Dunántúli Napló, 1979. július (36. évfolyam, 178-208. szám)

1979-07-09 / 186. szám

Nagykanizsai csapatok az NB ll-ben Az Olajbányász gyengélkedett, a vasutasok bentmaradtak Szalai lehúzza a labdát Tóth elől. A Nagykanizsai MÁV NTE a tavaszi idényben Komlón meglepetésre 0:0 arányú döntetlent harcolt ki. Fotó: Nemesi Árpád Nagykanizsán egy évvel ez­előtt két labdarúgócsapat kezdte meg a felkészülést a sportág második vonalában. Az átszervezett NB ll-ben az Olajbányász SE mellett belé­pett a régi rivális, a MÁV Nagykanizsai TE újonc gárdá­ja. Újraindult a városban az „olajos" és a „vasutas" pár­harc. A bajnoki évad felemás ké­pet mutat: az Olajbányász is­mételten gyengélkedett, messze a képességek alatt, meglehető­sen szürkén szerepelt. Ugyan­akkor az újoncok — nyilatko­zatok, ígéretek helyett — csendben, szerényen szorgos­kodtak és már jóval a hajrá­sorozat előtt teljesítették leg­főbb célkitűzésüket, a bentma- radást. Olajbányász SE Az új, és kétségkívül legyen­gített NB ll-ben nagy várako­zással indult az Olajbányász gárdája, amelynél a második évét kezdte meg Kerekes Imre vezetőedző. Az egyesületi ve­zetés is nagyon bízott a fiúk­ban, s tulajdonképpen ezért sem történtek látványos átiga­zolások. Mindössze két fiatalt — Bélák, Palasits — hoztak, ugyanakkor nem engedték el a vasutasokhoz készülő Dosz- pothot és Készéit sem, mond­ván, rájuk nagy szükség van. A visszatartottak közül aztán Ké­széi egynéhány mérkőzésre volt csak jó. A 39 pontos eredmény, az alig több mint 50 százalékos teljesítmény a 8. helyhez volt elegendő, vagyis messze elma­radtak a dobogós helytől, de a minimális tervtől, a 6. hely megszerzésétől is. A gyatra szereplésnek sok összetevője van. A magánéletben elkövetett fegyelmezetlenségekre (példá­ul italozás, pénteken éjjel a Park vagy a Kanizsa étterem­ben ropták néhányon a tán­cot stb.) visszavezethető egyé­ni formaingadozáson túl szem­betűnő volt a lélektelen játék, a kis csapatok (volt NB lll-a- sok) lebecsülése és sokszor nagy volt a „mellény" is. A já­téknak, a tervszerűségnek csak perceit figyelhettük, s így aztán nem csoda, ha a közönség is elpártolt a csapattól. Az ezelőtt két évvel nagy­szerű ajánlólevéllel érkező Ke­rekes Imre nem tudott mit kez­deni ezzel a gárdával. így az­tán az egyesületi vezetés, meg a vezetőedző is úgy látta jó­nak, hogy a június 30-án lejárt szerződést nem újítják meg. Vagyis Kanizsán ismét edzővál­tozásra került sor, ahol Madár Gábor, a Zalaegerszegi TE volt pályaedzője készíti fel a fiúkat az újabb bajnoki évadra. MÁV NTE A gyors karriert befutó, újonc MÁV NTE-nek, nemrég még a megyei bajnokságban szereplő vasutasoknak jelentős előrelé­pést hozott az átszervezés, akiknél az edző Németh Lajos ismételten bizonyított. A vasutas együttes meglepő­en magabiztos felfutása (me­gyei bajnokság megnyerése, NB ill., majd NB II. három év alatt) vegyes véleményeket vál­tott ki. A többség nem bízott a kis „munkáscsapatban". Az egyesületi vezetők, a szakveze­tés és a játékosok azonban másként vélekedtek, s ami a lényeg, úgy dolgoztak, hogy megfeleljenek az újabb és szá­mukra tényleg nagy feladat­nak. A csapatba egyre jobban be­épültek az új szerzemények, akik közül a csúcsra jutott fel a korábban Pécsett és Kapos­várott „eltemetett" Englóner, a ZTE-ből Kanizsára visszarán- dult Füle dr. vagy a szürkeség­ből előretörő Liviczky. A 38 pontos teljesítmény, az 50 százalékos szereplés és a megszerzett 11. hely minden előzetes várakozást felülmúlt. * Kanizsán jelenleg még pi­hennek az NB ll-esek, de már készítik elő az új évadot a ve­zetők, akik egyelőre nagyon titkolóznak. Balogh Antal Kocsis Sándor Budapesten Kórházban az egykori gólkirály A szálak ha elszakadnok is egyszer, összekötődnek. A baj­ban — örök és megmásítha­tatlan törvénye ez az életnek — hazatér az ember. Oda, ahonnét pályája, karrierje el­indult, s ahová — tékozlófiú­ként — vissza-visszatér. Kocsis Sándor, a hajdani aranycsapat jobbösszekötője, az 1954. évi világbajnokság gólkirálya, minden idők leg­jobban fejelő magyar csatára Budapestre látogatott. Koráb­ban is járt már itthon azóta, hogy 1956-ban — Puskással és Cziborral együtt — végleg el­hagyta hazáját. Gyógyulni jött, kórházi ápolást, orvosi segít­séget kapott idehaza két esz­tendeje és most is. A hajdani „csodacsatár”, a látványos fejesgólok és a hát­rahúzott, ollózásból leadott lövések utolérhetetlen mestere, az egykor bohém, örökmozgó „Kocka" érszűkületben szen­ved. A futball, a játék meg­szállottja részleges mozgás­kényszerre van kárhoztatva, lábfejének egy részét ampu­tálni kellett, ám a baj sú­lyosbodását — ami már na­gyobb műtétre vezethetne — megállították a magyar orvo­sok. Kocsis Sándor, a Ferencvá­ros és a Bp. Honvéd egykori játékosa, 68-szoros válogatott a közeljövőben lesz 50 éves. 1956 után egy ideig még fut­ballozott Spanyolországban, aztán — mint játékos — eltűnt. Fiatalon, ereje teljében volt kénytelen búcsút mondani a labdarúgásnak, az idegen ta­lajban képtelen volt gyökeret verni. Ha annak idején, itthon ma­rad, talán ő is 100-szoros vá­logatott lehetett volna, mint Bozsik. Biztos, hogy 75 gólja mellé, amit a válogatottban szerzett, lőtt volna még néhány tucatot. Fogalom lehetett vol­na, a fiatalok bálványa. így — elfeledett ember, aki­re csak a középkorúak és az idősebbek emlékeznek. Fekszik a kórházi ágyon, örül a látogatóknak, boldog, ha egykori ismerős kopogtat. Kocsis Sándor, amikor az arany­csapat jobbösszekötője volt. Hálás az orvosoknak, akik mindent megtesznek mielőbbi gyógyulásáért. Fáradt mosoly- lyal nyugtáz mindent, amit az itthoniaktól kap. Felesége van mellette. Két lánya, unokája és 21 éves Sándor fia kül­földön él. Sándor már oda- kinn, Spanyolországban szüle­tett, csak hallomásból tudja, milyen is volt az egykori grund, ahol édesapja fut­ballozni tanult; milyen volt annak idején az üllői úti és a kispesti pálya. Kocsis hazatért. S aztán, gyógyulása után visszamegy majd Spanyolországba.- Az igazi otthon azért itt van Budapesten — mondja —, ahol felhívhatom a barátokat, a régi játékostársakat. Sebes Guszti bácsit is próbáltam el­érni, sajnos külföldön tartóz­kodik, a fiával beszéltem. Jó itt, ahol 23 év után is úgy fogadtak, mintha nem történt volna semmi. Kocsis Sándor Barcelonában él, budapesti kórházban ke­zelteti magát. Vincze Jenő A MINŐSÉGI CIPŐGYÁR SZENTLŐRINCI ÜZEMÉBE felvesz: szakmunkásnőket, varrónőket, segédmunkásokét Úszóoktatás a Balatonon Az idei nyáron is megszervez­ték a Balaton déli partján az úszóoktatást. A Siófoki városi­járási Sportfelügyelőségtől nyert információ szerint július 2. és augusztus 31. között a sió­foki járásban hat helyen szer­veznek úszóoktatást. Siófokon és Boglárlellén két-két oktató­helyen, Zamárdiban, Balaton­szárszón, Balatonszemesen és Balatonföldváron. Az oktatást a helyi testnevelő tanárok mellett a Testnevelési Főiskola, valamint a tanárkép­ző főiskolák hallgatói végzik kéthetes turnusokban. Siófokon a SZOT Csepel üdü­lőjében minden délután tarta­nak úszóoktatást, rossz idő ese­tén elméleti órát. A stégrend­szerű uszodákban turnusonként több mint 200 gyerek vesz részt a helyi általános iskolákból. A tervek szerint a siófoki strandon a felnőttek részére is tartanak úszóoktatást. Az érdeklődés az úszóoktatás iránt mindenütt igen nagy. Tilalom Törökországban Először a külföldi edzők tevé­kenységét tiltották be Törökor­szágban, most pedig a játéko­sokon van a sor. A török labda­rúgó hatóságok ugyanis elha­tározták, hogy a következő idénytől külföldi labdarúgók nem játszhatnak török klubok­ban. Miért ez a szigorúság? A dön­tés azon a megállapításon nyugszik, hogy több mint 30 év óta egyetlen külföldi labdarú­gó sem járult hozzá a török fut­ball fejlődéséhez, viszont renge­teg pénzbe kerültek. itt monitor Léllöl Joachim Deckarm Ha valaki nem ismerte ezt a nevet, március 30. óta bizonyá­ra sokszor hallotta. Joachim Deckarmról van szó, aki az em­lékezetes nap óta eszméletlenül fekszik. A Tatabánya—Gummers­bach KEK kézilabda-mérkő­zés 22. percében sérült meg olyan szerencsétlenül, hogy ál­lapota még mindig válságos. Többször hallottam már, hogy meghalt, de azt is, hogy magá­hoz tért. Az egyik hír sem igaz. Hogy mi van jelenleg a világ legjobb kézilabdázójával, az NSZK világbajnok csapatának legjobbjával, a 105-szörös válo­gatott 25 éves Joachim Deckarmmal, arra kerestem vá­laszt legutóbbi NSZK-beli tar­tózkodásom során. Több mint 110 napja nem tért magához. Kölnben, a klinika idegsebészeti osztályán fekszik. Szülei és menyasszonya napon­ta látogatják. Mindennap ebéd után megjelennek a kórterem­ben. Édesanyja leül az ágya mellé és beszámol fiának mind­arról, ami a családban történt. Azt ugyanis nem tudni, hogy ért-e a beteg valamit abból, amit mondanak neki. Minden­esetre az biztos, hogy néha-né­ha kinyitja a szemét, de nem érzékel senkit a közelében. Többször előfordult már, hogy gyengén megszorítja édesanyja kezét. Apró, de nem jelentékte­len életjelek ezek. Optimizmust adnak a hozzátartozók és az or­vosok számára egyaránt. Vannak további biztató jelek. Olykor megmozdítja a kezeit, megpróbálja felhúzni és behaj­lítani a lábait. Gyenge próbál­kozásai után azonban hosszú ideig mozdulatlanul fekszik a 20 négyzetméternyi kórterem egyik ágyán. Felette egy neon­lámpa világít. Arca beesett, ha­ja kócos. Különböző műszerek ellenőrzik a beteg állapotát. Az orrán keresztül egy keskeny csővezetéken át kap táplálékot. Március 30-án milliók látták a nyugatnémet televízió adását. Szemtanúi voltak szülei is az üt­közésnek. Deckarm kapta a labdát, megfordult vele és ösz­szeszaladt az őt szabályosan támadó tatabányai játékossal, Pánoviccsal. összekoccantak a fejek, Deckarm megszédült, és a játéktérre zuhant. A vállára esett, majd beütötte a fejét a zöld műanyaggal bevont beton­padlóba. öntudatlanul terült el és már akkor látszott, hogy sú­lyos sérülés történt. Két jugo­szláv játékvezető vezette a ta­lálkozót, jól látták, hogy a ma­gyar fiú az esetnél vétlen volt. Az egyre keményedő kézilabdá­ban számtalan ilyen ütközés for­dul elő a mérkőzések során, de ilyen sérülés, ilyen életveszélyes koccanás eddig egy sem. Deckarmot Budapestre szállí­tották, megoperálták. Szülei, menyasszonya, majd