Dunántúli Napló, 1979. szeptember (36. évfolyam, 239-268. szám)

1979-09-05 / 243. szám

1979. szeptember 5., szerda Dunántúli napló 3 UTCÁRÓL UTCflRIl 10-046 Ahogy az olvasó látja a közelmúltban az olvasó segítségét kértem: szer­kesszük együtt e rovatot. A DN telefonszolgálatát ajánlottam az együttműkö­dés eszközéül azzal, hogy mondaná el az olvasó: véle­ménye szerint mi rontja, illet­ve mi javítja Pécs városképét. Megvallom őszintén, arra számítottam, hogy ezernyi öt­lettel fogják segíteni a pécsi­ek e rovat összeállítását. Ehelyett eléggé gyéren csor­dogáltak az észrevételek. Ami­kor az írásba foglalt ötleteket előbb csők úgy súlyra néztem, úgy véltem, hogy városunkban igen kevés bírálnivalót — de sajnos »igen kevés dicsérniva- lót is — talál az olvasó. Ami. kor aztán beléjük olvastam, azt kellett látnom, hogy azért mégis kaptam segítséget. Sajnálom azonban, hogy csak kevesen vették a fárad­ságot, hogy észrevételeik köz­lése végett feltárcsázzák a 10-046-ot. E telefonszám azon­ban a hétvégeken továbbra is rendelkezésre áll, az Utcáról utcára rovat szerkesztéséhez nyújtandó segítséget ezután is köszönettel várjuk. ♦ Miklósi Gyula (End rész György utco 15.) azt tette szó­vá, amiről néhány hete ma­gam is írtam e rovatban: a színház körüli állapotokat. „A lépcsők körül uralkodó pisz­kot, rendetlenséget évek óta nézzük — mondta. — Csino­sítjuk a városunkat és ezt teljesen figyelmen kívül hagy­juk...” Egy másik — névtelen — telefonálónk tömören úgy fogalmazott, hogy ez a hely „a belváros szégyene". Azt hiszem, sejtem, miről le­het itt szó. Évek óta napi­renden van a színház felújí­tásának az ügye. Ha pedig majd felújítják — így szólhat a hivotalos vélemény — nem érdemes a környezetére most egy fillért sem költeni. Ha azt vesszük, hogy a „majd"-ra még mindig várni kell néhány évet, a „mostani" környezetrendezés nem is lenne olyan fölösleges dolog. Persze, a színház is te­hetne valamit ennek érdeké­ben ... Ugyancsak Miklósi Gyula tett megjegyzést a sétatér állapo­táról, összehasonlítva a Tety- tyével, amit dicséretesen szép­nek tart. Hát ez is... Nagy dolgok lesznek majd ott is, és addig... Nos igen, addig minden jócskán tönkremegy. Mert hogyjuk . .. ♦ A Kertészeti és Parképítő Vállalat hordókban rakott ki virágokat, cserjéket, kis fákat a város több pontján. Ezek ügyé­ben ketten is telefonáltak. Si­mon Imre (Szilágyi Dezső u. 4.) szerint ez „nagyon szép volt, de mert senki nem ön­tözte, a virágok már kórók". Mező Sándor (14-652) a hor­dók tetszetősségét elismerve kérdezte: valóbon 6—8 ezer forintba kerültek volna dara­bonként? A vállalatnál megnyugtat­tak: a hordók ára másfél ezer forinton belül van. A ki­ültetett növényekről pedig: az április végén frissen ültetett virágok nogyon megsínylették a májusi kánikulát a helyre­hozhatatlanul tönkrementeket pótolták. Sajnálattal említet­ték, hogy egyik-másik cserje, fácska, annyira megtetszik egyeseknek, hogy haza is vi­szik: a néhány hete kiültetettek­ből is hiányzik már, o tettes pedig — ismeretlen. Kaptunk egy telefont tele­fon — pontosabban telefon- fülke — ügyben. Wolf Káz- mér (Ilona u. 18.) hívta fel a figyelmet a Széchenyi téri te­lefonfülkék botrányos állapo­tára. „Kitörve az üveg, ki­szaggatva o telefonkönyv lap­jai ... A posta csináljon már valamit!” „Állandóan ezt csináljuk — mondta Kőrös János, a Pos­taigazgatóság távközlési osz­tályának vezetője. — Nem nagy értékű rongálások, csak bosszantóak és mindenki raj­tunk kéri számon . . . Éppen ma néztem, itt előttünk is