Dunántúli Napló, 1979. szeptember (36. évfolyam, 239-268. szám)
1979-09-21 / 259. szám
1979. szeptember 21péntek Dunánt últ napló 3 Rehabilitáció után “•jobb körülmények között Magukra találtak az aknamélyítőnél a károsodott egészségű bányászok Sürgős feladatok a pécsi pincékben P écs belvárosában alig akad utca, ahol ne lenne palánkkal elkerítve néhány négyzetméternyi terület, alig akad utca, ahol ne találkoznánk a pincerendszer legjobb ismerőivel, a Bányászati Aknamélyítő Vállalat mecseki körzete pécsi üzemének bányászaival. Kétszázharmincan vannak, közülük harmincnégyen a több évtizedes bányamunka következtében valamilyen módon csökkent munkaképességűek. Miklós Vince üzemvezető: — A rehabilitációs bizottság által átirányítottak előzőleg általában húsz-harminc évet töltöttek el a föld alatt. Általában minden károsodás, ami- a bányászt elérheti, megtalálható náluk. így a szilikózis, reumatikus bántalmak, a halláskárosodás. Az első időszakban nehezen találják meg a helyüket ezek az emberek az új környezetben, de még mindig jobb, hogy így gondoskodunk róluk, minthogy valahol kisegítő munkát végeznének. Közelebb a felszínhez Mert valahol mégiscsak bányászati jellegű feladatokat látnak el még akkor is, ha itt nincsenek nagygépek és jóval kisebb szelvényű vágatokban — pincékben — kell dolgozniuk. És tulajdonképpen az sem elhanyagolható, hogy a földfelszín alatt húzódó pincékben összehasonlíthatatlanul jobb a klíma, mint lenn a bányában. ♦ Lajosy Károly csapatveíető vájárral a Munkácsy Mihály utcából induló pincében találkozom. Pinceformájú közmű- alagutat építenek az Orr-Fül- Gége-klinikától, a Széchenyi téri közintézményekhez. — Láthatja,-elég szűkén vagyunk, a szelvény mindössze másfél méteres, amelyből jelentős részt a sínek foglalnak el, a csille mellett alig lehet elférni, szinte minden darabért külön kell kimenni. A technológia tulajdonképpen ugyanolyan, mint amit korábban végeztünk, csakhogy sokkal jobban kell vigyáznunk, mert közel vagyunk a felszínhez és fölöttünk járművek „mászkálnak”. Sürgős munka ez. Mikorra a Zsolnay’ kúttól tovább indulunk az új aknával, talán már a nyomunkban lesznek a szakiparosok. Időközben kimászunk az 1- es aknán, szerszámosládára telepszünk. A bödönbe újabb téglahalom kerül, aztán eltűnik az akna száján. Három műszakban Lajösy Károly visszatér előbbi gondolataihoz. — Sürgős ez a munka, ezért is járunk három műszakba. Igyekszünk úgy dolgozni, hogy ne zavarjuk az itt lakókat. Éjjel a hangjelzés helyett fényjelzést használunk, mégis előfordult, hogy kukoricacsutkával, tojással dobálták meg munkatársaimat onnan föntről. Sőt, az is megesett, hogy egy vödör vizet zúdítottak a nyakunkba. Mi nem szegjük meg a csendrendeletet, ennek ellenére, nem tudom, mit képzelnek rólunk: azt hiszik, hogy jókedvünkben járunk éjjel is? A csapatvezető húsz éven át dolgozott a mecseki szénás ércmedence bányaüzemeiben mint aknamélyítő. Az orvosi zárójelentésbe három esztendővel ezelőtt írták Be, hogy többé nem szállhat le. — Két évem van még visz- sza a nyugdíjig, szeretném még ezt az időt kihúzrjj... ♦ Harsányi István csontos, barna férfi. Berettyóújfalu mellől való. Éveken át havonta egyszer látta a családját. Mikor a gyerekek felcseperedtek, áttelepedtek Pécsre, a Magyaürögi útra, ahol házat épített. Ugyanúgy idelenn is valami hasonlót tesz vájár létére. Együtt járjuk be a Rákóczi út és a Felsőmalom utca sarki épület alatti labirintust, aminek vagy tizenöt ága van. A város talán legszebb pincéje.- Én csak mint kisegítő jártam ide, de az én kezem munkája is benne van abban, amit itt végeztünk. A huszonegy év alatt legtöbbet aknában dolgoztam a mélyítésnél. Ott voltam a pécsbá- nyai vakakna mélyítésénél, az urán kettes és négyes üzemi beruházásánál is. Két éve pedig kiparancsoltak a bányából a szilikózis, a szívbántal- nak és a derékfájás miatt. Hónapokon át nem találtam a helyemet. Én csak azt mondom magának: a rehabilitáltak dolga így sincs megoldva, hogy jobb körülmények közé kerültünk. Mert azt mi érezzük kimondatlanul is, hogy társaink kímélnek bennünket. A Rákóczi út sarkán válunk el egymástól. Magas, de kissé hajlott hátát még egy ideig követem a járókelők tömegében, aztán csak az ele- mózsiás táskát látom megbillenni időnként, ahogy eltávolodik a Jókai tér irányába.. . A nyugdíj előszobája — Tudja-e, mi az, ahol most vagyunk? — Hát hogyne, a Megye utca, a Sporthivatal épülete alatt. — Persze. Csak ez a nyugdíj előszobája nekem. Húsz évet töltöttem el az urán területen, nem számoltam én a rehabilitációval — kezdi a beszélgetést Szüszmann József, aki ugyancsak a leszázalékoltak közé való. — Arra sem volt időm, hogy felkészüljek rá. Huszonkét éves voltam, mikor a katonaság után a bányába mentem. Három évet töltöttem el Széchenyi aknán, aztán egyhuzamban mint akna mélyítős az Uránnál voltam, míg ide nem kerültem, az aszfalt alá három méterrel. Hiába van nyolc évem a nyugdíjig, korban hiába tartozom g fiatalabbak közé, ha odavan a szívem, az ízületem: most is rendszeresen járok kezelésre munka után. Ennek ellenére, mindent egybevetve, méltányosnak tartom, ahogy gondoskodnak rólunk. A biztosított bérem nyolcezerkétszáz forint, itt a vájárkereset kilencven százalékát kapom meg, a többit kiegészítik. Szüszmann József annak idején a Szabó István brigádjában dolgozott. Szavaival élve, ha hazaért műszak után, örült, hogy vízszintesbe tehette magát. Ez a munka könnyebb, nincs víz. nincs porveszély. Mikor utoljára szállt ki, neki is elhomályosultak a szemei. De végtére idefönn is bá- nyászkodhat és januárban lesz csak negyvenöt éves ... Salamon Gyula Hunka és kultúra S zerettem a műhelyébe járni, csak úgy nézelődni. Járhattam volna a másik utcába is, ahol gépek, karbidos gázfejlesztő, szétszedett motorok csábítottak, de az asztaloshoz jártam, ahol a legbonyolultabb berendezés a satupad volt. Közrejátszott volna ebben, hogy rend volt a műhelyben? Félek, ez nem egészen pontos így: munkája, tevékenysége maga volt a megtestesült rend. A műhely maga csak ennek külső megjelenése. A bámész gyerek is automatikusan találta meg helyét ebben, csodálhattam a forgács hullását, a kőlapon kevert festék átalakulását zavartalanul. A gyerekkori élmények is bizonyossá tettek abban, a munka rendje a munka sikerét is jelenti majdnem, ahogy jelenti a tisztaság a fél egészséget. Hajlamos vagyok a külsőkből is ítélni azóta: ha egy gyárudvaron nem hevernek rozsdás vasak szanaszét, hanem tiszta, ápolt a legeldugottabb sarok is, hajlok annak elfogadására, benn a műhelyekben is rendben, jól folyik a munka. Ha a szervizben a mester nem percekig keresgél ládájában egy csavarkulcsot, hanem oda sem nézve nyúl érte, mert a helyén van, bizonyos, hogy jól megcsinálja az autót. De mégoly sok beszéd, cikk és apelláció sem hoz változást — nagyobb dolgokban sem. Ahhoz, hogy az ember megváltozzon, meg kell változtatni körülményeit. Ha az egyéni rend nem alakulhat ki a munkában, az egész munka- folyamatot kell rendezetté szervezni. Nyilván ennek gazdasági, gazdaságossági okai vannak elsősorban: a kollektíván szervezett munka nagyobb hatékonyságú, mint a szétaprózottak összessége. És ami mégoly fontos, nagyobb alakító hatású a benne részt vevőre. Jól lemérhető ez, ahol új, modern gyár alakul: az ott dolgozók, kik korábban a háztartásban, a földeken, kis műhelyekben keresték a kenyérnekvalót, miképp szerveződnek az egyének tömegéből a tömeg, az osztály egyéneivé. Oda-vissza ható folyamatról van szó: az égyén kulturáltsága meghatározza munkájának kulturáltságát, s viszont még inkább: a munka szervezettségének, minőségének meghatározó ereje van a munkás egész életvitelére. A magasan fejlett gépi ipar megteremtése nemcsak azt a célt szolgálja, hogy az elfogyasztható javakat gyarapítsuk a szocialista kultúra anyagi alapjaként, hanem azt is, hogy ennek a munkatevékenységnek a során megteremtődjön a szocialista kultúrájú ember is. Hiszen milyen minőségi változást hozott annak idején, hogy a gyűjtögető, vadászóhalászó törzsek áttértek az állattenyésztésre és a földművelésre! Az első nagy társadalmak ekkor alakultak ki, máig hatóan megalapozva az ember fejlődését, érlelve annak csíráját, amely napjainkban sarjad hatalmassá. A társadalmasított termelő- eszközökkel végzett, szervezett munka alakítja a ma nagy minőségi változásait, ennek a munkának kulturáltsága nyomán születik a sokat emlegetett, s kívánt szocialista ember. Ha hatékonyságról, tervszerűségről, gazdaságosságról, versenyképességről oly sokat is beszélünk manapság, nemcsak gazdasági, szűkén vett anyagi okok miatt kell ezek jegyében dolgoznunk, hanem annak embert alakító volta miatt is. B. L Bútorok Új elemes bútorcsalád: a Horizont Szép szekrénysorok Kanizsáról Nem nagyon kényeztetnek el bennünket újdonságokkal az idei BNV bútorkiállítói. Sok az ismételten vagy csak jelentéktelen változtatással kiállított bútor, ami még nem is volna baj, ha legalább többségükben megérdemelnék az életben tartást. Sajnos nem. Az újként bemutatott bútorok között ugyan akad egy-két igazán jó és tetszetős kezdeményezés, azonban van olyan is, amelyről az az érzése az embernek, hogy a tervező jószándékú fantáziája menetközben, ki tudja miért, mintha megbicsaklott volna. Dekoratív pihenősarok Például a Szék- és Kárpitosipari Vállalat Pollett nevű sarok kanapéiénak konstrukciója igen praktikus, napközben dekoratív pihenősarok, éjjelre pedig egy mozdulattal kétszemélyes fekhely nyitható ki belőle. Azonban o bútor stílusához egyáltalán nem illő szövettel burkolták. Feltétlenül üdvözölni kell viszont szintén ennek a vállalatnak termékeként bemutatott — és az előző években hiányolt — kis méretű, de többszemélyesre nagyobbítható, és igen tetszetős kivitelű étkezőasztalokat, amelyek kis lakásban is kényelmesen megoldják egy család étkezését. A BUBIV az idén is kiállítja a már tavaly megcsodált, kényelmes, hajlított vázú ülőbútorait. Kár, hogy a két bemutatkozás ellenére sem kezdik el a gyártását. Látható az évek óta jól ismert és a vásárlók körében kedvelt Réka bútorcsalád. Érthetetlen, hogy a dekoratív, sötét tölgy változatát miért nem lehet szintén darabonként kapni (csak egységes falként vásárolható), és miért nem terveztek ugyanúgy lenyitható ágyat és asztalt, mint a világos változatnál. A BUBIV idei újdonsága a Horizont nevű elemes bútorcsalád, mely háromféle. Rendkívül egyszerűen formált szekrényelemből és a játszva közéjük szerelhető keskenyebb- szélesebb polcokból, írólapokból, asztallapból, heverőbői, fotelágyból vagy gyerekszobába való emeletes ágyból áll. Talán a legszebb bútorokat a Kanizsa Bútorgyár vonultatja fel a vásáron. A rusztikus hangulatú bútoroknak van most a divatja, sajnos sok esetben silány megoldások, giccsek születnek. Nos a kanizsaiaknak sikerült e téren szép szekrénysorokat létrehozni. Legérdekesebb talán a Detroit elnevezésű (a névadás teljesen érthetetlen) régi, vasveretes parasztbútorokra emlékeztető megoldással megépített szekrénysor. Érdemes megnézni a hosszanti elhelyezésű díszítéssel tagolt, meggypirosra pácolt MB—Super szekrényfalat. A kárpitos garnitúrák közül szép és praktikus a Kapos heverő, amely steppelt plüss huzattal, epedarúgós megoldással, ágyneműtartóval készült, éjjelre kétszemélyes fekhellyé alakítható. A hozzá tartozó fotelek ellenben a körben magas oldalakkal, szűk ülőfelülettel esetlenül hatnak. A Könnyűipari Minisztérium által kiírt országos bútoripari pályázat kárpitos bútorcsalád kategóriában első díját nyerte el a Nelli garnitúra. 8 darabból áll, igen nagyfokú a variálhatósága és darabonként is lehet majd vásárolni. Igen szép két újdonsága van a gyárnak, a korall ülőgarnitúra és a háromüléses Tasak ülőkanapé. A lazán odadobott tömött párnához hasonló megoldás magas kényelmi és esztétikai igényeket elégít ki. A huzata pedig nagyon szép valódi len alapú nyersszínű vastag vászon. Tervezője — mint valamennyi Kanizsa bútornak — Tóth Tibor. Sajnos félő, hogy nem kerül sorozat- gyártásra, mert az anyagukban, kidolgozásukban különösen igényes bútorújdonságok sorsa viszonyaink között meglehetősen bizonytalan. Ha keveset igényel a kereskedelem, a gyár nem szállít, mert nem kifizetődő. Ha sokat rendel a kereskedelem, akkor sem szállít, mert vagy nincs hozzá elegendő fa, vagy gép, szakember, egyszóval kapacitás. Fémveretes tárolóláda A Pécsi Faipari Szövetkezet számunkra csak hozzáférhetetlen - vagy csak igen nehezen — bútorokat vitt „fel". Köztük a legszebbek a nagy igényességgel megmunkált fémveretes tárolóládák. A stílbútor kedvelőknek ajánlhatók a Csillaghegyi Faipari Szövetkezet rusztikus kisbútorai, falra szerelhető katedrálüveges szekrénykéi, melyek kis lakásokban is kényelmesen elhelyezhetők. A stílbútor kategóriában sok, már- már giccses, túldíszített, intarziás, dús faragású barokk, biedermeier utánzatok láthatók, amelyek nem hiszem, hogy a magyar vásárlók tetszését megnyernék, vagy pénztárcájához méretezhető lenne. Sarok Zsuzsa Aknamélyítők a Széchenyi-téri Zsolnay-kútnál Fotó: Erb János Hz őszi BMlf-n
