Dunántúli Napló, 1979. július (36. évfolyam, 178-208. szám)

1979-07-05 / 182. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXVI. évfolyam, 182. szám 1979. július 5., csütörtök Ára: 1,20 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Demokrácia vagy fegyelem? Békés célokat szolgáló együttműködést Brezsnyev tárgyalása Byrd szenátorral A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat szakemberei elkészültek Komlón, a Kossuth Lajos utcában épülő tíz szintes ház panelsze­relésével. Az épület földszintjén egy IBUSZ és egy FÉNYSZOV iroda kap helyet. A 120 OTP-lakás átadását a jövő év végére ter­vezik. Fotó: Erb János Megnyitó Julius 15-én Óvóhelyből kiállítóterem A pincében vetítések lesznek M ost nem érünk rá vitatkozni, a sür­gető és hatékony cselekvések ideje jött el..." Hallottam már ezt igazgatói tanácsülésen, brigádvezetői értekezleten, gyáregységi ter­melési tanácskozáson. Néha ugyanígy, néha más szavak­kal. A lényeg azonban azonos volt: a megoldandó gondok kapcsán önkénytelenül szem­be állították azt a két dolgot, amelyet nem volna szabad. Mert mégcsak külön emleget­ni se lehetne a tetteket meg­előző, jó döntéseket segítő, közakaratot kialakító alkotó vitákat és magát a hatásos cselekvést. Ám, ha az ilyen érvek bir­tokában vitatkozni kezd az em­ber az említett megfogalma­zás tarthatatlanságán, olykor különös dolgokat tapasztalhat. Minden vitapartner természe­tesen elismeri, hogy „ez elvi­leg így is van”, de ugye most „más időket élünk" egy da­rabig, úrrá kell lennünk gaz­dasági nehézségeinken, úgy­hogy a „mindennapi gyakor­latnak" leginkább a fegyelme­zett cselekvés felé kell fordul­nia. Ez igaz, hanem ez „elvi- leg-gyakorlatilag" egyfajta bizonytalanságot jelez: egye­sekben némi zavar támadt a demokrácia, a fegyelem, a közakarat és együttes cselek­vés összefüggéseinek értelme­zésében. Több helyen is meghökken­tettek e két fogalom efajta összepárosításával: demok­rácia vagy fegyelem. Hajla­mos lenne rálegyinteni az em­ber, s múló fogalomzavarként felfogni ezt a szembeállítást, amely feltételezi, hogy a de­mokrácia kizárja, de legalább­is akadályozza a fegyelmezett tevékenységet, és fordítva. Csakhogy félúton elakad ez a legyintés, amikor ezt az elvi tévedést éppen elvvé próbál­ják „aktualizálni”. Valahogy így: gazdasági gondjaink meg­szaporodtak, másfajta mun­kára, másfajta vezetési stí­lusra van szükség, hagyjuk tehát most a demokráciát, ne beszéljünk róla addig, míg ki nem lábalunk a bajainkból. Határozott döntéseket, intéz­kedéseket, „kemény vonalat" emlegetnek ezután. Megtévesztően jól hangzik ez is, igaz? Mert valóban az eddiginél hatékonyabb és fegyelmezettebb munka, a cél­szerűbb, a határozottabb dön­tések, a következetesebben végrehajtandó intézkedések az ellenszerei a többi közt gaz­dasági nehézségeinknek. Csakhogy mindezekre gondo­san kidolgozott programunk, határozataink és elképzelé­seink vannak. Mégpedig olya­nok, amelyek számításba ve­szik az egész ország népének szándékait, közös erőfeszíté­seink lehetőségeit. S éppen mert ilyenek, azért hatásosan megvalósíthatók: a legszéle­sebb társadalmi összefogásra alapoznak, pontosan megszab­va az említett másfajta köve­telményeket is. Akkor viszont éppen e követelmények nevé­ben, s éppen ebben a fejlő­dési szakaszban egy pillanat­ra is mérlegre tenni a demok­rácia légjogosultságát, az — nevezzük nevén - politikai rövidlátásra vall. (S ellenkezik az említett politikai-gazdasági program alapelveivel.) A szocialista demokrácia társadalmi rendünknek alap- tulajdonsága, fejlődésének fel­tétele és fejlesztésének mód­szere is egyben. „Felfüggeszt- getni" tehát a társadalmi szer­kezet megváltoztatása nélkül nem lehet, erre gondolni is naivitás. Vagy még rosszabb: alapvető társadalmi vívmá­nyaink egy részének meg nem értése. Mert joggal tekintjük vívmá­nyoknak a szocialista demok­rácia fejlesztésében eddig el­ért eredményeinket, s