Dunántúli Napló, 1979. augusztus (36. évfolyam, 209-238. szám)
1979-08-03 / 211. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXVI. évfolyam, 211. szám 1979. augusztus 3., péntek Ára: 1,20 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Emberek és gépek jr Újabb kormányalakítási kísérlet Olaszországban Az élő állattól a kolbászig korszerű technológia Az év végére befejeződik a leldolgozó építése Megteremtődött az anyagi lehetőség a Baranya megyei Allatforgalmi és Húsipari Vállalat pécsi üzemében a rekonstrukció folytatásához N aponta elnézem a nagy ABC áruház pénztárosnőit; megszokni nincs idő őket, mert jóformán néhány hónaponként cserélődnek, s nem is csodálom. Naponta megmozgatnak több mázsányi árutömeget, félkézzel, másik kezükkel villámsebesen püfölik az ósdi pénztárgépeket, s eközben még számolni, figyelni, no meg valamelyest figyelmesnek is lenni . . . csinálja utánuk bárki, hosszabb időn át. Kérdem a főnököt: nem gondolt á vállalat arra, hogy ideje lenne valamelyest korszerűsíteni a pénztárosnők munkakörülményeit? Végtére is feltalálták már o zajtalanul működő, könnyen kezelhető elektronikus pénztárgépeket (Magyar- országon is gyártják, kooperá. cióban, exportra); feltalálták a megvásárolt és kifizetendő árut zajtalanul továbbító, ügyes kis futószalagokat, sőt még a visszajáró pénzt automatikuson kidobó ügyes kis szerkentyűt is. Mondom: faggatom a főnököt, mire ő visszakérdez: miből szerezné be a vállalat az ilyen méregdrága berendezéseket? A pénztárosnő — ha egyre nehezebben is vállalják ezt a munkát - mégiscsak olcsóbban kapható . . . Naponta bonyolódom elkeseredett vitákba az üres üvegek visszaváltásánál. De már nem kérdem a főnököt, csak elgondolom, hogy amikor hosz- szabb ideig a franciaországbeli Grenoble-ban éltem és vásároltam, soha nem voltak efféle vitáim. Az üvegek szortírozásától és cipelésétől agyonfáradt eladó helyett ugyanis egy ügyes és pofonegyszerű automata végezte az üvegvisszaváltást. Az ember sorra ráhelyezte az üvegeket egy kis futószalagra, megnyomott egy gombot, a gép elvitte, s a művelet végén kidobott egy cédulát, rajta a visszajáró ösz- szeg, mehettünk a pénztárhoz . . . Tudom: a gép ez esetben is drágább, mint a kereskedelmi dolgozó mondjuk egyévi bére. Talán többe kerül a kétévi bér összegénél is. De onnyiba mégsem kerülhet, hogy végül is ne érné meg a beszerzését, mert kötve hiszem, hogy abban a grenoble-i élelmiszeráruházban felesleges luxus berendezésekre dobálnák ki a pénzt... Nem! Ott számoltak, kalkuláltak, s o végeredmény az lett, hogy a gép olcsóbb, következésképpen a géppel kell dolgoztatni. Hadd folytassam általánosabb érvényű példálódzással. Olvasom a Központi Statisztikai Hivatal jelentésében, hogy az iparban dolgozó fizikoi munkások meglepően nagy hányada — több mint fele — kifejezetten kézi munkát végez, s még a gép mellett dolgozók nagy részének mindennapi munkájában is a manuális tevékenység dominál. Továbbá: az alapfolyamatökhoz képest a kisegítő munkafolyamatok - tehát a szállítás, a raktározás, anyagmozgatás stb. - gépesítettsége az ötven százalékot sem éri el; a csomagolok fele például kizárólag kézi munkát végez, és nem technikai szükségszerűségből, hanem mert — nincs gép. Lehetne, de nincs. S hogy miért nincs, azt többnyire megint csak elintézik egyetlen sajnálkozó kézmozdulattal, hogy tudniillik: nincs pénz; hogy a beruházásokra, a műszaki fejlesztésre, a gépesítésre fordítható összegek nagyon szűkösek. Úgy-ahogy elfogadható in. dók volt ez mindaddig, amíg emberi erővel pótolhattuk a gépek erejét, amíg volt szabad munkaerő, s méginkább: volt vállalkozó, aki elvégezte a nehéz fizikai munkát, gép helyett kézzel. (Lehet, hogy furcsán hangzik, de magam a pénztó- rosnőket is a fizikai munkások kategóriájába sorolom, éppen a munkájuk jellege miatt.) Ám hovatovább nincs pénztárosnő, nincs anyagmozgató, nincs csomagoló, nincs kisegítő személyzet ... S hogy ez nem hazai sajátosság, hanem világ- jelenség, arra mi sem jobb bizonyíték, mint az újabb és újabb gépek megjelenése, a gépesítettség rohamos fejlődése. Elvileg képtelen feltételezés, hogy az emberi munka alkalmazása olcsóbb lenne, mint a gép. A vállalati gazdálkodás feltételrendszere azonban ezt a képtelenséget mindennapi — és szűnni nem akaró —gyakorlattá formálta. Végtére is mibe kerül a vállalatnak egy- egy szakmunkás vagy segédmunkás? Némi utánjárásba, némi hirdetési költségbe, vagy toborzási juttatásba és persze annyiba, amennyit a bérekre és a bérek közterheire kifizet. Lehet számolni: az összeg nem túl nagy, mindenesetre jóval alacsonyabb egy-egy gép áránál. Ahol például szakmunkás- képzés folyik, ott még valamelyest emelkedik az élő munka ára, de ezt a költségtöbbletet központi pénzjuttatásokkal enyhítik. A vállalatok tehát nem tudják, hogy valójában mibe is kerül egy-egy munkás kiképzése, betanítása. Csak azt tudják, hogy - ha egyre nehezebben is, de a munkaerő- hiány ellenére mégiscsak — „összeáll" a létszám. S mert a munkaerő gyakorlatilag „ingyen” van, ugyan mi késztesse őket arra, hogy az emberi munkával okosan, racionálisan, takarékosan gazdálkodjanak? Semmi. Különösen feltűnő ez a magatartásmód a felsőfokú szakemberek esetében. Azt mindenki jól tudja — hallhatjuk, olvashatjuk éppen eleget —, hogy milyen nagy pénzbe kerül nálunk egy-egy mérnöki diploma. Másfelől pedig azt is olvasni, hallani, hogy a drága pénzen kiképzett mérnökök java része legjobb esetben is technikusi munkát végez. Vajon ugyanez lenne a helyzet akkor, ha a vállalat a saját költségeiben is érezné a mérnökképzés költségeit? Vagy ha valami módon részt kellene vállalnia a szakmunkások képzésének anyagi terheiben? H add jegyezzem meg gyorsan: mindezzel nem egy újfajta — nevezzük így: képzési, vagy oktatási adó bevezetését szorgalmazom. Már- csak azért sem, mert az ilyesfajta megoldás, a vállalatok költségérzéketlensége miatt, lényegében semmi változást nem hozna. A megoldás azonban mégiscsak a szabályozós fejlesztésében keresendő; mert hiába a parttalan agitáció és hiába az adminisztratív színezetű beavatkozások tömege: ettől még nem lesz több gép, s ettől még nem lesz nagyobb o becsüTeíe és értéke az emberi munkának. Vértes Csaba Pertíni olasz köztársasági elnök csütörtökön délután magához kérette Francesco Cossiga kereszténydemokrata párti politikust,\és kormányalakítási megbízást adott neki. A kijelölt miniszterelnök újságíróknak elmondotta, hogy „széles körű megbízatást” kapott a kormányválság megoldására. Egyúttal közölte azt a szándékát, hogy minél előbb megkezdi kormányalakítási tárgyalásait, és lehetőleg a jövő hét első napjaiban bemutatja kormányát a parlamentben. Római politikai körökben egyelőre nem tudni, hogy Cossiga milyen pártok bevonásával kíván kormányt alakítani. Cossiga 51 éves, Szardíniaszigetéről származik. Jogi tanulmányokat folytatott, és Olaszországban mint kiváló alkotmányAz európai gyermektalálkozó résztvevői csütörtökön a zártkai úttörővárosba utaztak. A 34 országból érkezett ifjú vendégeket 22 autóbusz vitte a Balaton partjára. Az erre az alkalomra zászlókkal és transzparensekkel feldíszített balatoni úttörőváros főkapujánál a gyermektalálkozó résztvevőit ünnepélyesen köszöntötték a magyar úttörők. Ebéd után a nyári melegben a legkellemesebb program következett: fürdés a Balatonban. Este a zánkai úttörőváros főterén fanfarok hangja jelezte az ünnepélyes tábornyitás kezdetét. Felvonultak nemzetük zászlójával a külföldi delegációk, miközben a balmazújvárosi és barcsi úttörőzenekarok gyermekdalokat, indulókat játszottak. Felsorakozott a táborban tartózkodó mintegy 3000 úttörő, és a magyar Himnusz hangjai jogász ismert. 1958 óta mint a kereszténydemokrata párt képviselője, tagja a parlamentnek. Az 1960-as évek második felében előbb államminiszteri, majd különböző miniszteri tisztségeket töltött be az azóta meggyilkolt Aldo Moro kormányában. A kereszténydemokrata párt elnökének elrablása és meggyilkolása idején Cossiga belügyminiszter volt Andreotti kormányában. Mint ilyen, a leghatározottabban kiállt a kereszténydemokrata párt és a kormány álláspontja mellett, nevezetesen, hogy nem szabad engedni az Aldo Moro-t elrabolt terroristák zsarolásának. Amidőn azután Róma központjában 1978. május 9-én egy gépkocsi csomagtartójában megtalálták Aldo Moro holttestét, Cossiga 24 órán belül lemondott a belügyminiszteri tisztségről. mellett ünnepélyesen felvonták a CIMEAésa gyermekév zászlaját. Nádházi Lajos, az úttörőváros vezetője köszöntötte a fiatalokat és megnyitotta az európai gyermektalálkozó zánkai táborozását. Ezt követően a fiatalok fanfárok hangjai mellett ünnepélyesen átvették az úttörőváros alapító levelét, kulcsát és zászlaját, majd fellobbant a béke és barátság tüze, amely a világ gyermekeinek ősz. szetartozását jelképezi. Az ünnepség után órákig folyt a tánc, a játék, a 3000 magyar és külföldi fiatal barátokat keresett és talált magának. Az európai gyermektalálkozó résztvevői nyolc napig tartózkodnak a magyar tenger partján. Mindennap sajátos jellegű programokon vesznek részt. így napja lesz a barátságnak, a játéknak, a sportnak, a békének, a szolidaritásnak és a művészeteknek. Nagy gonddal, de előteremtették az anyagi alapot a Baranya megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat pécsi üzemében a rekonstrukció folytatásához. Mint arról már többszöi beszámoltunk, kilenc esztendeje kezdődött a mintegy 400 millió forintba kerülő korszerűsítés, amelynek során a belföldi ellátás színvonalának emelését kívánták megoldani, de természetesen exporttermékek előállítását is célul tűzték. Első lépésben megépítették és korszerű technológiai berendezésekkel látták el az óránkénti 30 marha és 120 sertés vágására alkalmas üzemet, majd elkészült az 50 vagonos hűtőház is. A következő lépésben az egykori vágóüzem és gépház terű. létén a feldolgozó üzemet kezd- ték építeni, amelynek építési munkái csaknem teljes egészében befejeződtek, a szükséges gépek, berendezések beszerzéséhez, beszereléséhez szükséges pénz azonban nem állt rendelkezésre. Az elmúlt hónapban más beruházásokra szánt anyagi eszközök átcsoportosításával megteremtették a lehetőséget a beruházás folytatásához. A kétszintes, 2800 négyzet- méter alapterületű, 70 milliós költséggel épülő feldolgozóban napi egy műszakot számitvo 500 mázsa töltelékáru előállítására nyílik lehetőség, de itt készítik majd az étkezési szalonnát is. ugyanitt helyezik el a csontozó, és pácoló műhelyeket. Jelenleg a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat, az Országos Villanyszerelő Ipari Vállalat és az Országos Gyár- és Gépszerelő Vállalat munkásai együttesen dolgoznak, az üzemben a munkák jelenlegi állása szerint késve ugyan, de 1980. januári-én megkezdődhet a próbaüzemelés. Ezzel a vágó és feldolgozó kapacitás összhangja megteremtődik. A rekonstrukció utolsó, de nagyon fontos szakaszában a készáru hűtő. és csomagoló üzemet kell majd megépíteni, ezzel az állatok vágásától a végtermék előállításáig korszerű, egymással szinkronban levő technológiát alakítanak ki. L. J. Borbély Sándor a Csepel Müvek KlSZ-vezetöképzö táborában Borbély Sándor, az MSZMP KB titkára csütörtökön a Csepel Művek somlyószigeti KISZ vezetőképző táborába látogatott. A Csepel Művek vezetői tájékoztatták a nagyvállalat gazdasági helyzetéről, a féléves eredményekről, a második félév tennivalóiról. Borbély Sándor ezután a Csepel Művek KISZ- titkárainak tanfolyamán előadást tartott időszerű gazdaságpolitikai kérdésekről, majd válaszolt a fiatalok kérdéseire. A Szék- és Kárpitosipari Vállalat mohácsi gyárából tiz típusban, hatvanezer kárpitozott széket exportálnak. Az ülőbútorok elsősorban a Német Szövetségi Köztársaságba és Francia- országba kerültek, A képen: az alkatrész-előkészítő üzem. Erb János felvétele Az európai gyermektalálkozó résztvevői a balatoni úttörővárosban
