Dunántúli Napló, 1979. augusztus (36. évfolyam, 209-238. szám)

1979-08-30 / 237. szám

6 Dunántúli napló 1979. augusztus 30., csütörtök A baranyai iskolaépítések Jelene és Jövője f J. ■ggf lé» V -- í ^ | jP*''-"* JtT’I • i VJP^ M 1 Hspwiw.: .jfpfffA^lN Berendezik az átalakított szederkényi napközit Elegendő tanszer A jól sikerült előszezoni kedvezményes vásár után a PIÉRT Kereskedelmi Vál­lalat tájékoztatása sze­rint változatlanul bőséges a tanszerkínálot, annál is inkább, mert folyamato­san, rendben érkeznek a hazai árualapot kiegészítő, hiányt pótló importszállít­mányok. A középiskolások részére szükséges 1,9 mil­lió, negyvenlapos kockás füzetből is már 1,4 milliót megkapott a kiskereskede­lem Romániából, Szolnok, Nógrád, Heves és Borsod megyébe a jövő héten ke­rül a közvetlenül a PIÉRT lerakótokba diszpo­nált importfüzet-szállít- mány. Az üzletekbe au­gusztus elejétől román, dán, NSZK és olasz gyur­ma került. Igény és kapacitás II társadalmi összefogás fö iránya: ált. iskolai tantermek, napközik Honismereti gyűjtemény Megőrzik a múlt értékeit Mozsgón Többször olvashattunk az el- ‘ múlt időszakban Baranya köz­oktatásának helyzetéről. A me­gyei tanács és a vb ülésén is­mételten felvetődött az a prob­léma, hogy Baranya, de főként Pécs kedvezőtlen helyzetberf van az iskolaépítést, iskolabő­vítést illetőleg, mert noha meg- kaptc a kellő anyagi erőfor­rást, nincs elég kivitelező a ter­vezett munkákra. Az iskolás­korú gyermekek létszáma ugyanakkor hatezerrel növeke­dik a következő években, tehát több új tanteremre, iskolára lenne szükség. A Baranya me­gyei Tanács művelődésügyi il­letve tervosztályán arra keres­tünk választ, mi várható iskola- fejlesztés ügyében 1980-ig, il­letve mi az, amit csak a követ­kező ötéves tervben, 1980 után lehet megvalósítani. Vidéken kedvezőbb Mint Dorosits Józseftői, a művelődésügyi osztály beruházási főelőadójától meg­tudtuk, Baranyában szinte állandósult az a helyzet, hogy a tervezett munká­kat nem győzik kivitelezői kapacitással. Ez' vált nyilván­valóvá 1978 végére is, csak­hogy akkor már nem lehetett változtatni a terveken, a kivi­telező ugyanis már másutt kö­telezte él magát, [gy több mil­lió forintot tesz ki az az ösz- szeg, amit kivitelező híján a megye oktatásügye nem tud felhasználni. A fennálló rendel­kezések értelmében ez a pénz nem vihető át a következő öt­éves tervre, a feladatok viszont áthúzódnak. Elsősorban a Pécs­re tervezett fejlesztésekre nincs elegendő építőipari kapacitás. Ugyanakkor nehéz kimondani, hogy többet terveztek a város­ra a teljesítbetőnél, hiszen na­gyon hiányzik jó néhány isko­la. Mindenesetre a tervek, a rendelkezésre álló pénz és a kivitelezői kapacitás nincs össz­hangban. Hozzá kell tenni, hogy Bara­nyában, mint aprófalvas me­gyében, fokozottan jelentkezik ez a probléma: sok iskolát kel­lett gazdasági, pedagógiai okokból megszüntetni, többet a tervezettnél. A körzetközpon­tokban pedig új tantermekre," napközire van ezzel párhuza­mosan szükség. Vidéken azon­ban vannak olyan költségveté­si üzemek, például Kétújfalun, Bolyban, Szederkényben, Du- naszekcsőn, Villányban, Bere- menden, Szentlászlón, melyek hajlandók vállalni nemcsak a kisebb oktatásügyi beruházá­sokat, hanem egy-egy tornate­rem építését is. Ennélfogva a vidékre tervezett építések aránylag jól állnak a megyé­ben. A legnagyobb problémát Pé­csett tapasztalni. Itt van lema­radás, ezekből a feladatokból húzódik át a hatodik ötéves terv időszakára többek között a pécsi nevelési központ befe­jezése. Első huszonnégy tanter­mét mostanában adják át, a következő huszonnégyet jövőre, s teljes egészében 1980 helyett 1982-ben készül el az objek­tum. 1980 helyett a következő évre csúszik át a régen várt 16 osztályos szakmunkásképző át­adása. így várat magára a Mű­vészeti Szakközépiskola is, amit 1980-ban kezdenek építeni, hol­ott ekkorra tervezték a befe­jezését. Vidéken is van azért csúszás — a