német or­vosok érkeztek hozzánk. Vala­mennyien megállapították, Ma­gyarországon mindent megtesz­nek, hogy megmentsék a fiatal sportember életét. Deckarm mig nálunk volt, a legjobb kezekben volt. Erről többször lehetett ol­vasni az objektivitásukról egyál­talán nem nevezetes nyugatné­met lapokban. A Tatabányai Bányász Sport Club nagyvona­lúan a hozzátartozók többhetes budapesti tartózkodását is fe­dezte. Azt hiszem, nincs a vilá­gon egyetlen kapitalista klub sem, amelyik ezt megtette vol­na ! Hogy lesz-e Joachim Deckarmból újra egészséges ember, netán sportoló, arra mo még orvosai sem tudnak hatá­rozott, egyértelmű választ adni. Csak remélni lehet, hogy előbb- utóbb magához tér, elhagyja a kórházat és talán-talán egyszer majd ismét pályára lép. Bíz­zunk benne, hogy ez így lesz. Most ezért szurkolnak nagyon sokan Tatabányától a Gum­mersbach szurkolóin keresztül mindazok, akik aggódnak o még mindig nagyon súlyos ál­lapotban lévő Joachim Deckarm életéért. Köztük természetesen a magyar sportszerető közvéle­mény is mielőbbi gyógyulást 'kí­ván a világ egyik legjobb ké­zilabda-játékosának. Szőnyi János „Pénzhullás” lesz Spanyolországban Három évvel az 1982-es spa­nyolországi labdarúgó-világbaj­nokság döntőjének sípjele előtt a pénzügyi problémák jelentik a legkisebb gondot a rendezők számára. S a szervezők igazi „pénzhullásra” számitanak, mégpedig svájci frankban, nem pedig dollárban. Mint a szer­vező bizottság elnöke, Raimun- do Sapporta büszkén megje­gyezte: egyedül a reklám-jogo­kért 100 százalékkal magasabb árat értek el, mint az argentínai rendezők, s az „1982-es Mun- dial" tv-közvetítési joga 70 szá­zalékkal nagyobb összegért kelt el, mint Argentínában. Mégis mennyiben reményked­nek a spanyol rendezők, s mi az, ami már elkelt? A reklám­jog 36 millió svájci frankért az angol—monacói „West Nally"- társaságé lett az Egyesült Álla­mok és Kanada területére is. A jegyeladás: a döntőben — amiben 24 csapat vesz részt — összesen mintegy 3 millió né­zőt várnak. A jegyek árát Ar­gentínához képest nem emelik „erősen”. Előzetes becslések szerint ezen a „területen” 70 millió dollárra számítanak. Egy-iksz-kettő A HDN totótipp- jeit a következő hét­■ re Pávics Lajos ■ üzemrendész, a Kos- m suth Lajos utcai 103. * * sz. totózó törzstacjja állította össze. A to­tó megindulása óta, tehát harminckét éve játszik, négyhasábos szelvénnyel, totó­kulccsal — 7 két­eséi lyel és 6 fixszel. Legtöbb találata 12-es volt, csak­nem 12 ezer forintot kapott érte. A 23. hét tippjei: 1. Répcelak—Bauxitbányász. A ta­polcai gárda jobb játékerőt képvi­sel. Tipp: x, 2. 2. Kőszeg—Pápai Textiles. A h'T- zai pálya a kőszegiek mellett szó?, ám a Pápa rabolhat egy pontét. Tipp: 1, x. 3. Pápai. Vasas—Zalaegerszegi Dózsa. A döntetlen kizárva. Tipp: 1. 2. 4. Kiss János SE—MÁV NTE. Tipp: 1, x. 5. KOMÉP—Várpalota. Tipp: 1. 6. Péti MTE—Győri Dózsa. Tipp: !. 7. Bp. Spartacus—Lőrinci Fonó. A lőrinciek meglephetik a Spartacus legénységét. 8. KISTEXT—ESMTK. Tipp: x. 9. Szegedi VSE—Bem SE. A kis- katonák csapatában több a jól kéj> zett labdarúgó. Tipp: x, 2. 10. Kiskunhalas—Ceglédi VSE. Uta­zói győzelem várható. Tipp: 1. 11. Pásztó—Gyöngyös. Tipp: x. 12. Nagybátony—Síküveggyár. Dön­tetlen a valószínű, de 2-es is kön/- nyen bejöhet. Tipp: x, 2. 13. Gyula—Szabó L. SE. Tipp: 1. +1 14. Kapuvár—MOTIM TE. Tipp: 2. Tlétföl □ jt

Next

/
Oldalképek
Tartalom