most valamikor törték ki a fülke üvegét... Már ott tartunk, hogy telefonkönyvet sem tu­dunk kitenni a szétszaggatot- tak helyett, mert a régiből már nincs . . . ♦ Boros János (Hunyadi út 37.) a városfallal kapcsolatos ja­vaslatát mondta el: „Törjék át több helyen a városfolat, hogy szellős legyen, hogy több gyalogos átjáró legyen, s hogy ezáltal emberközelbe kerüljön a város belterülete.” Az ötlet érdekes, bár ne­hezen megvalósítható, mert a fal megbontásában műemlék- védelmi szempontok is közre­játszanak. Ugyanis ez a fal, amíg védelmi célokat szolgált, zárt egységet alkotott, amelyen — a korabeli szokásoknak megfelelően csak négy kapu volt a négy égtáj felé. Mind­azonáltal a tervezők is fog­lalkoznak azzal, hogy egy-két helyen — ahol ez indokolt — megnyissák a falat. A most helyreállítás alatt álló szaka­szon azonban ilyesmiről szó sincs, hiszen az a hajdani püspökvár fala, s mint ilyen­nél, a történeti hűség sem en­gedheti meg a fal kibontá­sát. ♦ Egy névtelen telefon a Szá­lai András út—Bajcsy-Zsilinsz- ky út sarki baromfipiacot ve­szi célba. Teljesen igaza van a telefonálónak, a pécsi vá­rosképnek nem valomi épüle­tes eleme ez a baromfipiac. Még szerencse, hogy a nap­jai — azaz, hogy pontosak legyünk: a hónapjai — meg vannak már számlálva. Épül az új vásárcsarnok: ha min-, den .jól megy, a jövő év első negyedében meg is nyitják, s akkor a környék alkalmi áru­dáit fel lehet számolni. Addig el kell viselni ennek a barom­fipiacnak a látványát is. Egy ingerült hongú névte­len telefonálót szó szerint idé­zek: „Mikor óhajtják a Kos­suth Lajos utca 1. számú há­zat befejezni. Megáll az em­ber esze, hogy egy nyomorult festés hónapokig tart. Non mális építőipar két hét alatt lebontja az egészet. Botrány, amit művelnek!" Ugye egyetért velem az ol­vasó, ha ide írom a fenti­ekkel kapcsolatos első refle­xiómat: csupa túlzás. Alig egy hónapja, hogy a Széchenyi té­ri fronton elbontották az áll­ványt, s csak utána kezdték a munkát a Kossuth Lajos utcá­ban. Amikor az indulatos sza­vakat Wunderlich Józsefnek, az Építő és Tatarozó Vállalat főmérnökének idéztem, hirte­len elállt a szava. Hallgatá­sán érződött, hogy nehezen tudja lenyelni azt a sértést, ami ozokat az embereket ér­te, akik hetek óta oly nagy gondossággal fáradoznak a belváros csinosításán. Amikor lehiggadt, elmondta, hogy a szóban forgó épületen vastag vakolatrétegeket kellett pótol­ni, az pedig nehezen szárad. A Stollogén festék pedig, ami­re tízéves garanciát vállalnak, csak tökéletesen száraz vako­laton marad meg. A festék négyzetmétere 120 forintba kerül — vállalhatják-e idő előtti tönkremenetelének koc­kázatát? Bizonyos vagyok ben. ne, hogy a mostani várakozás miatt háborgó olvasó lenne az első, aki amiatt szólna, hogy „most festették és tessék meg­nézni, már jön le a festék, Botrány, amit műveltek ..Bi­zony, a most kezdődött hom­lokzatfelújítási program vég­rehajtásánál számolni kell az­zal, hogy néha hosszú napo­kig vagy hetekig egyetlen lel­ket sem látunk az állványo­kon. Gondoljunk arra ilyenkor, hogy most szárad a friss va­kolat, s hogy ez a szünet azt szolgálja, hogy a felfestett szí­nek sokáig elevenek legye­nek. Hársfai István A középkori városfal környezetének rendezésével szorosan összefügg az északi érintő út építése. A tervrajz részlete a Hunyadi úti csomópontot ábrázolja. Ki, hol, hogyan...? (1.) Takarékoskodjunk az elektromos energiával ........... =^==ga== E gyre gyakrabban hangza­nak a kérések, felszólítások: „Takarékoskodjunk az energiá­val