következő ötéves tervben készülhet csak el a mohácsi és a siklósi 12 tanter­mes általános iskola. — Nem lehet a holnap fel­adatait a tegnap kapacitásá­ból megoldani j- fogalmaz az adott helyzetben Piti Zoltán, a Baranya megyei Tanács terv­osztályának vezetője. — Gon­dosabb tervezésre, előkészítés­re kell most, a .hatodik ötéves terv előtt koncentrálnunk. A ki­vitelező vállalatok munkameg­osztásában pedig jobban kell érvényesíteni az oktatásügy igényeit, hiszen a lakás mellett az iskola, az óvoda, a napközi is az alapellátáshoz tartozik. Ez elsősorban Pécsre vonatko­zik. Viszont a pécsi üzemeknek is fel kellene figyelniük olyan vidéki kezdeményezésekre, mint például a sombereki iskolaépí­tés: ehhez pár százezer "forin­tot adott a megye, viszont több millió forinttal és kivitelezői kapacitással állt az ügy mellé a helyi tsz. Bizonyos, hogy a következő ötéves tervben is nagy összefogás várható az üzemek részéről a gyerekek érdekében — ezt pedig álta­lános iskolák, tantermek, nap­közik építésére kell fordítani. Amikor pedig megépül az ok­tatási intézmény, várjuk a tár­sadalmi segítséget a fenntar­tás idejére is — így lenne va­lóban támogatás a támogatás. Keresni a megoldást Keresni kell az olcsó megol­dásokat. Miért nem épülnek például típustervek szerint az iskolák, ahogyan az korábbi időszakokban tapasztalható volt? A várható demográfiai hullám a nyolcvanas évek kö­zepére hullámvölgybe ér, így most az átmeneti megoldáso­kat is keresni kell: oktatási célra kell felhasználni például a művelődési otthonok helyisé­geit. A jelenlegi demográfiai helyzetben a tegnap és a ma elmaradásait csak úgy tudjuk pótolni, ha nagy összefogással, gondos tervezéssel azokba a központokba irányítjuk az ener­giákat, ahol a helyi erőfeszíté­sek is segítik a feladatok meg­oldását, és ahol hosszú távon szükség van a korszerű iskola- épületekre. Gállos Orsolya Gyönyörű védett fasor adja meg Mozsgó központjának a hangulatát. Itt vezet el az út a kastély — ma szociális ott­hon —, a templom mellett, szépen rendbentartott házak­tól szegélyezve. Időben sike­rült megmenteni a fáikat a rá­juk emelt fejszéktől, s termé­szetvédelmi területet jelez a tábla a kastély parkjában is. A hajdani Batthyány-birtokon, a hársfasor végében állnak még a régi cselédházak, me­lyek körül 1740 táján alakult ki a mostani falumag. Ezen épületek megtartására figyelt fel idejében a mozsgóiak hon­ismereti szakköre, s annak ve­zetője, Lengyeltóti János, öt­ven esztendőt töltött el ebben a községben János bácsi. Volt a falu tanítója, az iskola igaz­gatója, s o népművelés ügy­vezetője. 1977-ben ment nyug­díjba a művelődési ház élé­ről. A Mozsgón töltött félszá­zadról beszédesen vall a köz­ségnek és körzetének honis­mereti gyűjteménye, amely az egyik 18. századbeli cseléd­házban kapott helyet. 1978- ban kapta meg az épületet a szakkör, még laknak benne, de ahogy kiürülnek a laká­sok, bővülhet tovább a gyűjte­mény. összesen nyolc helyisé­ge lesz a mostani négy he­lyett, s az épület végén kiala­kítják majd a gondnok, illetve a művelődési ház igazgatójá­nak lakását. A ház ugyanis az udvar rendezésével kinyitható a művelődési otthon felé, a két objektum egy kulturális komplexumot ad majd idővel. A folumúzeum és a művelő­dési ház, a volt cselédlakás, illetve a Batthyányak 18. szá­zadi lóistállója ... Hosszú tehát az út, amit a mozsgóiak máig megtettek, és a Lengyeltóti János által meg­szervezett honismereti gyűjte­mény éppen erre oz útra akarja figyelmeztetni az ottla- kókat és a máshonnan ide­látogató vendégeket — a fa­lumúzeum ugyanis megtekint­hető bárki számára. Eke, jelölőfa, 150 éves kocs­macégér fogadja a tornácra lépőt, még mielőtt benyitna a kis múzeumba. Ezek a leg­frissebb daraibok. Munkába indulás előtt, buszra sietve hozták be a gyűjtők. Most ugyan általános iskolások a szakkör tagjai, de valószínű­leg kevesen vannak, akiket János bácsi gyűjtőszenvedélye magukkal ne ragadott volna. Mintha az egész falu tagja lenne ennek a szakkörnek, ami nem is pusztán szakkör már, hanem valódi mozgalom egy kis közösségen belül. A környék régészeti lelőhe­lyeiről készült térkép fogadja az előtérbe lépőt, szemben o falumúzeum „alapítólevele", egy szögletben az adományo­zók és az épület felújítását elvégzők névsora. Balról ké­nyelmes íróasztal, festmények, régi ülőgarnitúra a kutató- szobában. Berendezett lakó­szobába lépünk ezután, ben­ne a szökrönykészítő Wiszt- család bútorai, az asztalon iratok, kis batyuba kötve, aho­gyan régente őrizték őket. A vetett ágy felett kép. Sárközi Istvánt, az itteni 1919-es di­rektórium elnökét ábrázolja családja körében. A cselédla­kás közös füstöskonyhájában őrzik a régi háztartások esz­közeit, melyek már kiszorultak a mai otthonokból. Híres fa­zekasok voltak errefelé több mint száz éven át a Várdaiak, itt vannok az ő edényeik, és a hajdani fejlett kenderszövés eszközei is. De őriznek a he­lyiségben két bronzkori edényt, valamint régi mozsár­ágyút és ágyúgolyókat, me­lyekkel a háború előtt még durrogtattak sátoros ünnepe­ken. Falumúzeumnak neveztem a mozsgói honismereti gyűjte­ményt, melyet még ugyan sen­ki sem szentelt hivatalosan múzeummá. Azzá avatta vi­szont az ittlakók és volt taní­tójuk buzgalma és hazasze­retete, a helyi kezdeményezés. Gállos Orsolya Hogyan tovább? A Munka és művelődés mozgalom tapasztalataiból Flnc7Ör látvóny°s ad°­tlusiür tokot akartam felvonultatni, annak igazolásául, hogy a Munka és művelődés mozgalom eddigi három és fél éve milyen eredményeket ho­zott. Azután letettem erről a szándékomról, részben azért, mert nem állt össze statisztikai összegzés, részben mert a moz­galom célja, már koránt sem pusztán a látványos térhódítás. Amikor négy évvel ezelőtt a rendező szervek meghirdették a mozgalmat, meg kellett győz­niük az üzemek, vállalatok ve­zetőit, és természetesen a dol­gozókat a mozgalom haszná­ról. üzemenként változott, hogy melyik fél bevonása volt köny- nyebb vagy nehezebb. Minden­esetre százszámra jelentkeztek a szocialista brigádok, idén 30 vállalattól 380. (Közülük 91 az újonnan benevezett brigádok száma.) És míg az első évben előírták számukra a feladato­kat, addjg 1979-ben már önál­lóan választhattak a felsorolt programváltozatok között. Ez évig kötelezően megrendezték az értékelő vetélkedőket, idén már csak az vetélkedik, aki ezt felvette vállalásai közé. A töb­bieket az önértékelő lapok sze­rint bíráliák el. Kétségkívül kirajzolódott im­már a mozqalom valódi célja: a számonkérés nélküli közös és egyéni művelődés, a kultúra iránti igény felkeltése. Nem is a céllal van problémám, nem is a mindenáron való vetélkedést sírom vissza. Azt sem vonom kétségbe, hogy a kiküldött la­pokra az igazságot írják rá, és azt sem, hogy nagyon nehéz tartalmában mérni a „mérhe­tetlent". A közös és az egyéni vállalások teljesítésekor nem a feladatok kipipaíása a legfon­tosabb. És vitathatatlan, hogy a brigádok egy része már nem is ezért jár moziba, színházba, könyvtárba. Mert akkor nem néznének meg „plusz” filmeket, nem olvasnának „szorgalmi” könyveket, mint ahogy egyes beszámolókból kitűnik. Sokan c vállalástól függetlenül is meg­néznek minden időszakos kiállí­tást, és előszeretettel a Vasa­rely- és a frissen megnyílt Mar- tyn-kiállítást. A vetélkedőkhöz ajánlott irodalmat pillanatok alatt elkapkodják, törzstagok lesznek a könyvtárban. Szívesen mennek országjárásra, hallgat­ják a pécsi rádió Munkásmű­velődés című sorozatát. Lehet, hogy többen a mozgalom nélkül is megtennék mindezt, de nagy részüknek ez az akció keltette fel a figyelmét. És ez tényleg többet ér minden látványos ve­télkedőnél. Csak. A brigádok önértéke­lését a vállalati művelődési bi­zottságoknak kellene figyelem­mel kísérni. Viszont a művelő­dési bizottságok a legtöbb he­lyen félévente egyszer, ha ta­lálkoznak a brigádfelelőssel, a vállalásokkal. Gyakran a Mun. ka és művelődés-felelős nem tagja a művelődési bizottság­nak. És, hogy ez mennyi félre­értést okozhat, mutatja egy szélsőséges példa, amikor a mozgalom értékelése helyett a munkaversenyről küldtek beszá­molót a módszertani csoporthoz. A vállalatoknak a fele meg nem is postázta időben az értékelő íveket. Persze, lehet ez apró pontatlanság is, de még sem el­hanyagolható szempont. És bár a márciusi vetélkedőn 180 bri- aád vett részt, át kellene gon­dolni még egyszer a fennmara­dó 200 briqád megnyugtató ér­tékelését. Mert bár a befekte­tett munka nem mutatható ki mindig az elért pontokban, mégis kedvet ébreszt, irányt mu­tat a brigádoknak. Jövőre új formában hirdetik meg a Munka és művelődést. Hogy milyen formában, az még nem dőlt el. öt csoport kapta feladatul ennek a kidolgozását. A tapasztalatokból talán néhá­nyat ők is hasznosíthatnak. Hiá­nyolták a brigádok, hogy nem meqfelelő a bemutatandó fil­mek felsorolása, szűkös a szín­házi választék, kevés a kötelező könw példánvsráma. s a vetél­kedők lebonyolításában sincs mindig minden rendben. Hogy miképp hJ; ne meabízha‘ó értéke'ést. még elmélyültebb munkát kialakíta­ni. ezt e sorok közt nehéz lenne eldönteni. Talán csak annyit: nem biztos, hoav mindia csak a súlyos mondanivalójú darabok, filmek aiánlása éri el a kívánt hatást. Nem biztos, hogy a résztvevők mincfen áron való önállósításával lehet a bizalmat alátámasztani, a kedvet felkel­teni. A Munka és művelődés eddiai tapasztalatai minden­esetre azt igazolják, hogy ér­demes volt a mozaalmat meg­hirdetni és évek óta csinálni. S ennél csak jobban szabod megtervezni a folytatást. Barlahidai Andrea Tanévnyitók; szeptember 3-án Az első félév I980. január 3l-ig tart A hagyományos országos ün­nepélyes tanévnyitót szeptem­ber 2-án, vasárnap délután Za­laegerszegen, a Csányi László Közgazdasági Szakközépiskolá­ban tartják, Garamvölgyi Károly oktatási miniszterhelyettes mond tanévnyitó beszédet, s • ezzel megkezdődik az 1979-80-as is­kolai év. Az iskolai tanévnyitó ünnepélyekre különben szep­tember 3-án, hétfőn kerül sor, az első tanítási nap pedig szep­tember 4-én kedden lesz. Az oktatási miniszter már jú­niusban közzétette az 1979—80- as tanév „menetrendjét", amely néhány újdonságot tartalmaz. Mindenekelőtt: a korábbinál későbbre került az első félév vége. A diáko.. eddig a félévi értesítőt a téli szünet utáni el­ső tanítási napon kapták meg, az új tanévben erre egy hónao- pal később kerül sor, mert az első félév 1980, január 31-ig tart. Az általános iskolákban és a gyógypedagógiai intézmé­nyekben az utolsó tanítási nap 1980. június 13. lesz. Ott azon­ban, ahol a kötelező tanítási napokat és a tantárgyak éves óraszámát előbb teljesítik, kö­tetlen iskolai programokat szer­vezhetnek már június 10-től. Továbbra is érvényes, hogy jú­nius 20-ig a tanítást mindenütt be kell fejezni. A középiskolák utolsóéves diákjai 1980. május 10-én bal­lagnak, az írásbeli érettségik május 19-én kezdődnek, a közös írásbeli érettségi-felvételik idő­pontja pedig 1980. május 26— 27., a középiskolák alsóbb osz­tályaiban az utolsó tanítási nop 1980. június 7-e, illetve a 11 na­pos munkarend szerint dolgozó iskolákban június 13-a lesz, A téli vakáció 1979. decem­ber 22-től 1980. január 9-ig, a tavaszi szünet 1980. április 5-től április 9-ig tart. Az új tanévben folytatódik az általános és középiskolákban az új tantervek fokozatos életbe­léptetése. Új nevelési-oktatási tervek szerint tanulnak például az általános iskolákban az el­sősök mellett a másodikosok-is, s néhány tantárgyból a felsőbb évesek. Életbe lép az új tan­terv, a többi között a gimnáziu, mok első osztályaiban. Az ősszel ismét megszervezik az 1980. szeptemberében isko­lába lépő és óvodába nem járó kisgyermekek részére az egy­éves iskolaelőkészítő foglalko­zásokat, amelyek októ&er 1-én kezdődnek, és 1980. május 31- ig befejeződnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom