Dunántúli Napló, 1979. augusztus (36. évfolyam, 209-238. szám)

1979-08-03 / 211. szám

1979. augusztus 3., péntek Dunántúlt napló 3 A ki le a hírekben szerepelnek T ett inger István egységvezető dolgozott. Ugyan­akkor a vállalat párttitkára. Az ellenforradalom idején a buda­pesti karhatalmi ezredben tel­jesített szolgálatot, majd vissza­tért a METALLOKÉMIA Vállalat­hoz. 1967-ben a XXII. kerületi pártbizottságra került, ahol tit­kárként dolgozott, majd az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa lett. Elvégezte a Politikai Főiskolát. Nős, két gyermeke van. A fin a harmadik évet fejezte be a Pécsi Állam- és Jogtudományi Egyetemen. A lánya harmadikos szakmunkástanuló. * ahol naponta annyian megfor­dulnak, tökéletes rend és tisz­taság van. A vár mögött sokan dolgoztak. Társadalmi munká­ban tisztították a csónakázótó vizét. Az ilyen személyes ismer­kedés mellett összegyűjtöttem sok kiadványt, hogy minél rész­letesebb, alaposabb képet kap­hassak történetéről, fejlődésé­ről. Ezek minden bizonnyal hasznosan egészítik ki mindazt, amit az emberektől hallok.- Milyen fő feladatai lesznek a városi pártbizottságnak a kö­vetkező hónapokban? — Mindenekelőtt megvalósí­tani azokat a célkitűzéseket, amiket Szigetváron korábban el­határoztak. A város ebben a Utcáról utcára A Pécsi Baromfifeldolgozó és környezete Fotó: Proksza László Üzemeink házatája Van ahol gondozzák, és van ahol mindent megfojt a gaz Újsághír: A szigetvári városi pártbizottság Tettinger Istvánt választotta az MSZMP Szigetvár Városi Bizottsága tagjának, a végrehajtó bizottság tagjának és első titkárnak. * Tettinger István Nagytétény­ben született 1930-ban. Édes­apja munkás, 1938-tól párttag, édesanyja háztartásbeli. A polgári iskola elvégzése után 1946-ban munkába állt. Ekkor lépett be a pártba is. Se­gédmunkásként dolgozott előbb egy kisüzemben, majd a ME­TALLOKÉMIA Vállalat nagytété­nyi gyáregységében. SZÍT, ké­sőbb DISZ titkár lett. Elvégezte a kohó- és gépipari techniku­mot és beiratkozott a Műszaki Egyetemre. A munkahelyén mint laborvezető, később mint gyár­Fáradtolaj- szállítás Az ÁFOR mecsekaljai kiren­deltségén hétről hétre több ezer kilogramm fáradtolajat gyűjte­nek össze, hogy aztán teherva­gonokba töltve az olajfinomító­ba szállítsák regenerálás céljá­ból. A begyűjtés kétféle módon történik: Baranya és Somogy megye területén egy-egy tank­autó keresi fel a legnagyobb felhasználókat a bejelentések alapján és egy-egy alkalommal négy-ötezer liter fáradtolajat szállítanak a kaposvári, illetve mecsekaljai telepre a tankau­tók. A kisebb tételeket, a hor­dóba gyűjtött fóradtolajat ma­guk a felhasználók fuvarozzák be az ÁFOR kirendeltségekre. Reggfel 8 óra. Nyitva a szo­bájának ajtaja, de a két ajtó­val távolabbi irodából hallani a hangját: — Egy rövid megbeszéléssel kezdtük a napot — mondja, mi­közben a dolgozószobájába érünk. — Munkamegbeszélés volt és itt is kaptam jónéhány ismeretet, ami közelebb hozza a várost. Ezekben a hetekben is­merkedem Szigetvárral, az itt élő emberekkel. Tettinger István magas, ősz­hajú, olyan megjelenésű ember, aki első látásra szimpatikus, bi­zalmat ébreszt. Ahogy leül, kis­sé előredől a fotelen. Halkan, határozottan beszél, keveset gesztikulál: — Meleghangulatú, kedves városnak látom az új lakóhelye­met - mondja. - Esténként és hétvégén sokat sétálok utcáin. A napokban épp a várban vol­tam. Rendkívül tetszett, hogy itt, A Pécsi Kertészeti és Park­építő Vállalat milliókat áldoz azért, hogy Pécsett, és ezen be­lül a kertvárosi lakótelepet szeb­bé, otthonosabbá tegye. Az épülő játékpark szomszéd­ságában, a lőtérdomboktól nyu­gatra kicsi területen szép liget­erdő terül el, a réten több ritka, védett növény él. S mindez „in­gyen". Hiába emeltünk szót meg­mentéséért, még mielőtt az il­letékesek akcióba kezdtek vol­na, nagymértékű illegális szemét­lerakódás kezdődött újra ezen a területen. Most már nemcsak betontömbök tornyosulnak me­tervidőszakban is szépen fejlő­dött. Új létesítményekkel gyara­podott, illetve néhány jelenleg is épül. Többek között az ideg­elme kórház, a mentőállomás, a vízmű, a szennyvíztisztító, a pos­ta. Nagyon fontosnak tartom, hogy jól zárjuk ezt az évet, hogy minél kevesebb tennivalónk maradjon jövőre, s legyen időnk alaposan felkészülni a követke­ző tervidőszakra. Legalább ilyen felelősségteljes politikai munkát követel tőlünk a XII. pártkong­resszusra való felkészülés. Ha­marosan megkezdődnek az alapszervezeti beszámoló tag­gyűlések, választások. Úgy vé­lem, ha ezt a két, nagyon fon­tos feladatot eredményesen va­lósítjuk meg, kiérdemiem azt az előlegezett bizalmat, amivel en­gem Baranyában, Szigetváron fogadtak. mentőként, hanem cigaretta­füstszűrőket tartalmazó papír­doboz hulladék és csomagoló­anyag tömkelegé, melyet a gye­rekek szanaszét hurcolnak. Ki felelős ezért? Csak akkor lesz rend, ha feljelentést te­szünk? De ki ellen? Közegész­ségügyi szempontból teljesen közömbös, hogy a város közvet­len közelében szeméthalmaz terebélyesedik? Sürgető mind­annyiunk számára a megol­dás. Dr. Szabó László, a PAB természetvédelmi mun­kabizottságának vezetője Amikor e körsétára készül­tem^ hosszan tűnődtem azon, mire is vagyok kíváncsi. Mi van a kerítésen belül? De hi­szen ez speciálisain vállalati ügy. Nem biztos ugyanis, hogy amit én rendetlenségnek lá­tok, az valóban rendetlenség. Ha pedig rendetlenség, az már sokkal inkább gazdoság- politikai ügy, mint csak o vá­rosképet zavaró tényező. A rendetlenség ugyanis minden­képpen visszahat a termelésre, s ha valamely vezető a portá­ján belül megtűri a rendetlen­séget, arra úgysem lehet a vá­rosképre való hivatkozással hatni. Nézzem akkor, mi van a porták előtt? No, ez már érdekesebb. Itt már lehet a vállalati dolgozók - vezetők és minden rangú beosztottak — pécsi polgár mivoltára hi­vatkozni. Vannak pécsi vállalatok, amelyek fölöttébb komolyan veszik őzt, hogy pécsiek és eb­ből következően meg is lehet magázni a környezetüket. Az­tán vannak, amelyek rendet tartanak ugyan, de csak ott, „ahol a papok táncolnak", vagyis mondjuk o főútvonalra eső fronton, a többi pedig ... hát arról ne is beszéljünk. No és vannak, amelyektől meg­vonnám a „pécsi” jelzőt, ha rajtam múlna. Hadd kezdjem azzal, hogy roppantul sajnálom, amiért a baromfifeldolgozó ott kint van az isten háta mögött. Ha ugyanis valahol beljebb lenne, a vállalat dolgozóin kívül sok­sok pécsi is élvezhetné a lát­ványt, amit a város e legfia­talabb üzeme nyújt. Kjvül- belül takaros, nyugodt szívvel ajánlhatom mindenkinek: néz­ze meg tapasztalatszerzés vé­gett. Azt hiszem, egy „lépés­sel” errébb a hőerőmű sem szégyenkezhet. Csak az az Edi­son utcai környék ne lenne olyan, mint amilyen. No per­sze, túl sok ott a bába ... Bár o sok külön-külön és egyen­ként is munkálkodhatna a rendcsináláson. így azonban mindent meg­fojt a gaz. Nemcsak itt, ha­nem nogyon sokfelé a város­ban. Amilyen szépen gondo­zottak a parkjaink, annyira elhanyagolt minden más zöld­terület, amik jószerivel csupán azért zöldek, mert a gyomnö­vények olyan erőszakosak, hogy buján terjeszkedve min­dent zöldbe vonnak. Az Edison utcát említettem, de sorolhat­nék még számosat, ahol egy­két kaszás ember tavasztól őszig megélhetne. Egyszer. . . dehogyis egyszer, kétszer is már... kaszások után kiál­tottam e rovatban a felüljáró miatt, de vagy nem hallották, vagy nincsenek széles e város­ban kaszások, mert a felüljáró mentén még mindig nem vág­ta le senki a gazt. Ott von végig a déli ipari út, aztán a Verseny utca . .. No erről külön is érdemes beszélni. Szóvol a Verseny utcából — ha éppen nem takarják el nagyon a szerelvények — meg­csodálhatjuk a főpályaudvar újjászülető épületét. Hónapok óta vakarják, csiszolják a füst­től, koromtól elfeketedett ke- ramit téglákat. Aki ezt a mun­kát figyeli, a^ megértheti, miért nem szánta rá magát már korábban a MÁV. Amíg o gőzösök okádták a füstöt meg a kormot, kár lett volna bármit is csinálni, újra feke­tébe borult volna az épület. De most, hogy a gőzösök el­búcsúztak már, érdemes volt nekiveselkedni. S íme, tessék csak nézni, milyen szép ... Még Watt és Stephenson ura­kat is pompásan meg lehet ismerni. Hát szóval itt „táncol­nak a popok”. A Verseny ut­cában nem. Ott a rácsos be- tonkerítésen belül mindenféle kacat, amit én rendetlenség­nek látok, kívül pedig a szo­kásos gaz. Amiből van még bőven a MÁV után is. Ott, ahol szép zöldségkertek vannak a méter magas „gazkerítés" mögött. Meg a Megyeri úton, ahol az a sok-sok vállalat van. Ugyan nem lehetne már valamit kita­lálni, hogy az a sok-sok ügy­fél, aki a TÖZÉP-et, AGRO- KER-t, raktárbázist stb. keresi, a mostaninál jobb első be­nyomással lépjen be a cégek kapuján. És ha már a Me­gyeri úton vagyunk ... Volt itt, a TUZÉP és a raktárbázis között egy rémes raktárépület, ha jól emlékszem pucér, feke­tére koszosodott téglafalakkal. Ennek nyoma sincs. A MAGÉV, amely birtokba vette, beva­kolta, szép színesre festette. Jólesik ránézni. Pedig meny­nyivel kevesebben látják ezt, mint pl. a felüljáró mellett azt a bizonyos zsákraktárt, omi — vegyük tudomásul: a lehető legrosszabb helyen tenyerei bele a panorámába - sehogy- sem akar fiatalosabb ruhát öl­teni. Ránéztünk tehát erre a ... és most nézzünk rá a toronypincére is ott átellen- ben. Milyen büszkék is voltunk rá, amikor elkészült: a csillogó­alumíniumfal mögött és nem valamely pince mélyén érlelő­dik a bor benne. Most inkább elfordulunk felőle. Az alumi­nium borítólemezek egymás­után potyognak le róla, s így egyre elszomorítóbb látványt nyújt. Pedig „tulajdonosa”, a Villány—Mecsekaljai Borgaz­dasági Kombinát milyen szé­pen átfestette a közelmúltban a Szent István téri központi épületét. (Vagy itt táncolnak a papok? . . .) És újra a gaz .. . Engel Já­nos út — keleti ipari negyed. Igazán «jóleső érzés végigsik­latni a szemet a nyomda, o kenyérgyár, a kesztyűgyárépü­letein. Még az sem zavar, hogy az autójavítónál a kerí­tés mögött ott sorakoznak a tönkrement gépkocsik: memen- tóul nem árt látni az arra outózóknak. De az már na­gyon is zavar, hogy az üze­mek előtt, a kerítésen kívül az úttestig folyik a gaz, mert még egy járdo sincs, ami megfogná. Vajon a szép üze­mekben dolgozók erre már nem figyelnek? Aztán ott van az út közepén a zöldsáv, ami viszont már valóban nem az üzemek „asztala”, hanem . .. kié? . . . Néha végigmehetne azon is oda—vissza egy fűnyí­rógép. Mert a gaz szépen folyik le a szegélykövön, s erő­sen megkapaszkodik a kő és az aszfaltburkolat között. Hop­pá .. . megijedtem, hogy e megjegyzésemre valaki netán azzal reagál, hogy ,,hát akkor meg kell szüntetni a zöldsá- vot, mert úgyis sokba kerül a gondozása". (Volt már ilyen!) Hársfai István „...helyenként megerősödő északi szél“ Egy levél nyomában „s. o. s. Tisztelt Szerkesztőség! Nyolcvanhárom éves, idős nő kéri az Önök mielőbbi se­gítségét, aki nap mint nap életveszélyben van. Tisztelet­tel. . . .” (Pontos cím és alá­írás.) Baranya egyik kisközségé­ből érkezett ez a pár soros, rövid levél. Szerkesztőm nyom. ta a kezembe, a levél szélén rövid megjegyzéssel: „Nézzük már meg végre!” Mi tagadás, vegyes érzé­sekkel ültünk be a kollégám­mal az autóba. Vajon mi, va­jon ki lehet e néhány sor mögött? Közvetlen életve­szély? Semmi esetre sem, hi. szén ki bízná így életét egy levélre? Ki a feladó? Hiszen kapunk mi sűrűn ehhez ha­sonló segélykérő, titokzatos dolgokat közlő, a szokványos panaszügyektől eltérő hangú leveleket. Most életveszélyről volt szó. Útközben sok minden felmerült bennem: bizonyára egy egye­dül élő idős asszonyról, aki nem tud kimozdulni a házá­ból, talán betegen fekszik, meleg ételre, pohár vízre vágyva. Esetleg a házzal van baj: a cserepek közül kilát­ni az égre, megrepedt a fal. Ki tudja? A szomszédok meg­fenyegették, vagy valaki-va­lakik zaklatják. Félelmében, aggodalmában ragadt tollat. A kisközség déli csendjé­ben fogad, sehol egy lélek. A megadott címet könnyen megtaláljuk: hatalmas udvar, ház, üveges veranda; kopog, tatásunkra halk motozás oda­bent, majd kiszól valaki: Tes­sék!" A szobában egy öregasz- szony ül, a hímzést az ölébe téve. Csodálkozik, nem érti, mit akarunk. Aztán a fejéhez kap: „Igen, a levél. De jó, hogy itt vannak, bár az egész tárgytalan, vegyék úgy, mint. ha nem is írtam volna!” Győr. san mondja, s tessékelne ki­felé. amikor nyílik a belső szobaajtó, középkorú nő jön ki. Az öregasszony még oda­súgja: „A levélről egy szót sem! Ő nem tudja . . .” Azonnal kapcsolok: a falu­ról kezdünk beszélgetni, ar­ról, hogy milyen lesz a ter­més. Alig egy hete jég pusz­tított, agyonvert szinte min­dent a kertben, a fáról még leverte a diót. Megyünk kifelé, s ahogy a középkorú nő teszi be maga mögött az üveges veranda­ajtót, egy pillanatra vissza­nézek. Az öregasszony rábo­rul a kis asztalkára, fejét a kezébe temetve. Nem kérdezek semmit. Mi­nek? A helyzet furcsa, talán még elrontanék valamit. A le­vélről egy szót sem. Ehhez tartom magam. Aztán még bekopogtatunk a szomszéd házba is; meg­tudjuk, hogy a tanácsi foga. dóóra délben befejeződött, s hogy egyetlen eladó ház sincs a faluban. Végigsétálunk a főutcán: próbáljuk kollégám, mai a mozaikot összerakni. Nem megy: a hiányzó dara­bok színét nem ismerjük. Az út szeszélyesen kanya­rog: a kocsi falja a kilomé­tereket. Bekapcsolom a rá­diót időjárás jelentést mon­danak. „Mérsékelt, időnként megélénkülő, főként a Du­nántúlon helyenként megerő­södő, északi szél...” Kozma Ferenc Szemét a lőtér* dombok környékén

Next

/
Oldalképek
Tartalom