Dunántúli Napló, 1979. augusztus (36. évfolyam, 209-238. szám)
1979-08-18 / 226. szám
6 Dunámon napló 1979. augusztus 18., szombat Találkozás a természettel ■ tt még a fenyők is mások. Szelídek, porosak, hallgatagok. A hegyvidék örökzöld óriásai aligha tartják szívesen velük a rokonságot. Csend van — ezek a fenyők nem tudják, milyen is az, ha valaki visszafelesel a szélnek. Ezekből a fenyőkből sohasem lesz hajóárboc, de még villanyoszlop sem. Ezek a fenyők már csemete korukban sem hiszik azt, hogy egyszer gyertyákat gyújtanak az ágaikon ... Ezek a fenyők mókust sem rejtegetnek soha. Ezek a fenyők az alföldi homokon szü. lettek, s ez elég ok arra, hogy legszebb élményük a hajnali harmat legyen. És persze a naplemente. Amikor eltűnik a horizonton a tűzkorong, s ráborul a tájra az üdítő fekete fátyol, ezek a satnya kis homoki fenyők valószínűleg megpróbálnak úgy viselkedni, mint büszke rokonaik valahol a távoli bércek között. Egy félóra még, s leszáll az alföldi éj. Neszek lopóznak, gyenge kis szél indul útjára valahonnan. A vadászház oszlopos terasza is átváltozik. Vadásztábor. És mi, akik körülüljük az asztalt régvolt élményeket idézve, már a hajnalra gondolunk. Az ébredés, s az öltözködés, pillanat műve csupán. A vadászház előtt terepjáró motorja berreg. Indulunk tehát. A község, Ópusztaszer, az igazak álmát alussza. Szótla- nok a máskor oly hangos házőrző ebek is: mit ér az óbé- gatás, ha senki sem hallja? Végeláthatatlan kukoricás. S aztán sásos, nádas, szikes rét A vadőr megérinti a karomat: itt már figyelni kell... Itt mindig volt őz. Itt mindig történik valami. S valóban: egy fátyolos ködben úszó mélyedés peremén felpiroslik egy folt. Lassítunk, felé fordul a kocsi orra. Valóban őz És bak! Távcsövezünk, vajon milyen/ lehet? De az őz is figyel, s már ugrik is. Hatalmas ugrásokkal távolodik, hogy aztán újra megálljon, s hátra vetett fejjel szembe nézzen a végzetével. Mennyire lehet? Százötven mé. tér, vagy csak száz? János, a vadőr, leveszi szeméről a távcsövet: lőhető...! A bak négy. éves lehet, de selejt. Ághiányos, túlságosan is széles ter- pesztésű aganccsal. — Tessék lőni...! — Egy kicsit messze van ... — Ha nem cselekszik, mindjárt nagyon messze is lesz ... Néhány pillanatig remeg a piros testen a célkereszt, s aztán megállapodik végre. Most! A dörrenés végig száguld a pusztán, s aztán elhal valahol a távolban, visszhangtalanul. — Szép volt... Már nyújtja is a kezét a vadőr, pedig az őz sehol. — Tényleg megvan ...? — Ahogy a nagykönyvben meg van írva. Nekilódul a kocsi — úristen, milyen hosszú tud lenni egy alig százötven méteres út! —, s már látom én is: első alföldi bakom lapulevélre hajtott fejjel vár. Nem nagy trófea, de nekem gyönyörű. János az őz fogai közé helyezi az utolsó falatot, s már nyújtja is a töretét. Nyaklövés, Újra gratulál, én fogadom — istenem, ha tudná, micsoda véletlen szerencse ez a lövés —, s a kalap mellé tűzöm a töretté előlépett, meg- vérzett kis kamillacsokrot. Húsz perce, ha elindultunk. Úton, tarlón, réten bukdácsolunk. Egy szalmakupacon egerészölyv trónol, amott bíbicpár kér. getőzik a lassan újra felizzó homok felett A kocsi fékez: őzek! Tácsövezünk, vajon van-e bak közöttük? Van, kettő is. Közelebb óvatoskodik a kocsi, igen, így már szépen láthatók. Két bak, egy suta. Gondtalanul legelésző csoport, nak tűnik, pedig vad féltékeny- ségi dráma zajlik. Lám, a két bak már szembe is fordult. Földre szegezett szemmel nézik egymást, közelítenek, félköröket írnak le, mint két, egymás gyengéit kutató ököJvívó. Az egyik néha dobbant is a lábával, majd újra félkörök. Leállítjuk a motort. Mindkét bak szép, fiatal, szabályos hatos aganccsal. Itt nem lesz szükség puskára. Marad a látvány. összeugranak, de az igazi csata elmarad: az egyik azonnal kitér. A suta pedig áll, talán büszkén, talán közönyösen, de pártatlanul, ez kétségtelen. Érte folyik a viadal. Érte feszülnek az izmok, érte remeg a két gyönyörű test, s az is lehet, hogy érte fog folyni a vér is... De nem. Az egyik bak hirtelen elhatározással feladja: óvatosan bár, mint akit már nem is érdekel a dolog, de érezhető megkönnyebbüléssel távolodik S a győztes felemeli koronás fejét. Körbe néz a kopár, homokos tájon — neki ez most, egészen biztos, a legpompá- zatosabb aranymező. Az ő földje, az ő bokrai, az ő ege. És az ő földjén, az ő bokrai közt, az ő ege alatt az ő szerelmese ... A suta is őt nézi, s aztán — mint a hipnotizált —, néhány tétova lépést tesz felé. A gyengék, a kiszolgáltatottak s ugyanakkor az örökké társra vágyók tétova s mégis meg- akadályozhatatlan lépései ezek. A bak áll a fényben, ugyancsak megbabonázva, s ösztönösen maga is tesz néhány közelítő lépést. Eldőlt. Vége. Valami lezárult, s valami új ugyanabban a percben a kezdetét is vette. Lehetett volna nyilván másképp is, az is lehet, hogy másképpen jobb lett volna, de ez most már mindegy. Ez a pillanat így csodálatos. Ez a pillanat, bár lesz hasonló, száz is, így marad meg most már örökre ... Akácerdő, s aztán elvadult, gazzal benőtt, aratatlanul hagyott búzamező. Itt alulmaradt az ember: bár felszántotta a rétet, kiirtotta az erdei növényzetet, a gyom, a gaz végül is mindent semmissé tett. Surrog a kocsi alja, bőg a mo. tor. Őzek! Négyen vagy öten — ugyanannyi felé futva. Az egyik azonban megáll, s ez elég, hogy szemügyre vegyük: ő az, akit keresünkf Mészfehér agancs, szűkállású, láthatóan örököltén jelentéktelen. De mintha az életösztöne ugyanakkor a más életösztönének a sokszorosa lenne! Alighogy megállt, már repül is tovább: hullámzó, súlytalan piros folt az aszott búza felett. — Nem baj, majd az akácosban — mondja a vadőr, s mór kanyarodik is a kocsi. — Nem először csinálja már meg ezt velem ... A homokpor alagutat emel fölénk, de hiába volt a vágta: az őz már sehol. De János nem adja fel. Befordulunk az erdei útra, aztán a fák közé, s néhány perc múlva újra szembe néz velünk az őz. De ez is egy pillanat. Újra felrepül, s újra üres marad a kereső távcsőben a fénymező. Az erdő mögött lucernás. S a lucernáson ott az őz. Látom, hogy lát, fut egy félkört, de aztán — változatlanul lőtávolon belül — újra megáll, s néz, Kíváncsiság vagy beletörődés? Elbizakodottság, vagy elfáradt volna? Újra megnézzük a nagytávcsővel, s az ítélet változatlan. Gyenge, nemkívánatos. A kocsi motorházára könyökölök, s aztán felhangzik a pusztát kettéhasító dörrenés. Látom amint tűzberogyik, s bár még nem érintettem a fejét, kezem érzi testének melegét. Megvan. Az enyém. Mi hajtotta, és végül mi állította meg? És mi hajtott engem, s most miért ez a büszkeséggel vegyes, szánalomtól áthatott szeretet...? Az én őzem . .. Kopott, napszítta, szabálytalan, ki koronája alól úgy néz, mint aki vár, mint aki ismer, mint aki maga akarta, hogy végül is minden így legyen . . Feltűzöm a töretét, megsimogatom a fejét. Nincs többé. Nem repül többet az aszott alföldi bokrok felett, s lám mégis úgy érzem: amíg én élek, addig egészen biztos, hogy ő is él . . . elkelt a nap, a vadászmező végtelen termőföldekké változott. Visszatérünk a vadászházba. •Összejövünk néhányon a terület különböző pontjairól, beszélgetünk — ez már legendák kezdete... Mindenki úgy érzi: az ő esete a legszebb, az ő őze a legpáratlanabb. Győrből jött vendégtársaim is azt hiszik, s nyilván megmosolyognak magukban, éppen úgy, ahogy most velük én teszem. Az agancsból trófea lesz, a trófeából mese, a sok-sok meséből múlt, s a múltból holnap, egészen addig, amíg csak lehet.. . . Várjuk az estét. Az estét, mely éppen olyan lesz, mint a tegnapi, s mégis egészen más. Lassan elgyengül a nap, felizzik a kopott kis fenyves felett, s mi újra kocsin ülünk. És újra másképp dobog a szívünk. És újra elmosódnak a gondok. És újra felzúg valahol valami mámorító dallam Indulunk. Vadászunk. Hánykódunk, zötyikölődünk, kimeredt szemmel lesünk minden moccanást, minden pirosló foltot. A naplemente utolsó percei ezek — s még mindig semmi. Pontosabban: két elrontott lövés. Hogyan és miképpen estek, ki tudja? Minden szabályos volt, minden úgy történt, mint máskor — s lám az eredmény: semmi. Színtelenedik a táj — bizonytalanná lesznek a távolságok Nem sok már az esély, S mégis: nincs bennünk szomorúság, nincs bennünk méreg Ez már a hazafelé vezető út. Aprócska háztáji kukorica- táblák. Sásos rétszalagok. Éjszakára készülő fácánok ri- koltoznak, tétova nyulak futnak előttünk az úton. És ekkor hirtelen fékez a kocsi. — Ott! — Nem látom — mondom súgva. — A sásban . .. — Bak? — Annak kell lennie ... Fogalmam sincs, miért ilyen biztos ebben a vadőr, de valóban az. Visszarakott, öreg bak. A haragos zöldre váltott sásban most lép teljes szépségében elénk. Szép lesz a búcsú . . Még egyszer megnézzük, s aztán jel: lehet lőni. Felemelkedik a puskacső, óvatos mozgással keresni kezd a távcső. Szép bak. Magányos, lassú mozgású öreg: őt már, úgy látszik, nem érdekli az üzekedés. Szembe néz velem, nem, most nem szabad ... Úgy érzem, lát engem, de aztán lehajtja a fejét, füvet csip, s szép lassan oldalra fordul. Most! A dörrenésre felrikolt egy fácánkakas, majd hosszan, méltatlankodva pöröl, a bak azonban már nem hallja ezt. Leszállt az est. Állunk felette, s aztán, szinte egyszerre nyúl kezünk a kalap után ... Újra a vadászház, újra együtt, s persze újra kezdődik a vadászat is ... Hallgatjuk egymást, s bár tudjuk, hogy minél többször mondjuk, annál szebb lesz minden, nincs aki a másik szavába vág. Igen, itt még a fenyők is mások ... Békés Sándor * Csongrádon felavatták Tóth Béla szobrászművész alkotását, a Kubikos-emlékművet Alföldi szafari Németek, délszlávok, szlovákok, Elő anyanyelv A nemzetiségi lét egyik legfontosabb biztosítéka Első hallásra talán furcsának hangzik a megállapítás: nem mindenki tud olvasni. Sőt gyakran még az sem tud olvasni, aki elsajátította az iskolában a stílus ismereteit, a műfajok elméletét. Mert más dolog olvasni, és megint más érteni is azt, amit elolvastunk. Még nehezebb és bonyolultabb a helyzet az olvasás művészetét illetően a nemzetiségek la’kto területen. Nem biztos az, hogy akik elnézően megértik egymást, azt a nyelvet is értik, amelyen a regények és versek születnek. w Óvodáskortól kezdve... Az anyanyelvi oktatás a nemzetiségi lét egyik legfontosabb biztosítéka. Érthető tehát, ha fejlesztése o hazánkban élő nemzetiségek — németek, szlovákok, délszlávok és románok — fő feladata. A lehetőség adott: törvény van rá, hogy hazánkban a nemzetiségek szabadon gyakorolhatják anyanyelvűket. Pártunk nyílt, gyakorlati végrehajtásában is következetes nemzetiségi politikája lehetővé teszi, hogy nemcsak otthon, a szűkebb családi körben, de az óvodáskortól kezdve a legkülönbözőbb oktatási intézményekben is elsajátíthassák az itt élő nemzetiségiek anyanyelvűket. Az elmúlt években tovább nőtt az igény a német nyelv- oktatás iránt — fogalmazta meg a közelmúltban a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének országos választmánya. Arról adtak számot, hogy az óvodákban ma már háromezerötszáz, az általános iskolákban közel tizenhétezer, *a gimnáziumokban pedig háromszázötven gyermek tanulja a német nyelvet. A megyék közül a legtöbb német nyelvoktató óvoda Pest megyében található, szám szerint húsz, s ezekben ezerháromszáz kisgyermek tanul. A második Baranya megye, tizenhat óvodában ezer gyermekkel. A német nyelvoktató általános iskolák számát illetően Baranya megye áll az élen ötvenöt iskolával. Pest megye huszonnégy intézménnyel a második, de ennek ellenére itt ezerkétszáz diákkal több tanulja o német nyelvet, mivel ezek az iskolák lényegesen népesebb településeken működnek. összességében az országban, hatvannégy óvodában és száz-' hatvanegy általános iskolában^ tanítják ma már a német nyelz vet, s ezt egészíti ki három gimnázium: Budapesten, Pécsett és Baján. A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségében mondták el: a négy esztendővel ezelőtti statisztikához képest csak az általános iskolákban ezerkétszáz gyermekkel több kapcsolódott be a szlovák nyelv tanulásába. Sokrétű segítség Jelenleg az ország negyvenegy óvodájában is tanulhatnak szlovákul a legkisebbek. Számuk évről évre nő. Tavaly például Nógrádon és Nőtincsen nyílt szlovák nyelvű óvoda. Munkájukat a szövetség sokrétűen segíti. Például „My sme deti" címmel dalosjáték- füzetet jelentettek meg, amely szinte egyik napról a másikra közkedveltté vált. A nyelvoktató általános iskolák a legnépesebbek. Négy év alatt a tanulócsoportok száma háromszáztízről három- száznegyvenre emelkedett. Ebben az iskolatípusban ma már hatezerhétszáz tanuló részesül anyanyelvi oktatásban. Ugyanakkor nő a tannyelvű általános iskolák tanulólétszóma is Ma már mintegy nyolcszázai tanulnak ebben az iskolatípus ban. A szövetség munkatársa rendszeresen segítik az okta tást, gyakran részt vesznek c szülői értekezleteken is. Egyre több azoknak a szá ma is, akik o szerb-horvá nyelvvel ismerkednek iskoláink ban. A Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségé nek főtitkára példaként a Pest megyei Tökölt említette, aho évtizedekre visszanyúló hagyó, mánya van a nyelvoktatásnak Ennek köszönhető, hogy mo már az általános iskola valamennyi évfolyamának van egy szerb-horvát nyelvet is tanuló osztálya. A tököli diákok több mint egyharmoda vesz részt az anyanyelvi oktatásban. Hogy mi tette ezt lehetővé? Elsősorban az, hogy a község három óvodájának kis látogatói közül öt esztendő óta mintegy százhúszon tanulják játékos formában oz anyanyelvet. Itt az sem ritka jelenség, hogy magyar szülők kérik: szeretnék, ha az ő gyermekük is részt vehetne az óvodai vagy általános iskolai nyelvoktatásban. Ami pedig o hozónkban élő román nemzetiségieket illeti: az anyanyelvi oktatás legfőbb bázisai továbbra is az oktatási intézmények; az óvodáktól a kétnyelvű és a nyelvoktató iskolákon, a középiskolán át égé. szén a felsőfokú intézményekig. Ezt o munkát azzal is segítik, hogy rendszeresen rendeznek román nyelv és irodalom szaktárgyi vetélkedőket, valamint anyanyelvi olvasótáborokat. Klubok, könyvtárak Az idei nyáron valamennyi hazánkban élő nemzetiség fiataljai számára szerveztek olvasótáborokat azzal a céllal, hogy a résztvevők nagyobb jártasságot szerezzenek az anyanyelv használatában, ugyanakkor megszerettessék velük az anyanyelven írt könyveket is. Borsod, Heves és Szabolcs megye szlovák anyanyel. vű fiataljai számára júliusban Sátoraljaújhelyen szerveztek ilyen tábort. Pest megyében Pilisszentkereszten, Komárom megyében Tatán, Vas megyében Vépen. És sorolhatnánk még hosszan az anyanyelv elsajátításának egyre gazdagodó lehetőségeit: a gyarapodó nemzetiségi könyvtárakat, a sorra alakuló nemzetiségi klubokat, amelyek legfőbb célja, hogy élő maradjon az onyanyelv. Prukner Pál-------------------------------------S zegedi ünnepi hetek Befejezéséhez közelednek a szegedi ünnepi hetek. A záróesemények előtt Bányainé dr. Birkás Máriának, a szegedi tanács elnökhelyettesének vezetésével pénteken ülést tartott a fesztivál intéző bizottsága. A tanácskozáson eredményesnek ítélték az idei évadot. Élmondották, hogy a szabadtéri játékok tizenöt tervezett előadásából tizenkettőt már megíar- tottak. Eddig már csaknem hetvenezer ember tekintette meg a Dóm téri műsorokat. A tanácskozáson ismertették a szabadtéri játékok jövő évre tervezett programját. Eszerint ősbemutatóként szeretnék műsorra tűzni Páskándi Géza Kálmán király című drámáját. Az operák közül ezúttal Bizet Car- menjére esett a választás. Jövőre vendégszereplésre várják Szegedre az Odesszai Balettet és a lengyelországi Ma- zowsze együttest is.
