Dunántúli Napló, 1979. szeptember (36. évfolyam, 239-268. szám)

1979-09-04 / 242. szám

2 Dunántúli Tlcrolo 1979. szeptember 4., kedd Rendőreink és a vasárnap Zsúfolt hétvégét hagy­tunk magunk mögött: mi tagadás, esemény ese­ményt takart. A Mecse­ken a kerékpárosok rótták a köröket, a Sétatéren non-stop műsor foglalta le a tömeget, Újhegyen heli­kopter szállt a magasba, Kertváros peremén pedig a havivásár tartotta izga­lomban embertársainkat. Barátom jegyezte meg: ma minden összejött, a látvány, a tömeg meg a jó idő. Ha fesztivált kéne rendezni, amolyan egész várost lefog­laló népünnepélyt, soha jobb időpontot nem tud­nánk választani. Az első szeptemberi vasárnap a mozgalmas nyár után a legalkalmasabb. Vége a nyári szabadságoknak, ki­ló hazatért külföldről-bel- földről, maga mögött hagy­ta az Eiffel-tornyot és a Tretyakov képtárat, a Hradzsint és az István- templomot, betette fahá­zának ajtaját Berényben és leadta a szobakulcsot Széplakon. Bejárta a nagy­világ és szép hazánk tája­it, s ahogy lenni szokott: itthon, Pécsett is kellett már egy séta, egy vasár­napi ebéd, egy kis csavar­gás, baráti eszmecsere. S aztán, hogy ezt töb­ben így gondolták, tömeget szült, végeláthatatlan sorú és sodrású vándorlást, gyalogos és gépkocsifo­lyamot. Feltöltődött Pécs, s most így visszatekintve a jól sikerült hét végére, illő néhány szóval köszönetét mondani azoknak is, akik nem a sétát, a vasárnapi ebédet, nem az árnyékot és a hidegen-gyöngyöző- habzó sört választották — nem is választhatták —, hanem szervezték, irányí­tották, mozgatták és segí­tették a gépkocsizók-gya- logolók folyamát. Ök a közrendre vigyázó, bömbölő­elveszett gyerekeket össze­terelő, gépkocsik sorát sür­gető, informáló és izzadó rendőrök, önkéntes rend­őrök. Ott voltak a város min­den pontján: határozottan és tanítanivalóan tették a dolgukat. Minden útkeresz­teződésnél és csomópont­nál, a vásártértől Újhegyig, Uránvárostól a Mecsek ka­puig, figyelve, fáradva, pontos munkát végezve és — fáradhatatlanul. A nyárból megtértekre vi­gyáztak, segítettek-irányí- tottak. s így visszatekintve, nélkülük megállt volna az élet, a közlekedés, elhaltak volna a programok. Gép­kocsimmal talán még ma is a vásártéren lennék. A 39- es csuklóson szorongok valahol a Bőrgyár körül. De ment minden, precí­zen, óramű pontossággal. Tudóm, a Rendőrkapi­tányságon is készülnek, programot-tervet készítenek egy ilyen össz-népi össze­jövetel előtt, minden „ép­kézláb" embert mozgósí­tanak, felkérik az önkéntes rendőröket, feltérképezik a város ominózus pontjait, utcáit-tereit, készülnek a tö­meg mozgatására, az autó­folyamok várható csörge- dezésére, aztán ha vége a dolognak - mi még meg sem emésztettük az élmé­nyeket — már meg is írták a jelentést. Gondolom, so­kunk véleménye: a jelen­tésbe nyugodt leikiismerettel beírhatják, hogy a fel­adatot vasárnap kiválóan teljesítették. A kellemesen lefutott va­sárnapban a rend őreinek, a közlekedés irányítóinak döntő része volt Éreztük vasárnap, köszönjük ma — jelenlétüket. K. F. Háromhavi program T.*>- í Színészek és újságírók (fejdiszekkel) a SZÚR kezdetekor Bányásznapi randevú, '79 (Folytatás az 1. oldalról) kérdése, városi gondok és még jó néhány érdekes prob­léma. A fórum érdekességéta Dolecskó Kornélia által össze­válogatott jó kérdéseken kívül a válaszadók őszintesége és humorérzéke biztosította. A színpadon ezután szóra­koztató műsor kezdődött amelynek szereplői az Apostol együttes, Zsoldos Imre, Sárosi Katalin, Hlatky László és Ki- bédi Ervin voltak. Szádváry Gabriella, a Tv bemondónője konferált. Nagy érdeklődés kísérte a Konzum Áruház divatbemuta­tóját és a különböző tárgy­nyeremények kisorsolását is. A nyertesek nevét hétfői szá­munkban közöltük, csupán egy névvel vagyunk adósak: a Te­levízió Pécsi Körzeti Stúdiója által felajánlott 8 mm-es film­felvevőt Rácz Ferenc pécsi la­kos nyerte meg. Az est további részében a Mecseki Szénbányák néptán­cosai és a színház művészei adtak műsort. * A Bányásznapi randevú va­sárnap délután az újhegyi sporttelepen is folytatódott. A Mecseki Szénbányák Fúvósze­nekara játszott pattogó indu­lókat a sok ezres tömegnek, majd Gálfi István, a Mecseki Szénbányák Vállalat műszaki igazgatóhelyettese köszöntötte az egybegyűlteket. Ezután kétórás szórakoztató műsor következett Molnár Mar­git és Moldoványi Ákos veze­tésével. Zenéről Tomsics Ru­dolf együttese gondoskodott, s Lórán Lenke, Harsányi Gábor, Jákó Vera, Solti Károly, Keres Emil, Kibédi Ervin és Hlatky László, Psota Irén, Zsoldos Im­re, Sárosi Katalin, Szegedi Molnár Géza, Hajdú Júlia, Ruttkai Éva, Dékány Sarolta és Koós János szerepelt szép sikerrel. A műsor közben az MLSZ ejtőernyősei vonták ma­gukra a figyelmet pontos ug­rásaikkal. A műsor után sorsolták ki a Pécsi Nemzeti Színház, a Magyar Rádió Pécsi Körzeti Stúdiója, a Mecseki Bányász szerkesztősége és a Dunántúli Napló ajándékait: színházbér­letet, rádiót, lemezjátszókat. Az „est fénypontja” követ­kezett ezután, a pécsi színé­szek és újságírók rangodója, amelyet idén méltán nyert meg az érdemesebb, az újságírók oranytollú és -lábú csapata. Horváth László talált először a hálóba, Garai Róbert egyen­lített, majd Hídvégi József gól­jával újra az újságírók szerez­tek vezetést. Szünet után a fő­iskolai lendületét őrző Bán János újra egyenlített. Lombosi Jenő ekkor feltartóztathatatlan lett, egymás után két gólt lőtt, Haizer Gábor már csak szé­píthetett a színészek teljesít­ményén. Végeredmény: Újság­írók—Színészek 4:3 (2:1). Több néző szerint a színvonalas, vál­tozatos mérkőzést nehezen tudták követni: a kezdőrúgást „elkövető” Frajt Edit, s a part­jelzői tisztet betöltő Jakab- testvérek, a Pécsi Balett tán­cosnői elvonták figyelmüket a játékról. B. L-H. J.-W. E Komlón a bányásznap alkalmából megkoszorúzták a bányász­mártírok emlékművét Képünkön: Morber János és Nagy Ferenc a komlói tanács nevében helyezi el a megemlékezés jelképét A 29. bányásznap ünnepsé­geivel kezdődött meg a bá­nyász kulturális és sporthetek három hónapig tartó rendez­vénysorozata. A M ÉV és a Szénbányák erre az időszakra gazdag programot állítottak össze, melyből néhányat olva­sóinknak is felsorolunk. A Mecseki Ércbányászati Vállalatnál több ízben tarta­nak klubestet szocialista bri­gádoknak, időszerű külpoliti­kai tájékoztatót. Augusztus vé­Másodpercek az életért Mentőorvos és gépkocsivezető küzdelme az emberekért Hétfő délelőtt fél tizenegy ... Piros zászlóval, szirénázva robogunk a nagyállomás áru­raktárához. A Mercedes ro­hamkocsi egyébként mosolygós vezetője, Erdősi Béla arcán né­ha megfagy a mosoly, ahogy átcikáz a kereszteződéseken, a lámpák pirosán. Nincs vesz­tegetni való időnk. Balogh Attila mentőápoló sorolja dr. Neupor Iván mentőorvosnak a legfontosabbakat: „Volt már szívinfarktusa... 48 éves fér­fi... összeesett... eszmélet­len.” Hét perc múlva a helyszí­nen vagyunk. A kocsirakomá- nyos irodában falfehér, verej- tékes arcú férfi ül. A mentő­orvos megvizsgálja a vérnyomá­sát, meghallgatja a szívveré­sét és az eszméletre térő be­tegtől egy-két dolgot kérdez. „Már jobban vagyok” — közli. „Irány a megyei kórház” — dönt a mentőorvos és néhány perc múlva már a felvételes­nek adjuk át a férfit. Nem sokat időzünk a pécsi mentőállomáson. 11.20 órakor kapjuk a következő riasztást: „A Kedves utcában ... forrá­zás...” Ismét szirénázva, piros zászlóval indulunk. Most dr. Radó Erzsébet a mentőorvos. A nem éppen veszélytelen manőverek közben figyelem a gépkocsivezetőt. Tíz éve vezet rohamkocsit, baleset nélkül. Még a Roburon kezdte. A sa­ját felelősségére kell hajtania a 85 lóerős Mercedest, hisz emberéletről van, lehet szó, amikor a percek, néha másod­percek is döntőek lehetnek. A fiatal mentőorvosnö egy éve ízlelgeti ezt a hivatást: a ro­hanás, a gyors döntés, és ha kell, a végsőkig kitartó élet­mentés szavakkal alig kife­jezhető állapotát. Nem tudjuk mi vár ránk a helyszínen. Tizen­egy perc múlva megtaláljuk a házat. „Rám ömlött a forró víz” — mondja fájdalmát pa­lástolva egy hölgy. Hordágyra fektetik, ellátják az I. és II. fokú égési sérülést szenvedett combját, lábfejét, fájdalom- csillapító injekciót kap. Az el­sősegély után már megkülön­böztető jelzés nélkül tartunk a Honvéd kórházba. A reggeli áramütéses baleset­tel együtt — a helyszínen de­rült ki, hogy nem veszélyes — délután fél egyig háromszor ro­bogott ki a rohamkocsi. Sze­rencsére nem kellett a leszívót, a táska EKG-t, a Bird Mark 10-es tartós lélegeztető be­rendezést, a vákuummatraco­kat használni. A Servocard B- készülék sem került elő a re­keszből. (Ez ha kell pacema­ker — szívütemszabályozó —, de áramütés vagy szívinfarktus következtében beállt szívkam- raremegést is képes erős áram­ütéssel megszüntetni, hogy nor­mális ritmussal doboghasson újra a szív.) Életmentés... Hivatás . .. Gyorsaság. A rohamkocsi — akár a két esetkocsi, vagy a betegszállító mentőkocsi — személyzete nem szereti a nagy szavakat. Hívás­ra száguldanak, hogy életet mentsenek. Murányi László gétől szeptember közepéig c Ság vári művelődési ház Der- kovits Gyula képzőművészet szakköre rendez kiállítást c kör tagjainak munkáiból, majc a Baranyai faragások és c Bányászat a képzőművészet­ben című kiállítások követik November közepén Altorjai Ist­ván festőművész tárlata nyílik meg. Október elején kerül sói az országos szellőztetési an- kétra és az országos vájárve­télkedőre. Rendeznek sdáger- parádét a Kati és a Kerek pe­rec együttes részvételével, ok­tóber 8-án a tatabányai Bá­nyász néptáncegyüttes lép föl a művelődési házban. Tizenhat éven felülieknek szól az októ­ber 15-i „Bodor só” és a ki­sebbeknek Sólyom Kati és Szél­kiáltóék műsora, október 29- én. Novemberben vendégsze­repei a Radnóti Irodalmi Szín­pad és ugyancsak november­ben lép föl a pécsi Mecsek táncegyüttes. November 26-án, 18.00 órakor a záróünnepségen a MÉV fúvószenekara szerepel. A sportot sem hanyagolják el, lesz labdarúgás, lövészet, atlé­tika, asszonytorna, gyermek­torna, asztalitenisz, sakk, teke, üzemi bajnokság keretében is. A Mecseki Szénbányák programjában szeptember 17- én rendeznek külpolitikai fó­rumot a Puskin Művelődési Házban, 23-án a komlói BDSZ könyvtárban a Móricz év al­kalmából emlékestet tartanak. Vízügyi iskola a bajai Ókortudományi nemzetközi kongresszus Budapesten, a Tudományos Akadémia székházában hétfőn délelőtt megkezdődött az ókortudományi társaságok nem­zetközi szövetségének VII. kongresszusa. A tanácskozás­ra, amelyet az MTA nyelv- és irodalomtudományok osztálya és az UNESCO mellett műkö­dő filozófiai és humántudomá­nyok nemzetközi tanácsa ren­dez, mintegy félezer tudós ér­kezett, köztük 150 a szocialis­ta országokból. A tanácskozást Wolfgang Schmid, a nemzetközi szövet­ség alelnöke nyitotta meg, majd Harmatta János akadé­mikus, az ókortudományi tár­saságok nemzetközi szervező bizottságának elnöke tartott előadást. A hatnapos kongresszuson az ókor három korszakát, az archaikus Görögország korát, a hellenisztikus kort és a ró­mai birodalom felbomlásának korát értékelik majd a külön­böző szaktudományok legfris­sebb kutatási eredményeinek egybevetésével. A három szek­cióban 41 előadást és 52 korreferátumot tartanak. modell alapján Tripoliban? Líbiának kínálja iskolamo- delljét a Pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola bajai víz­gazdálkodási intézete — ver­senyezve sok más ajánlkozó­val. Mindez egy kormányszin­tű megállapodás keretében történik. Bajáról Dániel József főis­kolai tanár és Ábrahám Fe­renc adjunktus már a helyszí­nen jártak, előzetes tanulmá­nyokat folytattak. Tulajdonkép­pen a bajaihoz hasonló intéz­mény megépítéséről van szó, mely szintén vízgazdálkodási jellegű, de jobban középisko­lai szinten. A bajaiak tanter­vet készítenek, oktatási progra­mot, javaslatokat nyújtanak oktatási felszerelések, labora­tóriumok, segédeszközök be­szerzéséhez, kialakításához. Ezen legalább 15 fős tanári gárda fáradozik. Most a tan­terveken dolgoznák. A jövő évben teljesen végeznek, el­képzeléseiket elküldik az Or­szágos Vízügyi Beruházó Vál­lalatnak (OVIBER), mely a vál­lalkozó. Egy országos méretű, közös munka részesei a bajai okta­tók. Például a VITUKI tervezi meg végleges formájában a laboratóriumokat, és számító- gépes rendszert is kialakít. A Középülettervező Vállalat (KÖZTI) pedig az épület ter­vezéséért felelős. Brachna Lajos intézeti igaz­gató szerint szeretnének győz­ni, hogy valóban bajfti okta­tási modell szerint működjön majd a Tripoliban felépülő víz­ügyi iskola. Cs. J. Üzempróba a kaposuári sonka- gyárban Hétfőn megkezdődtek a Ka­posvári Húskombinát sonka- konzerv-üzemének három hóna­pig tartó próbái. Az új létesít­mény 22 ezer négyzetméter alapterületet foglal el. Az óránként 120 hízó vágására képes üzemben szigorú egész­ségügyi előírásoknak megfe­lelően dolgozzák fel a sertést dobozolt sonkává, fűszerezett darált hússá és tőkehússá. Évente több mint egy milliárd forint rétékű termék hagyja majd el az üzemet. Az üzem­szerű termelés december 1-én kezdődik. Bányász kulturális és sportesemények

Next

/
Oldalképek
Tartalom