Dunántúli Napló, 1979. augusztus (36. évfolyam, 209-238. szám)
1979-08-24 / 231. szám
1979. augusztus 24., péntek Dunántúli napló 3 Az állami élet fejlődésének 0 Az állam megnövekedett szerepéről és jelentőségéről, mint szocialista fejlődésünk jelenlegi szakaszának feltétlen szükségességéről szoktunk beszélni. Mit kell ezen érteni? — Az állam feladatainak bármelyikét is nézzük, bőséges bizonyítékot találunk e megnövekedett szerepre. Nézzük például a gazdasági építés funkciójának főbb időszerű feladatait. Kitűzött célunk, hogy gazdaságilag fejlett országgá váljunk. Ezt csak úgy érhetjük el, ha bővülnek a szocializmus anyagi-műszaki alapjai, gyarapodik a nemzeti vagyon, emelkedik népünk életszínvonala. A termékszerkezetnek a központi fejlesztési programok, a rekonstrukciók és a vállalat kezdeményezések alapján kedvezően kell változnia. A mező- gczdaságban el kell terjednie a korszerű technikának, az iparszerű termelésnek. E nagy jelentőségű célkitűzések megvalósításában elengedhetetlenül szükség van az állam tervszerű gazdasági-szervező, szabályozó szerepére. De még konkrétabb példát is lehet mondani. Napjainkban a környezetszennyezés veszélye a tudományos-technikai fejlődés következtében olyan mértékűvé vált, amely csak az állami eszközök teljes „fegyvertárának" bevezetésével hárítható el sikeresen. Fejlődésünk jelenlegi szakaszában növekszik a vállalatok, a szövetkezetek, a tanácsok, valamint a társadalmi szervezetek önállósága. A szocialista állam fontos felelőssége és feladata annak biztosítása, hogy c nagyobb önállóság az össztársadalmi érdekekkel mindenkor összhangban legyen. A párt vezető szerepének maradéktalan érvényesülése, az állampolgárok részvétele a közügyekben, az országgyűlés és a tanácsok, valamint a szakszervezetek és más társadalmi szervek ellenőrző tevékenysége biztosítja, hogy szocialista államunk működésében egyszerre és egyenlő mértékben szélesedjék a szocialista demokratizmus, valamint a munka szakszerűsége, szervezettsége és hatékonysága. Jogalkotásunk és az élet 0 A jogi szabályozás az állami irányítás alapvető eszköze. A jogalkotás és a jogalkalmazás hazánkban mennyire felel meg e követelményeknek? Hogyan ítéljük meg a szocialista törvényesség érvényesülését Magyar- országon? — Az előző kérdésre adott válasz megalapozza azt a következtetést is, hogy a szocialista állam funkcióinak megvalósítása szempontjából nagy jelentősége van a társadalmigazdasági viszonyok célszerű szabályozottságának. Ennek megfelelően az elmúlt években dinamikus jogalkotási tevékenység jellemezte az erre feljogosított állami szerveink munkáját. A legjelentősebb társadalmi viszonyokat, valamint az állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit a legmagasabb szintű jogszabályok, az országgyűlés által alkotott törvények szabályozzák. Az érvényben lévő több mint ötven törvénynek a felét pártunk X. kongresszusa óta alkotta meg legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szervünk. Egy kis túlzással azt mondhatjuk, hogy jogalkotásunkban az elmúlt 8—10 esztendőben a fordulat évét követő átalakulás méreteihez hasonló fejlődés ment végbe. Mindebből az is következik, hogy a jövőben jogrendszerünk — különösen a törvényi szintű jogszabályok terén — nagyobb stabilitásával lehet számolni. Jogalkotásunkat összességében kedvezően jellemző kép sem takarhatja el azonban, hogy az alsóbbszintű jogszabályok terén problémák mutatkoznak. Különösen a körlevelek, irányelvek, állásfoglalások időszerű kérdései Interjú Rácz Sándor elvtárssal, a Központi Bizottság osztályvezetőjével — és más hasonló elnevezésű rendelkezések — nagy száma zavarja, nehezíti a végrehajtó szervek munkáját. A jogalkotás minőségének további javítása mellett biztosítani kell, hogy ezek száma csökkenjen és ne akadályozói, hanem eredeti rendeltetésük szerint, az irányítás hatékony eszközei legyenek, segítsék a jogalkalmazók munkáját. Társadalmunkban alkotmányos alapelv, hogy a jogok érvényesülésének feltétele a kötelességek teljesítése. A jogok és a kötelességek egysége társadalmunk demokratizmusában