Dunántúli Napló, 1979. augusztus (36. évfolyam, 209-238. szám)
1979-08-10 / 218. szám
1979. augusztus 10., péntek Dunántúli napló 3 Fiatalok a munkahelyi beilleszkedésről Vezet a felelőtlenség, a gondatlanság, az erőfitogtatás és az ital új dolgozó kopogtat A kölcsönös elvárások értéke Az első napjaikról valameny- nyien ugyanazt mondják: felvették az adataikat, elmondták, hogy mi a vállalat, ezen belül a szűkebb munkahelyük feladata, és bemutatták őket a már ott dolgozó kollégáknak. Mindezt üzemlátogatással egybekötve, így kezdődött a közelebbi ismerkedésük munkahelyükkel, a Pécsi Hőerőművel. Ha más a fogadtatás — Nagyon kedvesen fogadtak — mondja Gádor Anna, aki az elmúlt év végén jött az erőműbe. — Tudom, hogy általában minden munkahelyen megismertetik az új dolgozót a legfontosabb tudnivalókkal, de mégis különbséget lehet tenni. Megérzi az ember, hogy ha csak kötelességből teszik mindezt, mint amikor úgy beszélnek, maayaráznak, hogy egyben agitálnak is az itt maradásra. Lehet, hogy igazságtalan vagyok, hiszen én mindkét előző munkahelyeméi4, adminisztratív, vagyis olyan munkakörben dolgoztam, amit nehéz vonzóvá tenni — meg talán úgy gondolják, hogy ilyen helyre sokan pályáznak, nem is szükséges — de talán megszerettem volna magát az üzemet. — Ezért hagyta ott az előző munkahelyeit? — Nem kimondottan. Kevés volt a fizetésem is. De nagyon sok olyan ismerősöm van, aki másutt talán jóval többet kereshetne, mint a mostani munkahelyén, mégsem mozdulnak. Szeretnek ott dolgozni. Engem ez sem tarthatott vissza, nem ismertem ezt az érzést. — És itt? — Itt más. Alig egy-két napja voltam itt, amikor azt is elmondták, hogy ha meg lesznek elégedve a munkámmal, akkor milyen kilátásaim vannak. Nekem ezek nagyon megfeleltek, igyekeztem jól dolgozni, s hamarosan elkezdhettem a tanulást. Elvégeztem a hőtani alapismeretek tanfolyamot turbina algépész lettem. Most járok a turbinagépész tanfolyamra. Tanulás, előmenetel Stelán Péter, érettségi után jött az erőműbe, de már ismerősként. — A nyári szünetekben mindig itt dolgoztam a szüleim révén — mondja. Megtetszett az erőmű. Nagyjából tisztában voltam azzal, hogy mit várnak attól, aki idejön, és mit adnak cserébe. Láttam, hogy nem ' lehet lazítani, magyarázkodni, lógni, szóval az ember tudja és érzi, hogy megdolgozik a fizetéséért. És ez egy jó érzés. Nagyon lényegesnek tartom, mert szerintem a fiatalok többsége nem úgy keres munkahelyet, hogy hol lehet többet lógni. Sokkal inkább vonzza őket a felelős munka. Egyszer tanúja voltam, hogy az egyik munkatársunk ittasan jött be műszakra. Azonnal hazaküldték, igazolatlant kapott és fegyelAugusztusban legtöbb a vízbe fulladás mit Azóta már nem is dolgozik itt. Nekem ez is nagyon tetszett Stefán Péter is algépészként kezdett, a szükséges tanfolyam elvégzése után kazángépész lett. Húsz éves. Most jár a turbinagépész tanfolyamra. — Mi az, ami legjobban tetszik a munkahelyén? — Látom, hogy megbíznak bennem, hiszen ilyen felelősség- teljes munkát is rám akarnak bízni. — Szerintem is nagyon fontos a fogadtatás, az első benyomások — folytatja Kővári László — és az a tudat, hogy számítanak rám. Minél