egyen­rangú fontosságúaknak anya­gi-gazdasági fejlődésünk té- nyeivel. Márcsak azért is, mert egymással szerves egységben gyarapodhattak csupán ilyen ütemben. Az eddig elértek egyik feléről hogyan lehetne tehát lemondani, a másik fe­le érdekében? Gazdasági előrehaladá­sunknak (tehát jelenlegi gond­jaink megoldásának is) az egyik létfeltétele, hogy á szo­cialista demokrácia mégin- kább kiteljesedjék: a tapasz­talatok bizonyítják, mekkora társadalmi erőket lehet moz­gósítani általa. Hiszen minél több ember önkéntes és tuda­tos részvétele a társadalmi és gazdasági közügyek intézésé­ben, a célszerű döntések meg­hozásában, nemcsak a bele­szólás jogának gyakorlását je­lenti egyszerűen: hajtóerővé válik a végrehajtásban is, az együttes cselekvés, a fegye­lem, a hatásos munka felté­teleinek kialakításában, egé­szen az áldozatvállalás kö­zösségi készségének megte­remtéséig. Nem vitatni kell tehát a de­mokrácia ilyen vagy olyan mértékű „alkalmazását", el­lenkezőleg: minél több teret kell adni érvényesülésének. Abban azonban, úgy vé­lem, az eddiginél pontosabb különbséget kell tenni — s ezen a ponton kapcsolható „naprakészen” a fegyelem fo­galmához —, hogy a demok­ráciának miben van szerepe és miben nincs, miben kell, hogy legyen, és miben nem lehet. Például: egy üzemben a termékváltás, a gazdaságos­ság, a takarékosság kérdései­ben minél több ember szá­mára. lehetővé tenni a bele­szólás demokratikus jogát, az nemcsak kötelezettség, hanem igen célszerű is. A helyes dön­tés egyik biztosítéka lehet De- ennek megszületése után az, hogy miből mennyit és mikor­ra kell megcsinálni, hogy mi­lyen technológiával, s hány órát kihasználva a munkahe­lyen, az már nem népszava­zás kérdése. N e szégyelljük elővenni a régi, bevált igazságokat, amikor szükségünk van rájuk. Mindig többet érnek a legtöbb, mégoly tetszetősre gömbölyített _ szólásmondás­nál. Az egyik ilyen: a legszé­lesebb demokráciát kell meg­teremteni a közösségek ügyei­nek intézésében, a döntések meghozatalában, s aztás vas­fegyelmet, együttes cselekvést a végrehajtásban! Ebben kell _ következetesnek lenni. Ebben az összefüggésben érdemes együtt emlegetni a demokráciát és a fegyelmet. Sztanfcay József A hadászati támadó fegyver­zetek korlátozásáról szóló szov­jet—amerikai szerződésről tár­gyalt Leonyid Brezsnyev Robert Byrd amerikN szenátorral. Az SZKP KB főtitkára, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa el­nökségének elnöke a Krímben fogadta a Demokrata Párt sze­nátusi többségének vezetőjét, aki a Legfelsőbb Tanács parla­menti csoportjának meghívásá­ra érkezett a Szovjetunióba. A szovjet—amerikai kapcsola­tok elvi kérdéseiről szólva Brezsnyev megállapította: Car­ter elnökkel folytatott bécsi megbeszélései eredményeként a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok kapcsolatainak távlatai nem rosszak. Most mindkét or­szágnak az a feladata, hogy megtegye a szükséges erőfeszí­téseket az adott lehetőségek megvalósítása érdekében. A békés célokat szolgáló szovjet­amerikai együttműködés fejlesz­tése kétségkívül mindkét nép érdeke, s egyúttal az egész em­beriség érdeke is — hangoztat­ta Leonyid Brezsnyev. A hadászati támadó fegyver­zetek kérdésével igen részlete­sen és hosszan foglalkoztak a megbeszélés során. Brezsnyev megállapította: a Bécsben alá­írt SALT—II szerződés és a vele összefüggő dokumentumok mind ez ideig a legnagyobb hozzájárulást jelentik a rakéta­nukleáris fegyverkezés megfé­kezéséhez. Az SZKP KB főtitkára aláhúzta, hogy a szerződés az egyenlőség és az egyenlő biz­tonság elvein alapul, a Szovjet­unió és az Egyesült Államok kötelezettségei és érdekei teljes mértékben kiegyensúlyozottak a szerződésben, amelyet megbíz­hatóan lehet ellenőrizni. Leonyid Brezsnyev kifejezte reményét, hogy a SALT—II szer-' ződés mielőbbi hatályba lépése megnyitja az utat új, a hadá­szati fegyvereket messzemenően korlátozó és csökkentő intézke­dések előtt