Dunántúli Napló, 1979. augusztus (36. évfolyam, 209-238. szám)

1979-08-14 / 222. szám

1979. augusztus 14., kedd Dunántúli napló 5 Gazdálkodjunk hatékonyabban, takarékosabban Losonczi Pál beszéde a békéscsabai nagygyűlésen Tömegmegmozdulásokra került sor Teheránban a sajtótörvény vasárnapi nyilvánosságra hoza­talát követően. Képünkön: az iráni fővárosban tízezrek tiltakoztak több, haladónak ismert újság betiltása miatt. Losonczi Pál, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Népköz-társaság Elnöki Taná­csának elnöke hétfőn Békés , megyébe látogatott. A vendé­get Békéscsabán, a megyei pártbizottság székházéban Frank Ferenc, az MSZMP Bé­kés megyei Bizottságának első titkára és Gyulavári Pál, a me­gyei tanács elnöke fogadta. Az Elnöki Tanács elnöke az ifjúsági és úttörőházban ' nagy­gyűlésen találkozott a megye termelőszövetkezeteinek, állami gazdaságainak, élelmiszer- feldolgozó üzemeinek, a ter- . melőszövetkezetek területi szö­vetségeinek és agráripari egye­sülésének, valamint a megye mezőgazdasági kutató intéze­teinek képviselőivel. Csatári Béla, a megyei párt- bizottság titkára köszöntötte a ,Békés megyei termelőszövetke­zetek és nagyüzemek mintegy 38 ezer dolgozójának képvise­lőit, a szocialista brigádok vezetőit, tagjait, a nagygyűlés részvevőit, majd Losonczi Pál emelkedett szólásra. Magasabb követelmények — Pártunk Központi Bizottsá­gának és a kormánynak az utóbbi időben hozott határoza­tai azt célozzák, hogy a változó körülményeknek megfelelően stabilizáljuk gazdaságunkat, megszilárdítsuk eredményeinket, s megtartsuk eddigi életszínvo­nalunkat. Nem -kis feladat ez — mondotta bevezetőben az Elnö­ki Tanács elnöke, majd részle­tesen szólt arról, hogy a kedve­zőtlen külgazdasági hatások, to­vábbá saját munkánk fogyaté­kosságai és az intenzív gazdál­kodásra való áttérés egyaránt sürgető kötelezettséggé teszik számunkra: gazdálkodjunk jól, takarékosan a mind nehezeb­ben beszerezhető nyersanya­gokkal, s minél értékesebb, kor­szerűbb, versenyképesebb ter­mékeket állítsunk elő. Az utób­bi néhány év tapasztalatai egy­értelműen bizonyítják — s ez most különösen jól érzékelhető —, hogy azok az országok jut­nak előbbre, amelyeknek ipara, mezőgazdasága jobban állja az élesedő nemzetközi versenyt, s önmagát szüntelenül megújít­va javítja teljesítményét. Nehezebb föltételek között, magasabb piaci követelmények­nek eleget téve kell helytáll- nunk, méghozzá úgy, hogy nem­zeti jövedelmünknek több mint a fele a külkereskedelem útján realizálódik. Már afihoz is lé­nyegesen többet kell nyújta­nunk, hogy megtarthassuk je­lenlegi helyünket, s még ennél is többet, hogy előbbre is lép­hessünk. Az előbbrelépés magasabb követelményeit megfogalmazva szót kell ejtenünk arról, hogy a béreket az eddiginél erőtelje­sebben, jobban kell differenci­álni, a jövedelmet a tényleges eredményektől kell függővé ten­ni. Annál is inkább, mert az egyenlősdi törekvések az utóbbi időben sem csökkentek, sőt va­lamelyest még erősödtek is. Persze megvannak ennek is az okai. Többek között, hogy an­nak idején, amikor minden em­bernek munkát, megélhetést kellett biztosítanunk, s az ellá­tásban mennyiségre kellett töre­kednünk, valóban nem a jö­vedelmek közötti differenciálás állt előtérben. S