Dunántúli Napló, 1979. augusztus (36. évfolyam, 209-238. szám)

1979-08-13 / 221. szám

HYnRIMHGHziíi^^MTrYflRrMnEn^^í^mHBRMiiflenZIH ggj Bfe Tíz éve tart a Festetics-kastély renoválása Festetics György felügyel a tatarozásra ... Mikorra várható a végleges átadás? A rosszmyelvek szerint a keszthelyi Festetics-kastély épí­tése rövidébb ideig tartott, mint a mostani tatarozása. Nos, ez nem egészen így van, noha az immáron tízéves fel­újítás kétségtelenül a lassúság érzetét kelti az emberben. A kastély középső részét ugyanis 1745-ben kezdték építeni, s a Festetics család jánéhány tag­ja igyekezett valamit a kas­télyhoz toldani, [gy 1801-ben megépült a déli szárny, a könyvtáré, majd nyolcvan év­vel később az északi. A két és fél évszázados tempóhoz ké­pest a 'tízéves restaurálás iga­zán semmiség. Rákos József, a kastély igaz­gatója sztoikus nyugalommal magyarázza, milyen munkála­tok folynak éppen. Nem egy, és nem két határidő-módosí­tást ért meg, idegei meged­ződtek. — A kastély négyötöde tu­lajdonképpen már átesett a felújításon — mondja. — A 101 helyiségből jelenleg húszat látogathatnak a turisták. So­kan azt hiszik, hogy azért hú­zódik el ennyire a munka, mert a háború után elhanyagolták az épületet. Ez így nem igaz. Amikor Festetics Tosziló 1883- ban megépíttette az északi szárnyat, ö sem nyúlt hozzá azokhoz a részekhez, amelyet 1745-ben húztak fel. Például a tetőgerendák a legutóbbi időkig azok voltaik, amelyeket o régi mesterek összeácsoltak. A másik: nem egyszerű tata­rozásról van szó. Föl kell újí­tani az ornamentikát, a tető- szerkezetet, az épületbelsőt, s ehhez rengeteg szakember összehangolt munkája szüksé­ges. A restauráció generálkivi­telezője a Zala megyei Állami Építőipari Vállalat, amely sok más alvállalkozóval dolgozik. — Mikorra várható a végle­ges átadás? Rákos József nem válaszol azonnal. Megértem. — A tervek szerint 1981-re kellene átadni az épületet, de nem tudom, sikerül-e tartani a határidőt. . . Mindennap új és új problémával találjuk szemben magunkat. Sokon vá­doltak például minket azért, mert lebontottuk és újjáépí­tettük a bástyát. Még olyan vélemények is elhangzottak, hogy kellett valakinek a jó tégla. Pedig nem erről volt szó: a fal nem vélt szigetelve, s csak úgy ^ lehetett megmen­ten^ ha teljesen lebontjuk és újjáépítjük. Végleges megol­dásra törekszünk, ahol csak lehet, hiszen kévés az esély arra, hogy belátható időn be­lül ismét sor kerüljön az épü­let javítására. A kastély 1969 és 1974 kö­zött zárva volt a látogatók előtt. Ma az állványerdő sem zavarja a turistákat: naponta 5—6000 látogató keresi fel Keszthely büszkeségét, az évi látogatottság 370 ezer fölé nőtt. Most már folynak a tár­gyalások arról, milyen célokra használják fel majd a gyönyö­rű épület termeit. A tervezők, a vezetők azt szeretnék, ha a kastély minden jelenlegi és majdani funkciója összhangban lenne egymással.-h Arcok, képek a ló körül... Foglalkozása: vasúti váltó­kezelő. Nem irigylem. A leg­nagyobb melegben is ott kell ülnie az őrházban, amikor a csacsogó-fecsegő üdülővendé­gek a strand felé igyekszenek. Néha olyannyira sietnek, hogy a leeresztett sorompót sem tisz­telik. Ilyenkor Bertalan József beszól a hangosbeszélőbe, de nem mindig eredménnyel. Az ötödik nyarat tölti itt, a siófoki vasúti átjárónál. Nap­közben csak a váltókkal kell törődnie, a sorompót külön em­ber kezeli. Huszonkét vonat halad itt át reggeltől estig, azonkívül hétszer tolatnak, oda kell figyelni. Ha éppen nem húz ki egyetlen szerelvény sem az állomásról, telefonon sem hív­ják, olvasgat. Most éppen a Fülest. Félszeme azért a pályán: sokan választják a rövidébb, de szabálytalan utat a sínek men­tén. Ha szól, sokan rá sem hederintenek, néhányon vissza­szólnak. Már csak magában mérgelődik. 1951. február 14-én állt a vasút szolgálatába, sok­mindent látott. Fürödni régóta nem fürdött a tóban. Inkább Igalra és Zala- karosra utazik el, ha mártózni akar.- Nem lenne itt semmi baj, csak nyugodtabbak lennének az emberek ... — mondja és ösz- szehajtogatja a Fülest. * A fiatalember rettenetesen ordított. Meztelensége kétség­telenné tette a számos nézelődő előtt nemi hovatartozását. Le­hetett vagy négyéves, édes­anyja csutakolta lelkiismerete­sen. A hideg víz egy hosszú gumicsőből folyt, s ez nem tet­szett a sivalkodó fiatalember­nek. A látvány összecsődítette a szurkolókat. Rövid időn belül két tábor is kialakult: helyén való-e, vagy sem egy négyéves gyereket az utca közepén slag­gal lemosni? Ez a vita tárgya. A szöszke fiú meg csak ordít. Mindig hangosabban, ám min­dig tisztább lesz. Végül bele­nyugszik — lehet, hogy a hideg víz eredményezte —, elégedet­ten sóhajt a mama is: emberek közé küldheti megint a cseme­téjét. A szurkolók azonban még összegezik a tapasztala­tokat. — Nem volt helyes — mondja az egyik — slaggal locsolni, mint egy autót... — Mire a másik: — Miért ne? Lehet, hogy Zsiga volt a neve ... □Hétfőt Kesdobalobol elegáns söröző Gambrinus mosolya Gösser-Biert árol — Óramű pontossággal ér­kezik a sör. Ha 20 hektót kérek, 20 hektó jön, ha százat, akkor száz. Horváth László, a keszthelyi Gösser söröző üzletvezetője mondja mindezt, nem is túlsá­gosan lelkesen, hiszen régóta — pontosabban a tavalyi nyitás óta — ezt a pontosságot ter­mészetesnek veszi. Tucatnyi „Guten Tag” és „Bitte schön” között beszélge­tünk. A vendégek kilencven szá­zaléka külföldi, elsősorban né­met és osztrák. Egymásnak ad­ják a kilincset, az üzletvezető győzi leültetni őket. Akinek bent nem jut hely, a kerthelyiségben költheti el ebédjét vagy ihat- ja meg sörét. Az étel és ital ugyanaz, mint bent, de most az egyszer nem irigylem azokat, akik a szabad levegőre „szo­rultak”. A söröző ugyanis na­gyon ízléses, és első pillantás­ra is vendégmarasztaló. A te­rem közepén ellipszis formájú kiszolgáló pult, minden oldalról jól megközelíthető, a vendég az ital körüli összes műveletet figyelemmel kísérheti. A számok felsorolása elkerül­hetetlen: naponta mintegy het­venezer forintot forgalmaznak. A sörözőben 140, a kertben 300 vendég étkezhet egyszerre. Az első félévben 150 hl sörre kö­tött szerződést a gráci Gösser Leoben sörgyárral, a gazda, vagyis a Danubius Szálloda és Gyógyüdülő Vállalat, de az ilyen kezdeményezésekre fogé­kony hazánkban máris 600 hl fogyott Gambrinus halhatatlan italából. A berendezés egy ré­szét az osztrák cég, szállította, s úgy szerelte föl, mint ahogy egy „echte” sörözőhöz illik. Az étlapról magyar és osztrák étel­különlegességek közül