Dunántúli Napló, 1979. augusztus (36. évfolyam, 209-238. szám)

1979-08-01 / 209. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli nanlö XXXVI. évfolyam, 209. szám 1979. augusztus 1., szerda Ára: 1,20 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Folytatódjon az enyhülést kezdődjön a leszerelés! Nyilatkozat a helsinki záróokmány aláírásának évfordulója alkalmából Pécsett az Aradi vértanuk úti területen folytatódik az északi vár­fal helyreállítása. Ezzel párhuzamosan a fal tövében az aknamé- lyitők kutatóaknákkal vizsgálják az alapzatot, illetve rejtett üre­geket, a Székesegyház északi szomszédságában pedig újabb régészeti feltárások folynak. Fotó: Erb János Legyen szebb, boldogabb a gyermekek élete Befeiezűdött az európai gyermek­találkozó nemzetközi szemináriuma H osszú idő óta vezérlő elv a követelmény: egyenlő munkáért egyenlő bért. Napjaink valósága azonban hozzátétet a gondolatmenet­hez, logikussága érdekében egy „de" szócskát, mégpedig így: egyenlő munkáért egyen­lő bért, de különböző /'mun­káért különböző bért. Amire persze bólintanak mindenütt, ez a helyes. Igaz, bólintásból még nem származott egyetlen többletforint sem, ehhez a he­lyeslés gyakorlati alkalmazása kellene. Amiről — általános jellemzőként — nem beszélhe­tünk. Az egyenlősdiről — mint széles körben meglévő gyakor­latról — annál inkább. Ahogy azt az elnevezés mu­tatja: ahol dívik az egyenlős- di, ott nem tesznek különbsé­get, eltorzul a bérgazdálko­dás, a kifizetett javadalmazás egyáltalán nem, vagy csak mi­nimális mértékben fejezi ki a teljesítmények eltérő mennyi­ségét, értékét. A bérgazdálko­dás célja ugyan — elvben — kettős: az elosztás — a ja­vakhoz való hozzájutás kere­teinek meghatározása — és az ösztönzés, azaz a társa­dalomnak szükséges, hasznos több előteremtésének segítése. Egy sor munkahelyen azonban megállnak az első tényezőnél. Elosztanak; mindenkinek egy keveset, függetlenül attól, er­re a kevésre is mennnyiben érdemesek az érintettek. Az egyenlősdi tehát a munka sze­rinti elosztás elvének ellentéte, ezért bérnivellólásnak is ne­vezik. A kiegyenlítődő bérek vi­szont finom műszerként jelzik, baj lesz — ha még nincs is — a teljesítményekkel, a ter­melékenységgel, mivel ellenér­dekeltség jön létre; az átla­gos szint lesz a cél, mert az fizetődik ki a legjobban. S így igaz, hiszen a nivelláló bére­zési gyakorlat mellőzi a vég­zett munka mennyiségének, s még inkább minőségének ér­tékelését. Nem teremt kellő bér- (kereset-) különbséget a képzetlen és a képzett mun­kaerő, a könnyű és a nehéz fizikai munkát ellátók között, nem honorálja megfelelően azokat, akik vállalják a ked­vezőtlen munkakörülményeket stb., azaz átírja a társadalmi­lag igazságosnak ítélt érték­rendet, esetlegessé — már- már a szerencse függvényévé — teszi a javadalmazás mér­tékét. A tégla-, cserép- és tűzálló- anyag-iparban például a férfi szakmunkások havi bére a leg­utóbbi összesítéskor 244 forint-, tál haladta meg a betanított munkásokét; hasonlóan csekély különbségekre bukkanhatunk a vas. és alumíniumkohászatban és több más iparterületen. A fejlett ipari országokban a szakmunkások keresete 75— 100 százalékkal haladja meg a betanítottakét, a hatvanas években hazánkban ez a kü­lönbség 50—70 százalék között volt. Napjainkban a kü­lönbség iparterületenként elté­rően 10—40 százalékra csök­kent Hasonló folyamat ment végbe a betanított és a se­gédmunkások csoportjának bé­rezésénél, s a nem fizikai fog­lalkoztatottaknál. S ez még korántsem teljes kép az egyen­lősdiről. Mert ide tartozik az is, hogy a munkahelyek — tisztelet a kivételnek — egy- egy szakmai területen belül még kevésbé tesznek különb­séget a javadalmazásnál. Nem csak az alapbérben — .törzsbérben — öltenek testet az egyenlősítő törekvések, ha­nem a prémiumok, jutalmak odaítélésénél is megmutatkoz­nak, van termelőhely, ahol mindenki pontosan tudja, hogy munkájától függetlenül mikor kerül sorra, mikor ér hozzá a „körhinta". Persze: vannak bér- (kereset-) különbségek; beosztás, munkában eltöltött évek száma, stb. alapján. Az­az: attól még létezhet az egyenlősdi, hogy a bérelszá­moló és a gyártmánytervező keresete különbözik. Ha cse­kély az eltérés — nem fejezi ki a két munka társadalmi hasznosságának különböző fo­kát, a munkakör ellátásához szükséges ún. kvalifikációt — akkor a bérarányokban tűnik fel a semmivel sem indokol­ható nivellálás. Ha viszont azt látjuk, hogy a harminc, meg a százhúsz ember elszá­molását intéző két tisztviselő keresete száz, vagy százhúsz forinttal különbözik csupán, akkor a teljesítményelv félre- tolásának bizonyítékára buk­kantunk. Talán ennyiből is kiderül: az egyenlősdinek sokféle for­mája, megjelenési módja le­hetséges. Ami azért veszélyes, mert a helyes bér- és kereseti arányok kialakításának és megtartásának lényeges a sze­repe a munkaerő ésszerű el­osztásában, a termelékenység növelésében. Azaz: ha torzul­nak ezek az arányok, elkerül­hetetlenül negatív hatást gya­korolnak az említett tényezők­re is, például nem ott talál­ható — mert nem oda ván­dorol —i> a munkaerő, ahol társadalmilag a legszüksége­sebb — a leghasznosabb — lenne. A jövedelempolitikai elvek hosszú ideje hangoztat­ják a keresetek végzett munkával arányos differenciá­lásának szükségességét, ám ennek szilárd kereteit a v'* szonylag könnyen megszerez­hető bérkedvezményekkel, az automatikus bérnövelési lehe­tőségekkel ezt nem erősítették meg. Ezért azután az a furcsa helyzet alakult ki, hogy a vál­lalatok bírálják — nem ok nélkül — a népgazdaság ér­dekeltségi rendszerét, ugyan­akkor maguk — saját kapui­kon beiül — a kívánttal hom­lokegyenest ellenkezően cse­lekednek: gyakran lebecsülik, mellőzik, frázissá silányítják az anyagi érdekeltséget, s nem értik, hogy teljesítményeik miért találtatnak könnyűnek a nem­zetközi kereskedelem mérle­gén. Mészáros Ottó A politikai enyhülés jelentős állomásának, a történelmi je­lentőségű helsinki záróokmány 1975. augusztus 1-i aláírásának negyedik évfordulóján az euró­pai biztonság és együttműkö­dés magyar nemzeti bizottsá­gának elnöksége és az Orszá­gos Béketanács elnöksége nyi­latkozatot tett közzé. Nagyra értékeljük a helsinki záróokmány aláírása óta meg­tett utat, amely igazolja a bé­kés egymás mellett élés és az enyhülés politikájának történel­mi helyességét — hangsúlyoz­za a nyilatkozat. A Szovjetunió és a szocialista országok kö­vetkezetes elvi politikájának köszönhető, hogy — a hideg- háborús reakciós erők aktivi­zálódása ellenére — Európá­ban ma egészségesebb a po­litikai légkör, mint korábban bármikor, s a kontinensünkön lezárult a feszültségekkel ter­hes korszak. A további előre­haladáshoz azonban szükséges, hogy az aláíró országok még következetesebben és teljeseb­ben valósítsák meg a Helsinki­ben elfogadott záróokmány valamennyi elvét és ajánlását, s már az előkészítő munka so­rán — az együttműködés lehe­tőségeinek újabb területeit munkálják ki az össz-európai értekezleten részt vevő országok képviselőinek jövő évi madridi találkozójára. Az európai biztonság és együttműködés magyar nemzeti bizottsága és az' Országos Bé­ketanács fontos feladatának tekinti, hogy a közvélemény tájékoztatásával és mozgósítá­sával tevékeny részt vállaljon az enyhülés megszilárdításáért, a katonai enyhülés kibontakoz­tatásáért, a leszerelésért folyó küzdelemből. A Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületé tavaly no­vemberben Moszkvában, s a külügyminiszteri bizottság ez év májusában Budapesten közzétett javaslatai konstruk­tív módon járulnak hozzá e cé­lok megvalósításához. A kato­nai szembenállás, a leszerelés, valamint földrészünk békéjének és biztonságának megszilárdí­tása útján kiemelkedő fontos­ságú lépés lehetne a záróok­mányt aláíró államok politikai tanácskozásának mielőbbi ösz- szehívása. Az európai biztonság és együttműködés magyar nemzeti bizottságának elnöksége és az Országos Béketanács elnöksé­ge úgy véli, hogy a fegyveike- zési verseny megállítása nap­jainkban az enyhülés folya­mata megszilárdításának és to­vábbfejlesztésének egyik kulcs­kérdése. Ezen az úton nagy- jelentőségű állomás a Szovjet­unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti SALT—II. meg­állapodás, amelyet — a világ békeszerető erőivel együtt — hazánk népe is örömmel üd­vözöl. A világközvélemény előtt most ói a feladat áll, hogy megakadályozza a szer­ződés módositására irányuló kísérleteket, s elhárítsa az új fegyverrendszerek kidolgozásá­ra és rendszerbeóllítósára irá­nyuló törekvéseket. Meggyőző­désünk, hogy az európai biz­tonság és együttműködés nem­zetközi bizottsága által, ez év őszére a leszerelésért, a bizton­ságért összehívott európai fó­rum újabb lendületet ad az enyhülésért, a leszerelésért, a népek biztonságáért világszerte folyó küzdelemnek- — fejező­dik be az európai biztonság és együttműködés magyar nem­zeti bizottsága elnökségének és az Országos Béketanács elnök­ségének nyilatkozata. A gyermekek körében vég­zett mozgalmi munka új mód­szereivel, hasznos formáival is­merkedtek meg többek között a kedden zárult háromnapos nemzetközi szeminárium részt­vevői, akik az európai gyer­mektalálkozón 34 országnak 44 haladó és demokratikus gyer­mekszervezetét képviselik. Álta­lános vélemény alakult ki arról, hogy hazatérve kontinensünk és más földrészek küldöttei is kamatoztatják majd itt szer­zett ismereteiket, hogy még eredményesebben munkálkod­hassanak a gyermekeknek a békére, a borátságra, a szo­lidaritásra nevelésében — je­lentette ki Horváth Évo, a gyermek- és ifjúsági mozgal­mak nemzetközi bizottsága (CIMEA) főtitkára. összesen 33 hozzászólás hangzott el, s a résztvevők őszinte, reális képet kaptakoz európai földrészen, Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikábon élő gyermekek egészségügyi, szociális, politikai és' társadal­mi helyzetéről. A nyílt, alkotó légkörben folytatott eszmecse­rék égető társadalmi gondok, igazságtalanságok tükrében vázolták például a fejlett euró­pai tőkésorszógokbon élő gyermekek lehetőségeinek kor­látáit. Nem kendőzték el az igozságot, hogy még az isko­larendszer is a társadalmi egyenlőtlenségek újratermelő­désének eszköze, a szegényebb rétegek, az alacsony jövedel­műek gyermekei nem jutnok megfelelő tanulmányi lehető­ségekhez. A gyermekekért, a társadalmi haladásért vívott harc összefonásót tükrözték a munkanélküli szülők családjá­ban felnövekvő fiatalok körül­ményeit ecsetelő hozzászólá­sok. A szocialista országokból érkezett küldöttek örömmel, de nem a megelégedettség hang­ján szóltak a gyermekeket kö­rülvevő társadalmi gondosko­dásról, amely az állomi politika .természetes és szerves része. Elmondták, az anyagi lehető­ségekhez mérten hogyon kí­vánják továbbfejleszteni a gyermekintézmények hálózatát, miként segítik hozzá a legki­sebb korosztályt ahhoz, hogy a családok még eltérő életkö­rülményei ellenére is azonos lehetőségeket teremtsenek fej­lődésük, tehetségük kibonta­koztatásához. A függetlenségükért küzdő, a fasiszta elnyomó rezsimek, a foji megkülönböztetés igája alatt súlyos nélkülözések kö­zött élő népek sorsáról és a velük vállalt szolidaritás erejé­ről, s szükségességéről sok szó esett a tanácskozáson. Nem-' csak a nemzetközi gyermekév­ben, hanem mindenkor szívü­kön viselték a haladás, a de­mokrácia. az emberi jogok tiszteletben tartásának hívei, köztük a haladó és demokra­tikus gyermekszervezetek is az elnyomott népek sorsát. A nemzetközi szemináriumon megfogalmazódott, hogy a jö­vőben még szorosabbra kíván­ják fűzni a szolidaritási ak­ciókban együttműködésüket. A békéért, a fegyverek nélküli világ megteremtéséért, a biz­tonságos jövő megalapozá­sáért, a népek közötti barát­ság elmélyítéséért folytatott harcba aktívan bevonják a legfogékonyabb korosztályt, a kisdiákok sok-sok milliónyi tá­borát. A háromnapos tanácskozás — amelyen ott voltak a szö­vetség európai és tengeren­túli tag- és baráti szerveze­tei — több nemzetközi szövet­ség, de bekapcsolódott a szé­les körű párbeszédbe több szociáldemokrata, vagy polgári szervezet is - egy akarattal formálta, és fogadta el a zá­ródokumentumot: legyen szebb, boldogabb a világ minden gyermekének élete. Egyenlősdi A tatorozásra váró Janus Pannonius Gimnázium és Szakközépiskola. (Tudósítás o 2. oldo-, |on j Fotó: Rapi Emília

Next

/
Oldalképek
Tartalom