az akkor kiala­kult szemléleten bizony nem könnyű változtatni. Szólt az El­nöki Tanács elnöke a vállalatok közötti együttműködés zökkenői­ről is. Hangoztatta: a nagy­fokú koncentráció, szakosodás közgazdasági előnyeit senki sem vitathatja el. Azonban ar­ról sem hallgathatunk, hogy a vállalatok együttműködése ko- rántsincs összhangban azzal, amit a korszerű termelés meg­követel. Losonczi Pál ezután a mező­gazdaság időszerű kérdéseivel foglalkozott. Szólt arról, hogy mezőgazdaságunk eredményei önmagukért beszélnek. Szemé­lyes tapasztalataink és a sta­tisztikai adatok egyaránt a szocialista nagyüzemi gazdál­kodás hatalmas fölényét bizo­nyítják. A magyar mezőgazdaság gyors fejlődését igazoljo az is, hogy az egy főre jutó gobona- és hústermelésben, s a búza, kukorica, a cukorrépa termés­hozamaiban a fejlett mező­gazdasággal rendelkező orszá­gok eredményeivel is állja az összehasonlítást. Ezt tükrözi a belső ellátás, továbbá az, hogy 1960 óta hatszorosára növekedett a mezőgazdasági termékek exportja. Ez azért is sóikat jelent számunkra, mert az egész népgazdaság fejlő­déséhez nélkülözhetetlen nyers­anyagok, gépek és berendezé­sek behozatalának fedezetét teremti meg a mezőgazdaság kiviteli többlete. Termelőszövetkezeteink, álla­mi gazdaságaink dolgozói az idén is áldozatkész munkával ellensúlyozták a mostoha idő­járást, kemény küzdelmet vív­tak az elemekkel, a korán jött májusi aszállyal, majd a hű­vösre fordult mostoha nyárral, s derekasan helytálltak a leg­nagyobb nyári munkában, az aratásban iis. — Hatalmas erőfeszítés van ebben. A parasztságé is, de nemcsak a parasztságé, hiszen a mezőgazdaság dolgozói a népgazdaság más ágainak tá­mogatásával oldják meg a fel­adataikat. Segítik őket a mun­kások, a tudományos intézmé­nyek szakemberei, mindazok, akik ellátják szövetkezeteinket, állami gazdaságainkat gépék­kel, műtráqyával, gyomirtó sze­rekkel; ellátják mindazzal, ami ma már nélkülözhetetlen az eredmények javításához. Csak­ugyan elértük, hogy hazáink nagyüzemeiben szinte múzeumi tárqy lett a kapa, s a 'közel­múlt jó néhány más falusi munkaeszköze. — A kevesebb munka és a nagyobb termés tehát megvaló­sult. Az olcsóbb termeléssel azonban még sok területen adó­sak vagyunk. Ehhez az is hoz­zájárult, hogy szocialista mező­gazdaságunk fejlődésének egyes időszakaiban hiányokat kellett pótolnunk: nem az szá­mított, hogy mi mennyibe kerül, hanem az volt égetően fontos, hoay egyáltalán legyen hús, tej, tojás, burgonya — mikor mi hi­ányzott. Kiaknázni a lehetőségeket — Mai viszonyaink, gondjaink és lehetőségeink ismeretében éppen ezért felül kell vizsgál­nunk az elmúlt években kialakí­tott, meghonosított termelési el­járásokat, módszereket. Most, amikor az energiahordozók árai gyors ütemben nőttek és nőnek, az eddiginél lényegesen jobban meg kel! becsülnünk mindazt amit szinte készen kapunk a természettől, s amivel okosan éltek, bántak elődeink. A mű- trágyaórak emelkedése például nyomatékosan arra figyelmeztet bennünket, hogy hasznosítsuk jobban az istállótrágyát. Nem­csak azért, mert ez a költsége­ket csökkenti, hanem azért is, mert hosszabb távon a talaj termőképességének megóvása is ezt kívánja tőlünk. Ugyanúgy: nem mondhatunk le a mellék- termékek hasznosításáról sem. — Közös érdekünk az is, hogy jobban kihasználjuk a háztáji és a kisegítő gazdaságok lehe­tőségeit. A mezőgazdaság ter­melésének egyharmada még jelenleg is ezekből származik. Tudom, hogy a nagyüzemek ve­zetésének nem kis gondot okoz a sok háztáji és kisegítő gaz­daság megfelelő ellátása ta­karmánnyal, s mindazzal, amire szükségük van, mégse hanya­golhatjuk el támogatásukat. A kisgazdaságok termelése csak ott fejlődik igazán, ahol kifo­gástalan, a népgazdaság érde­keihez igazodik a háztáji és a nagyüzem együttműködése. — Legutóbb, amikor Barcson jártam, egyik régi brigádvezető­vel találkoztam. Elmondta, hogy nyugdíjban van és most disz­nókat tart a ház körül, csupán azért, hogy valamivel foglal­kozzék. Világéletében dolgozott, nyugdíjasként sem bírja a tét­lenséget, vagy ahogy ő mond­ta, belepusztulna, ha semmit sem csinálna. Higgyék el, na­gyon sok parasztemberre ez a jellemző. — Mi tagadás, nem kevés az, ami falun a ház körül megte­rem. Ez is közrejátszott abban, hogy a legutóbbi áremelések ellensúlyozására a mezőgazda­ságban dolgozók kevesebb jö­vedelemkiegészítést kapnak, mint a népgazdaság más ágai­ban foglalkoztatottak. Ez azon­ban korántsem azt jelenti, hogy leértékeljük a parasztemberek munkáját, hogy „másodrangú” állampolgároknak tekintjük őket. Egyszerűen azt a tényt kellett és kell tudomásul venni, hogy aki közelebb van a me­zőgazdasághoz, az sok olyan portékát maga termelhet meg, amit a városi embernek mos­tantól drágábban, magasabb áron kell megvennie. Végső so­ron az is a takarékosság egyik formája, ha arra ösztönözzük a falun élőket, hogy jobban ki­aknázzák saját ellátásuk lehe­tőségeit. Szigorúbb fegyelmet Losonczi Pál ezután hangsú­lyozta : — Jelenlegi helyzetünk és to­vábbi fejlődésünk egyaránt azt kívánja tőlünk, hogy következe­tesebben hajtsuk végre eddigi határozatainkat. Teremtsünk szigorúbb rendet, fegyelmet a tefmelésben, az élet minden te­rületén. Gazdálkodjunk hatéko­nyabban, takarékosabban, s tegyünk többet a minőség ja­vításáért. A takarékosság azt is jelenti, hogy tartósabb, kor­szerűbb, jobb minőségű árut adunk ki a kezünkből. — Népünk az elmúlt hetek­ben is gazda módjára vetett számot az ország helyzetével és az előttünk álló feladatok- kol. Bizonyságát adta annak, hogy kész odaadó munkával hozzájárulni a gondok enyhíté­séhez, népgazdaságunk ver­senyképességének növeléséhez, s fejlődésünk új szakaszának megalapozásához. Nagyszerű példái ennek a párt XII. kong­resszusát és a felszabadulásunk 35. évfordulóját köszöntő válla­lások, amelyek nyomán megszü­letett a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának, a KISZ Központi Bizottságának közös állásfogla­lása a kongresszusi és jubileu­mi munkaverseny kibontakozta­tására. Eddig is a dolgozó kol­lektívák felelős munkájával ju­tottunk előre, most és a jövő­ben is ez a fejlődés kiapadha­tatlan forrása és legfőbb biz­tosítéka. Ezért lehetünk biza­kodóak. Nem kis feladatok áll­nak előttünk, de ennél már na­gyobbakat is sikerrel oldottunk meg — mondotta befejezésül Losonczi Pál. Ezután a Békés megyeiek több képviselője kért szót. Hivataliba lépett az új olasz Vasárnap este az olasz par­lament szenátusa is bizalmat szavazott Francesco Cossiga kisebbségi kormányának. A ka­binet — mint ismeretes — már szombaton megszerezte a kép­viselőház többségének támo­gatását. A szombaton, illetve vasárnap tartott bizalmi vita végeztével az Olasz Kommu­nista Párt képviselői és szená­torai a Cossiga-ikabínet ellen szavaztak, mert a párt állás­pontja szerint az ország most hivatalba lépő és a kommunis­ták kizárásával létrejött 39. kormánya semmiképp sem ké­pes megoldani az ország előtt tornyosuló súlyos problémákat A vasárnapi ülésen jelen levő 271 szenátor közül 153-an a Cossiga-kormány mellett, 118- an pedig ellene szavaztak. A bizalmi szavazást mindkét ház­ban a szocialista és a köztár­sasági párt döntötte el a „tűz- szüneti kormány" javára: a szombati szavazáson képvise­lőik tartózkodtak, szenátoraik pedig meg sem jelentek a va­sárnapi ülésen, ami szintén a tartózkodással egyenértékű. A bizalmi szavazás — leg­alábbis formailag - véget vet a háború utáni Olaszország eddigi leghosszabb, több mint fél éve tartó kormányválságá­nak. ♦ + LOCARNO: A svájci Lo- carnóban vasárnap befejeződött 32. nemzetközi filmfesztiválon a fődijat, az Arany Leopárdot Ze- ki Okten török rendező nyerte „Suru" című filmjével. A máso­dik dijat Salvatore Priscinelli olasz filmrendező kapta; film­jének címe: „Immacolata e Concetta". A harmadik dijat Kovács András nyerte Ménes­gazda című filmjével. Az idei filmfesztiválon 20 film versen­gett az Arany Leopárdért. Izrael hétfőn is folytatta a dél-libanoni területék elleni provokációit. A jobboldali mi­líciák és az izraeli hadsereg tüzérségi tüzet zúdított Mardzsajun és Nabatije tele­pülésére és környékére, vala­mint a dél-libanoni határtér­ség középső szektorára. A há­romórás tüzérségi tűz súlyos anyagi károkat akozott. Hétfőn harcok voltak Bejrút­ban is, miután a jobboldali falangistá'k fegyveresei az éj­szaka megkísérelték elfoglalni a libanoni hadsereg egy ellen­+ AUCKLAND: Atomfegyver­ellenes tüntetők fogadták hét­főn az új-zélandi Auckland ki­kötőben azt a három amerikai torpedórombolót, amely a kö­vetkező hetekben sorra kerülő „Tasex 79" fedőnevű csendes- óceáni összevont gyakorlatra érkezett. A tüntetők vitorlásokkal és csónakokkal igyekezték meg­akadályozni a három hajó ki­kötését, de a rendőrség szét­szórta őket. ♦ SANT'ANNA Dl STAZZE- MA: Antifasiszta tömegtüntetés- re került sor Olaszországban a Lucca járásbeli Sant'Anna di Stazzemában, abból az alka­lomból, hogy 35 évvel ezelőtt, 1944. augusztus 12-én a német megszállók a kis hegyi telepü­lés 500 békés lakosát meggyil­kolták. ♦ CAGLIARI: Két fogoly megszökött a Szardíniától északra fekvő egyik kis sziget ismert büntetőintézményéből, az asinarai szigorított börtönből — jelentették hétfőn az olasz ha- tósáqok. Ebben a börtönben őr­zik Olaszország legfőbb „köz­ellenségeit”, többek között Re- nato Curciót, a „Vörös brigá­dok” alapítóját. Az egyik szö­kevény vízbe fulladt, holttestét a Földközi-tengerből halászták ki, a másiknak azonban nyoma veszett. + LONDON: „Érjen véget az erőszak!”, „Szűnjenek meg a kínzások!” - e jelszavakat han­goztatva vasárnap tüntető me­netek vonultak végig London központi utcáin és terein annak kapcsán, hogy tíz évvel ezelőtt vonultak be a brit csapatok Észak-lrországba. Politikai pár­tok, szakszervezetek és társadal­mi szervezetek képviselői