választ­hat a kedves vendég. Az árrendezés óta — a ne­gyedszázada Keszthelyen élő Horváth László nagy bánatára — megritkultak a helybeliek, akiknek a Gösser törzshelyükké kezdett válni. — Olyanok is bejöttek ide — mondja a „chef” — akik addig elvből r.em jártak vendéglőbe. Persze, erről nem ildomos ír­ni, megkért rá az üzletvezető, tehát csak zárójelben jegyzem meg. Nagyon valószínű, hogy a söröző lassan-lassan vissza fog­ja nyerni kivívott helyét a keszt­helyiek szívében és pénztárcá­jában. Talán majd, ha csökken az idegenáradat, s nem kell még ráadásul az asztalra is várakozni. Újabb német kérdés-felelek után megtudom, hogy régen itt füstös csehó volt, ahová ren­des ember csak úgy mehetett be, ha előtte behajította a bics­káját. Ha nem dobták vissza, esélye volt rá, hogy békében megihatja a féldecijét. Most az egyetlen torzonborz alak Gamb­rinus, aki jól látható helyen, Gösser-sört árul a habos kor­sóban. — hav Üdülés, nem egészen önként... P köröshegyi „gyerekmegőrző” A terem kulcsát a biztonság kedvéért ráfordították, s az itt vendégeskedők kénytelenek al­sóruhában eltölteni a napot Még így is előfordult, hogy a felső ablakon megszöktette sze­relmét egy cigányfiú. Akiket a kőröshegyi általános iskolába behoznak a rendőrök, nem bűnözők. Egyszerűen csak pénz nélkül „lébecoló" fiatalok, akiket vonzott a nyári Balaton, s az a valami, amit „pezsgés­nek", „igazi életnek” tartanak sokan. Nem is rossz élet ez azoknak, akiknek van pénzük, s talán azoknak sem — jóllehet biztosan nem értenek egyet ve­lem —, akik a Somogy megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Inté­zet égisze alatt működő ideig­lenes szállás lakóivá válnak. Hiszen hol történne még velük meg az az eset, hogy a nevelő­tanár készíti el számukra a me. leg mosdóvizet, s napi 90 fo­rintért ágyat és ötszöri étkezést kapnak. Tudom, okik ide kerül­nek, szívesen lemondanának erről, hiszen innen biztos út ve­zet hazáig vagy a nevelőinté­zetig: ha a szülő nem jön ér­tük, legkésőbb 72 óra múlva hazakísérik őket. Amikor a hét közepén ott jár­tam, csendes éjszakáról számolt be Riedel Vilmos szállásvezető. A legnagyobb forgalom idején heten voltak egyszerre, s az ilyen gyarapodás inkább a hét­végére jellemző. Az esemény­napló, s az adatokat tartalma­zó könyv híven tükrözi a nya­rat: június 25-től augusztus 9- ig összesen 57 fiatalkorú élvez­te a kőröshegyi szállás^vendég- szeretetét. A vezető segítőtársai kapos­vári tanítóképző főiskolások, Pozsonyi Ildikó és Király Mária, valamint az ifjúságvédő intézet fiatal munkatársa, Szijártó Zsolt. A hangulat inkább csa­ládias, mint nyomasztó. Most éppen csak egy vendég van, 15 éves, kesehajú fiú. A szüleit már értesítették — nem laknak messze —, de még nem jelent­keztek. A fiú az ágyban fek­szik, kezében könyv: Grimm leg­szebb meséi... — Ez érdekel téged? — kér­dezem. — A szekrény tetején talál­tam. Valamivel el kell ütni az időt... Egyébként jó könyv — mondja. — Otthon mit szoktál olvas­ni? — Nem nagyon olvasok ... Ritkán megyek haza, valahogy nem szeretek ... Ide pénz nélkül jött. Hogy is lett voina egy fillérje is, amikor tíz nap után szökött meg a munkahelyéről, a negyedikről, ahol segédmunkás. A karján hatalmas tetoválás: hóhér, amint éppen a tőkére könyököl. — Nem fájt. amikor szúrták? — De... Most már bánom is egy kicsit. Voltak itt Budapestről — so­kan — Borsodból, Zalából, a Nyírségből és Baranyából... Lesznek is még többen augusz- tus25-ig, egészen biztosan. Fiúk és lányok, dörzsöltek és kevés­bé dörzsöltek. Parkokból, vasúti állomásokról, táborok környé­kéről szedi össze őket a rend­őrség. Nem egészen két hét múlva bezár a nyári szállás. A történ­teket nem őrzi más, csak az eseménynapló, s árulkodnak az itt fölvett önéletrajzok ... — hj — Hol szórakozzunk? Komolyzene, folklór A komolyzene kedvelői augusztus 13-án este 8-kor a Festetics-kastélyban a Moszk­vai Fúvósötös hangversenyét hallhatják. Petrovics Emil, Po­fin szkij, Kadosa, Bach és Kal­lós Sándor műveiből játsza­nak. Augusztus 17-én a kőröshe­gyi műemléktemplomban Tillai Aurél vezényletével a Pécsi Nevelők Háza Kamorakórusa ad hangversenyt, Virágh End­re orgonái. Akik a folklórt kedvelik, augusztus 16-án este 8-kor a Budapest Táncegyüttes műso­rát tekinthetik meg Keszthelyen a színházban. A pécsi Mecsék Táncegyüttes augusztus 18-án, szombaton este 8-kor a Sió­foki Művelődési Központban lép színpadra. A legközelebbi dátum azonban: a Lelle Tánc- együttes ma, 13-án este ad műsort Balatonföldváron a Sió- tour üdülőhelyi klubjában. Képzőművészeti kiállítások Ugyancsak a földvári klub­ban augusztus 31-ig a somogyi népi díszítőművészetet bemuta­tó kiállítás a kaposvári Rippl. Rónai Múzeum anyagából. A balatonberényi klubkönyv- tárban augusztus 26-ig tekint­hető meg Gera Katalin szob­rászművész kiállítása. Évadzáró kiállításon mutatkozik be a bala ton bog lóri vörös és kék kápolnában Incze Judit szob­rász- és Würtz Adóm grafikus- művész. Tárlatuk augusztus 19­tőil szeptember 30-ig tekint­hető meg. A kápolnatádótok­hoz csatlakozó hangversenyek keretében ma este a Camerata Hungairica ad koncertet. Könnyűzene, jazz A könnyűzenei események sorában jelentős eseménynek ígérkezik a héten az augusz­tus 13-1, a balotonlellei és az augusztus 15-i, balatonföldvári Omega-koncert. Mindkét hang­versenyre a szabadtéri színpa­don kerül sor. Kon ez Zsuzsa szerdán este a siófoki művelődési központban, csütörtökön Balatonlellén, és vasárnap Balatonibogláron lép fel. A Halló itt Balaton! mű­sorát legközelebb augusztus 18-án, szombaton este mutat­ják be Lellén. A jazz kedvelőinek szerdán este a siófoki kulturális köz­pontban Pege Aladár és együttese játszik. Előadóművészet, báb írod a lomba rátok, az előadó­művészet hívei bizonyára kí­váncsiak Lukács Sándor szín­művész előadóestjére. Augusz­tus 14-én nézhetik meg a fo- nyódi művelődési házban. Bes­senyei Ferenc előadóestjére a bal a tonberényi ki u bkönyvtá rban kerül sor augusztus 16-án. Az Állami Bábszínház ma, hétfőn délután 6 órakor a Jan­csi és Juliska című darabot mutatja be a keszthelyi szín­házban. Erős János és Térd­széli Kotica történetét pedig pénteken délelőtt 10 órakor játsszák el a fonyódi szabad­téri színpadon. Aki pedig az itt felsorolt programok alapján sem talált megfelelő szórakozást, elmehet moziba és diszkóba. A balatonszemesi postamúzeum meglátogatásához csinál kedvet a talapzatra emelt múlt századi postakocsi Szemesen. Jávori Béla felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom