Dunántúli Napló, 1979. szeptember (36. évfolyam, 239-268. szám)
1979-09-29 / 267. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Ünnepségek a fegyveres erők napja alkalmából A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa és a Minisztertanács ünnepséget rendezett pénteken a fegyveres erők napja alkalmából a Parlament kupolacsarnokában. * Az ünnepség elnökségében foglaltak helyet: Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Maróthy László, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagjai; Korom Mihály, a Központi Bizottság titkára, Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, Benkei András belügyminiszter, Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter, Papp Árpád, a Munkásőrség országos parancsnoka, Rácz Sándor és Baranyai Tibor, az MSZMP KB osztályvezetői. Déli 12 órakor kürtszó harsant, majd a kinevezésre és kitüntetésre felsorakozottak előtt Mórocz Lajos vezérőrnagy, sereg- testparancsnok jelentést tett Gáspár Sándornak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, az Elnöki Tanács helyettes elnökének. Ezt követően felcsendült a Himnusz, majd Gáspár Sándor mondott ünnepi köszöntőt GáspárSándor beszéde A megyei pártbizottság ülése Tegnap ülést tartott az MSZMP Baranya megyei Bizottsága. Megvitatták és elfogadták az MSZMP Központi Bizottsága 1970. február 18—19-i ifjúságpolitikai határozata végrehajtásának megyei tapasztalatairól készült jelentést, és határozatot hoztak a további feladatokra. A pártbizottság elfogadta Baranya megye távlati iparfejlesztési irányelveit. Jóváhagyták a megyei párt-végrehajtóbizottság beszámolóját a két pártbizottsági ülés közötti munkájáról. A fegyveres erők napján XXXVI. évfolyam, 267. szám 1979. szeptember 29., szombat Ara: 1,20 Ft Országos faültetési bemutató Pécsett 1 848. szeptember 29-én Pá- kozd és Sukoró környékén zajlott le a magyar szabadságharc első jelentős csatája, amelyben a népből verbuvált fiatal magyar honvédsereg megfutamította a nemzeti függetlenségünk eltiprására szövetkezett ellenséget. Ezen a napon a győztes ütközet hősei előtt tisztelgünk. És ekkor köszöntjük forradalmi katonai hagyományaink méltó örököseit: katonafiainkat, a határaink védelmezőit, a rend őreit, a néphatalom szolgálatában álló munkásőröket. Egyszóval azokat, akik vigyázzák az ország külső és belső biztonságát, akik esküvel fogadott kötelességükhöz híven oltalmazzák békénket. A béke megőrzése valameny- nyiünk elemi érdeke. Csakis így tudjuk megvalósítani országépítő céljainkat. A nyugodt alkotó munka feltételeit azonban nem elég óhajtani — tenni is kell értük. (Például úgy, hogy népköztársaságunk biztonságáról a szükséges mértékben mindenkor gondoskodunk.) Az enyhülési politika az utóbbi években világszerte tért hódított, s ez jórésrt annak is köszönhető, hogy a Varsói Szerződésben egyesült szocialista országok mindent elkövettek a minél ked. vezőbb nemzetközi légkör kialakításáért. A világban azonban érzékelhetők még próbálkozások a hidegháború felélesztésére. önmagunkat csapnánk be, ha nem látnánk ezeket. Visszaszorításuk csak egy módon lehetséges: fegyveres erőink és testületeink magasfokú felkészítésével — vállvetve a baráti országokkal. A korszerű honvédelem nagy terheket ró azokra, akik hivatásszerűen vállalják a haza védelmét és azokra is, akik sorkatonai szolgálatukat töltik. Nem kétséges ugyanis, hogy a kato. nák világában alkalmazott gépek, eszközök, az általános technikai színvonalat nézve is gyorsan fejlődnek: amit öt-tíz évvel ezelőtt még mindentudónak magasztaltak, az manapság már többnyire elavult. A mai univerzális katonai gépjárművek például mindenféle terepen megállják a helyüket. Uralkodó lett a harci gépeknél az elektronika, a rádiótechnika, bizonyos eszközök automatikus működtetéséhez nem nélkülözhetők a számítógépek. A tüzérnek, a lövésznek is lokátorok egész sorával van dolga. Mindez persze azt is megköveteli, hogy a korszerű eszközök mellé „korszerű emberfők" kerüljenek. A katonai főiskolákról kikerülő mai tisztek csakis felsőfokú szakképesítéssel állhatják meg a helyüket. Vegyészek, matematikusok, fizikusok, műszaki mérnökök találhatók a laktanyában, ahol már a tiszthelyettesek is szakképzett specialisták: gépjárműszerelők, repülőműszakiak, híradósok stb. Éppen ez teszi a korábbi időknél nehezebbé a hivatásukat: a szaktudás, a katonai ismeretek önmagukban nem elegendőek — még pedagógusoknak is kell lenniük, hiszen ők kerülnek legközvetlenebb kapcsolatba a szolgálatukat teljesítőkkel; ők értetik meg a honvédekkel a bonyolult technikát és annak kezelését, ők felelnek a biztonságukért. S ezt a leckét oly módon és hangnemben kell nap nap után megoldaniuk, ahogy az elvárható egy szocialista hadsereg tisztjeitől, tiszt- helyetteseitől. Ám a követelmények mércéje a sorkatonák számára is magasabbra került. Az alapfokú tudnivalókat már az iskolában kell birtokba venniük, a hadsereg ugyanis épít a már megszerzett ismeretekre. Nem közömbös tehát, hogy mennyire felkészülten lépik át a fiatalok a laktanya kapuját. De a sokféle fizikai, erkölcsi és szellemi jártasság — amire a törvényben előírt szolgálat idején szert tesznek az ifjak — később is kamatozik; teljesebb emberként térnek vissza a családjukhoz, a munkahelyükre. Sokak szakmával gazdagodva folytatják a civil életet, gépkezelőként, műszerészként, villanyszerelőként, gépjárműoktatóként — mert a laktanyában érvényes szakképesítést is szereznek. És ha szükség van rá, katonai képzettségükkel szolgálják a hazát. Államunk minden lehetséges módon segíti az ország fegyveres védelmezőinek munkáját, ide értve a kiképzés „hátteréül" szolgáló feltételeket is. Ezt leginkább hétköznapi példák érzékeltetik: a laktanyában alighanem már csak hírből ismerik a csajkát, az önkiszolgáló étteremhez hasonló helyiségben étkeznek a katonák, ahol többféle kínálatból válogathatnak; gondosan ügyelnek a napi 4 ezer kalóriás fejadagjukra. Feledésbe merültek a száz—százhúsz személyes, örökké zsongó, fűthetetlen, egészségtelen óriás hálótermek; ma csupán a szőkébb közösségek alszanak egy szobában, s a régi épületeket is átalakították. A nehéz posztóruha is eltűnt a honvédek ruhatárából. Most változatos az öltözékük, s a hadsereqben külön kutatórészleg foglalkozik azzal. hogyan lehetne még köny- nyebbé, még célszerűbbé tenni a katona ruházatát. A nemrégiben rendszeresített bakancs pél. dóul vagy fél kilóval könnyebb a régebben használatosnál. egyveres erőink tagjai méltán részesülnek megkülönböztetett társadalmi figyelemben. Annál is inkább rendjén való ez, mert a honvédelem az egész társadalom ügye, amiben nemcsak a hadseregnek, a rendőrségnek, a munkásőrségnek vannak feladatai, hanem az állami szerveknek, vállalatoknak, a tömegszervezeteknek, s az egyes állampolgároknak is. Mindezt honvédelmi törvényünk írja elő. Ám a gyakorlatban számtalan példa igazolja: nemcsak a törvény parancsa készteti közreműködésre az állampolgárokat. Hiszen — a többi közt rendőrségünknek — társadalmi segítők népes tábora könnyíti meg a mindennapi munkát, a közrend, a közbiztonság megőrzésének tennivalóiban. Határainkon falvak egész lakossága működik együtt a hivatásos őrökkel. A munkásőreink körében so-sok családban már öröklődő hagyomány a szolgálat vállaló, sa. Ezernyi példa mutatja: az ország népe magáénak érzi fegyveres erőinket, s kötelességének a haza védelmét. Kedves Elvtársak! A mai napon a fegyveres erőket ünnepeljük. Ebből az átkelőmből a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács, a kormány és valamennyi magyar dolgozó nevében tisztelettel és megbecsüléssel köszöntjük fegyveres erőinket és testületeinket: a Magyar Néphadsereg, a