Dunántúli Napló, 1979. július (36. évfolyam, 178-208. szám)
1979-07-09 / 186. szám
Hogy kifizetődő legyen Balaton-parti találkazás a belkereskedelmi miniszteriéi SOS Amitié - SOS Élet * Elismerésünk Reims-ben Ki-ki másként veti pillantását az olyan létesítményekre, mint a balatonszántódi Ménes Csárda. Gyönyörködni lehet benne, bemenni azonban veszélyes. Szép, mint minden hasonló jellegű létesítmény a világon. Impozáns, romantikus, nádfedeles, lószerszámosan nemzeti-romantikus. Idegenforgalmunk büszke lehet az ilyen és hasonló objektumaira. Itt már megkérik az árakat is; ez a csárda valószínű gazdaságos és elöbb-utóbb kifizeti majd magát. Ez is a cél valamennyi új és a jövendőben épülő balatoni létesítménnyel kapcsolatban — hallottam az elmúlt hét közepén a szántódi Ménes Csárdában megrendezett belkereskedelmi miniszteri sajtótájékoztatón, amelyen Sághy Vilmos miniszter kétnapos balatonkö- rüli szemléjének tapasztalatairól tájékoztatta az újságírókat. A szemle legfőbb tapasztalataként elmondható, hogy a tavalyihoz képest idén jelentős mértékben javult az idegenforgalmi ellátottság. A boltokban megfelelő mennyiségű és minőségű árukészlet várja a vásárlókat, emelkedett á vendéglátás színvonala, a tavalyi turis- tadömpingre adott csattanós válasz pedig az a gyorsított fejlesztési program, amelynek keretében a déli parton öt, az északi parton két új kempinget létesítenek. Ezek egy része már az idei szezonban a vendégek rendelkezésére áll. Egy ilyen átfogó tájékoztató valamennyi részletére kitérni — rövid írás keretében — természetesen lehetetlen. Az 1979-es évre kitűzött főbb célok közül néhányat azonban mindenképpen érdemes megemlíteni. Közülük az egyik legfontosabb az, hogy növelni kell a Balaton partján az idegenforgalmi bevételeket, mindenekelőtt azzal, hogy a nyugati turisták ne a bécsi piacokon vásárolt forinttaf, hanem saját valutájukért itt nálunk beváltott pénzzel fizessenek. Ezt a célt szolgálja például a forint Csattanós válás* a tavalyi turistadömplngre kivitelét korlátozó — közelmúltban bevezetett — rendelet is. A bevételi növekedést úgy kell elérni, hogy a fajlagos bevétel nőjön, tehát nem az a cél, hogy a Balaton partjára látogatók száma növekedjen! Ennek pozitív bevételi eredményei máris tapasztalhatók, év végére összességében 20 százalékos többletbevételre lehet számítani az eddigi átlaghoz képest. Sághy Vilmos elmondta, hogy elkészült egy globális Balaton-fejlesztési program, amely a 2010-ig megoldandó átfogó feladatokat tartalmazza és összesen 36 milliárdot igényel a megvalósítása. Jó volna, ha ebből a hatodik ötéves tervben legalább egy 10 milliárdos tételt be lehetne ruházni az első, legfontosabb lépések megtételére. A tavalyi túlzsúfoltság feladta a belkereskedelmi tárcának is a leckét. Az ilyen jelenségek megismétlődése elleni politika egyrészt a szálláshelyek, tartózkodási lehetőségek terén történő intenzív fejlesztés, másrészt pedig olyan gazdasági szabályozók bevezetése, amelyek jellegüknél fogva elterelik a nagyobb tömegeket a Balaton partjáról. A szociális turizmust (vállalati, szakszervezeti, gyermek- és ifjúsági üdültetés stb.) persze mindez nem érinti. A legfontosabb az, hogy a jövőben megvalósítandó létesítmények minden tekintetben és a legmesszemenőbben megállják a helyüket a gazdaságosság ítélőszéke előtt. (Ki kell szűrni annak lehetőségét is, hogy például egy nyugati turista itt-tartózkodásónak bármilyen költségét a magyar állam dotálja.) Számítani lehet arra is, hogy nem adnak ki további Balaton-parti építési engedélyeket. Mindez azt jelentené, hogy a kispénzűeknek lassanként el kell búcsúzniok a Balaton-part- tól? Nem. Annyit azonban mindenképpen jelent, hogy alaposabban meggondoljuk, mikor és hova megyünk. B. K. Quelles reponses? Mi mindent válaszolhatunk egy magányos, szorongó, félelmekkel küszködő embernek, mit tehetünk érte? Nehéz a válasz, s világszerte még csak arra jöttünk rá, hogy válaszolnunk kell, tennünk kell értük valamit — hogy pontosan mit és hogyan, azt a világ néhány helyén, közöttük Pécsett is, már tudják. Egyre inkább felfedezzük egymást mi, emberek. 1962- ben, Nyugat-Berlinben, alig néhány taggal alakult meg a telefonszolgálatok nemzetközi szervezete, az IFOTES. amely Interjú dr. Kézdi Balázzsal, a pécsi SOS ÉLET telefonszolgálat vezetőjével Utánfutó — Lentiből Egyelőre egy típus teherszállításra Az elmúlt héten a Kossuth-rá- dió híradásában hallhattuk: hazánkban ipari szinten egyedül a Zala megyei Lentiben gyártanak gépkocsi-utánfutókat. Lentiben a Fém- és Faipari Szövetkezet talált fantáziát, egyelőre a teherszállításra alkalmas személygépkocsi-utánfutók gyártására. Somián Imrétől, a szövetkezet műszaki vezetőjétől tájékoztatást kértünk a gyártást illetően. A közelmúltban indított program során egyetlen típusból szeretnének az idén közel 300 darabot legyártani. A LISZ 100- as utánfutó maximális terhelhetősége 500 kilopond, hossza 3160 mm, szélessége 1430 mm, rakfelülete 1930x1690x366 milliméter. Ára radiál gumiabroncscsal 22 000 forint. Az utánfutó — a képen látható típus — főleg áruszállításra alkalmas, így az autósok többségének hőn áhított igényét, a turizmust kevésbé segíti. Bizonyára jó ötlettel arra is átalakítható, felhasználható, de elsődleges funkciója nem az. Még ebben az évben tervezik egy újabb — ugyancsak teherszállító típus — vizsgáztatását, ez egy kissebb teherbírású, fék nélküli utánfutó. Ebből a típusból a prototípus megvan, s előreláthatólag a jövő esztendőben kezdődhet a sorozatgyártás. Néhány hasznos tudnivaló: az utánfutók értékesítésével is a szövetkezet foglalkozik jelenleg, s a telephelyen lévő kisautószervizben történik az átadás. Vizsgáztatását a lakóhely szerint illetékes KPM-vizsgabázison végzik. Szóba került az is Lentiben, hogy kimondottan turizmus céljait szolgáló, sátorral felszerelt, 4 személy részére kiváló hálóhelyet biztosító utánfutó gyártá- sán-tervezésén is gondolkoznak. Öt éve négyezren mozdultak meg Egy gólyával ők is számolhatnak...? Nemzetközi gólya- számlálás Magyarországon Miért szeretett madár a gólya? A gólyát évtizedek óta nagy előszeretettel számolja össze a világon az ENSZ egyik szervezete az UNESCO, és ehhez az akcióhoz öt-, vagy kétévenként csatlakozik a Magyar Madártani Egyesület és a Magyar Madártani Intézet is. Mert ez a madár Európában ma is majdnem hogy „szentnek" számít; mesék, legendák övezik, a legtöbb országban a gyermekáldás egyik szimbolikus lénye is. Különösen mi szeretjük, a legtöbb népmesével, népdallal megdicsőítve Európában, sőt annyira, hogy teljesen saját madarunknak tekintjük. Pedig Litvániában ugyanilyen mély az iránta megnyilvánuló szeretet, ott annyira kedvelik, hogy bárhol költhet. A dánok és a svájciak visszasiratják, mert náluk végleg kihalt. Svájcban mesterségesen igyekeznek meghonosítani a nagyobb tavak környékén. De hasonló igyekezettel munkálkodnak a hollandok is. Európában nálunk él a legtöbb. Tavaly 4000 párra becsülték a számukat. Igaz, ez csak fele a két évtizeddel ezelőttinek. A legtöbb Borsod, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szat- már megyében fészkel. Nyu- gat-Európában már alig lelni néhányra, legfeljebb az NSZK- ban és az NDK-ban. Ázsiában egy alfaja szintén szigorúan védett Japánban, Kínában, Koreában, Vietnamban. Baranyában 30 éve 750, öt éve 200 fészket tartottak nyilván, volószínű, hogy most 250 lehet, de ezt majd a gólyaszámlálás dönti el. Pécsett 1939-ben még három pár költött, most már nincs gólyája a megyeszékhelynek. A legtöbb az Ormánság templom- tornyain, a siklósi járásban fészkel. Valószínű, hogy nem fenyegeti a baronyai állományt sem a kipusztulás. Viselkedésük nagyban változik. Ahogy nem találnak öreg és magas nyár-, valamint fűzfát, úgy a vezetékek tartóoszlopaira raknak fészket. Kevés az eredeti mocsár, ősi vizenyős terület, a vegyszerezés miatt pedig csappan az egerek, pockok száma. Észok-Afrikában, főleg Etiópiában, de Olaszországban is vadásszák és eszik a fecskével és a fülemilével együtt: ínyenc csemege. Egyre kevesebb tér vissza az afrikai téli pihenőből, sok-sok fészek marad lakatlan és legfeljebb csak 1—2 fióka lát napvilágot a korábbi 3—4 helyett. Hazánkban 1934-ben, 1958- ban és 1974-ben volt nagyarányú nemzetközi gólyaösszeírás. Fél évtizede épp 4000 bejelentést értékeltek. Most is iskolások, tanárok, mező. és erdőőrök, erdészek, nyugdíjasok, ornitológusok mozdultak meg egy újabb nemzetközi számlálás adatait figyelembe véve. A megfigyeléseket a következő két címre lehet elküldeni: Harmat Antal, 7623 Pécs, Mártírok útja 42. 12-es lépcsőház. Ö a megyei szervező. Az országos szervező címe: Jakab Béla, 6701 Szeged. Pf.: 441. Somogyi Könyvtár. írják meg egyebek között azt, hogy hány fészkelt régen, mennyi van most, hol a fészek, mennyi fiókát nevelnek, mennyi pusztult el, a pusztulás, pusztítás okai és milyen az életük, változtak-e a szokásaik. Csuti J. most nyolcadik kongresszusát tartotta a franciaországi Reims- ben. A kongresszusról nemrég érkeztek haza a pécsiek. A szolgálat tagjai közül öten vettek részt a rendezvényen. Dr. Kézdi Balázs kandidátus, megyei pszichiáter szakfőorvos, a szolgálat vezetője szintén ott volt. — Az egyik plenáris ülésen hangzott el az az összefoglaló, amelyben egyértelműen megállapították: ezekre a szolgálatokra szükség van, világszerte eredményesen működnek, persze, ennek az eredményességnek a szakmai, tehát szo- ciálpszichiátriai, pszichológiai háttér az igazi feltétele. Igen nagy öröm volt hallani a szakmai vonal erősödését, egyértelmű elismerését, mert ez a pécsi szolgálat modelljének maradéktalan elismerését jelentette. — Vettek-e fel új tagokat? — Hogyne. Pécs, Budapest, Lisszabon, Athén. E városok telefonszolgálatai lettek az új tagok. Mi ugyan már három esztendeje tagjai vagyunk az IFOTES-nek, de a szervezet demokratikus alapszabálya szerint ezt a közgyűlésnek meg kell erősítenie. Ez volt hót a sorrend is. Nagy sikerünk volt, nemcsak beszámolóinkkal, hanem a plakátunkkal is. A mienket Deák Zsuzsa pécsi grafikusművész tervezte. Az információ asztalára kitettük, a többi szóróanyag közé és figyeltünk: ez a plakát szinte percek alatt eltűnt. Később, egy szekcióülésen el is hangzott, hogy ez, és a brüsszeli szolgálat plakátja a legkfifejezőbb és legsikerültebb, mert mindkettő ábrázolja az emberi arcot, a telefont és a zsinórt... — A kongresszus öt napig tartott. Mi minden történt ez idő alatt? — Volt három szekció, néhány plenáris ülés, és kiscsoport. A szekciókban angol, német és francia nyelven hangzottak el az előadások, de olyan okosan szervezték meg ezeket, hogy minden szekció voltaképpen két nyelvű volt. Ha valaki tehát csak egy nyelvet beszélt, az is legalább két szekció munkájában vehetett részt. Az egyik szekció az ügyeletes személyével kapcsolatos témával foglalkozott. Nagy hangsúlyt kapott, hogy a folyamatos szakmai képzésnek, szakadatlan továbbképzésnek, a csoportban való felkészülésnek, érzelmi nyitottságnak, kooperációra való hajlamnak óriási jelentősége van. Ezt azért is jólesett hallanunk, hiszen nálunk mindez már a megalakulástól így van. Arról is volt szó, hogy ki alkalmas telefonszolgálati ügyelet ellátására? Megfogalmazták, hogy potenciálisan bárki, aki vállalja a felkészítést, és a szolgálattal járó minden egyebet. — Biztosan érdekes az ügyeletes személye, de talán érdekesebb a hívóé . .. — Velük egy másik szekció foglalkozott. Feltűnt, hogy milyen sokat foglalkoznak a fiatal hívókkal. Nyugaton rendkívül sok a fiatal, segítségre szoruló ember. Egy kissé dagá- lyosan hangzik, de ez pontosan tükrözi a nyugati világ válságát. Elszigeteltnek, magányosnak érzik magukat, persze, nemcsak a fiatalok, hanem a többiek is. Ebből az izoláltságból aztán szorongás és depresszió lesz, és jó esetben máris csörög a telefon. De tudomásul kell vennünk, hogy nekik nem tanácsra, vagy receptre, hanem kapcsolatra, igazi emberi kapcsolatra van szükségük. De kapcsolatot teremteni anélkül, hogy az ügyeletes ne érezne bele a hívó gondjaiba, nem lehet. Ezt hívják empátiának, s ez a telefon- szolgálatok fő eszköze. — Quelles reponses? Itt áll a plakáton, mit felelhetünk, végül is mit tehetünk az emberekért? És jól tesszük-e mindazt, amit teszünk? — Nagy örömmel felelhetek mindjárt magának: teszünk, és helyesen tesszük. Erre viszont csak az ad lehetőséget, hogy kitűnően integrálódtunk az állami egészségügy szervezetébe. Példát is mondhatok. Az NSZK- ban működik legalább ötféle telefonszolgálat, és van állami krízisintervenció is. Ezeknek egyáltalán semmi közük sincs egymáshoz. Ez az elszigeteltség nyomasztja őket, és tulajdonképpen párhuzamosságot jelent. Mi nemhogy együttműködünk az állami egészségügyi szolgálattal, hanem szerves része vagyunk, s ez adja meg munkánk hatásfokát is. Még talán annyit: a kongresszuson kapcsolatot teremtettünk néhány, évtizedes múltú, nagynevű szervezettel. így az angol „Szamaritánus” szolgálattal, amelynek százhatvanöt szervezete van, az SOS Ami-^ tie nevű francia szolgálat nan- tes-i szervezetével, valamint a Farberow professzor Los Ange- les-i szolgálatának mintájára szervezett nyugat-berlini szolgálattal, amely szakmailag talán a legközelebb áll a mienkhez. Kampis Péter Félreértések az eltérő szokásból Júliusra hívták, novemberben érkezett az amerikai vendén Nemzetközi szabvány a dátum írás egységesítésére Hogy Irán bevezette az iszlám időszámítást, visszapörgetve az idő kerekét, legfeljebb kuriózum, hiszen Iránban aligha vannak levelező partnereink. Ne kifogásoljuk, hiszen földrészünkön sincs minden rendben a dátumírás körül. A különböző országok eltérő szokásaiból nálunk is előfordulhatnak bosz- szantó félreértések, különösen azóta, amióta bevezették, hogy a postahivatalokban és a nagyobb vállalatok levelezésében számítógépek írják a dátumot. Nekünk ez a sorrend természetes: 1979. 07. 11., Francia- országban viszont a «fordítottja: 11. 07. 1979. Ezzel a dátumírással még él is boldogulunk, hiszen a 11. 07. 1979. formában rövidített dátum egyértelműen az idei év július 11 -.ét jelenti. Ám az erre a napra hívott amerikai vendég viszont csak november hetedikére érkezik meg. Az ő rövidítésükben ugyanis a hónappal kezdenek. Az ebből eredő félreértések már szép kis zűrzavart kavarhatnak. Nagyon is indokolt hát a dátum rövidített írásmódjának egységes nemzetközi szabályozása. Nos, a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet, az ISO elérkezettnek látta az időt, hogy lépjen, a közelmúltban megszületett a nemzetközi szabvány, mely kiküszöböli a különböző országok eltérő szokásaiból eredő félreértéseket. Eszerint a dátumot rövidítve a következő módon kell a jövőben leírnunk: előbb az évet, majd a hónapot és a napot. így 1979. 07. 11., mindenki részére egyértelműen az 1979-es esztendő július 11-ik napja.