gyorsabban alakul ez ki, annál rö- vídebb ideig tarthat a beilleszkedés. Annyi formája van annak, hogy a már régóta dolgozó kollégák kifejezzék azt, hogy be akarnak fogadni, vagy épp ennek ellenkezőjét Nekem például annak idején nagyon rosz- szul esett volna, ha nem hívnak meg egy szakszervezeti megbeszélésre, vagy ha kihagynak egy KISZ-rendezvényről. Még akkor is, ha véletlenül történt volna. Az új emberek mindig érzékenyebbek, mint a régebb óta együttlévők. A munkahely segítsége — Úgy hallottam, hogy nem marad az erőműnél. — Ez igaz, de nem azért mert nem találtam meg a helyem, Illetve itt nem találtak rám. Pont az ellenkezőjéről van szó. Én ugyan erősáramú vil- lamosgépgyórtó szakközépiskolában végeztem, vonzott is az erőmű, de legalább ennyire a jogtudomány is. Igyekeztem jól dolgozni, hogy aztán előhozakodhassak a kérésemmel: szeretnék tanulni. Elküldték a szakmunkások egyetemi felvételi előkészítőjére, aztán felvételiztem és ősztől már a Pécsi Állam- és Jogtudományi Egyetemen tanulhatok, nappali tagozaton. Nem vagyok pécsi, így számomra nem kis dolog, hogy a vállalat még azt is megengedte, hogy a munkásszálláson lakhassak. De az is biztos, hogy én nem válók meg az iparágtól. Remélem, hogy a pécsi erőműbe jövök vissza, ha végzek. Grász Attilával, aki a „legöregebb", már három éve az erőműnél dolgozik egy eddig kimaradt kérdést beszéltünk meg: mit kell tenni annak, aki az új munkahelyre bekopog? — Lehet vezérszavakat mondani — nevet Attila — érdeklődés, tisztelet, felelősség és fegyelem, de ez így nagyon egyszerű. Hetek, nemritkán hónapok múlnak el, amíg eldől, hogy kiállja-e a próbát. És utána sem lehet elkényelme- sedni. Szóval nagyon figyelnie kell az embernek önmagát. Nyilván joggal várják el tőle a kollégák mindazt, amit ők már együtt és egymással szemben gyakorolnak. És amit a többség már magáénak mond, a kialakult gyakorlat szerint csinál, az alól az új ember sem kaphat felmentést. Ezzel számolni kell, és azokat a tulajdonságokat, magatartási formákat, amiket a többiek nem tudnak elfogadni, le kell nyesni vagy át kell alakítani. — ön szerint mikortól lehet számítani azt az időt, amikor az új dolgozót befogadták, amikor beilleszkedett? — Talán, ha olyan társaságban is örömmel és olyan lelkesen beszél a munkahelyéről, amelynek tagjai még sosem jártak ott és mégis vonzónak találják. Török Éva „A vízi balesetek és vízbe fulladások áldozatainak száma évente átlag 250, többségük a fürdésre, a viharjelzésre és a vízi közlekedésre vonatkozó szabályok megsértése, könnyelműség és felelőtlenség miatt vesztette életét. Közülük évente átlag húsz 6 éven aluli, harminc 14 éven aluli gyermek, továbbá húsz 18 éven aluli fiatalkorú és ötven 30 év alatti felnőtt lelte halálát a hullámsírban." (Részlet a Belügyminisztérium közreműködésével készült tájékoztatóból.) Augusztus van. A korábbi évek statisztikái szerint ebben a hónapban arat igazán a halál a vizeken. Nem csoda, hogy Nagy László rendőr főhadnagynak, a Baranya megyei Rendőrfőkapitányság közlekedési és közbiztonsági osztálya főelőadójának sűrűsödnek a gondjai ezekben a napokban. — A nem vízi rendészeti ellenőrzés alá tartozó vizeken tavaly 188 vízbefúlás történt, Baranyában ebből nyolc. Haltak meg a Dráván, a folyóvizek holtágaiban, a patakokban, tavakban, derítőkben és kubikgödrökben is. Idén szerencsére eddig csak egyvalaki esett áldozatul a fürdésnek a rendőrség által ellenőrzött vizeken, de a szezonnal korántsincs vége. És mivel mindig augusztus a legkritikusabb hónap, fokozzuk ellenőrzéseinket, figyelmeztetünk, ha kell, bírságolunk, nehogy idén megint nyolc embert hiába várjon haza családja csak azért, mert tilosban fürödtek, erejüket meghaladó táv leúszására vállalkoztak, ismeretlen helyen vízbe ugorva megsérültek és eszméletüket vesztették, felhe- vült testtel vetették magukat a hullámokba és szívgörcs végzett velük, csónakból kiesve merültek aló vagy ittasan szédültek a hullámokba. Mert ezek a vízbe- fúlósok legjellemzőbb okai. A rendőrök, hajósok, halászok, horgászok, vízi sportolók és az áldozatkész emberek évente országosan 150—200 fuldoklót mentenek ki a vízből, de sokak számára sajnos nem, vagy csak későn érkezik a segítség. Mi is részt vettünk egy ilyen augusztusi rendőri ellenőrzésen. Ezúttal a Pécshez közeli közkedvelt fürdőhelyeket, Orfűt és Abaligetet kerestük fel. Orfű, fizető strand. Szerda van és nem éppen telt ház. Mégis vagy ötvenen lubickolOrjaraton az orffiií és abaligetí tauaknäl nak, gumimatraccal lavíroznak a vízben. A tó egy része strandnak van kiképezve, a bójákkal elkerített területen belül úsznak- fürdenek-eveznek mind az ötvenen. Szakács Csaba fürdő- mester: — Oda kell figyelni, mert sokan nem veszik figyelembe a tiltó táblákat és a bójákon kívülre merészkednek. Oda, ahol 3,5 méter mély a víz. Kell o szigor. Először a figyelmeztetés, s ha ez nem segít, szólunk a körzeti megbízottnak, aki már büntet is. Idén egy hónap alatt — amióta itt vagyok — már négyszer volt erre szükség. Pécsi-tó. A kánikulában hívogató a nagy vízfelület, amely minden évben megszedi áldozatát. Ahol megállunk, kinn a tábla: „Fürödni csak a kijelölt helyen szabad!” De ezen a tavon nincs fürdésre kijelölt hely, mert a strand csak most készül. Mégis többen fürdenek odabenn a mélyben. Egyikük tőlünk nem messze. A rendőrtiszt kihívja. A fürdőző — később kiderül: egy fiatalasszony — egy darabig habozik, aztán megindul úszva a part felé, egyenesen hozzánk. — Láttam a táblát — védekezik —, de azt hittem, szabad fürdeni, mert sokan szoktak itt. Akiknek nyaralójuk van, naponta lejárnak a vízre. Szombatvasárnap mások is. Nem a büntetés a cél, hanem a további tragédiák megelőzése. Ehhez viszont a szigor mellett itt több tiltó táblára is szükség lenne. Mert hogy sátort verni tilos, az több helyen is olvasható, a fürdési tilalomra figyelmeztetéssel ellenben alig találkoztunk. Abaliget, a csónakázó- és egyben strand-tó. Fürdeni ugyan csak a bóják között lehetne, de ez most keveseket érdekel. Többen a tilosban hű- sölnek, a hangosbemondó figyelmeztetésére se nagyon reagálnak. Nincs is, aki kordában tartaná őket. A csónakokat kiadó hölgy szerint hiábavaló a tiltó szó, sok az önfejű ember. Ő ugyan a csónakózókat többször próbálja „rendszabályozni", ám ez jobbára csak pusztába kiáltott szó. A fürdőzőkre ügyelni