gyökerezik és egyben jellemzője is annak. A szocialista törvényesség további szilárdítása feltételezi, hogy az állami és az állampolgári fegyelem tovább erősödjön, legyen még szorosabb kapcsolat a jogok érvényesülése és a kötelességek teljesítése között. Oz állami élet korszerűsítése O Az állami munka egyszerűsítése és korszerűsítése fontos politikai és közhangulatot formáló tényező. Közismertek az erre vonatkozó elvi állásfoglalások. Összességében hogyan értékelhető a végrehajtás eddigi helyzete, milyen mértékben sike- iült ezen a téren eiöbbre jutni? — Az állami munka további egyszerűsítése és korszerűsítése fontos, politikai jelentőségű feladat. Az utóbbi időben több intézkedés történt. Erősödtek a korszerűsítési törekvések, számos kezdeményezés született mind a minisztériumoknál, mind pedig a tanácsi szerveknél. Valamelyest gyorsult az ügyintézés, javult a kulturáltsága, csökkentek a nyilvántartási és adatközlési kötelezettségek. Ésszerűbbé vált az intézmények gazdálkodása, kevesebb lett a szervezeti párhuzamosság. Ezen kívül folyamatban van néhány biztatónak látszó kísérlet, örömmel állapítható meg, hogy az állami szervek tevékenységében a szolgáltató, szervező, meggyőző típusú munka válik mindinkább uralkodóvá. Mindamellett nem lehetünk elégedettek. Az eddigi eredmények összességében elmaradnak a párt- és állami határozatokban megfogalmazott céloktól és az élet által támasztott mind magasabb követelményektől. A korszerűsítés és egyszerűsítés még mindig nem vált a vezetői tevékenység szerves részévé. II tanácsok önállósága 0 Az össztársadalmi és a helyi célok megvalósitásának fontos feltétele a tanácsok népképviseleti-önkormányzati és állam- igazgatási jellegének erősítése. Hogyan élnek a tanácsok önállóságukkal? Vannak-e még e téren ki nem aknázott tartalékok? — A tanácstörvény 1971-ben lépett hatályba. Tehát nyolc esztendő tapasztalatai állnak rendelkezésünkre. Ezek szerint a tanácsoknak népképviseletiönkormányzati és államigazgatási szervként való meghatározása helyesen fejezi ki az államszervezetben elfoglalt helyüket és fejlesztésük irányát. Az is bebizonyosodott, hogy a nagyobb önállóságuk kedvezően befolyásolja nemcsak a helyi, hanem az össztársadalmi céljaink megvalósítását is, jobban ösztönöz a szellemi és anyagi tartalékok feltárására, erősíti a kezdeményezőkészséget és a társadalmi erők jobb összefogására késztet. Nem felelne meg azonban a valóságnak, ha azt állítanánk, hogy a több mint 1500 tanács mindegyikének munkáját tekintve maradéktalanul igaz ez az értékelés. A sokféle jogos igényt nem minden tanács rangsorolja helyesen, esetenként indokolatlan helyi érdekek kerülnek előtérbe. Egyes tanácsi vezetők a központi irányítás erősítését szolgáló intézkedésben az önkormányzati jogok csorbítását vélik felfedezni. A központi szervekben dolgozók közül egyesek pedig akkor lesznek „idegesek”, ha a tanácsok önállóságának további növeléséről hallanak. Mindent összevetve, a tanácsok eddigi munkájának jó tapasztalatai és időszerű feladataink lehetővé, egyben szükségessé teszik, hogy társadalmi, gazdasági céljainkkal összhangban — a tanácstörvény adta keretek között — tovább erősödjék öntevékenységük és önállóságuk. Mi van napirenden? I 0 Az elmondottak alapján a I központi irányítás vagy a helyi önállóság erősítése van-e napi- I renden? — A központi irányítás és a helyi önállóság egyidejű erősítése c feladat. A kettő nem zárja ki egymást. A központi irányítás erősítésén ugyanis nem az alsóbb szervek munkájába való indokolatlan beavatkozást a felesleges jelentések és adatkérések, vagy az önállóságot sértő körlevelek számának növelését kell értenünk. A feladatok világos, a végrehajtás feltételeivel számoló meghatározása és a következetes, segítő számonkérés révén kell, illetve lehet a központi irányítás hatékonyságát növelni. A helyi önállóság erősítése sem a központi irányítást keresztező, valamiféle abszolút önállóságot jelent, hanem a felelősség, az öntevékenység és a kezdeményezőkészség fokozását, a helyi tartalékok további feltárását, az össztársadalmi és a helyi