a SALT—lll-ról foly­tatandó tárgyalásokon, s ezzel együtt elősegíti azt is, hogy si­kereket érjenek el a fegyverzet- korlátozás és a leszerelés más területein is. Byrd szenátor a maga részé­ről állást foglalt amellett, hogy pozitívan fejlesszék az Egyesült Államok és a Szovjetunió kap­csolatait, tegyenek további kö­zös erőfeszítéseket a felvetődött kérdések kölcsönösen elfogad­ható megoldására. Sajátos kísérlet a Szaljut—6-on Sajátos kísérletet hajtot­tak végre a Szaljut—6 űr­állomáson: azt vizsgálták, hogy okoz-e bármiféle for­maváltozást az űrállomás és a hozzá kapcsolt űrha­jók együttesében a tartós egyoldalú napsütés, nem deformálja-e a felmelege­dés a kozmikus objektu­mot. Vlagyimir Ljahov és Valerij Rjumin ebből á célból úgy rögzítette az űr­állomás helyzetét, hogy a komplexum ugyanazt az oldalát fordítsa tartósan a Nap felé. A Szaljut—6 és a Szojuz—34 űrhajóra sze­relt optikai műszerekkel pontosan rögzítették a ki­induló helyzetet, s megfe­lelő időközönként ellen­őrizték, hogy nem jelent- kezik-e deformálódás. Az adatokat rendszeresen rög­zítették, s a megfigyelések eredményeit a szakértők dolgozzák föl. Szerdán jelentősen mó­dosították az űrkomplexum pályáját. A progressz te­herűrhajó hajtóművének felhasználásával vezényel­ték a komplexumot maga­sabb pályára. Helyi, mondhatnám „mikra- kozmikus” szinten már megvaló­sult a leszerelés: az egyik régi pécsi óvóhelyből néhány napon belül kiállítóterem lesz. Három évvel ezelőtt született meg az ötlet, hogy a Széchenyi téren, az Asztalos János Kollégium alatt nyíló hatalmas üreg eny­híthetné a Pécsi Galéria helyi­séggondjait. Az átalakítás ter­veit a Pollack Mihály Műszaki Főiskola magasépítési intézete készítette el, a munkálatok el­végzésével pedig a Pécsi Építő és Tatarozó Vállalatot bízták meg. Szerdán délután Pincehelyi Sándorral, a Pécsi Galéria ve­zetőjével a helyszínen jártunk. Hétfőn a műszaki átadásnak meg kell történnie, érthető, hogy sok sürgő-forgó munkást láttunk. Betonoztak, a szellőző­csöveket helyezték el, és nagy területen elkészült már a padló kőborítása is. — A 36 méter hosszú, 6 mé­ter széles nagytermet egy kis belépő, majd hatalmas üvegfal választja el az utcától — ma­gyarázta Pincehelyi Sándor. — A kiállításokra az oldalfolyosón keresztül lehet majd bemenni. Ezt a területet is felhasználhat­juk kiállítási célokra. Hátul, a folyosó végén lévő helyiségből raktár lesz. Bal kéz felől meredek lejára­tot találunk. A lépcső egy 12 méter mélyen húzódó pincébe vezet. — Itt lesznek a filmvetítések, ismeretterjesztő előadások — mondja a Galéria vezetője. — Évek óta nincs képzőművészeti ismeretterjesztés a városban, legalább ez a gond is megol­dódik. — Mi lesz a Színház téri kiál­lítóterem sorsa? — Feltétlenül szüksége van rá a Galériának, hiszen a Szé­chenyi téri kiállítóterem is tu­lajdonképpen csak kamara jel­legű kiállítások rendezésére al­kalmas. Úgy terveztük, hogy itt kapnak helyet az országos, csoportos kiállítások, míg a Színház téri terem az egyéni ki­állítóké lesz. A rendezvények sorát július 15-én a VI. Országos Kerámia Biennálé nyitja meg. Szeptem­berben Frank Magda, Francia- országban élő magyar szárma­zású szobrászművész kiállítását rendezik meg, majd októberben így éltek nagyapáink Pécsett címmel helytörténeti kiállítás nyílik. A november hónap a lahti képzőművészeké lesz, de­cemberben pedig a Fiatal Kép­zőművészek Stúdiójának első vidéki bemutatkozására kerül sor a Galéria két kiállítótermé­ben és az Ifjúsági Házban. Kissé bizarr funkció-párosí­tás, de érdemes megjegyezni: a kiállítóterem melletti üregek­ben kap helyet a régóta hiá­nyolt Széchenyi téri nyilvános illemhely is. H. J. L Parkrészletet alakítottak ki a Ivov-kertvárosi Sarohin tábornok úton az úttest és a járda kö­zötti területen. A szabadtéri virágbemutató hangulatossá varázsolja a korábban sivár környé­ket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom