Dunántúli Napló, 1979. szeptember (36. évfolyam, 239-268. szám)
1979-09-22 / 260. szám
© Dunántúlt napló 1979. szeptember 22., szombat Tekintély t kell szereznie Hí üzemi négyszög negyedik csúcsa Felkészülten, tárgyalóképesen riA *1ALa KISZ-titkár a vezetők tanácskozásán Három nagy vállalat KISZ- bizottságának titkárával beszélgettünk az üzemi négyszög kérdéseiről általában és a saját gyakorlati tapasztalataik alapján: Milyen embernek kell lennie a KISZ-titkárnak, hogy tárgyalópartnernek elfogadják az üzemi négyszögben (igazgatópárttitkár-, szakszervezeti titkár, KISZ-titkár)? S egyáltalán milyen ügyekben és milyen súllyal esik latba a véleménye? Sziráki Péter, a Pécsi Postaigazgatóság KlSZ-bizottságó- nak titkára fél éve tölti be ezt a tisztséget, de korábban öt évig alapszervezeti titkár volt. Postamérnök, a főközpont vezetője. Olyan vállalat KlSZ-bizott- ságának a titkára, ahol a dolgozók 30 százaléka 30 éven aluli. Számuk körülbelül 2300 fő. — Nálunk jól működik az üzemi négyszög: a KlSZ-bizott- ság képviselőjét valamennyi vezetői értekezletre meghívják, sőt megjelenését el is várják. Ha írásbeli előterjesztés is van egy adott ülésre, azt mi is éppúgy megkapjuk, mint más vezetők. Általában az ifjúságot érintő ügyekben mondunk véleményt, teszünk javaslatot, de egyébként nincsenek tabu témák. Mindezek ellenére azt kell mondanom, nagyon sok függ a KISZ-titkár személyétől, hogy milyen súllyal szerepel az ifjúság érdeke ezeken a tanácskozásokon. Akkor lehet ezt leginkább lemérni, amikor helyettesítésre kerül sor: sok ügy csak azért sikkad el, mert az előterjesztőjét nem tekintik tárgyalópartnernek, nem ismerik képességeit, vagy éppen az ügy előterjesztője nem tudja a javastatát megvédeni, véleményét kifejteni. Olyan vállalatnál, mint a Mechanikai Laboratórium, ahol a dolgozóknak több, mint a fele 30 éven aluli, az ifjúsággal való törődés igen előkelő helyen áll a termelésen túli feladatok meghatározásakor. Wagnerné, Szabados Edit, a KISZ-bizottság titkára:- Évekkel ezelőtt sok gondunk volt, hogy a KISZ szerepét elfogadtassuk a különböző szintű üzemi négyszögekben. Ma már optimálisnak nevezhetjük azt a munkakapcsolatot, amit az ellenérzéseket leküzdve sikerült kialakítanunk, legalábbis a legfelső szinten. A középszintű vezetőkkel, még néha most is gondjaink vannak: az egyéni elképzeléseiket megpróbálják a vállalati törekvések ellenében is érvényesíteni. Persze, hogy nyűg számukra ilyenkor a KISZ-titkár, aki szóvá teszi a hibákat, túlkapásokat. Én is fontosnak tartom a KISZ-titkár személyiségét, képességeit, mint egyik meghatározó tényezőjét az üzemi négyszög tanácskozásain folyó mun. kának. Fontos, hogy legyen diplomáciai érzéke, legyen elegendő információja véleményének kialakításához. Igazi partner azonban csak akkor lehet a vállalat vezetői szemében, ha elképzeléseiket a KISZ- en keresztül setgíti megvalósítani. Papp Gábor, a Dél-Dunántúli Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat KISZ-bizottságának titkára a nyáron a balaton- fenyvesi KISZ-vezetőképző táborban az érdekképviselettel és érdekvédelemmel foglalkozó kabinet vezetője volt Sok közvetett tapasztalatot szerzett a beszélgetések során az üzemi négyszögek működéséről is. — Én is aláírom — mondja —, hogy egy KISZ-vezetőnek tudnia kell „csomagolni” az ügyeket, javaslatokat, hogy eredményesen képviselje a fiatalokat, hogy elfogadják az üzemi négyszögön belül tárgyalópartnernek. A KlSZ-titkár- nak tekintélyt kell szereznie a többi vezető előtt, hogy komolyan vegyék. De ehhez nemcsak diplomáciai érzék kell, hanem tudás is. Alaposan ismernie kell azoknak a jogait és kötelességeit, akiket képvisel. Akár paragrafusról, paragrafusra, ha jogszabályról, vagy kollektív szerződésről van szó. Ismernie kell a vállalat ügyeit is, mégpedig olyan alapossággal, hogy ne fordulhasson elő: már a KISZ-titkár felszólalása előtt lemondóan legyintenek mondván, „Mindenhez hozzászól, de semmiről sem tud érdemben, csak ostobaságokat beszél”. Dunai Imre dfótól Japátiig — a barátság nyeluén Világjáró eszperantista A vendég megkóstolhatja az egyhónapos japán útjáról hozott eredeti japán zöld teát és az illatos kínai jázmin teát. Albérleti szobáját a különböző utazásairól ösz- szegyűjtött emléktárgyak színesítik. Dr. Denke Péter mindegyikhez rövid magyarázatot fűz, miközben készíti a teákat. — Ezt a két kis faszobrocskát Kínából hoztam, az egymásba helyezhető fababa sorozat Japánból való. Van itt még: Buddha-persely, nagyon szép, nádból készült faliképek, lengyel baba, rengeteg könyv... Hozza a kétféle teát eredeti japán és kínai fedeles teásbögrében. — Ebbe nem kell cukor, ezt a zöld teát a japánok is anélkül isszák, édes teasüteményt rágcsálnak hozzá. Péter bekapcsolja a magnót, egy kellemes, eszperantó nyelven énekelt dallam csendül. — Ez egy japán ismerősöm, Nobukumi Hirosi komponálta, ő is énekli. A címe is érdekes: „Angyal kávéház Hirosimában”. — Hogy jutottál hozzá? — Régi eszperantó levelező társam a fiú, tavaly felkerestem és meglátogattam. Tokióban egy nemzetközi eszperantista találkozón vettem részt, ahol én voltam az egyetlen magyar, volt ott japán, dél-koreai, angol, amerikai, német és singapuri fiatal. Tudod milyen jól esett, amikor a házigazdák maguk készítette magyar zászlóval fogadtak? — Merre jártál eddig? — A Nagy Lajos Gimnáziumban tanultam, mikor szerveztek 1965-ben egy eszperantó tanfolyamot. Elkezdtem levelezni a barátság nyelvén a világ majd minden tájára. Elvégeztem az orvosi egyetemet — a Megyei Kórház belgyógyászati osztályán dolgozom —, testvéreimmel a szünetekben bebarangoltuk a környező szocialista országokat. Aztán jöttek a nagyobb utak, 1975- ben: Bécs, majd nyáron Dániában eszperantó világszövetségi találkozó. Visszafelé bejártam Svédországot, Hollandiát, Londont, Hamburgot, Nyugat-Berlint és az NDK-t. Aztán 1976-ban Görögországba, a szaloniki találkozó következett, így jutottam visszafelé Bulgáriába és Törökországba. Tavalyelőtt jártam Lahtiban, majd az eszperantó kongresszuson Franciaországban — hazafelé Svájcot, Tirolt és Innsbruckot sem hagyhattam ki. Tavaly Bulgáriában kongresszuson voltam, aztán Szovjetunión és Kínán át Japán következett... — Mindezt az eszperantó tudásodnak köszönheted? — Tulajdonképpen igen, beválasztottak különféle testületekbe: tagja vagyok a területi bizottságnak, az országos választmánynak, elnöke vagyok az ifjúsági eszperantó csoportnak. Előre lelevelezzük az ottani szövetséggel az utat, ott aztán előadásokat tartunk, diákat vetítünk, ismerkedünk új barátainkkal és az országukkal. — A legemlékezetesebb élményed? — Egy eszperantista lengyel lányismerősöm Budapesten tanult az ELTE-n. Addig levelezett, míg végül egy japán fiúnak mondta ki az igent. Hollandiában adtam át az ifjú párnak szerény nászajándékomat. A lengyel menyasszony azt mondta: „Kár, hogy nem lehet több férje az embernek, mert egy lengyel és egy magyar férjet is szeretnék. Eszperantistá- kat..." Ádám Erika Egy igric a XX. századból Cseh Tamás Élményekről, vágyakról, megvalósult vagy elvetélt törekvésekről szólnak a dalok Az utóbbi időben mintha kevesebb szó esne róla. Nem sisteregnek körülötte indulatok, nem ejtik ki áhjtattal a nevét, s ez arra vall, hogy a korábbi évek Cseh Tamás-kultusza véget ért. Művészete — úgy tűnik — elfoglalta helyét a hazai kulturális életben. Sajnos egyénisége, munkássága elsősorban a 60-as években tanult és a 70-es évekre felnőtt, beilleszkedett értelmiségi fiatalságához, a mai egyetemistákhoz, középiskolásokhoz áll a legközelebb, az ő élményeiket, vágyaikat, csalódásaikat, megvalósult vagy elvetélt törekvéseiket tükrözi dalaival. Egy István körúti bérház harmadik emeletén él barátjával, egy meglehetősen „lepusztult” albérletben. Délutáni alvásában zavarom meg. Filmezik, készül újabb nagylemezére, legújabb estjének, a Fehér babák takarodójának is nagy sikera van. Állandóan úton van. Akkor alszik, amikor tud. Fáradt. — Véletlenül kerültem a pályára. Tanár voltam. Egy éjszaka hazakísértem valakit Rákospalotára, s amikor jöttem visz- sza, a Rákóczi úton találkoztam egy társasággal. Volt köztük ismerősöm is. A remény, hogy történni fog valami, hozzájuk sodort. Beültünk egy étterembe és ott a bemutatkozáskor megismerkedtem Beremé- nyi Gézával. Másnap feljött és öt perc alatt megírtuk a „Desiree és az ócska cipő" című dalt. Angyal szállt át a szobán. Gézának nem volt lakása, odaköltözött hozzám és elkezdtünk dolgozni. Én gitároztam, ő a dallamra improvizált. Hogy kinek-minek? Nem volt vele szándékunk. Egyszer a haverok lehívtak a Kex együttes koncertjére, ott volt az első nyilvános fellépésem. — A szellemi élet vérkeringésébe hogyan kapcsolódtatok be? — További véletlenek során. Jancsó Miklós egyik asz- szisztense szólt a rendezőnek, hogy van itt egy gitáros fiú ... Jancsó behívott és elénekeltem előtte néhány dalt. Bekerültem a filmbe — akkor forgatták a „Még kér a nép”-et — és elkezdték átírni a forgatókönyvet, hogy a gitáros fiú, mint jelenség végig szerepet kapjon. Szinte azt játszatták el velem a filmben, ami a további sorsom. Van egy énekes, aki ott bolyong az események körül, dalokat énekel és ezeknek a daloknak megvan a szerepük. 1972-ben életünkben először kiutaztunk Párizsba. Ott derült ki, hogy a dalok a bőrünk alatt vannak, már nem lehet levakarni rólunk. De ha így van, akkor hagyjuk abba? Nem lehet. Ha nem, akkor viszont maradjon nyoma, hogy a hetvenes években voltak emberek, akik így fogalmazták meg a világukat. Cseh Tamás útja ettől kezdve ismert, önálló estek, színházi szereplések, filmszerepek, majd két nagysikerű nagylemez. Most az újabb est — a Fehér babák takarodója — újabb országos siker. — Sokan elvitatják dalaid művészi igazságát, mondván, magán jellegű dolgokról énekelsz és csak pózolás, művészkedés az, amit csinálsz. — Ennek megítélése nem az én dolgom. Én csak annyit mondhatok, hogy csak addig csináljuk, amíg őszinte a dal és úgy vettem észre, hogy a közönség érzékenyen reagál arra, amit csinálok. Olyan még nem volt, hogy beszélgetés nélkül mentünk volna haza a fellépések után. Ezekből a beszélgetésekből tudom, hogy sok embert foglalkoztatnak azok a dolgok, amelyekről énekelek. — Kiket vállalsz, hova sorolod magad a szakmában? — Sokan hasonlítanak Bob Dylan-hez vagy Leonard Co- hen-hez, de a hasonlóság csak annyi, hogy nekem is gitár van a kezemben és énekelek. Ők arról beszélnek, ami ott történik. Mi arról, ami itt. Magyar- országon hasonló vállalkozás kevés volt még. Sebők János Fiatal házasok Ismeretségük hat, szerelmük hároméves, a házassági anyakönyvi kivonaton egészen friss a dátum: 1979. augusztus 11. Diákszerelem volt, mely a gimnáziumban alapozódott, osztálytársak voltak, mígnem a harmadik év vége felé felfedezték egymást. Fiatalok, alig túl a húsz éven. Kovács István és Molnár Ágota hivatalosan is összekötötte az életét, vállalva, hogy jóban, rosszban együtt, egymásért élnek. Tele célokkal, vágyakkal, tervekkel. A férj augusztus 30-án bevonult. — Érettségi után nem vettek fel a Győri Távközlési Műszaki Főiskolára, így a postára mentem dolgozni. Tavaly mór a Pécsi Tanárképző Főiskolára jelentkeztem, ugyancsak eredménytelenül. Terveztük Ágival a közös jövőnket, ezért ótkér- tem magam hírlaputazónak, hogy többet tudjunk félretenni. Idén végre felvettek Pécsett a matematika—technika szakra, így előfelvételisként egy évre bevonulok. Nehéz lesz, de kibírjuk. A fiatalasszony: — Érettségi után kozmetikustanulónak mentem, idén végeztem. A Diana téri szépségszalonban dolgozom. Anyu- éknál lakunk, a szobámban. — Anyagilag hogy indultatok? István: — A keresetem 3800 forint körüli. Van egy tízesem a takarékban, vettem tv-t és lemezjátszót, Ági összetóncolt a lakodalomban vagy negyvenezret. Ágota: — Az ifjúsági takarékbetétemben — amit továbbra is fizetek, havi négyszázzal van — 3500 forintom. Kell is a pénz, lakásra gyűjtünk, meg a szűkösebb esztendőkre. Az első havi keresetem 3300 forint volt. — Az esküvő után a szűkösebb esztendőkre terveztek? — Igen. István 11 hónapig katona lesz, ez alatt úgy terveztük, hogy a fizetésemből havonta kétezret teszek fére. Jövő szeptembertől István nappali tagozaton kezdi a főiskolát, a második évtől szeretne levelezőre átmenni. Legalább egy évig az én keresetemből fogunk élni. — Nem lett volna jobb várni az esküvővel? — Meddig? — kérdi a férj. — Hány gyereket terveztetek? Ágota: — Amíg István nem dolgozik, szó se lehet róla. Utána kettőt. István: — Ha már levelezőn tanulok és dolgozom, akkor gyorsan szeretnénk két gyereket. Hogy miért lesz sürgős? Hát Ági miatt, hogy minél kevesebbet essen 'ki a szakmájából, hogy ne felejtse el a vendégköre. Ez a munkájában szinte létkérdés. Alig háromhetes házasélet után egymástól távol élnek. A férj katona, a feleség — Ko- vácsné Molnár Ágota — dolgozik, takarékoskodik, készül az egy-két éves családfenntartó szerepkörre. Murányi László
