Dunántúli Napló, 1979. szeptember (36. évfolyam, 239-268. szám)
1979-09-06 / 244. szám
6 Dunántúli napló tier 1979. szeptember 6., csütörtök A felvételi nem sikerült Hogyan tovább?... Fiatalok válaszút előtt A kiss boríték jót, a nagy, rosszat jelent. Ezt minden felvételiző tudja. Ugyancsak régi megfigyelés, hogy az elutasítás sokkal hamarabb megérkezik, mint a felvételt hírül hozó levél. Nyár közepétől tehát úgy lesik az egyetemre, főiskolára pályázók a postát, mint figyelték kétezer évvel ezelőtt a gladiátorok a császár hüvelykujját: fölfelé, vagy lefelé fordul. Magyar Ferdinándnak nem sikerült. A Pécsi Tanárképző Főiskola matematika-fizika szakára jelentkezett, de kevés pontot szedett össze, így az idei évfolyamról lemaradt. A környezete, barátai céltudatos fiúnak ismerik, most sem látszik elkeseredettnek. — Mihez kezdesz most? — Elmegyek a geodéziai vállalathoz a topográfiai osztályra. A Komarov Gimnázium geodéziai tagozatán végeztem, így hát nem lesz ismeretlen a munka. A nyári gyakorlatokon volt alkalmunk végigjárni minden osztályt, s nekem ez tetszett a legjobban. — Miért nem ezen az úton mentél tovább? — Engem a műszaki dolgok érdekelnek, elsősorban a fizika, és ezen keresztül a matematika. Többen mondták azt is, hogy van pedagógiai érzékem. Az biztos, hogy nagyon szeretem a gyerekeket, szívesen foglalkozom velük. Ezért jelentkeztem a tanárképzőre. — Szerinted miért nem sikerült? — Sohasem voltam kitűnő tcnuló, inkább erős közepes. Se az érettségi, sem a felvételi nem sikerült valami fényesen, és olyan kevés ponttal, amit összehoztam, nem lehet bekerülni. Nem tettem le róla, hogy tanár legyek, egy-két év múlva újra megpróbálom. A fő az, hogy az ember tudja, mit akar, és a legfontosabb a rendszeresség. Az apámról kellene példát vennem, aki három egyetemet végzett el. Persze, nem is úgy tanult, ahogy mi... * Nagy Andrea is a Komarov- ban végzett, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem néprajz-magyar szakára jelentkezett, de nem vették fel. — Általános iskolás korom óta érdekel a néprajz, első gimnazista korom óta tudatosan múzeológusnak készültem. A népi szövés foglalkoztat a leginkább, emellett táncolok a Mecsek Együttesben. Előzőleg furcsa híreket hallottam az egyetemek — a pesti és a debreceni — néprajzi tanszékéről. Mintha leszűkült volna az oktatás az elméleti ismeretek közlésére. Az ELTÉ-n úgy tudom nem is tanítanak sokat a népi díszítőművészetből, a szövés gyakorlatát pedig egyáltalán nem. Tavaly járt nálunk egy harmadéves egyetemista. Remekül elsorolta a szövőszék részeit, de azt sem tudta, hogyan kell odaülni. Engem sokkal inkább a gyakorlati dolgok érdekelnek. — Mik a terveid? — A népművészeti szövetkezetnél vállaltam négyórás munkát. A múzeumban szerettem volna dolgozni, de ott csak decemberig tudtak volna helyet adri. A szövetkezetnél én fogom elkezdeni a moldvai minták szövését, és bőrből készült „gyöngysort" is szeretnék készíteni. Jövőre pedig újra megpróbálom az egyetemet. A többiekkel ellentétben Oláh Imrének nem volt egyenes szándéka a gólyává avat- tatás. — Esélytelenül jelentkeztem az orvosira, tudtam, hogy nem fognak fölvenni — mondja. — Négyes rendű voltam a Leö- weyben, gondoltam, kipróbálom, milyenek a követelmények. Az írásbeli felvételim rosszul sikerült, a szóbeli pedig már csak „pofavizit" volt. Szerintem egyébként is az. Ha valaki két ötöst írt az írásbelin, gyakorlatilag föl van véve. Velem a hármas írásbeli után már alig foglalkoztak. Visszaadtam az egyik tételt, aztán mégis kgptam egy hármast. Nem sokat kezdhetek vele, de legalább tudom, mire számíthatok. Most a mentőkhöz megyek ápolónak. Nem is gondolná az ember, milyen nehéz bekerülni. Ez a fiúk számára egy apró lépcsőfok lehet az egyetem felé. El szeretném végezni az ápolói tanfolyamot, aztán majd meglátjuk. Jövőre ismét nekifutok. — Mindenáron orvos akarsz lenni? — Igen. Kórházi orvos. Hogy milyen szakon, azt még korai lenne eldönteni. * Célok, tervek elképzelések. Hogy mi válik valóra belőlük — majd kiderül. Mindenesetre sokan járnak hasonló cipőben Pécsett és Baranyában. A megyeszékhelyen például, a Pályaválasztási Tanácsadó statisztikái szerint, valamivel kevesebb, mint kilencszáz végzős diák jelentkezett továbbtanulásra. Hosszú évek átlagában mintegy húsz százalékukat veszik csak föl. A többiek dolgozni mennek, vagy éppen most állnak neki munkát keresni. Figyelmükbe ajánljuk a megyei Pályaválasztási Tanácsadót, amely az ő segítésükre is hivatott. Munkatársaihoz mindenki bizalommal fordulhat. H. J. Magyar kiállítások,. bemutatók külföldön Európa több nagyvárosában kiállításokkal hangversenyekkel, filmvetítésekkel adnak ízelítőt c következő napokban-hetek- ben hazánk kulturális és művészeti életéből a külföldi magyar intézetek. A moszkvai Puskin Múzeumban e hét közepétől látható a Budapesti Szépművészeti Múzeum spanyol remekműveiből válogatott kiállítás: a magyar —szovjet kulturális munkaterv alapján rendezett tárlaton 22 világhírű alkotással — közöttük Greco, Goya, Murillo festményekkel — találkozhat a szovjet főváros művészetkedvelő közönsége. Magyar képzőművészeti kiállítás nyílik a héten az NDK fővárosában: a berlini Magyar Kultúra Házának vendégei id. Szabó István, Kossuth-díjas szobrászművész csaknem félszáz kis- és nagyméretű, többnyire népi ihletésű, fából készült szobrát, domborművét láthatják. Képzőművészeti kiállítás színhelye lesz szeptember második felében a Szófiai Magyar Intézet is: itt Stettner Béla, Mun- kácsy-díjas érdemes művész több mint félszáz, különböző technikai eljárással készült grafikáját tekinthetik meg az érdeklődők. A Varsói Magyar Intézetben szeptember 20-án megnyíló kiállításon a neves festőművész, Kondor Béla grafikáit mutatjuk be, külföldön először. A Szófiai Magyar Intézet filmbemutató-sorozatának legújabb programján, szeptember utolsó napjaiban az objektív stúdió filmjei peregnek majd. A tervek szerint Gábor Pál: Angi Vera, Kosa Ferenc: Küldetés, Rózsa János: A trombitás és Kardos Ferenc: Ékezet című filmjeit láthatják az érdeklődők. A rendezvényeken részt vesz Marx József, az Objektív Filmstúdió vezetője is. Ki tud többet a Szovjetunióról ? Versenyfelhívás középiskolás diákoknak Hozánk felszabadulása és a fasizmus felett aratott győzelem 35. évfordulója tiszteletére az Oktatási Minisztérium, a KISZ Központi Bizottsága, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság, a Lapkiadó Vállalat és a Szovjetunió című folyóirat szerkesztősége meghirdeti az 1979/80-as tanévre a középfokú tanintézetek diákjoi számára a Ki tud többet a Szovjetunióról? című politikai vetélkedő-sorozatot. Tartalmát az adott iskola Szovjetunióra vonatkozó tanonyaga, a Szovjetunió című folyóirat 1979. január 1-től 1980. március 10-ig megjelenő számai, valamint az országos szervező bizottság által megküldött bibliográfia tartalmazza. A vetélkedő valamennyi fázisában külön versenyeznek a szakmunkástanulók és a középiskolások. Az iskolai verseny, győzteseiből négytagú csapat vehet részt a megyei tanácsok és KISZ-bizottság által szervezett megyei vetélkedőkön. Minden megyéből egy szakmunkástanuló és két középiskolás csapat jut az országos döntőbe, amely 1980. április 18., 19-én lesz. A győztes csapotok iskolái értékes díjakban részesülnek. Brigádok, üzemek az iskolákért Lehetséges, hogy iskoláinkat a jövőben jól záródó ajtók, ablakok, rendeltetésszerűen működő kályhák és vízcsapok fogják jellemezni? Úgy tetszik, igen. Mert igaz, hogy a nagy, új oktatási objektumok építése gondot jelent az építőipari kapacitásban, az apróbb szakipari munkák elvégzésére sok helyütt megtalálták a jó megoldást. Az iskolák és az üzemek; oz oktatási intézmények és a szocialista brigádok kapcsolaDokumentumok a gazdag gyűjteményben Szigetvári Várbaráti Kör török bútorai Jubilál a Szigetvári Várbaráti Kör ördögi találmányt eszelt ki Ali Portug pasa. Három szekeret egymás mellé, utánuk pedig még tizennégyszer hármat erős vaskapcsokkal összekötött. Az egészet tölgyfagerendókkal le- pallóztatta és egy óriási, mozgó hídként, keresztény jobbágyokkal a várig tolatta. És erről a szerkezetről ostromolta a szigetvári várat. Mindezt pedig az egyik, hírmondónak meghagyott magyar jobbágy beszámolója alapján jegyezték le a Győrnél veszteglő császári táborban. Az értékes vallomást a drezdai levéltárban őrzik és ennek fotómásolatát juttatták el nemrégiben a Szigetvári Várbaráti Körnek. A kör birtokában eredeti dokumentumok is vannak a vár védelméről, történelműnk fontos eseményeiről. Kétszáznál több könyv, 180 oklevél teszi ki gyűjteményük egy részét. Ezek a számok két évtized munkáját is fémjelzik, hiszen a várbaráti kör ma, szeptember 6-án hívja egybe díszközgyűlését, melyet Zrínyi Miklós és hős társai halálának 413, és a kör megalakulásának 20. évfordulója alkalmából tartanak, a Zrínyi ünnepségek első rendezvényeként. * A vár emeletén papírtóbla függ az egyik ajtón: Várbaráti Kör. Az iroda félhomályából gyöngyházbetétes, 250 éves török ülőgarnitúra bontakozik ki. Úgy látszik, a törökök már akkoriban feltalálták a „kempingszéket". A libanoni cédrusból faragott ülőkék egy mozdulattal összecsukhatok. A falon Korán és mécstartó. A sarokban levő három szekrényben a kör kincseit őrzik. A várbarátok elnöke, Molnár Imre sorba megmutatja őket. Az ezüst domborítású, 6,40 kilogrammos misekönyvet hajdan a szigetvári rác Múzeumok, saját kiadványok templomban forgatták. Pázmány Péter prédikációs könyve is egyedi érték, Ivan Zajc Zrínyi operájának partitúráját pedig egy eszéki ház padlásán találták meg. De itt van A török áfium második, 1790-es, marosvósárhelyi kiadásának egyik példánya, és a Letenyei János plébános által latinból magyarra fordított Anonymus- krónika. Nincs az a szemlélő, azt hiszem, akit e könyvek lapozgatásakor ne fogna el valami különös izgalom. Mindez csak szerény felsorolás a gyűjteményből, amely állandó terem hiányában, sajnos, csupán alkalmi kiállításokon látható egyszer-egyszer. A kör 792 tagjának egy része szenvedélyes gyűjtő, kutató. Igaz, még nem volt olyan közgyűlés, amelyen mindenki megjelent, de talán nem is ez a legfontosabb. A Szigetvári Várbaráti Kör a legnagyobb az országban. Jobbára szigetváriak, de kilencvenen más vidékekről jelentkeztek. Sopronból, Egerből, Budapestről, Gyuláról, Debrecenből. S nemcsak az idősebb korosztály, hanem 18— 20 évesek is. Jubilál a kör és bár eredményeikről többször írtak már a különböző lapok, mégis szólni kell ezekről újra. .'. múzeumiskoláról, melyben tizenöt féle előadást hallgathatnak az ország minden tójáról érkezők. (Csak a szigetvári iskolások ritka vendégek itt...) Értékes kiállításaikról, házi könyvtárukról és saját kiadványaikról. Köztük találjuk a Szigeti veszedelem elemzését, ömer Sey- feddin török író novellájának fordítását, Budina Sámuel históriáját, a szigetvári várkapitányok levelezését 1550—1561-ig. Szimpozionjaikról, zenei rendezvényeikről, műemlékvédelmi munkájukról. És gondjaikról. Nincsen megfelelő helyiségük, ahol rendszeresen összejöhetnének és így kevésbé tudják segíteni, „megmozgatni" a tagságot. És Molnár Imréről, aki kezdettől fogva, társadalmi munkában mindenes elnöke a körnek. Azóta „behálózta” a nagy európai könyvtárakat. Gyakran barátjai révén jutott hozzá egy- egy fontos dokumentumhoz, így bukkant rá a dublini könyvtárban őrzött perzsa kódexre, melynek nyolc jelenete Szigetvárt ábrázolja, vagy Theodor Körner Zrínyi drámájának eredeti kiadásaihoz. Tanulmányait, kutatásait tanári munkája mellett végezte nyugdíjba menéséig. Irodájának egyik szekrényében a még feldolgozatlan anyagok sorakoznak. Nemcsak a török időkből, hanem 1848-as szabadságharcunk eseményeiről. Mit kívánjunk a körnek, a városnak a jubileum alkalmából? Folyamatosabb műemlék- védelmet, kapcsolatot a többi várbaráti körrel, egy-két helyiséget a kultúrának és miné' több lelkes, Icutatni vágyó tagot. Barlahidai Andrea tóról van szó. Hogy az együttműködésben ki a kezdeményező, talán nem is érdekes. Valaki mindig elindítjo a labdát, s a továbbiakban már csak az a kérdés, milyen a csapatszellem, milyen a kapcsolat az adott iskola, a helyi tanács, a tsz, a kihelyezett üzemek és a lakosság között. Ilyen együttes törődésből létesült például Bikaion négy tanterem, omi nem szerepelt a megye távlati fejlesztési programjában, ennek az összhangnak köszönhetően azonban mégis megvalósult Hasonló példát láttunk a közelmúltban a sombereki iskolabővítéssel is. Ilyen összehangoltság eredményeként épültek sorra a tornatermek a Mohácsi járásban Bolytól Szederkényig. Kivitelezőkkel és anyagiakkal siettek a helyi üzemek az iskolák segítségére. Ilyenfajta kisebb építkezésnél jól felhasználható a szanált épületek gondosan kibontott nyersanyaga. Az a tapasztalat, hogy kisebb közösségek, például községek, könnyebben és jobban meg tudják szervezni az ilyen feladatokat — a tennivaló világos, ott van mindenki szeme előtt, esetleg éppen a dolgozók saját gyermekeiről, az ő iskolájukról van szó. Nem egyszer o szülő, mint szocialista brigádtag maga megy el a gyermeke iskolájába, hogy munkát kérjen, hogy vállalását teljesítse. S rendszeresen elvégzi az olajkályhák karbantartását, javítását, mint például a polotabozsokí iskolában. Régi patronálói vannak a megye nevelőotthonainak, mint a bakócainak a MÉV szocialista brigádja, amely azon kívül, hogy kirándulni viszi a gyerekeket, rendszeresen felügyeli az intézet villamos berendezéseit. Az ilyenféle kapcsolatokat általában együttműködési szerződések szentesítik, mint például a Móricz Zsigmond téri óvoda és a Postaigazgatóság szocialista brigádja között A posta építői nyáron a festést, mázolást végezték el az óvodában, melynek csak az anyagot kellett megvennie. Új iskolák átadása legtöbbet általában a különféle szakipari munkák miatt csúszik. Ezek jó részét, a festést-mázolást, vagy a konyhai berendezések beszerelését ugyancsak gyorsítani lehetne társadalmi munka, egy-egy patronáló brigád megszervezésével — és erre is számtalan példa akod. Kevés az olyan szocialista brigád, amely ne patronálna gyerekeket, és az említett együttműködés nemcsak popírra vetett szó. És milyen minőséget produkál e munkákon a sokat szidott építő- és szakipar? Az elvégzett munka minőségére dicsérő szavakat hallani a patronált iskolákban. „Úgy dolgozz, mintha otthon csinálnád!" — ezzel a jelszóval állnak az apróbb-nagyobb munkákhoz a szocialista brigádok. Hiszen jövőre is nekik kell kijönni, ha most rossz munkát végeztek, és rájuk vár a karbantartás is. De mióta a Postaigazgatóság szocialista brigádja patronálja a Móricz Zsigmond téri óvodát, azóta ott soha nincs baj a vízvezetékkel, a csapokkal, a bojlerekkel. Minderről valami egyéb is eszébe jut az embernek. Függetlenül az iskoláktól és a szocialista brigádoktól — nem lehetne mindenütt úgy dolgozni, mintha otthon csinálnánk?. ..” Végül is mindent magunknak csinálunk. Mindannyiunknak. Gállos Orsolya „Ugy dolgozz, mintha magadnak csinálnád!...’ Az együttes törődés szép példái
