Dunántúli Napló, 1979. szeptember (36. évfolyam, 239-268. szám)
1979-09-29 / 267. szám
1979. szeptember 29., szombat Dunántúli napló 3 Késes ember a Kínai negyedből Érdemes elolvasni... Könyv a táplálkozásról Száz ormánsági népdal Dráva szélén lakom M ár a múlt század végén veszélybe kerültek a népdalok. A városi népies műdalok és az új stílusú magyar népdalok fokozatoson visszaszorították, elnyomták az eredeti dallomokat. A Baranya Dráva menti részén elterülő Ormánság népdalaira is hasonló sors várt. Az 1920-os évek közepén Kiss Géza kákicsi református lelkész elkezdte szakszerű dallamos gyűjtésüket, megmentve, őket o feledéstől. Később többen is hozzáfogtok az ormánsági dalok felkutatásához, például Lajtha László, a Néprajzi Múzeum kutatója, Veress Sándor, Farkas Ferenc zeneszerzők. Olsvai Imre népzenekutató később négyszáznál többváltozatot gyűjtött és az ötvenes években, egy-két községben Katanics Mária, Viká; László, Végvári Rezső is megfordult. A hetvenes évek elején kezdte el gyűjtését Várnai Ferenc népdalkutató, a Baranya megyei Tanács zenei szak- felügyelője. ötéves munkája eredményeképpen számos, eddig még nem ismert ormánsági népdalt is talált. Olsvai Imrével közösen felülvizsgálta a korábban gyűjtött anyagot és kiderült, hogy az ezernél több dollamváltozat 250 alaptípusba tartozik. Nagyobb részük már műdal-lecsapó- dás vagy idegenszerű dollam. A külön kiadványt érdemlő gyermekdalokat leszámítva száz eredeti ormánsági dallamot jegyeztek le. Ebből született meg a Dráva szélén lakom című kötet, melynek kiadósát a Sellyéi Nagyközségi Közös Tanács vállalta. A kiadványban Kiss Géza, Bosnyák Sándor, Ke- rényi György, Lajtha László, Veress Sándor, Végvári Rezső, Zentai János, Olsvai Imre, Várnai Ferenc gyűjtései szerepelnek. A kiegészítő szövegverssza- kokat Borvendég Erzsébet és Bárdos Domokos kutatta fel. A szerkesztők a dalokat tematikuson adják közre. Külön foglalkoznak a történelmi és katonanótákkal, külön a pásztor- és béreséletet megéneklő dalokkal, a betyársors, a szerelem, oz ünnepi alkalmak énekeivel és a vegyes dalokkal. Tanulmányokat is közölnek az Ormánságról és népéről, zenei hagyományaikról. Ahol a gyűjtési adatok több lelőhelyet vagy gyűjtőt sorakoztatnak föl, ott több dallam- és szövegváltozat alapján állították össze a végleges dallamot. A variált, sokféle szöveggel énekelt változatokat is lejegyezték, a töredékes szövegeket pedig szomszéd tájak azftnos típusú versszok-állományával egészítették ki. A változatok egyébként külön-külön is előadhatók. Mivel a népdalénekléshez hozzátartozik a helyes szövegejtés is, a szerkesztők föltüntették a zárt és a nyílt e hangokat és egyes szóalakok helyi kiejtését. Az az alacsony, gyáván pökhendi, sunyi figura, aki egyetlen mozdulattal felhasítja Jack Nicholson orrát, maga Roman Polanski, a Kínai negyed című film rendezője. Egynémely filmesek is átvették régi festők szokását, bár ők a kép sarkába festették magukat többnyire tiszta tekintettel. Polanski viszont a tőrrel vág föl. Nálunk játszott filmjeiben — lehet ez csupán a véletlen műve? — a vágószerszám mindig ott van, ha kell, ha nem. A kés a vízben című, még Lengyelországban készült első, s a látottak közül még mindig a legjobb alkotásában a „helyén" a kés, azóta játszadozik csak vele. Legszembetűnőbben a most újra műsorra tűzött Shakes- peare-adaptációban, a Mac- beth-ben. A boszorkányok jóslatát beteljesíteni akaró Mac- beth-et túlfűtött agyának víziója vezeti a király ágyához, hogy azt megölve, ő foglalja el a trónt. Shakespeare-nek elhiszem, hogy Macbeth látja a tőrt, s vezetteti magát általa — Polans- kinak már nem, hogy nekem, a nézőnek is látnia kell a gyilkos eszközt. Mert ezáltal könnyíti a trónra vágyó drámai vétkét, s azt is hiteti, hogy nem