatja róluk, egyformák. Fiatalok, bájosak, szépek. De természetesen ez csak külsőség. Mindenesetre sok dologban egyetértenek. Abban például, hogy a főiskolán nekik volt a legjobb osztályuk és, hogy Horvai tanár úr a legtökéletesebb pedagógus. Annak is igen örülnek, hogy harmadévben nem engedte ki őket statisztálni színházakhoz, hanem saját maguk adtak elő önálló darabokat, amikből többet tanultak mint a negyedévben kötelező színházi gyakorlatból. A főiskolás előadások csodálatosak voltak, bizonygatják, szinte egymás szavába vágva. A Baál vagy Csehov Platonov- ja most már egész életükben elkíséri őket. Beszélgetésünk közben a bemutatkozó fellépésre készülnek. Talán még soha ilyen izgatott sminkelés, fésülködés nem volt. Hirtelen betoppan Horineczky Erika két levéllel a kezében. Ilyenkor jót tesz a levélolvasás — mondja. Editnek Csehszlová- 'kiából gratulál egy ismeretlen tv-néző. Krisztának Pásztor Erzsi színművésznő küldi jókívánságait. — Gyakran találkoztam Pásztor Erzsivel, ugyanis a nyáron együtt dolgoztunk a Várszínházban. Illyés Homokzsákjában szerepeltem — magyarázza a levelet Krisztina. Kicsit köszörüli a torkát, énekelni fog a színpadon. Ugyanis már nagy „zenei múlt" áll mögötte. Tíz évig zongorázott és tagja volt a rádió gyermekkórusának. Nem is színésznőnek, hanem karvezetőnek készült. De közbejött egy Kazinczy-díj és a József Attila szavalóversenyen a döntőbe való jutás. Mivel a zene mellett az irodalom a szenvedélye, úgy érezte, a színpad összetettebb önkifejezési lehetőséget nyújt számára. — Mindent ki szeretnék próbálni, sokféle darabban játszani. A musicaleket különösen kedve-, lem, de most csak az a fontos, hogy helye legyen az embernek az előadásban, csapatjáték alakuljon ki, és akkor minden darab gyönyörű lesz a számomra — mondja Kriszta és Edit helyesel: — Az osztályban megszoktuk, hogy egymásért is dolgozunk, nálunk tényleg szerencsés volt a légkör. Itt, Pécsen is nagyon számítunk egymásra és az új kollégákra. Frajt Edit először szintén nem a színészetit választotta. Az Iparművészeti Főiskola divat- tervező szakára jelentkezett, de nem sikerült a felvételije. Fél évig műszaki rajzolóként dolgozott, majd egy illatszerboltban eladóként. És közben készült az újabb felvételire, most már a Színművészeti Főiskolára. — A rajzolást is az önkifejezés, az alkotás öröme miatt választottam, de most már nagyon örülök, hogy a színművészetire vettek fel — mondja Edit. A főiskola alatt több tv- filmben is szerepelt, a Meztelenül, vagy a Mire megvénülünk címűben. Most Gyürkó László Szerelmem Elektra című drámájából készülő tv- produkcióban forgat Bán Jánossal együtt. Edit is szeret és tud énekelni, és mindenféle szerepet áhítattal vár. A Platonov Annájára talán a legjobban, hiszen a főiskolán is jól sikerült az alakítása. És Anna szerepe minden színésznő álma lehet. Barlahidai Andrea Nézze el a Tisztelt Olvasó a jegyzetírónak, hogy a Mese habbal című új magyar filmről az égvilágon semmi nem jut eszébe, amibe kapaszkodva elmondhatná, miért unalmasan rossz ez a színes celluloidszalag. Vegyük talán a történetét, amely Remenyik Zsigmond azonos című regényét követi: a főhős, Cassius Kornél minisztériumi tisztviselő, példás családapa, és rendszerető, alázatos polgár. Szép lakásába egy napon beállít tündéri feleségének falubelije, őt sorra követik az ismerősök és rokonok — mind munkanélküli — s Pesten remélnek boldogulást. Kornélt kiszorítják lakásából, már a spójzban lakik, feleségét elszeretik, amikor egy felbőszült betolakodó lelő mindenkit. Méjg Kornélt is, aki pedig a történet közepén nemzeti hős is lesz egy félreértett szituáció kapcsán. Remenyik regénye 1934-ben született, a film viszont az idén: ami a regénynél még érték, az a filmben mór merő közhely. Az ugyanis, hogy a kispolgári korlátoltság milyen melegágya a fasizmusnak. Bácskai Lauró István rendező Maár Gyula és Kardos G. György forgatókönyvéből „mű- vészkedte” össze a filmjét — olyan fellinisre. Félreértés ne essék, nem utánzásról van szó vagy másolásról; az arány körülbelül olyan egy Fellini-film és a Mese habbal között, mint Napóleon és egy elmeintézeti ápolt között, aki Napóleonnak adja ki magát. Persze egy elmebeteg még lehet érdekes, főképp egy orvosnak, a Mese habbal viszont mindenféle szempontból unalmas. Lehet hogy azért, mert az önmegvalósítás szakaszába lépett a rendező. Eddig ugyanis „közönségfilmeket" készített, inkább több mint kevesebb sikerei. (Hamis Izabella, Nyulak a ruhatárban, Gyula vitéz té- len-nyáron, Keménykalap ^s krumpliorr.) Most viszont így nyilatkozik: ,,. .. bulvárfilm, szatírakezdeményezés, gyerekfilm után most érzem, hogy koncentráltabban, szervezettebben tudom megfogalmazni gondolataimat és a közérzetemet. Ma már képtelen vagyok arra, hogy megfilmesítsek bármilyen forgatókönyvet, amit elém tesznek. Tegnapig vállalkoztam ilyesmire, hiszen ez a szakmám, máshoz nem értek. Ma már csakis olyasmibe fogok bele, ami személyesen is érdekel. Maximalista lettem magammal szemben; ennek a fokozott belső igénynek első jele a Mese habbal.” Úgy tűnik, ezt az igényt nem sikerült megvalósítani. b. I.
