Dunántúli Napló, 1979. augusztus (36. évfolyam, 209-238. szám)
1979-08-23 / 230. szám
1979. augusztus 23., csütörtök Dunántúlt napló 3 Robbanásfojtó vízzárak a mecseki bányákban Nagynyomású elektronikus mikromérleg a szenek gáztartalmának meghatározására Fotó: Kóródi Gábor Küzdelem a szilikózis ellen Georgikonnapok Szerdán a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem mezőgazdaságtudományi karának dísztermében megkezdődtek az 1979. évi Georgikon napok. A háromnapos nemzetközi tanácskozás-sorozat fő témája ezúttal a búza és a kukorica komplex növény- védelme. A tudományos ülés-sorozaton a hazai kutatók és gyakorlati szakemberek mellett bolgár, csehszlovákiai, finn, jugoszláviai, lengyel, NDK-be- li és svéd tudósok is részt vesznek. A nemzetközi tanácskozás széles körű fórumot biztosít két legfontosabb gabonanövényünk kártevők elleni védelme terén elért legújabb kutatási eredmények ismertetésére és megvitatására. Csúszópénz és kereskedelmi morál A törvény és a vásárié A tartós fogyasztási cikkek alkatrész-utánpótlása Egy esztendeje, hogy életbe lépett a belkereskedelemről szóló törvény, amely egyebek között a tartós fogyasztási cikkek alkatrész-utánpótlásáról, a kezelési-használati útmutatókról is rendelkezik, s kitér a csúszópénzre is. Sok más mellett ezek a vonatkozásai érintik legközvetlenebbül a vásárlókat, ideje tehát áttekinteni, miként érvényesülnek a gyakorlatban a törvény előírásai. A közelmúltban olvashattuk az újságokban, hogy a KERMI megtiltotta egy egyébként jó minőségű permetezőgép forgalmazását, amiért nem mellékeltek hozzá jótállási jegyet és kezelési-használati útmutatót. Aki már dolgozott permetezőA mecseki szénmedence roppant kedvezőtlen adottságai miatt az elemi veszélyek és egészségi ártalmak meghatározó jellegűek, az elhárításukban elért eredmények közvetlenül kihatnak a termelési folyamatra. A Mecseki Szénbányák Vállalat kutatási osztályát 26 évvel ezelőtt azért hozták létre, hogy a gázkitörés-, a szilikózis-, a tűz. és robbanás- veszély, valamint a bányászattal kapcsolatos környezeti ártalmak megelőzéséért és leküzdéséért, a termelés biztonságosabbá tételéért módszereket, eljárásokat, eszközöket dolgozzon ki. Dr. Bánhegyi Mihály osztályvezetővel a kutatási osztály jelenlegi feladatáról, az eddig elért eredményekről beszélgettünk. — Az osztály egyik legfontosabb feladata a gázkitörésveszély elleni védekezéshez eljárások, technológiák kidolgozása, a védekezési módszerek hatékonyságának megállapítása, a gázkitörések mechanizmusának megismerése. Ezen a területen egy aránnyal tudnám érzékeltetni munkánk eredményét: míg 10—15 évvel ezelőtt egymillió tonna szén kitermelésére 18 gázkitörés jutott, jelenleg ez a fajlagos szóm tizedére csökkent. — Milyen eljárásokkal szüntethető meg a gázkitörésveszély? — Leghatékonyabban és a legkisebb ráfordítással a regionális hatású védekező eljárásokkal, például az úgynevezett védőtelepes műveléssel szüntethető meg. A védőtelepes művelés hatászónájának törvényszerűségeit nem ismerjük, ezért ennek kísérleti vizsgálatára Zobák-bánya déli és Bétabánya nyugati bányamezeje és a külszín között szeizmikus hálót létesítettünk, amely folyamatos és szakaszos szeizmikus, szeizmoakusztikus és geodéziai mérések útján alkalmas a bányaműveléssel párhuzamos fellazulási és feszültségátrendeződési folyamatok nyomonköve- tésére. A programot tavaly kezdtük, s várhatóan 1985-ig folytatjuk. Ez egy olyan műveléstervezési eljárásnak lesz az alapja, amely a' gázkitörésveszélyt a minimumra csökkenti. A gázkitörésveszélyes te. lepek természeti paramétereinek a megismerését, a prognózis módszerek kidolgozását és a lokális védekezések, így a feszültségcsökkentő fúrások, a provokációs robbantások hatékonyságának minősítését idén kezdtük vizsgálni kísérleti munkahelyeken. A fúrásnak és perforálásnak a megelőzés, míg a provokációs robbantásoknak a gázkitörés kiváltása a célja. — A szilikózis elleni küzdelem is kiemelt fontosságú feladat az osztály kutatási témái közül. — A műszaki porelhárítás eddig alkalmazott módszereinek fejlesztése mellett a kutatásokat a még érintetlen porforrások elhárítására és a bányaművelés fejlesztéséből adódó újabb porforrások felszámolására összpontosítjuk. A szili- közi sveszély elhárítására kidolgoztunk egy technológiát, mellyel a vastag többszeletes fejtésekben a telepet a fejtés előtt vízzel átnedvesítik. A mecseki szenek nehezen nedvesít- hetők, így a feladatunk most olyan nedvesítő anyagok megtalálása, melyek hatásosan alkalmazhatók a porlekötésben. Ezekhez természetesen adagoló berendezések tervezése, technológiai folyamatok kialakítása is járul. A műszaki por- elhárítás fejlesztését célzó kutatásokat kiegészítik az osztály orvosbiológiai laboratóriumában és a Pécsi Orvostudományi Egyetemen a megbetegedés természetének és kifejlődési mechanizmusának tisztázására folyó orvosbiológiai vizsgálatok. — A mecseki bányák az ország többi bányáihoz viszonyítva elsősorban metán, és szénporrobbanás veszélyesek. Milyen eljárásokat dolgoztak ki elhárításukra? — A robbanások terjedésének megakadályozására korábban úgynevezett kőporzárakat alkalmaztak. A kutatási osztály kikísérletezett egy ennél eredményesebb módszert, amely a technika mai szintjén a legnagyobb védelmet adja a robbanások továbbterjedése ellen: a robbanásfojtó vízzárak megakadályozzák, hogy a robbanás az egész bányában tovaterjedjen. Jelenlegi feladatunk a korszerű gátépítési módszerek, így fejtéskísérő gát, tűz- gát kifejlesztése. A bányabeli tűz- és robbanásveszély elhárítás terén kikísérleteztünk a nyílt tüzek oltására alkalmas habgenerátorokat és oltási technológiát, a gyors légelzárás és gátolás módszerét. A vágat- tüzek lokalizálási oltási kísérleteihez, valamint egyéb speciális vizsgálatokhoz 100 méter hosszú, föld alatti tűzkísérleti tárolót építettünk. Az említett témákon túl a környezetvédelem és kőzetmechanika terén is folytatnak kísérleteket a kutatási osztály szakemberei annak érdekében, hogy a bányászok biztonságosabb és egészségesebb munkafeltételek között dolgozhassanak. Roszprim Nándor KóborDénes nyugdíjban Nem kapott szívinfarktust, nem örült bele ii rökmozgó idegember, foglalkozását úgyszólván le sem tagadul hatja. A sovány, szemüveges, kopaszodó férfi, akit harminc évvel ezelőtt is szakasztott ilyennek tudok csak elképzelni, mindig úton volt és ügyeket intézett, hol itt, hol ott tűnt fel robogva, s akkor rögtön vibrálni kezdett körülötte a levegő. Hatvanhat éves, öt és fél esztendőt dolgozott rá a nyugdijidőre. Kóbor Dénes, a Pécsi Kesztyűgyár beruházási vezetője most végleg nyugdíjba ment. Tevékeny részese volt a kesztyűgyár nagy fejlesztéseinek és felfutásának, mint beruházó százmillió forintokkal gazdálkodott. Utazott és kilincselt, érvelt és hadakozott, telektulaj-' donosokkal alkudozott, tanulmánytervek felett tűnődött, beruházási programok készítésében vett részt, otthon is aktákat bújt, ha nem fért bele a munkaidőbe, voltak álmatlan éjszakái, megbízásokat kapott és megbízásokat adott, naponta tárgyalt és kapcsolatokat tartott tanácsokkal, hivatalos szervekkel, tervezőkkel, kivitelezőkkel, szállítókkal, bankokkal, minisztériumokkal, hogy határidőre tető alá kerüljön a soron lévő beruházás, mihamarább termelni kezdjen az új gyár. — Beruházónak lenni egyenes út a szívinfarktusig, ha közben az ember nem őrül bele. Nem őrült bele? — Egyértelmű a válaszom — mondja határozottan Kóbor Dénes, mintha valami tárgyaláson ülne. — Nem. — Lesz valakiből beruházó, vagy születni kell rá? — Inkább lesz azzá. A magam részéről úgy ítélem meg, ezerarcú szakma, és ez a sokrétűség ébren tartja, mozgatja, további munkára serkenti az embert. Mondták is rólam, megszállottja vagyok a szakmának. Negyvenhét évet dolgozott, huszonhét éve csak beruházásokkal foglalkozik. A pénzügyekkel- kezdte, előbb Pécs város Tanácsán, majd Komlón, a Szénbányáknál. Aztán 1962- ben a kesztyűgyár beruházási előadót keresett. Ismerőse, a műszaki osztály akkori vezetője őt kérte meg, ajánljon valakit. Végül úgy tette fel a kérdést: „Te nem jönnél?” A válasz: „Magamat csak nem ajánlom, nem erről volt szó . .." Kóbor Dénes a kesztyűgyár beruházási ügyintézője lett. Hosszú ideig egyedül dolgozott, majd jöttek a nagy felfutás évei. A piac egyre több kesztyűt kért, újabb és újabb termelőterületekre, új gyárakra volt szükség. A volt Hamerli- gyárban beépítéssel, emeletráépítéssel kezdődött, majd megszerezték a hőerőmű barakkjait, létrejött a volt l-es üzem. Következett a dombóvári gyár tető alá hozása, majd a központi gyár korszerűsítése, . az irodaház megépítése. Végül az új kesztyűgyár Pécs keleti iparnegyedében, s végül ugyanott a fejlesztések megkoronázásaként az új bőrruházati gyár. E beruházásokon Kóbor Dénes mindenütt ott bábáskodott, utóbb munkatársaival egyetemben, mert időközben megszervezte a beruházási osztályt is. * örökösen bevetésen lenni, ez a beruházó élete. Kóbor Dénes sokat tud mesélni, milyen nehéz sokszor még csak neki is indulni egy-egy beruházásnak. Először is terület kell. Am az a bizonyos terület mindig a más tulajdona. Meg kell szerezni. Keserves feladat. Például így indult a balatonboglári üdülő. . . — Gulyás elvtárs, a vezér- igazgató megbízott, menjek le a Balatonra, nézzek körül. Először az után kezdtem kutatni, kiknek adtak a Balatonon telket, mert beépítési kötelezettség van. Aztán felkerestem a telektulajdonosokat azzal, hogy átvennénk a telküket. Volt, ahol megköszönték, hogy felkutattam, nem is tudták, hogy van telkük. Végül a SZOT üdültetési igazgatóságához jutottam el. Benyitok, éppen akkor parcellázták a Balaton-partot. Jókor jött, itt van ezerhatszáz négyszögöl, ezt meg lehetne felezni. Hol van? Balatonboglá- ron. Kinek a területe? A Selyemipari Vállalaté. Első utam oda vezetett, a jogtanácsoshoz, akiről kiderült, évfolyam- társak voltunk az egyetemen. Elmagyaráztam neki, mi járatban vagyok, hamarosan lediktált egy nyilatkozatot, miszerint lemondanak a telek kezelési jogáról a Pécsi Kesztyűgyár javára. Aztán a bíróságra futottam, elintéztük a formaságokat. A telekkönyvi kivonattal jöttem haza. — A beruházói szakmában ezek szerint sok függ az ismeretségtől, a baráti kapcsolatoktól. Hosszú pályafutása alatt bizonyára széles körű ismeretségre tett szert? — Már amolyan anekdota- számba megy, amikor a vállalati kocsival mentünk az irdatlan éjszakában, s lerohadt a kocsink. Megyek, szerzek segítséget. Kaposvár irányába in^ dúltam gyalog, később lemeszeltem egy kocsit. A vezető lehúzta az ablakot, mivel szolgálhatok? Mondtam. Mire a kocsi hátuljából megszólal valaki: Dini, te vagy? ügyvédbarátom volt. — Nyilván ütközött falakba is. Mi volt a legnehezebb? — Szándékainkról a hatósági szerveket meggyőzni, ez volt a legnehezebb terület. A hatósági szervek sok esetben köny- nyebben mondták ki a nemet, mint az igent. Ilyenkor arra kellett ügyelni, ne mindig a dolgok negatív oldaláról kezdjük. Érveltem és mindig is kihangsúlyoztam, hogy egy 5000 fős vállalat jogos igényeit képviselem, amit nem lehet csak úgy leradírozni az asztalról. Kiabálni, veszekedni? Nem szoktam. Inkább igyekeztem mindenhol jó kapcsolatokat kiépíteni a vállalat érdekében. Ezeket a kapcsolatokat tartani, ápolni kötelesség. Elrontani udvariatlan magatartással egy pillanat alatt lehet, jóvátenni Kanossza- járás. Ezt vallom, és ezt tanácsolom a kollégáknak is, erre nagyon kényesek legyenek. * — Szívesen dolgoztam itt — mondja végezetül Kóbor Dénes. — Jó volt az együttműködés a vezetéssel, sok segítséget kaptam a kollégáktól, jóleső érzéssel gondolok vissza rájuk. Aztán az is jó érzés volt, amikor egy-egy beruházás befejezése után az ember visszatekinthetett, ebben az én gondolatom, az én elképzelésem is benne van. Nem egyéni, természetesen kollektiv munka volt, de az ember mégiscsak úgy tekint rá, mint életművére. Hálás vagyok a sorsnak, hogy mindezt egészségben megértem. Egészségben, kitüntetésekkel elismerve. Miklósvári Zoltán géppel, tudja, milyen fontos az óvórendszabályok betartása, amihez nélkülözhetetlen a kezelési útmutató. Ez a magyarázata a KERMI döntésének. Egy újabb belkereskedelmi miniszteri rendelet, amely a törvény nyomán született, és augusztus elsején lépett hatályba, arra is feljogosítja a KER- Mi-t, hogy a használati-kezelési útmutatóknak a szakszerűségét, sőt, nyelvhelyességét is ellenőrizze. A belkereskedelemről szóló törvény azt is kimondja, hogy az 1979. január elseje után gyártott tartós fogyasztási cikkek folyamatos alkatrész-utánpótlásáról, javításáról meghatározott ideig gondoskodni kell. Amelyik gyártó vagy forgalmazó ezt elmulasztja, az — a módosított szabálysértési kódex értelmében — szabálysértést kö. vet el. Am megtörténik, hogy nem sikerül kideríteni, kinek a személyéhez fűződik a mulasztás: ilyenkor a gazdálkodó egység vezetőjét lehet felelősségre vonni, sőt, a jövőben gazdasági bírság is kiszabható. Hogy idáig nem hallottunk ilyen esetekről, annak az a magyarázata, hogy az idén gyártott vagy importált termékeknél még nem éleződhetett ki a helyzet — ezekre még garancia van. A garanciális időn belül, ha nincs alkatrész vagy javítószolgálat, akkor a hibás terméket kicserélik. Az egy év letelte után viszont bizonyára előfordul majd, hogy a tulajdonos nem tudja megjavíttatni készülékét. Ebben az esetben azonban már kártérítési igénynyel is felléphet a mulasztó vállalattal szemben, s ha az önként nem fizet, a vevő polgári bírósághoz fordulhat. A minta szerinti árusítás szabályairól is intézkedik a törvény. Kedvező a vevőknék, hogy a minta után vásárolt áru haza számításáról nem neki, hanem az eladónak kell gondoskodnia. A szállítás költségeit természetesen a vevő viseli, kivéve, ha a bolt ezt valamilyen óikból magára vállalja. Ám vita szokott lenni azon, hogy a boltból vagy a raktárból történő szállítás költségeivel terhelhetik-e meg a vásárlót. Mivel a raktárból a boltba történő szállítás költségét a vételár már magában foglalja, a vevő csak a bolttól a lakásáig történő szállítás költségét köteles fedezni. Kivételt képezhet az az eset, ha a raktár közelebb esik a vevő lakásához, mint a bolt: ilyenkor is csak a kisebb összeget szabad félszámítani. S mi a helyzet a csúszópénzzel, amely az utóbbi esztendőkben a kereskedelemben is elterjedt? Sajnos, gyakran együtt jár az áru visszatartásával is: olykor az eladók teremtenék hiányhelyzetet, s teszik pult alá az árut, hogy csak külön juttatás ellenében adják elő. A csúszópénz követelésének vagy elfogadásának eddig nem volt szankciója. Most, a belkereskedelemről szóló törvénnyel összhangban, a módosított szabálysértési kódexbe bekerült: aki elfogad, vagy követel csúszópénzt, szabály- sértést követ el. Még súlyosabban büntethető, ha a cselekmény együtt jár az áru visz- szata rtásával. A törvénynek csak néhány rendelkezését emeltük ki, ám ebből is nyilvánvaló: jó néhány vonatkozásban javult a vásárló pozíciója, növekedtek az igények a kereskedelemmel és a termelővel szemben. Ám nem szabad arról megfeledkezni, hogy a törvény legfőbb őrei, érdekeink legfőbb védelmezői mi magunk lehetünk. Azt is tudomásul kell venni, hogy önmagukban a jog eszközeivel nem oldhatók meg a gazdaságban gyökerező problémák, viszont a törvény befolyásolja az emberek magatartását, s az érdekeltségi rendszer hozzásegít a morális gondok orvoslásához is. q Eredményes kutatómunka Százmilliókkal gazdálkodott a kesztyűgyárban