I” Rendeletek, utasítások jönnek ki nap mint nap e té­makörben, amelyek ésszerű megszorításokat tartalmaznak. S aki ezekre se hallgat, az sa­ját pénztárcáján érzi: a sürge­tő figyelmeztetés rá is vonat­kozik. Csökkentsük az áramfel­használást! De ki, hol, hogyan? Féléjjeles közvilágítás Berkovits György, a DÉDÁSZ műszaki fejlesztési szakfőmér­nöke válaszol: Például a közvilágításban ... — Igen, át-, illetve vissza kell térnünk a féléjjeles közvilágí­tásra. Ahol ez technikailag megoldható, ott az új rendelet 24 óra helyett már 22 órában állapítja meg a féléjjeles köz- világítás kezdési idejét. — Az utóbbi időben legtöbb helyen bekapcsolástól kikap­csolásig egyforma fényerővel világítottak. — Nem is olyan régen a köz­világítási hálózatokat még fél- éjjelesre tervezték. Tehát ahol a lámpatesten több fényforrás is üzemelt, ott megadott idő­ben a felét kikapcsolták, de ahol csak egy égő világít, az irányfénynek megmarad. Az utóbbi évtizedben a tanácsok kérésére és véleményére ezt ki­hagyták. Ügy nézett ki, bőviben vagyunk az elektromos energiá­nak, ezért a tervezésnél és a hálózatépítésnél kimaradt a vezérlőszál, a kapcsolóóra. így egyszerűbb és takarékosabb volt. Most meg mindenképpen ez a drágább, de meg kell ol­dani, mert tovább már nem le­het pocsékolni. A DÉDÁSZ területéhez tarto­zó öt megyében a közvilágítás 1978-ban 20 megawatt beépí­tett telejsítményű volt — fele a városokban — ebből a féléjje­les közvilágítás bevezetése mintegy 10 megawattot, tehát a felét megtakaríthatja. Pécs 4,5 megawatt beépített teljesít­ménye akár 1,8—2 megawattal is csökkenthető. Pécsett egy év alatt a féléjjeles megvilágítás­sal 3,7—4 millió forintot foghat­na meg a tanács. A villany­számla 12,4 százalékát. Minél több órán át világítunk takaré­kosan, annál kevesebb a fo­gyasztás, annyival kevesebb vil­lanyszámlát fizetnek a taná­csok. — Mikorra várható a végle­ges áttérés? — Még pár évet igénybe vesz, mert a közvilágítási háló­zatok átépítése roppant mun­ka- és anyagigényes, súlyos milliókba kerül. Területünkön jelenleg csak Szekszárdon és Nagykanizsa 15 körzetében fél­éjjeles a közvilágítás. Pécsett központi kapcsolásra gyullad­nak vagy_alszana'k ki a fényfor­rások, a többi városban és te­lepülésen vagy központi kap­csolással, kapcsolóórával, vagy alkonyérzékelővel végzik a mű­veletet. A kapcsolóórás megol­dás a legkorszerűtlenebb és legpazarlóbb, mert az órák egy idő után sietnek vagy késnek, tehát jóval előbb kapcsolnak be, vagy már a nappali fény­nél kapcsolnak ki. Ezek rend­szeres ellenőrzését nem győz­zük. Az alkonykapcsolós meg­oldás azért is jó, mert az min­dig a pillanatnyi külső fényvi­szonyokhoz alkalmazkodva kap­csol. — Tehát a féléjjeles megol­dás teljes térhódítása még vá­rat magára? — Háromlépcsős terv alap­ján kezdjük a megvalósítást. Városokban kapcsolóberende­zéseket kell beépítenünk, illetve átalakítanunk. Kábeles hálóza­tokon a lámpahelyek átkötésé­vel oldjuk meg, hogy a fény­források felét az adott időben kapcsolhassuk. A szabadveze­tékes hálózatokon szükséges a második féléjjeles kapcsolószól, míg a transzformátorokba a kapcsolóórák beépítése. De ki fizeti a költségeket? — Ezeket a beruházásokat ki fizeti? — Az újaknál nincs gond, mert azokat már így tervezzük, a rendeletek és a megrendelő tanácsok igénye alapján. Vál­lalatunk a fenntartási munkák keretében egy sor ilyen átala­kítást elvégez, de valamennyire képtelen. A vezérlőkábel elhe­lyezése útbontással, árokásós- sal, tehát rengeteg élő- és gé­pi munkával jár. Mindez na­gyon költségigényes. De hosszú távon kétségtelenül kifizető­dik. Csak záiójelben: egy kilo­méteres kábeles közvilágítási hálózat teljes kiépítése megkö­zelítően átlagban 1,5 millió fo­rint. Még egy: a fogyasztás csökkentésére az is megoldás, hogy például a higanygőzlám­pák helyett a korszerűbb, na­gyobb hatásfokú nagynyomású nátriumlámpákat használják, melyek fele annyi elektromos energiával nagyobb fényt ad­nak. Ez is a jövő feladata. A reklámfények és kirakatvi­lágítások korlátozása is azt a célt szolgálja, hogy ésszerűen hasznosítsuk az elektromos energiát. Murányi László Agrokémiai nap Pécsett Kisebb területen több termés n z eredményes búzatermesz­téshez nélkülözhetetlen a legújabb növényvédelmi és agrokémiai ismeretek elsajátí­tása, alkalmazása — hangsú­lyozták Pécsett a Növényvédő Állomáson tegnap megtartott agrokémiai napon. Dr. Hegyi Géza agrokémiai főmérnök előadásában az idei búzatermesztéssel kapcsolatos munkálatokról szólt, s többek között arra keresett választ, hogy hogyan tehetett volna még jobb terméseredményeket elérni, illetve mit kell tenni an­nak érdekében, hogy az elért eredmények ne átmenetinek, vé­letlenszerűnek tűnjenek, hanem tartósan jellemezzék Baranyát. Ma még a gazdaságok nagy részére jellemző, hogy a terüle­ti mennyiség szemlélet uralko­dik, holott kisebb földterületen is lehet többet termelni, maga­sabb átlaghozamot elérni. En­nek egyik titka a jó talajelőké­szítés. Tavaly általános gyakor­lat volt, hogy tarlóhántás után a talajelőkészítésre csak szep­temberben, októberben került sor, ugyanis a búza vetését most már évek óta október utolsó napjaiban fejezik be. Mivel az elmúlt ősz száraz volt, rögös szántást tudtak csak vé­gezni, így nehezebb feltételek­kel teljesítették mindazokat a követelményeket, amelyeket a gabona vetése megkövetel. A szakember véleménye sze­rint az ideális vetési-időpont a szeptember, különösen a megye északi lejtőin érdemes ezt a ta­nácsot megszívlelni. A műtrágyázás szükségszerű­sége ma már vitathatatlan. Ba­ranyában, más megyékhez vi­szonyítva gazdasági okokból a műtrágya felhasználását nem, vagy alig csökkentették. S hogy ésszerű legyen a vele való gaz­dálkodás, a felhasználás, az adagolás, érdemes kifogástalan gépekkel dolgozni. És itt bő­ven van tennivaló. Hiszen a gazdaságok gépi berendezése ebben az évben nem változott, illetve mégis egy esztendővel idősebbek lettek ezek a műtrá­gyaszórók, tehát fokozottabb karbantartásuk elengedhetetlen. Mert ha a gép rosszul adagol, a következő évben a kár száz­ezres tételekben fejezhető csak ki. A megyei agrokémiai nap keretében a búza legújabb csávázási eljárásával is megis­merkedhettek az érdeklődők. Magyarországon a Budapesti Vegyiműveknél dolgozták ki azt az eljárást, amikor ragasztóval viszik fel a csávázó anyagot a búza felületére, ami lehetővé teszi, hogy a mag kezelése so­rán nem pereg le a szemről, védettséget biztosít a kezdődő csírának. Kovács János szak­mérnök előadásában a Sziget­vári Agrokémiai Társulásnál végzett próbák eredményeiről is beszámolt, Eszterhai Katalin Kedves ünnepség színhelye volt tegnap délután 13 árakor Komlón a Ber­csényi utca 15., ahol Müller Jánosnét köszöntötték abból az alkalomból, hogy az idős asszony szeptember 5-én, vagyis ma tölti be a 100. élet­évét. E ritka jubileumi születésnap alkalmából elsőként a városi tanács végrehajtó bizottságának nevében Morber János tanácselnök adta át a tisztelet virágait a város százéves asszonyának. Fotó: Kóródi

Next

/
Oldalképek
Tartalom