Dunántúli Napló, 1979. augusztus (36. évfolyam, 209-238. szám)
1979-08-26 / 233. szám
1979. augusztus 26., vasárnap Dunántúlt napló 5 TANÁCSOSOK Még csak ízlelgetik a hosszú és eredményes tanácsi munkásságuk elismeréseképpen kapott címet: tanácsos. Aztán a díszes oklevél bekerül a vitrinbe, mint féltve őrzött emlék és dokumentum. Igen, dokumentum az eddigi munkásévtizedekről, egyben ösztönző a még jobbra, még eredményesebbre valamennyiünk érdekében. O Első munkahelyén a következőt jegyezték be a személyi igazolványába, munkahelye: Mohács járási Tanács, munkaköre: adminisztrátor, belépés ideje: 1952. április 1. Aztán még az év augusztus elsejétől ugyanott kereskedelmi felügyelőnek nevezik ki. Azóta is az. A munkahelye is, bár 1970-től megváltozott a név járási hivatalra. Milieh Györgyné magáról nem szívesen beszél. A munkájáról annál inkább. Pedig a tanácsosi cím személy szerint neki, az ő munkájának szól. A mohácsi járás mai kereskedelmi helyzetét, ellátottságát érdemes összevetni a huszonhét év előttivel: — Akkor a negyvenöt községben 12 földművesszövetkezeti központ mintegy másfélszáz egysége jelentett mindent. Zömében kis vegyesboltok voltak. Azóta járásunk arculata is gyökeresen megváltozott. Az átszervezések következtében ma már Boly nagyközség és 49 község kereskedelmi ellátását két áfész — a bólyi és a mohácsi — 228 kereskedelmi egysége biztosítja. Harmincegyről tizennégyre csökkent a községi tanácsok száma, ez a kereskedelemben is előnyt jelent. Ma már az összes boltunknak csak tíz százaléka a kis vegyesbolt. A többiben már elfogadhatók, néhol kifejezetten jók az ellátottsági, kiszolgálási feltételek, mai szóval kulturáltabbak. Egyre több a szakbolt és az étterem, érdekes, hogy mindkettőt mennyire igénylik. A kereskedelmi felügyelő, jelen esetben Milichné hitvallása : Együtt élni a kereskedelemmel. Ez a napi feladatokon kívül mást, többet is kíván. A vevő szemszögéből alapkövetelmény, hogy a pénzéért megkaphassa bárki az általa igényelt árucikket, akkor és ott, ahol vásárolni akar. Ellenőrzi az áruellátást, -készletet, -választékot és a forgalmat. Próbavásárlásokkal, és egyéb ellenőrzésekkel — népi ellenőrként is — megvalósítja a fogyasztók érdekvédelmét. A pult belső oldalán védi a kereskedők érdekeit, küzd azok nagyobb anyagi, erkölcsi, szakmai elismeréséért. — Különösen a kisboltok személyzetének hátrányos a helyzete. Alapfokú ellátást kell biztosítaniuk a napi árucikkekből és mivel ezek egy-, ritkán kétszemélyes kis üzletek, elképzelheti mennyit kell emelgetnie, lótni-futnia a vezetőjének. Több mint nevetséges, hogy a bolt takarítása fejében havi hatvan forintos átalányt kapnak. Hát csak ennyire becsüljük őket? Megbecsülés. Többször említi ezt a kereskedelmi dolgozók és a vásárlók kapcsán, párhuzamosan a közérzet kifejezéssel. Hiszen a mindkét fél számára kulturált kereskedelem nemcsak a korszerű abc áruházakkal és szakboltokkal mérhető, ami elsősorban anyagiak függvénye. Sokat nyom o latba az ember — mindkét oldalon. A figyelmes, udvarias eladó, a szakmájáért és a szakmájából tisztességesen megélő kereskedő ma sem ritka, de még nem ők jelentik a többséget. Céljai, álmai között a bolthálózat további fejlesztésén túl ez következik a sorrendben. Aztán még ilyet is mond, hogy szeretné a munkaterületén megérni, hogy a tartós fogyasztási cikkeket házhoz szállítsák a boltok, hogy bevett szokás legyen az építőanyagok előrendelése, hogy az éttermek felszerelése ne legyen uniformizált, hogy a vendég ne tört, szakadt kárpité széken fogyasz- sza el azt az ételt, amit másutt is elfogyaszthatna. Tehát: egyéni varázsa legyen minden boltnak, egyéni íze minden étteremnek. És még egy: a csúszópénzt száműzni lehessen a gyakorlatból, hogy az ipar és a kereskedelmi szervek jóvoltából a vevő még a valóban kurrens árucikket is a fogyasztói áráért vehesse meg. Milich Györgyné eddig sem tétlenkedett. Reméli, munkája nyomán még jobban érzik magukat a mohácsi járás lakói ha boltba indulnak, vagy onnét tartanak haza. Hivatali szobáját betöltik a munkaköréhez kapcsolódó tárgyak, eszközök és fotók: a szigetvári palántanevelő tervrajza, két cső kukorica, búzakalász, aztán egy kitömött sas, festményen egy malom, fényképeken: tehén, ló, mezőgazdasági gépek és még parketta is akad. Asztalán piros kötésben fémlapra maratva a szöveg: „A tanácsi államigazgatásban végzett kiemelkedő jó munkájáért a tanácsos címet adományozom.” Az aláírás alatt zsinóron pecsét. Ezt dr. Tarcsay Imre nem egyedül annak köszönheti, hogy 1950-ben lépett tanácsi szolgálatba. Édesapja is agrármérnök volt, ő is ezt a szakmát választotta. Szakmaként kezdte, azóta már réges rég a hivatása. A Nagytormási Állami Gazdaságban letöltött gyakorlat és az egy gazdasághoz kötődő agronómusi munka után először Komlón ízlelgette a járási, majd Pécsett a megyei szintű mezőgazdászmunka buktatóit és főleg sikereit. A Baranya megyei Tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályán a mezőgazdasági termelésfejlesztési és szakfelügyeleti csoport vezetője, július elsejétől a halászat, vadászat és az erdészet is az ő közvetlen irányítása alá tartozik. — Mindig is termelési vonalon dolgoztam. A megye jó mezőgazdász-hagyománya és mostani szakembergárdája meghatározza a kollektív feladatainkat. Az ország szántó- területének mindössze 4,6 százalékával rendelkezünk, mégis a termelésben előkelő helyet foglalunk el. Évek óta az ország öt legjobb megyéje között tartják számon Baranyát. Ez öröm, de valamennyiünk számára újabb kötelezettség is. Nem ülhetünk a babérain- kon: mind több búza, kukorica, cukorrépa kell a meqyének, az országnak. A zöldséqprog- ram sem lehet csak elkéoze- lés. November 7-én kezdi a próbaüzemét a szigetvári termálvizes palántanevelő, mely 4 hektáros területen biztosítja majd a megye gazdasagainak szaporítóanyagát, amellett primőr zöldséget is termef. (Ezzel a tervükkel országos pályázatot is nyertek.) Hívták több mezőgazdasági üzembe, de vezetői nem engedték, mondván, megyében gondolkodva többre képes, örült a bizalomnak. Újabb és újabb elképzelések megvalósításába vetette be magát. Ö kollektív munkának mondja az övét: élő, napi kapcsolatokkal az üzemekkel, a különböző mezőgazdaságot segítő, támogató intézményekkel, vállalatokkal szoros együttműködésben. Az újságíró ha nem is tudja kibogozni, hogy az eredmények közül mi az ami dr. Tarcsay Imre hivatásszeretete nélkül nem valósult volna meg, arra mégis vállalkozhat, hogy megkockáztassa: nélküle szerényebb adatokat rögzítenének a nagykönyvek. —* Idén megyénk lett búza- termesztésben az első az országos versenyben. Azon vagyunk, hogy a legmegfelelőbb búzafajtákat termesszék a gazdaságok. Eddig a mohácsi járás volt a megyei verhetetlen, most megelőzték a korábban kedvezőtlen adottságúnak ítélt szigetvári járási üzemek. Ez is egyik célunk: felzárkóztatni a korábban „leírt” gazdaságokat. A meliorációs munkák is komoly segítséget nyújtanak a fejlődésükhöz. Aztán létrehoztuk a szigetvári, majd a mohácsi agrokémiai központot, a mohácsi öntözőfürtöt, ma már 4 merevszárnyú repülőgép és négy helikopter, nagytraktorok tucatjai segítik a mezőgazdaságot. Aztán jöttek a termelési rendszerek. Ezek mind, mind a nagyüzem, az összefogás, a megyei együtt- munkálkodás erejét bizonyítják, melyek meghozták a várt eredményeket. Tsz-szervezések, mezőgazdasági üzemösszevonások, termelési rendszerek, meliorációs program, zöldségprogram, mind nagyobb terméseredmények, egyre korszerűbb technológiák — ezek dr. Tarcsay Imre ténykedésének főbb jelzőkövei. Most a még gazdaságosabb termelést tűzték ki a zászlóra. Az energiatakarékosság a növénytermesztés minden területén, a talajműveléstől a betakarításig —• tovább növekvő terméseredményekkel együtt. Murányi László A megújult, István tér 15. számú épület Két ház megint elkészült A belvárosi rekonstrukció apró lépései Két újabb épülettel gyarapodott azoknak a száma, amelyeket a régóta érlelődő pécsi belvárosi rekonstrukció előfutárainak tekinthetünk. Az átfogó rendezés hosszas előkészületeket igényel, a rekonstrukciónak millió apróbb-nagyobb fékje van, először ezeket kell kiengedni. Ám vannak házak, amelyek nem tudják kivárni, amíg eljut hozzájuk a nagy felújítási program. Legtöbbjüket nem lehet hagyni veszendőbe menni, műemléki jellegük, városképi értékük miatt, s ezek megmentése bizony nem két krajcárba keryl. Van azonban, amikor mérlegelni kell, mert a tönkrement ház nem ér annyit, amennyibe a felújítása kerülne. Ilyenkor keletkeznek azok a foghíjak erre-arra, amelyek hosszú évekig üresen várnak arra, ami betölti őket. De mi? Erre kell a készülő belvárosi rekonstrukciós programnak — sok egyéb mellett — felelnie. * A belvárosi rekonstrukció lényege: az értékeket úgy megóvni, hogy az épületek a megmaradó és megújuló külső mögött új belső tartalmat nyerjenek. Pl. egy lakóház esetében arról lehet szó, hogy a 100—150 éves épületben a mostani követelményeknek messze meg nem felelő lakások a mai — és talán a holnapi — felfogás szerint korszerűsödjenek Ez áll a Disch- ka Győző utca 8-as házra. A másik lehetőség, hogy az épület a felújítás kapcsán a korábbitól eltérő, új funkciót kap. jón. Ez történt a Szent István Minden piacon eladható Az Egyesült Izzó Budapesti Fényforrásgyára készíti a keresett, minden piacon eladható halogénlámpákat. Ezek a hagyományos lámpákhoz képest — ugyanolyan teljesítmény mellett — tizenöt-húsz százalékkal több fényt adnak. Az élettartamuk a hagyományos lámpák kétszerese. Nagy előnyük, hogy állandóan egyenletes fényűek. A termekek mintegy kilencven százaléka exportra készül, fő felhasználási területük a gépjárműipar, a fotó-, filmipar, de használják még speciális általános világitó eszközként is, például sportlétesítmények világítására. A képen: a halogénlámpa- gyártó üzemben. tér 15-tel, amelyben az Országos Műemléki Felügyelőség Pécsett nagy feladatok előtt álló kirendeltsége lel végleges otthonra. * A Dischka Győző utcai ház — szemközt a fogászati klinika nemrég felújított épületével (amely éppen egy évszázaddal ezelőtt városi tornacsarnoknak épült) jellegzetes megjelenésével hívta fel magára mindig is a figyelmet. A múlt század 60-as évei körül épült ház első ránézésre templomszerű benyomást kelt — talán a két középső ablaktengelyt összefogó mérműves — gótikus jellegű — vakolatarchitektúra teszi. Az épület alaposan megérett a felújításra kívül-belül; az erkölcsileg elavult, műszaki állapotukban is a végtelenségig leromlott lakások a mai igényeknek nem feleltek meg. A PIK megbízásából az OMF végezte a munkát mintegy három esztendeig, a felújítás költsége 3 millió forintra rúgott. Sok pénz ez, négy lakásért különösen az. De ha csak erre gondolnánk, akkor a belvárosi rekonstrukciót akár le is vehetnénk a napirendről. Egy védett történelmi városközpontban, amilyen Pécs is, bizonyos esetekben a várható költség- ráfordítás nem játszhat elsődleges szerepet a döntésben. A szóban forgó ház az alatta lévő életveszélyes pince betöme- dékelése után teljes alapmeg- erősítést kapott, utána pedig a belső teret formálták át négy összkomfortos, tágas lakássá, amelyekbe most költöznek be a lakók Külsőre nem változott o ház; a mérműves vakolatarchitektúra helyett az OMF szakemberei az eredetivel egyező, időtálló műkő díszítőelemeket helyeztek el. A homlokzat korábbi egyszínűségét pedig a belváros színezési programjával összhangban lévő, kellemes színösszeállítás váltotta fel. * A Szent István tér 15. mesz- szibb múltba tekint visszo. Ehelyt már a középkorban is állt ház. A pincében középkori falmaradványokra bukkantak a felújítás során, s a folyamatosság jól nyomon követhető egészen a múlt század eleji utolsó átépítésig. A ház kapu- aljának átalakításakor a felszedett burkolat alatt különböző korú faragott köveket találtak. ezek egyike egy reneszánsz- kori indás díszítésű kandalló- párkány-darab. Említést érdemel, hogy a ház múlt század eleji tulajdonosa előtt gyakran muzsikált az az Amtmann Prosper, akinek emlékműve a sétatér egy hangulatos zugában található. A ház — mint említettük — az OMF kirendeltségének székháza lett, a felújítás is ezzel az igénnyel készült, megőrizve mindent, ami a gazdag múltra emlékeztet. S ami új berendezési tárgyként került oda, az is szerves összhangban van a régiekkel Talán egyvalamit találhatunk zavarónak: a homlokzat kőből készült övpárkányait, az ablakok kőkereteit és magát a kőlábazatot is a vakolt részekkel egyszínűre festették, holott a kő natúr színe ugyanúgy élén- kítőleg hatott volna, mint ahogy élénkít az ablakok záradéka fölötti ornamentális stukkódi- szek hófehér színe. Hársfai István
