Dunántúli Napló, 1979. szeptember (36. évfolyam, 239-268. szám)
1979-09-16 / 254. szám
DN HÉTVÉGE 4. BELPOLITIKA 1979. SZEPTEMBER 16. A két város számíthat az egész társadalom segítségére Megemlékeztünk arról, hogy öt esztendővel ezelőtt — 1974. augusztus 22-én — megalakult a pécsi és egri pinceproblémák megoldására irányuló tevékenységet összehangoló Tárcaközi Bizottság. A jelentős esemény a két város életében fordulópontot jelentett, hiszen ettől számíthatjuk, hogy a két, gazdag történelmi múltú város a terhes örökség felszámolásában az egész társadalom segítségére számíthat. Az eltelt öt esztendő értékelésére, a soronlévő feladatok körvonalazására vonatkozóan kért a Dunántúli Napló és a Heves megyei Népújság Szerkesztősége nyilatkozatot Jantner Antal építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettestől, a Tárcaközi Bizottság elnökétől, valamint Czente Gyula pécsi és dr. Varga János egri tanácselnöktől, a Tárcaközi Bizottság társelnökeitől. és egri mérlege A pincék már nem jelentenek közvetlen veszélyt A program tovább folytatódik a nyolcvanas évek végéig A helyreállított pécsi pincék jelentékeny népgazdasági vagyont jelentenek Fotó: Erb János lantner Halai építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes: Jantner Antal építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettestől, a Tárcaközi Bizottság elnökétől mindenekelőtt aziránt érdeklődtünk: — Milyennek ítéli meg a Tárcaközi Bizottság és a két város tevékenységét? — Úgy vélem, eredményes volt ez az öt esztendő. Ennek okát abban látom, hogy a Tárcaközi Bizottság összetételénél fogva nemcsak felismerte a veszélyt és megszüntetésének szükségességét, de meg is tett mindent annak érdekében, hogy az ötödik ötéves tervidőszakra szánt, jelentős összeget hasznosan lehessen felhasználni. Ugyanez vonatkozik a két városra is, amelyek hosszú ideig a saját bőrükön érezték a gondot és nem vártak ölhetett kézzel az állami támogatásra, hanem saját erőből is, nagyon komolyan hozzáláttak a munkához. Azt hiszem, ebben nem is nagyon lehet különbséget tenni a két város között. Az állami támogatással folyó munkával az életveszélyt, az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető állapotot sikerül megszüntetni és ezzel elérjük azt a célt, amit ebben az ötéves tervben magunk elé tűztünk. — A munka 1980-ban nem ér véget. Új ötéves terv előkészítésének időszakában vagyunk, megkérdezzük tehát: mit tud mondani a jövőt illetően? — A jövőt most fogalmazzuk, a mi elképzelésünk kialakult, s azt még ez évben megvitatjuk a Tárcaközi Bizottságban is. A szükséges anyagi eszközök nagyságára is megvan az elképzelés, amit az Országos Tervhivatallal és a Pénzügymi. nisztériummal is egyeztetni kell, így még nem biztos, hogy vál-o toztatás nélkül elfogadják gf mi elképzelésünket. Mi a hatodik ötéves tervi előirányzatot — az előzőkhöz képest — emelni szeretnénk az árváltozások figyelembevételével. Pécs és Eger mellett újabb két várost — Szentendrét és Szekszárdot — szeretnénk rendbetenni, ahol az eddigi felmérések szerint jelentős gondok vannak, bár léptékükben természetesen kisebbek a pécsieknél és az egrieknél. Pécset és Egert illetően mi úgy véljük, hogy a 80- as évek végére mindenképpen be lehet fejezni a pincékkel kapcsolatos tevékenységet. Arra nem gondolunk, hogy a teljes befejezésig állami támogatásra legyen szükség, a befejező szakaszban — a kezdéshez hasonlóan — a városok sí'iát erőforrásaikat használnák fel. Az is elképzelhető, hogy a hatodik ötéves tervben alacsonyabb összegű állami támogatást kapnának a városok, s ez esetben még a hetedik ötéves tervidőszakban is kapnának központi segitséqet — fejezte be nyilatkozatát Jantner Antal miniszterhelyettes.' Czente Gyula Pécs megyei város Tanácsának elnöke: A hatodik ötéves tervbeo egyenesbe kerülhetünk Dr. Varga lános Eger város Tanácsának elnöke: 1990-ig megszüntetjük az életveszélyes gócokat — Pécs szinte katasztrofális helyzetben volt 1974 nyarán... — kezdtük a beszélgetést Czente Gyulával, Pécs megyei város Tanácsának elnökével, a Tárcaközi Bizottság társelnökével. — Valóban. Egymást érték a súlyosnál súlyosabb pincebeszakadások, a károsodások súlyos veszélyhelyzetet teremtettek. A rendkívüli helyzetben nemcsak előttünk, de az illetékes kormányzati szervek előtt is világos volt, hogy egy város a saját erőforrásaiból nem tudja megoldani a tetemes anyagi ráfordítást igénylő bonyolult problémát. Tulajdonképpen ilyen előzmények után jött létre a Tárcaközi Bizottság, majd született meg a döntés az állami támogatásról, amelyet e tervidőszakban évről évre folyamatosan kapunk. — Mit jelent az állami támogatás? — A harmadik ötéves tervben évente 3,1, a negyedik ötéves tervben 8,4 millió forintot tudott Pécs a pincekárok elhárítására — az ún. tűzoltómunkára — fordítani. Az ötödik ötéves tervben ez év közepéig összesen 445,4 millió forint volt a felhasználósunk, az éves átlag tehát jócskán meghaladja a 100 millió forintot. Városunk területéből mintegy 5,3 négyzetkilométernyi van sűrűbben alápincézve, ezen a területen a felmérések és a becslések szerint 2,5 ezer pince van, amelyek közül 1,5 ezer igényel valamilyen beavatkozást. A tervszerű munkák megkezdése, azaz 1976 óta összesen 710 beavatkozásra került sor: 666 pincét szüntettünk meg, 44-et pedig megerősítettünk. E munkák során igazán példás társadalmi együttműködés alakult la, amire másutt is nagy szükség lenne. Méltányolni kell azt az erőfeszítést, ami tudományos téren is történt azáltal, hogy két alkalommal — 1975-ben és 1978- ban — pincekonferenciát rendeztek Pécsett. Ezeken nagyon sok vitás kérdést lehetett tisztázni, s > az egész bonyolult problémakört előbbrevitték a sokoldalú eszmecserék. — Eredményesnek Ítéli az eddig végzett munkát? — Nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy városunk lakosságának biztonságát sikerült helyreállítani. Olyan hosszútávú város- fejlesztési lehetőségek váltak biztosítottá, amelyekre nemcsak mai, de holnapi, hoinaputáoi igényeket is alapozhatunk. Le- hetővé vált számunkra egy olyan várospolitika folytatása, ami már nem az életveszély elhárítására szorítkozik, hanem a jövőt szolgáló fejlesztések megalapozásához járul hozzá. Visszagondolva az elmúlt évekre, és számbavéve az eddig elköltött pénzt, az 1974-es döntést illetően talán felvetődhet a kérdés: nem lehetett volna elhalasztani ezt a nagy állami programot? Ha akkor nem születik meg az a döntés, felmérhetetlen károk keletkezhettek volna, amelyeknek az elhárítása a mostaninál sokszorta többe került volna. — Most már az ötödik ötéves terv végén járunk. Mi lesz ezután? — Súlyos hiba volna, ha félbehagynánk a megkezdett munkát. Ezzel a tempóval szeretnénk folytatni. S ha folytathatjuk, a hatodik ötéves tervben egyenesbe kerülhetünk, s utána már a város saját ereje is elegendő lesz a hátralévő munkákra. Ügy véljük, hogy a következő években célul tűzhetjük ki valamennyi pince megfelelő állapotának biztosítását, a közmű- és útkorszerűsítések ütemének fokozását, továbbá a pincék hasznosítási lehetőségének növelését. Sokszor elmondtuk már: jelentékeny népgazdasági vagyonról van szó, amit nem haszftesítani súlyos mulasztás lenne — fejezte be nyilatkozatát Czente Gyula tanácselnök. Eger alatt már a török idők előtt kivájták az első pincéket. Ezekről a labirintusokról már az egykori történetírók beszámoltak, közvetlen létezésükről a mai ember azonban csak akkor győződött meg, amikor egymás után szakadtak be a város különböző részeiben az elhanyagolt, elfelejtett gyenge boltozató pincék. — Azt már régen sejtettük, hogy a város alatt egy szinte felmérhetetlen nagyságú üreglabirintus húzódik — mondta dr. Varga János, a városi tanács elnöke e témáról beszélgetve. — Amikor a gyors ütemű közművesítés miatt megváltozott Folyik az egri labirintus megerősítése — A város alatti labirintus hatalmas összegeket „nyelt el". Mennyi az a pénz, amit napjainkig felhasználtak a pincék helyreállítására, megszüntetésére? — Miután a város pénztárcájából már nem futotta a legszükségesebb munkálatokra sem, a Heves megyei Tanács közvetítésével a Pénzügyminisztérium sietett a segítségünkre, majd a Tárcaközi Bizottság. 1972 és 1975 között tízmillió forintot kapott a város, a következő évben már 86 milliót, azóta évente átlagosan 122 millió forintot. Ebből sikerült betöme- dékelnünk 20,5 km hosszú élet ,, veszélyes üreget, s később hasznosításra alkalmassá tér 8,2 km-nyi pinceszakaszt. E2 szép eredmények, azonban m mindiq súlyos gondjaink vr nak. A helyreállításkor újabi- újabb, eddig feltáratlan üre re bukkanunk, a rendelkez.- álló keret azonban nem te lehetővé a munkák bővítést A jelenhez tartozik még, hog • minden lehető erőnket a 25-ös főközlekedési út egri átkelési szakaszának az építésére kell összpontosítanunk, s elsősorban az út nyomvonalában lévő üregeket, pincerészeket kell megerősítenünk. — Milyenek a következő évek kilátásai? — 1990-ig szeretnénk megszüntetni az életveszélyes gócokat, mert a pincék rendbehozatala nélkül lehetetlen a város fejlesztése. Reméljük, hogy az eddigieknek megfelelő állami támogatásra számíthatunk ezután is — mondta befejezésül az egri Városi Tanács elnöke. Hársfai István Szilvás István talajvízszint eredményeként omladozni kezdtek a pincék, azonnal munkához láttunk és hamarosan rádöbbentünk arra, milyen veszélyeket rejt magában ez a föld alatti rendszer. — Ez késztette gyors intézkedésre a város vezetőit is ... — A helyzet olyan veszélyes volt, hogy nem lehetett tovább várni. 1969-től kezdve négy év alatt mintegy 2—2,5 millió forintot költöttünk a közvetlen életveszély megszüntetésére, de még így is házak omlottak ösz- sze, óvodát kellett egyik percről a másikra kiköltöztetni, vagy szakadt be az úttest. Fotó: Tóth Gizella Most már a jövőt fogalmazzuli Az ötéves pinceprogram pécsi