pedig nincs is ideje. „Én már sokszor szóltam, de mindig megkaptam a magamét a tilosban fürdőktől, a túlterhelt csónakokban evezőktől. Ha valaki ennyire értetlen, hát felőlem akár bele is fulladhat!" Vízi őrjáratunk, a Pécshez közeli tavak ellenőrzésének tapasztalatait vegyes érzelmekkel kommentáljuk hazafelé a rendőrautóban. Nagy László rendőr főhadnagy mondja: — Ezek még nem is a legveszélyesebb vizek. Itt sűríthetjük az ellenőrzéseket, figyelmeztethetünk, büntethetünk, de minden kubikgödörnél ezt képtelenség naponta megtenni. Márpedig azok még veszélyesebbek. Hol van még augusztus vége? Annak a hónapnak a vége, amely a vízbe fulladásokat tekintve a legkritikusabb. Horváth László Újabb útikönyvek készülnek A moszkvai olimpiára gondolnak már a Panoráma-könyvek szerkesztői is: korrigálták a nagy útikönyvek sorozatban, negyedik átdolgozott kiadásban megjelenő Szovjetunió kötetet, s ugyancsak az utolsó simításokat végzik a városkalauz sorozat Moszkva kötetén. Mindkét mű a tervek szerint a közeli hetekben kerül ki a nyomdákból. A nyári turistaszezonra, a „világjárás” korszakára került a könyvesboltokba a Finnországot első ízben bemutató kötet, amelynek szerzője Szíj Az - eddig csak tüzelésre használt cserfa kitermelése eddig ráfizetéses volt az erdőgazdaságoknak. A magyar erdőkben, így Észak-Magycrország erdeiben is, igen jelentős kiterjedésű — mintegy 33 százalék — ez a faállomány. Ipari hasznosítását megkezdte a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság. Állami támogatással speciális gépet vásároltak, mellyel cserből fa- aprítékot készítenek, amely fontos ipari nyersanyag. Hódmezővásárhelyen furfurolt készítenek belőle, amely a növényvédőszerek, műtrágya, a gyógyszeripar, továbbá a műgyantagyártás és az olajfinomítás fontos anyaga. Az apritékot ezenkívül Zagyvarónán ötvözet gyártásához is felhasználják. Enikő nemcsak az ország műemlékeit, természeti látnivalóit írta le, hanem bőven foglalkozik a rokonnyelvet beszélő nép kialakulásának, mai szerepének történeti, társadalmi, kulturális tényezőivel is. Kitér a múltbeli és jelenkori finn- magyar kapcsolatokra és röviden foglalkozik a nyelvrokonsággal is. Feltehetően még nem késve jut az olvasókhoz Bács Gyula a bolgár tengerpart kisútikönyve, amely a Fekete-tenger bolgár partszakaszán vezeti végig az utasokat. A kötet erénye, hogy az átdolgozott kiadás a tengerpart ismertetése után kirándulási javaslatokat ad az utazóknak, s így Bulgária más vidékére is elvezeti a turistákat. A napokban válik véglegessé, hogy a harmadik negyedévben milyen új kötetek kerülnek ki a szerkesztőségből. Eszerint szeptemberben készül e| a baráti Lengyelország fővárosába, Varsóba kalauzoló kötet. Hézagpótló jelentőségű Dallos Attilának Szíriáról írt műve, hiszen az 5000 éves kultúrájú országról még eddig nem jelent meg magyar nyelvű ismertetés. A könyv külön érdeklődésre tarthat számot azok körében, akik a kelet kultúrájával foglalkoznak, ugyanis az általános része a szokásosnál bővebben foglalkozik kultúrtörténeti kérdésekkel és az iszlámmal. Ugyancsak megjelenésre vár, negyedik átdolgozott kiadásbari az Ausztdá- ■ ról írt nagyútikönyv.
