Dunántúli Napló, 1979. szeptember (36. évfolyam, 239-268. szám)
1979-09-26 / 264. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXVI. évfolyam, 264. szám 1979. szeptember 26., szerda Ara: 1,20 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Tanácskozás eredményeinkről és további feladatainkról Kommunista aktíva a csepeli sportcsarnokban Kádár János felszólalása időszerű politikai kérdésekről Kommunista aktívát tartottak kedden a csepeli sportcsarnokban a főváros kommunistáinak legfontosabb tennivalóiról, az MSZMP közelgő XII. kongresszusa eredményes előkészítésének budapesti feladatairól. A tanácskozáson több mint 800-an képviselték a főváros párt-, állami, társadalmi és tömegszervezeteit, az ipar- vállalatokat, o minisztériumokat és főhatóságokat. Ott voltak közöttük o legkülönbözőbb területek munkásai és irányítói, a szocialista brigádok vezetői, a tudományok, a művé. szetek művelői. Részt vettek a kommunista 4 — A kongresszusra készülés fontos eleme, a pártszervezetek minden szintjén a számvetés, a vezető testületek beszámolása — hangsúlyozta elöljáróban, s már a jövő évi budapesti pártértekezlet jegyében szólt a megtett út néhány jellemző vonásáról. — Meggyőződésünk, hogy van miről számot adni — folytatta. — Belpolitikai helyzetünk szilárd. Gazdasági gondjaink ellenére is jelentősek az V. ötéves terv három és fél esztendeje alatt elért eredmények. A budapestieknek különösen örvendetes minden előrelépés a város építésében, fejlesztésében. — Erőink jelentős részét a tömeges lakásépítésre, a felújításra összpontosítottuk, az elmúlt négy évben körülbelül 250 ezer fővárosi lakos költözhetett új, vagy már régebben épült, de nagyrészt összkomfortos, modern lakásokba. Városfejlesztési programunk harmonikus, fő céljaink összhangban vannak. Közművekkel és közlekedéssel megfelelően szolgáljuk ki a tömeges lakásépítést, és fejlesztjük a város életében alapvető ellátó hálózatot. Szép eredményeket értünk el gyermekintézményeink fejlesztésében is. Ebben az ötéves aktíván és az elnökségben foglaltak helyet: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Cservenka Ferencné, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Pest megyei pártbizottság első titkára, Baranyi Tibor, az MSZMP KB párt- és tömegszervézetek osztályának vezetője: a budapesti párt-végrehajtóbizottság tagjai, a szakszervezetek budapesti tanácsának, a Hazafias Népfront és a KISZ budapesti bizottságának vezetői, továbbá Véghelyi Andor, a XXI. kerületi pártbizottság első titkára és Ernszt Antal, a Csetervidőszakban felszabadulásunk óta először épül önálló kórház Budapesten. A kereskedelem és a szolgáltató hálózat fejlesztése — ha a tervezett nagyságrendektől el is marad — ugyancsak jelentős eredményeket hozott. Eddig mintegy 600 új üzletet adtunk át a lakosságnak. A XI. kongresszus óta Budapesten js egészségesen fejlődött a párt. Erősödött ideológiai, politikai, cselekvési egysége. Növekedett vezető szerepe, kezdeményezőkészsége, felelőssége. A főváros fejlődésében elért eredményekben, gondjaink megoldásában döntő része volt és van a pártszervezeteknek, a párttagoknak. Budapesten ma 210 ezer párttag él és dolgozik. A párt munkásbázisa erős, a párttagok 44 százaléka munkás. Ugyanakkor örülünk annak, hogy az értelmiségiek, szellemi dolgozók sok kiválósága is tagja pártunknak. A XI. kongresszus óta eltelt 4 és fél év alatt több mint 30 ezer új párttagot vettünk fel, többségük munkás és csaknem fele 30 év alatti. Nagy erővel rendelkezünk: a fővárosban minden hetedik, de a legna- gyn' b üzemeinkben minden neg edik-ötödik dolgozó a párt pel Vas- és Fémművek Pártbizottságának első titkára. A tanácskozást, amelyen pártunk Központi Bizottságának a kongresszus összehívásáról szóló határozata szellemében tekintették át a politikai, a gazdasági, a társadalmi és a kulturális élet területén megoldásra váró feladatokat Somogyi Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a budapesti párt- bizottság titkára nyitotta meg. Ezután Méhes Lajos, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a budapesti párt- bizottság első titkára mondott beszédet. tagja. A kommunistáknak ez a nagy serege fegyelmezett magatartásával, egyre tudatosabb kiállásával meghatórozólag hot a közvéleményre, a közhangulatra. Naponta tapasztalhatjuk, hogy a párt és a tömegek kapcsolata szilárd, kölcsönös bizo- lom és nyíltság jellemzi. E kapcsolat nem statikus, egyszer és mindenkorra adott. A „szilárd" szó régi, de napi hiteléért a pártnak lankadatlanul küzdenie kell. A párt és a tömegek kapcsolatának bázisa ma is a munkásosztály vezető szerepének érvényesülése. Erre az alapra épül a szövetségi politikának az egész nemzetet mozgásba hozó gyakorlata. így van ez a fővárosban is. Legbecsesebb eredményeink köze soroljuk, hogy az értelmiség rég megszűnt útitárs lenni; azonosult a szocializmussal. Nagy többségben harcostárs, felelősséget érző mérnök, pedagógus, orvos vagy alkotó- művész. Budapesten különös felelősségünk van az értelmiség szocialista elkötelezettségének szilárdításában. Szerepe kiemelkedő az ipar, a művelődés, a tudomány és művészetek fejlődésében. Konszolidált körülmények között, de átmeneti társadalomban élünk. Ma is forradalmi hittel, lelkesedéssel, tűzzel, forradalmi módon kell dolgoznunk. Növelni, fokozni kell a pártszervezetek, a kommunisták hatását az eseményekre. Ma gyakran hallani a dolgozók részéről: „Mondják meg, mit kell tenni és rajtunk a végrehajtás nem múlik, mi készek vagyunk a cselekvésre”. Ennek az érzésnek, e hitnek a nemes igazában nem szabad kételkednünk, de tudjuk, hogy van még sok olyan kérdés is, amelynek elfogadtatásáért keményen meg kell küzdeni; például a végzett munka differenciált bérezéséért, a tervszerű munkaerőátcsoportosításért stb. Minden tevékenységünkkel segítsük: a tömegek a gyakorlatban győződjenek meg arról, hogy ebben az országban minden a dolgozó emberért, a dolgozó népért van, az ő érdeküket szolaálja. Eddig is tudtuk, de a mai és a várható helyzet újból arra figyelmeztet, hogy a fizetési mérleg javítása főként a termelés frontján dől el. A fő dolog a termelés hatékonyságának növelése, a termékszerkezet átalakítása, a minőség javítása, a versenyképesség fokozása. Elengedhetetlen a gazdaságtalan tevékenység, a termelési veszteségek csökkentése. A szocialista társadalomnak az erőforrásokkal ésszerűen, takarékosan, jövőbe tekintően gazdálkodó társadalomnak kell lennie. Ez a szellem vezérelje döntéseinket, ebben a szellemben alakítsuk mindennapi munkánkat, közvéleményünket. A pártkongresszusra készülve, elért vívmányainkat védve és gyarapítva dolgozzunk ésszerűbben, gazdaságosabban, fegyelmezettebben. Ebben mindenki megtalálhatja a saját feladatát. Ma a termelés állandó harci terület. Ezen a fronton az a munkásszolidaritás vezéreljen: ha nem végzünk el valamit rendesen, azzal dolgozó társainknak okozunk kárt. Jelentős veszteségek forrása a termelés ütemtelensége, a szállítási fegyelem lazasága. E Méhes Lajos, a budapesti pártbizottság első titkárának beszéde Kádár János beszél a csepeli sportcsarnokban rendezett kom' munista aktíván mögött sok minden meghúzódik! Döntések és így rendelések késése, tervezési hibák, az érdekeltségi viszonyok visszásságai. A megoldáshoz határozottabb kormányzati és minisztériumi döntések, gyakorlatiasabb központi útmutatás, vezetés szükséges, ez ésszerű együttműködést azonban a vállalatok, a kutató- és tervezőintézetek közös vállalkozásainak a megteremtésével nekünk is szorgalmaznunk kell. Vannak kezdeményezések, de még nem ezek a jellemzőek. És vajon mennyi a veszteségünk abból, hogy nem akarunk egymástól tanulni? A szocializmustól idegen az a felfogás, amely szerint „az én gyáram, az én váram”, ahová mások tapasztalatainak, kezdeményezéseinek nincs bejárása. Az elmúlt években a munkaerő-gazdálkodásban kialakult feszültségek és ellentmondások fejlődésünknek komoly fékjévé, gátjává lettek. Ezért itt a tennivalók igen sürgetőek. Tudjuk, hogy a munkaerő-kereslet és -kínálat közötti összhang megteremtése hosszabb távú, sokoldalú együttes intézkedéseket igényel a fővárosban. Ehhez fontos feladat: a fővárosi ipar szelektív és inten- víz fejlesztése; a jobb munka- és üzemszervezés; a munkaerő tervszerű átcsoportosítása; az alkalmazott létszám csökkentése; a felesleges munkahelyek megszüntetése; a differenciált teljesítményhez kötött bérek ki- terjesztése; a népgazdaság igényeihez igazodó szakemberképzés. Az utánpótlás nevelése, a fiatalokkal történő rendszeres foglalkozás az elmúlt 8—10 évben egyre inkább kezdi elfoglalni természetes, fontos helyét a párt, a társadalmi, az állami élet minden szférájában. Sok intézkedés született az ifjúság javára és azért, hogy jobban részt vehessenek sorsuk alakításában. A párttagfelvételeknél komolyan számítunk rájuk. A különböző szintű vezetők között is egyre gyakrabban találkozunk fiatalokkal. Mégis, mintha bátortalanság lenne, sokszor a kezdeményezés hiányzik, hogy még nagyob számban vonjunk be fiatalokat a párt tagjai sorába, bízzunk meg közülük többet vezető tisztségekkel. Valami nincs rendben abban, ahogyan a fővárosban a fiatal korosztályokról gondolkodunk. Erre utal az is, hogy amíg a párttagfelvételeknél az országban 60 százalék 30 éven aluli, addig Budapesten csak 49,6 százalék. Tovább vizsgálva a számokat kiderül, hogy a 18— 24 évesek száma az újonnan felvettek között mindössze 6—7 százalék. Ugyanakkor, ha ki-< mutatás készülne arról, hogy a Központi Bizottságnak, a budapesti és a kerületi pártbizottságoknak a tagjai hány éves korukban léptek a pártba, kiderülne, hogy túlnyomó többségük 24 évesnél fiatalabb volt, amikor elkötelezte magát a párttal. Ma még az alapszervezetekben sem merjük bátran bevonni a vezetésbe a fiatalokat. Az alapszervezeti vezetőségi tagok mindössze 6—7 százaléka fiatalabb 30 évesnél. A vállalatok önállóságával gyarapodott az előre tekintő, gondolkodó vezetők száma. Az üzemi demokrácia fejlődésével erősödött a vezetőkben az a felismerés, hogy a feladatokat csak a dolgozókkal együtt lehet megoldani. Az elmúlt években a káderek fejlődésének jellemzője a hozzáértés, a vezetőkészség erősödése. A körülményekhez mindenáron való igazodás, a teljesítmények hajszolása azonban vadhajtásokat is szült. A népgazdasági és vállalati érdekek egyeztetésekor a közérdek ma gyakran hát. térbe szorul. Sokszor nehéz eldönteni itt, hol végződik e tekintetben a bocsánatos bűn, hol kezdődik tulajdonképpen az elvtelenség. Az elmúlt években szaporodott a minden esetre felkészült magyarázkodók, jogászkodók száma. Helyesen arra törekszünk, hogy nyakoncsípjük és leleplezzük a hatalommal történő bármilyen visszaélést. Hasonló szenvedéllyel adjunk hangot azonban annak is, hogy a vezetők a köz javára bátrabban merjenek élni hatalommal is. Sok a kárunk abból, hogy vezetők gyakran halogatják a megérett kérdésekben a döntést. Számos vezető munkastílusának jellemzője, hogy a döntés előkészítésétől a végrehajtásig a „fedezéket, az óvóhelyeket" építi. Nagy szorgalommal gyűjti a bizonyítékokat arra, hogy mit miért nem lehet megvalósítani. A népnek sokba kerül az ilyen bunkerek építése. Ezért a felelősséget nem varrhatjuk hol csak az egyes vezetők, hol csak a körülmények nyakába. Egyedül egyik sem szülne ilyen magatartást. A körülmények és az, hogy a vezetők engednek a szocialista elvekből, erkölcsi normáinkból, együttesen teremtenek ilyen helyzetet. A konfliktus mélyén az a kérdés is ott van; mennyit vállaljak, mire vállalkozzam személyesen a közösség ügyéért? E jelenségeknek sokféle és részben eqymást keresztező okci vannak. Most arra akarjuk felhívni a figelmet, hogy becsüljük jobban a közösség ügyéért sokat vállaló, esetleg kockázatot is vállalni merő vezetőket! (Folytatás a 2. oldalon)