oly szabad a választási lehetőség cselekedeteinkben, hogy az egyén felelős lenne tetteiért. Van még valami, amiért szeretem a festett hattyúkat és őzikéket és macskákat, a fedetlen keblű cigánylányról nem is szólva. Mégpedig azért, mert többet viselnek el, mint ami sorsukból rájuk méretett. A giccs elleni össztűz ugyanis rájuk és szinte csakis rájuk zúdult. Talán mert hajlamosak vagyunk a leegyszerűsítésre, általánosítjuk a giccset magát ezekkel a jámbor mázolmá. nyokkal. Számomra ugyanis a qiccs mindazt jelenti, ami másnak mutatja magát, mint ami valójában ezáltal kiszorítja az iqa- zat. Mintaképpen a műanyagból fröccsöntött viráa az igazi rózsát, az igazi fenyőfát. A gombolyaqaal játszó kis- cicók a giccs alapesetei. Elég elsétálni egy pécsi vásárra, tucatjával láthatja őket az érdeklődő, hasonlóan egyszerű társaival egyetemben. Vérző szívű Jézus s a szeqény vallásalapító, amint mereng az Olajfák hegyén — de ez már más kategória, a vallási témájú giccs. Tudomásom szerint sem a hivatalos művészetpolitika, de még az eqyhózi törekvések sem tudták meqakadólvozni terjedését. Sajnos, ez a qiccsfajta nem ismeri a világnézeti határokat, olykor megtalálhatók a marxizmus klasszikusait sem kímélő ábrázolások. A giccs „festészeti” alapeseteinek megfelelően van irodalmi (a pécsi antikvárium kínálatában sajnálatosan megszaporodott kínálatuk), zenei (főképp A Kínai negyedben már nem a jó öreg angol drámafejedelmet kellett hamisítania, „csak” a hatalom amerikai képét. Szépítéssel. A film forgatókönyvét akár Raymond Chandler, a nálunk is sikeres krimiíró is írhatta volna; az mindenképpen bizonyos, hogy aki írta, alaposan ismeri könyveit, miképp Polanski is. Talán éppen ezért választotta főhősnőül Faye Duna- way-t, hogy rímelhessen egy Chandler-sorra — a Time című lap kritikusa írja találóan a sikeres sztár eme szerepéről (is): „Harminc láb távolságról úgy nézett ki, mint egy klasszis, tíz láb távolságból pedig olyan volt, akit harminc láb távolságból kell nézni." Cirka harminc lábnyi távolságra ültem a vászontól, látszott jól, hogy Polanski érti mestersége trükkjeit, klasszis módon teremt helyzeteket, feszültségeket, különösebb eszközök nélkül. Csak ne társadalombírálna! Mert az, hogy a dúsgazdag ember gyilkol, ha üzleti érdeke úgy kívánja, s még a rendőrséget is a markában tartja, kivonva magát így a törvények alól, legfeljebb annak jelenthet társadalombírálatot, aki komolyan vette Colombo és Kojak habkönnyű eltökéltségét az erkölcsi világrend, és az amerikai életformába vetett hit helyreállításában. a felhígult pop-zene termeli manapság bőségesen), s egyéb giccsfajták is. Például a maga. tartásé, amit a népnyelv egyszerűen és találóan úgy fejez ki, hogy valaki „játssza az eszét". Ám a giccs, sajnos, fokozható is — nemcsak melléknév gyanánt, hanem minőségében is. Faramuci csak az a dologban, hogy minél előkelőbb a giccs, annál inkább nem tűnik annak: különféle köntösökbe bújik. Például a modernség köntösébe. Adja az éq, hogy tévedjek, de képzőművészetünk némely új törekvését kézenfogva látom a giecsel. Miféle gondolatiságot közvetít, vagy milyen művészeti tartalmat jelent ugyanis az, ha a neves képzőművésznő „lekoppint” egy abroszmintát, s azt műalkotásként állítja ki. Giccsnek vélem, noha köríti sokat sejdítő ideológiával is, hogy valamiféle „eltolódásról" van szó. Mert az eltolódás divatos és modern, hiszen az erőegyensúlytól kezdve a világpiaci cserearányokig sok minden eltolódik. Még az esztétikai értékkategória is. Giccsnek tartom, amikor a műalkotás létrehozásának puszta szándéka eleve műalkotásként kíván szerepelni, legyen az egy megtaposható plasztilintömb, vagy körbefényképezett üvegdoboz. (A példák ez évi pécsi tárlatokról valók.) Vicc volt, hogy egy méter húsz centi Thomas Mannt kér valaki a könyvesboltban, piros bőrkötésben, mert az illik lakóDe még ez is sok Polanski- nak: ahogy Macbeth-et a velünk is láttatott tőrrel, úgy a vén gyilkos kapitalistát is felmenti azzal, hogy kiemeli a normális gyilkos kapitalisták köréből egy olcsó trükk által: ösz- szehozatja a lányával „úgy” is, még szerencsére nem a kamera előtt. Ergo: ez a kapitalista aberrált, ilyenek viszont és bizony mindenütt vannak. S ha most nem is fogják el, istenem, oly öreg, meghal hamarosan, addig meg csak kibírjuk valahogy — mondja ő, s én kételkedem ezt elfogadni. Nicholson szokásosan kétértelmű, az operatőr ügyes, hogy megtalálja a Dunaway-t széppé tevő kevés pontokat, Polanski pedig kellően supyi és pökhendi késes ember. sa könyvespolcára, s a szoba berendezéséhez. Mann összegyűjtött munkái így lehetnek áldozatok a giccs, a tartalmat- lanság oltárán. Láttam már panellakásban márvány kandallót, pirosra festett villanyégő szolgált hangulatos parázs gyanánt, ittam már Black & White, os palackból kommersz konyakot, s hallgattam közben szenvedélyektől mentes, „emelkedett” társalgást a cigánykérdésről. Talán már megértik, miért szeretem a hattyúkat, az őzikéket, a kiscicákat, a kerti törpéket. ök egyértelműen giccsek és nem is akarnak többnek látszani. Ellenük harcolni annyit jelentene, mint szemtelen legyeket kergetni, míg a lakás teli poloskával, s egyéb vérszívó féreggel, vagy dugómorzsát piszkálni a mérgezett italról. Kór, hogy csak vérszívókra vannak megbízható rovarirtók, s a kémiai mérgek mutathatók ki egyértelmű módon. A giccsre, különféle alrendjeire, miképp más gondolkodási betegségekre, tévelygésekre nincsenek ily biztos szerek és módok. Túl egyszerű, túlságosan bizakodó, s talán még giccses is lenne, ha e szert a mély és alapos műveltségben jelölnénk meg. Ami ugyan a tudomány mai állása mellett igaz állítás, de túlságosan általános ahhoz, hogy X, vagy Y, vagy a cikk írója biztosan alkalmazhatná hétköznapjaira. Befejezésül a lezárhatatlan témakör illusztrálására egy történet: N., a reményteljes költő számba vette, hogy a magyar irodalomban hány híres borisz. sza, szoknyapecér élt. Megállapította, hogy sok nagy költő volt borissza és asszonybolond. Ezért azután nagy barátja lett az italnak és a nőknek. S azóta is várja, várja, hogy a felismert logikai összefüggések törvénye szerint koszorús költővé avassák... Nem kell Brillat-Savarint ismerni, hogy tudjuk: „minden, ami él, táplálkozik” — elég egy kis biológiát tanulni. Nincs akit — valahogy — ne érintene a táplálkozás helyes vagy helytelen voltai, a táplálék elégsége vagy elégtelensége. Ezért téma ez mindig és mindenhol. Csupor Tibor új könyve, amely a Gyorsuló idő-sorozatban jelent meg A táplálkozás paradoxonai címmel, ebbe a nagy beszélgetésbe kapcsolódik. Társalgási szinten sikeres próbálkozás, hiszen térben és időben széles a szerző kitekintése. De mintha sokat markolna. A nagy anyagban nem tud rendet tartani, sem kiemelni a lényeget, sem nyomatékossá tenni a mai, életbe vágó kérdéseket. Paradox módon a szerencsésen megválasztott könyveim lehetőséget kínál, hogy mindenről véleményt mondjon a szerző, ami összefügg a táplálkozással. Ez okozza az aránytalanságot, az értékelés hiányát, a könyv legzavaróbb hibáit. ♦ A felhasznált irodalom egyike elárulja, hogy Csupor Tibort évek óta foglalkoztatjaez a téma. Ez lehet az oka, hogy 164 oldalas tanulmányához 64 (!) forrásmunkát használ. Pedig lett volna ideje a rostálásra. Anyaga egyenetlen, akár írása. Az első fejezet — élére a könyv sikeres címének felhasználása elsietett — olvasmányos kedvcsináló. Rutinos kézre vall a bevezetőben felvetni minden később tárgyalásra kerülő kérdést. Hibának tartom bőbeszédűségét a történelmi háttér és a biológiai összetevők részletezésénél. A kuriózumok nem mindig színesítik a könyvet. Áttekinthetetlenné, nehézkessé teszik (Magyarok kenyere). Pontatlan a kérdés megfogalmazása és egyoldalú, szegényes a válasz. (Miért konzervatív a magyar ízlés?) László—Bencsik híres szociográfiája, a Történelem alulnézetben közöl olyan felméréseket, amik mai, konkrét magyarországi eseteket mutatötven éve kezdődött meg az oktatás a Bártfa utcai Általános Iskolában; az évfordulóra emlékezve már tavasszal megkezdődtek a jubileumi ünnepségek. Az iskola tegnap délután tartotta a születésnapi záróünnepséget. Ott voltak a megye és a város párt-, állami és társadalmi szervezeteinek képviselői, a testvérintézmények igazgatói, a patronáló üzemek, szocialista brigádok küldöttei, a régi tantestület sok tagja, s a már felnőtt régi diákok is szép számmal. Dormán Máténé, az iskola igazgatója (aki egyébként a harmincadik tanévet kezdi ebben a tantestületben) mellett ott álltak a tanárnők, tanárok, nak be szoros anyagi kötéssel. Ezek mellé elméleti magyarázatnak Csupor fejtegetése szegényes. Sikerültnek tartom a cukor problémáinak eredeti láttatását. Túlzottnak érzem viszont társadalmi jelenségek — ízlik, nem ízlik alapon való tárgyalását, (öt világrész ízei.) Az éhség világméretű csapás. Eredete és ve- tületei átfoghatatlanok, de amit társadalmi tudatformáló hatásának tulajdonít, az elhamarkodott, elnagyolt. Szimpli- fikált. Sok igazsága közhely, el koptatott érték, omit nem tud új nézőpontból vizsgálva érdekessé tenni (A bőség zavarai). A könyv felépítését tekintve szerencsésebbnek látszik a következő csoportosítás: egy átfogó történeti kép, a sok — fejezetekben — elaprózott helyett. Aztán röviden az íz, ízlés érdekes kérdései — biológiai keretbe ágyazottan. Majd a mai éhség-problémák, mert nem egy fajta van Csupor nehezen áttekinthető könyve szerint se. Mindezeket okosan párhuzamban tárgyalni, így a távoli esetek földrajzi egysége a könyvet is összefogottá tehetné. ♦ Mint ahogy jól felépített, jól szerkesztett könyv az 1977-ben megjelent Móra kiadásában Csillag és ősi szó címmel Saj- novics Jánosról szóló életrajzi és tudománytörténeti regénye. Az ifjúság számára íródott, de igényessége a szakemberek számára is olvasmányossá teszi. Tömörsége, lényeget illusztráló képanyaga a sikerült könyvek közé sorolja. Po. litikusabb, mint az új politizáló írás. Pedig egy XVIII. századi (1733. V. 12—1785. V. 4.) jezsuita Tordastól Budáig ívelő pályája, aki csillagász és összehasonlító nyelvész Nagyszombatban és Bécsben, élete nem kimondottan karrier, nehezen volt példaképpé gyúrható. Ezek erények, amiket nem tudott megismételni új munkájában. kiknek munkáját a KISZ KB két éve elnyert vörös selyemzászlaja is jelzi. Az ünnepségen megszólaltak a régi tanárok és diákok, így Vajda János, aki 1937- től tanított a Bártfa utcai iskolában, Bernics Ferenc, a megyei tanács osjtályvezetője, aki iskolaigazgató volt az ötvenes években, Kelemen Sándorné, aki itt tanult, s aki ma itt tanít, tizenhárom éve. Péter Gizi színésznő és Szondy György Bulgáriában élő író levélben köszöntötte volt iskoláját, GUI Klára személyesen köszöntötte a ma diákjait. Kívánunk további eredményes munkát az ötvenéves iskola valamennyi oktatójának, dolgozójának és diákjának. B. L. Adalékok a giccsről A kerti törpék védelmében ■M zt már talán mindenki tudja, hogy a gombolyaggal ját- ** szó kiscicák, a fedetlen keblű cigánylány, az erdei csendélet hattyúval és szelíd őzikékkel, s a pirosra festett kerti törpe a sokat szidott giccs kötelékébe tartoznak. Ha jól meggondolom, még szeretem is ezeket a mázolmányokat, szoborszerűségeket. Már-már tisztelendő ugyanis, hogy állják az évtizedek kritikai ostromát, népszerűségükből alig vesztve. Körösi Pál Ötvenéves a Bártfa utcai iskola