Ha. tárőrség, c rendőrség és a Munkásőrség minden tagját, akik fegyverrel a kézben, esküjükhöz híven, tisztességgel és becsülettel teljesítik kötelességüket, amit népünk bízott rájuk. Most, amikor a fegyveres 'testületeket és tagjaikat köszöntjük, akkor egyben emlékezünk a múltra is, Rákóczi kuru- caira, Kossuth honvédéire, a Tanácsköztársaság vöröskato. náira. akik példát adtak, mert hittel, odaadással, semmilyen áldozattól vissza nem riadva védték a hazát, harcoltak a függetlenségért, a társadalmi haladásért. A fegyveres testületeknek a haza védelme ma különösen szent kötelessége. Azért, mert a történelemben most először van szó többről, mint a haza puszta védelméről. Hiszen egy olyan társadalmi rendszert is védelmeznek, amely még nem is oly régen a dolgozóknak, az elnyomottaknak csak álmában élt, és amely a mi időnkben valósult meg. Büszkék lehetnek a fegyveres testületek, és büszkék lehetnek e testület tagjai, amiért ilyen hazát, ilyen társadalmi rendszert kell védelmezniük. ^ költővel együtt mondhatjuk: S hogy mindazt, amihez közöm van Dédelgessem, védjem, javítsam: ez már gondom, jogom. Szemem előtt a teljes élet, Saját egem borul fölém: egy ország a birtokom! Emelt fejjel és nyugodt lelki, ismerettel mondhatjuk, van mit védenünk, van mit féltenünk. A magyar dolgozók élete először alakult úgy a történelem során, hogy hazájukban nyugodtan, békében és létbiztonságban él(Folytatás az 5. oldalon) A pécsi faiskola egyik legnagyobb előnye a hazai vásárlópiacon, hogy egy év alatt eladható cserjéket nevelnek fel, mert már februárban dugványként kirakják a kis csemetéket. Nem véletlen, hogy kétévenként országos bemutatót tartanak a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat faiskolájában, mely Lvov-Kertvárosban, a Keszüi út mentén található. Pénteken több mint száz szakember és vásárló érkezett a hangulatos fekvésű kertbe kertészeti, város, és községgazdálkodási vállalatoktól, erdészetektől, a KPM-től, a tanácsoktól, valamint a szaporítóanyag-felügyelőségektől. Megismerkedtek a csaknem kétszáz fajta díszfával, cserjével és fenyővel, és jelentős üzletkötésekre is sor került. Pécsett már két év után tudják kínálni a vásárlóknak a gyümölcsfákat, négy év után pedig a különféle fákat: mind egészséges, szakszerűen lett elültetve, felnevelve és alkalmas arra, hogy a közutak mentét, a köztereket, a járdák szegélyét megfelelően díszítsék. Ezek a sor. és parkfák mind a mediterrán klímában edződtek és zömük tűri a gáz- és porszeny- nyeződést, így például a juharfélék, az ostorfa, a virágos kőrisek, a platánok, a tölgyek és a berkenye. Mégis kevés a vásárló partner helyből, bár a Kőfaragó Vállalat, a Fővárosi Kertészeti Vállalat, valamint a szegedi és a székesfehérvári kertészeti vállalatok jelentős tételeket rendelnek minden évben. Ez mondható el a sombereki, a mohácsi, a siklósi és a komlói tanácsról is, de pillanatnyilag a baranyai fák, cserjék zöme még más megyékbe kerül el. Nem érdeklődnek elsősorban a községi tanácsok, inkább választják az olcsóbb, jelentéktelen, vagy épp ingyen beszerezhető fajokat és nagyon sokszor ezeket a község utcáin nerii a szakmai és az esztétikai kívánalmaknak megfelelően ültetik el. Még nem vizsgálta meg egy intézmény sem, hogy elültetés után meddig is élnek az új fák. Elszomorítóak a tapasztalatok, alig 2—3, esetleg 4—5 évig és nemegyszer nem borítanak árnyékot a járdára, vagy csak gondot okoznak az út szélén a közlekedésben. A Pécsi Parképítő Vállalat 1976 óta minden évben ismertető és tanácsadó füzetet küld el az összes baranyai tanácsi szervnek, hogy könnyítse a faültetési munkát. Cs. J. Kilencvenhárommillió forintos költséggel 1980 tavaszára készül el a Szigetvári Állami Gazdaság görösgali kerületében az 1228 férőhelyes Agrokomplex rendszerű tehenészeti telepe Erb János felvétele