érdekek harmonikus érvényesítését. A központi irányítás és a helyi önállóság egyidejű erősítése tehát nem egymást kizáró fogalmak. Fokozatosság, következetesség 0 Gyakori beszédtéma az ország közigazgatási területi beosztásának reformja. Van-e alapja az ilyen feltételezéseknek, a közeljövőben történik-e valamilyen lényeges változás a területi beosztás rendszerében? — 1950-ben, a tanácsok megalakulásakor — amikor a mai közigazgatás területi alapja lérejött — 2978 községi, 53 városi, 140 járási tanács kezdte meg munkáját. Jelenleg a községi tanácsok száma 1429, a városiaké 96. Mint ismeretes, járási szinten ma már választott tanácsok nem működnek, helyettük a megyei tanácsok járási hivatalai látják el a középszintű területi igazgatás feladatait. A városok növekvő politikai, gazdasági és kulturális szerepét mutatja a városkörnyéki község kategóriájának létrejötte. Több mint 300 községi település kapcsolódik ma már ebben a formában a városokhoz. A kialakult közigazgatási szerkezet összességében összhangban van a politikai, a gazdasági és a társadalmi követelményekkel. A jövőben az adott közigazgatási területi beosztás keretei között a munka színvonalának emelésére kell az erőket összpontosítani. Természetesen kisebb mértékű változások elől elzárkózni nem lehet, hiszen az élet nem áll meg. A kellő feltételek megteremtése után, megfelelő időben néhány újabb közös községi tanács vagy városkörnyék szervezésére, várossá nyilvánítására sor kerül a jövőben is. Ennek ütemét azonban a korábbiakhoz képest indokolt mérsékelni. Rákos Imre Detroitból érkezett... Jó hírünket keltik A fogorvosi IS vagy fél tucat ember üldögélt Ám a szokástól eltérően nem a régi folyóiratokat nézegették, hanem akarva-akaratlan egy hústorony férfi szüntelen megjegyzéseire és életrajzi szemelvényeire figyelték. A hosszú aranyláncon nagy medált viselő ember közel lehetett a hetvenhez, de izmai majd szétpattintották színesen szegett fehér trikóját. Jó húsz év után Detroitból jött haza, és olyan gyermeki elragadtatással beszélt minden „itthoni” dologról, hogy a jelenle- I vöknek már szinte sok volt. j Mindenekelőtt persze a ! kosztot dicsérte, mondván, ! hogy évtizedek óta nem evett ! olyan jóízűen, mint itt, az elmúlt napokban. Pedig Amerikában is állandó látogatója egy helyi magyar vendéglőnek, ahol a honfitársak rendszeresen együtt költik el vacsorájukat. De hát, az mégsem igazi — tette hozzá fátyolos szemmel, bár ez hallgatóit egyáltalán nem hatotta meg. Az itthoni autózást is bámulta, nem győzvén dicsérni az öccsét, aki most mindenüvé sofírozza őt. Fantasztikus, milyen ördögi ügyességgel furikáznak ezek a pesti autósok a szűk utcákon. Hogy tudnak vezetni! — hajtogatta elismeréssel. Valaki ellenkezni próbált, mondván, hogy az amerikaiak köztudottan igen biztos kézzel ülnek a volánnál. Hiába. Ott nem kunszt —tolt félre minden kételyt az ame- ri'kás —, ez a művészet! Még hosszan ecsetelhetném, miként lelkendezett, de fölösleges. Egyrészt, mert számosán vagyunk, akik találkoztunk mór a hazalátogatóknak ezzel a jellegzetes fajtájával. Egyszerűen azért, mert igen sokan és egyre többen jönnek mostanában haza, rökonokihoz, barátokhoz, temetőt és egykori vendéglőt látogatni, csevegni, kicsit tűnődni, megille- tődni. Másrészt — és ezért nem folytatom az akaratlanul is ironikusra sikerült tudósítást — mindennek ellenére a leírtaknak, tehát e jelenségnek a fele sem tréfa. Utazni, legalább időnként más tájakon, más emberek, szokások közepette forgolódni, igen sokunknak lelki szükséglete. De az általánosnál is ellenállhatatlanabb kényszer hajt benn ü n két vi ssza - visszatérn i oda, ahol, ha nagyon-’ agyon régen is, sőt annál inkább, ifjú szívvel jártunk. Ahol szerettünk és szeretve voltunk, ahol barátok — és ellenfelek — vettek körül bennünket. is a Ha sokszorosa hozzánk érkezők tömege a hazalátogatókénak, mi érthetően különös melegséggel várjuk és fogadjuk azokat, akik hosszabb-rövidebb ideje innen származtak el. Nem mintha közömbös lenne számunkra, hogy a magyar hol boldogul, itthon-e vagy idegenben. Hanem mert, tudomásul véve az adott helyzetet, őszintén érdekel minket a sorsuk. És ez az érdeklődés használ nekik is, nekünk is. Nekik számos esetben — és ez aligha ellentmondás — megkönnyíti egy másfajta élet elviselését, sőt a beilleszkedést. Mert a mi érdekünk is, hogy boldoguljanak. Hogy tisztességet szerezzenek nevünknek. És -ne tépjék el a szálakat. Arról nem is szólva, hogy a hazalátogatók előbb-utóbb majd mind — új barátaik, családtagjaik, munkatársaik köréből — mások érdeklődését is fölkeltik hazánk iránt. Hát nem természetes-e, hogy mind csekélyebb számú kivétellel, ők az elsők, akik, ha tehetik, jó hírünket keltik. Balog János Hogy tölti a napjait, anyuka ? A Hazafias Népfront községi bizottságai rendszeresen figyelemmel kísérik a gyermekgondozási szabadságon lévő édesanyák helyzetét. A népfrontbizottságok, a nőbizottságok és a szülői munka- közösségek tagjaival sorrave- szik a gyesen lévőket és személyes beszélgetések, vagy kérdőíves felmérések alapján igyekeznek kiszűrni azokat az észrevételeket, amik általáno. síthatók, amik számos édesanya kérését jelentik. Legutóbb a Bólyi Nagyközségi Bizottság tűzte napirendre a gyesen lévők helyzetét. Bolyban jelenleg százhúsz édesanya van gyermekgondozási szabadságon. Közülük kettővel, Andorkó Ferencnével és Szabó Istvánnéval beszélget, tünk. Andorkóné, aki a Bólyi ÁFÉSZ szövödéjében dolgozott, a most 4 és fél éves Péterrel kezdte a gyest, de folyamatosan otthon maradt, mert közben megszületett kislánya is, Szilvia, aki most másfél éves: — Mikor Szilvi született, gondolkodtam, hogy visszamenjek dolgozni, vagy maradjak továbbra is itthon — mondja, — de ő sajnos csecsemőkorától Kismama-klub Bolyban gyakran betegeskedik. Végiggondoltam, hogy milyen napok elé néznénk, ha egy hétnyi munka után két hétig vagy még tovább tartó táppénz következne, s ez így menne éveken át. Elsősorban Szilvi miatt nem mentem vissza, de talán a munkatársaimnak is így egyszerűbb, hiszen tudják, hogy meddig nem számíthatnak rám. s addig másvalakit állítanak a helyemre. Szerintem ez jobb, mintha gyakran és egyik napról a másikra otthon kellene maradnom gyermekápolási táppénzen. — Hogy tölti a napjait? — Be van osztva az időm. A délelőtt a háztartási munkával telik. Minden nap délre főzök, mert a férjem is hazajön ebédelni, s mellette mosok, takarítok, vagy vasalok. Kora délután a gyerekek pihennek, utána sétálunk, játszunk, — hamar eljön az este, a vacsora, a fürdés ideje. Azért magamnak is szakítok időt, mert nagyon szeretek olvasni. A könyvtárból hozom a könyveket. Hét. végén moziba vagy a művelődési házba szoktunk menni. — Szinte figyelnünk kell arra — folytatja Szabóné, — hogy a gyes évei alatt ne zárjuk el és ne egyoldalúsítsuk magunkat. Amikor a népfront aktivistái megkerestek bennünket és megkérdezték, hogy érezzük magunkat itthon, mivel és hogyan töltjük napjainkat, elmondtuk: nagyon jó dolog, hogy a szolgátlatásoktól kezdve a különböző művelődési lehetőségekig minden rendelkezésünkre áll. Talán egy kicsit jobban ki kellene ezeket használnunk. Igaz, hogy ma már sok gyesen lévő nő is a patyolatnál mosat, vagy például a Platán étteremből viszik az ebédet, mint én is. Mi épp most alakítgatjuk a házunkat, sokmindent én intézek. Tanulok is, Pécsre járok, a kereskedelmi szakközépiskolába. — Mit kértek a népfronttól? — Legtöbben a kismamaklub létrehozását. Gyermek- ápolással, neveléssel kapcsolatos előadások ezidáig is szép számmal voltak Bolyban, de nem rendszeresen. A klub keretében talán arra is lehetőség lenne, hogy a gyermek- központú témákon kívül más hasznos ismereteket is kapjunk. Úgy tudom, a népfront a kérések nyomán hamarosan megalakítja majd ezt a klubot. Mint a felmérést összegző jelentésből megtudtuk, a gyesen lévők másik fő kérése a kereskedelmi ellátottsággal kapcsolatos. Annak elismerése mellett, hogy Bolyban minden fontos élelmiszer és ruhaipari termék kapható — nagyobb választékot szeretnének. Első. sorban bébi ételekből, bébi és gyermekruhákból, gyermekcipőkből. Ezt a kérésüket a népfrontbizottság a tanácshoz továbbította . . . T. É.