vettek részt a tüntetésben, hogy kife­jezzék szolidaritásukat Észak- írorszóg lakosaival, ahol a he­lyi rendőrség és az angol had­sereg már ötödik napja pró­bálja megfékezni a lakosság tömeges megmozdulásait. A csapatok fegyverrel nyomják el a nép polgári jogaiért vívott harcát. Tíz esztendő alatt — mint az Evening News című lap írja — megöltek 1936 embert, megsebesítettek 20 776-ot; az áldozatok többsége polgári sze­mély. őrzési pontját a város keresz­tény és mohamedán negyedét elválasztó „zöld vonal” men­tén. A libanoni főváros tenger­partja közelében —a bejrúti rá­dió közlése szerint — ismeret­len fegyveresek rá lőttek az ira­ki nagykövet gépkocsijára. A nagykövetség épületétől alig százméternyire történt inci­dens következtében a gépko­csi vezetője és egy testőr sú­lyosabban, a nagykövet köny- nyebben megsérült. Mindhár­mukat kórházban ápolják. + LAGOS: Tíz afrikai ország külügyminiszterei hétfőn tanács­kozást kezdtek a nigériai La- gosban, hogy újabb kísérletet tegyenek a belviszályák dúlta közép-afrikai állam, Csád prob­lémáinak megoldására. Ez már a negyedik ilyen kísérlet azóta, hogy Ndjamenában, a csádi fő­városban, februárban zavargá­sok törtek ki —, jelentette a la- gosi rádió. Lagosban valószí­nűtlennek tartják, hogy a ha­talom birtoklásáért egymás el­len harcoló valamennyi csádi erő képviselői részt vesznek a Nigériával megrendezett egy­hetes konferencián, és közre­működnek abban, hogy a világ egyik legszegényebb államában véget érjen a polgárháború és nemzeti megbékélés kormánya alakuljon. LAPZÁRTA A kubai kormány meghívta Spanyolországot, hogy megfi­gyelőként vegyen részt az el nem kötelezett országok szep­temberi havannai csúcsértekez­letén, és Spanyolország elfo­gadta a meghívást. — közölte a latin-amerikai kőrútról haza­térő Adolfo Suarez spanyol mi­niszterelnök a repülőgépén utazó újságírókkal. Mint arról hírt adtunk, a múlt héten a svájci kormány már közölte, hogy megfigyelői minőségben meghívták a havannai csúcsra. Miközben az iráni belpolitikai összetűzések középpontjában jelenleg a polgári rétegek által elítélt új sajtótörvény áll, a do­kumentumból hétfőn újabb rész­letek láttak napvilágot az Irán­ban működő külföldi újságírók tevékenységére vonatkozóan. A 14 pontból álló katalógus egye­bek között előírja, hogy azok a külföldi újságírók, akik Iránba kívánnak utazni, két hónappal korábban kötelesek bejelenteni erre vonatkozó szándékukat ha­zájuk iráni nagykövetségénél. Az országban akkreditált külföl­di újságírók és családtagjaik nem dolgozhatnak iráni állami vagy magánszervezeteknél, el­lenkező esetben megvonják tő­lük a tartózkodási engedélyt. A külföldi sajtó képviselőinek ha­vonta megbeszélést kell folytat­niuk a rendőrség, a külügymi­nisztérium, valamint a PARS hi­vatalos hírügynökség képviselői­vel. Iráni hivatalos személyisé­gek a jövőben nyilatkozatokat csak egy másik hivatalos sze­mély jelenlétében adhatnak. Ez utóbbit a tájékoztatási minisz­térium vagy az érintett szerv jelöli ki. A külföldi újságírók­nak esküvel kell kötelezettséget vállalniuk arra, hogy az iráni eseményekről „csakis az igaz­ságot” írják, ellenkező esetben az első figyelmeztetés után au­tomatikusan kiutasítják őket. Harcok Libanonban

Next

/
Oldalképek
Tartalom