Dunántúli Napló, 1979. július (36. évfolyam, 178-208. szám)

1979-07-30 / 207. szám

Két csapat egy kis «farosban Lesz-e egyesülés Nagykanizsán? B vélemények szerint szükséges, de még nem időszerű Az új labdarúgó évadban is­mét 60 NB ll-es csapat kezdi meg a bajnoki csatározást, köztük az Olajbányász és a MÁV NTE, vagyis Nagykanizsa az egye­düli vidéki város, amely két gárdával vesz részt a sport­ág második vonalábon. Kanizsán, a jövőben is min­den vasárnap láthatnak a szur­kolók NB ll-es összecsapáso­kat, hiszen az már biztos, hogy a zalai városban nem követik a debreceni és szolnoki pél­dát, azaz nem lesz egy ütő-, képes, összevont jó csapata az ötvenezres városnak, hanem minden marad a régiben. így az új évodban is lesz kiknek szurkolni vasárnaponként, lesz kikért izgulni, vagy éppen bősz - szankodni. A két szürke játékot produ­káló csapat eltortása, a fel­tételek biztosítása nagy fel­adatot jelent az egyesületek­nek, a városnak és a be­fektetett jelentős erők ellené­re sem okozott túl nagy örö­met o csapatok szereplése az elmúlt évadban. Ugyanis az olajosok a 8., mig a vasuta­sok a 11. helyen végeztek, mi­közben játékról alig beszélhe­tünk. A sportszerető városban egy­re többen szükségesnek lát­ják, hogy történjék meg a két csapat összevonása, egyesítsék az erőket és kezdődjék meg a labdarúgás kanizsai „feltá­madása", mert a mostani sen­kit sem elégíthet ki. A több­ség a bajok okát főként ab­ban látjo, hogy megosztottak az erők, szétforgácsoltak a le­hetőségek és a csapatok kü- lön-külön építik „várukat”, a maguk módján. A témával kapcsolatban több sportvezetőt, szurkolót is meg­kérdeztünk, akik Így véleked­nek: Fender Gyula, az Olajbá­nyász SE elnöke: — Ügy tűnik, hogy hirtelen kellene sok-sok részfeladatot megoldani s erre még nem készültünk fel. Nem kell elsietni a dolgot, azért sem, mert még érvényben van a városi pártbizottság azon határozata, amely megjelölte az egyes szakosztályok ki- emeltségét. így a legkedvel­tebb sportágban, a labdarúgás­ban az erőket hozzánk kelle­ne csoportosítani, de erre nem került sor. Egyébként a jár­ható út oz egyesítés, amelyet csak hátráltatni lehet. Csősz József nyugdíjas, vas- út-szurkoló: — Nagyon szere­tem a focit, hiszen mogam is 15 éven át szerepeltem az NTE-ben. Szeretnénk jó csapa­tot és jó lenne az, hogy a legjobbak egy városi sportkör­be tartoznának, amit nevez­zünk Nagykonizsai Torna Egy­letnek. Egyébként az egyesítés nem újkeletű, hiszen ebben a városban volt már fúzió az NTE és a Zrínyi között, de aztán rosszul sikerült az. Most hagyni kéne a két klub ver­senyfutását és talán o riva­lizálás meghozná a remélt eredményt. Baranyai István, az Olajbá­nyász SE ügyvezető elnöke: — Nem vagyunk megyeszékhely, s igy ebben nem hasonlítunk a kétségkívül jó példát mu­tató nagyvárosokhoz. Kanizsán hivatalosan még nem vetődött fel a fúzió, de többen is be­szélnek arról, hogy tenni ké­ne valamit. Igaz is, kissé fé­lünk az összevonás veszélyei­től, a hagyományoktól, a két rivális szurkolótábortól. Ugyan­akkor nyilvánvaló, hogy a bá­zisok teljes csatasorba állítá­sával az egyesülés szükségsze­rű, de addig is szakosztályi szinteken végre kellene hajta­ni a profiltisztítást. A két NB ll-es csapat egyesítését min­denképpen előnyösnek tart­juk. Szólók László, a nagykani­zsai járási sportfelügyelőség vezetője: — Nogy luxus ebben a városban két NB ll-es csa­pat, amelynek egyre fogy a tábora. Sürgős, de megalapo­zott intézkedésekre van szükség és a témát nem szubjektív ala­pon kell megközelíteni. Az el­ső lépésben el kell dönteni, hogy miként hajtsák végre a profiltisztítást s ezután meg­kezdeni az erők összevonását. A mostani helyzet nem hasz­nál a fejlődésnek, a megosz­tottság nem hozhat számotte­vő eredményt. Varga Imre MÁV-nyugdíjas, az olajos utánpótlás egyik ne­velője: - Én azt hallottam, hogy lesz egy jó gárda Kani­zsán. Ncgyon csodálkozom, hogy nem egyesítették a két csapatot, pedig a szurkolók várták, hogy megszűnik a fo­ci „szürkesége" Nagykanizsán. Tóth Attila, a nagykanizsai városi sportfelügyelőség veze­tője: — Beszélgettünk a témá­ról, de nem egyszerű dolog­ról van szó. A terv: egy szín­vonalas, minőségi városi NB ll-es csapat kialakítása, hiszen o két gárda ideig-óráig meg­lehet, de perspektívában csak oz létezhet, hogy az összevo­nás megtörténjen. Ezzel aztán koncentrálódnak az anyagi esz­közök, a játékosállomány, a szakgárda és a vezetés is, vagyis a legjobbakat tömörí- tenénk egy sorba. A tárna je­lenleg még nem aktuális, mert a kialakult olajos és vasutas erőviszonyok alapján nehéz el­fogadtatni a két szomszédvár­ban az elképzeléseket. összegezésként: jelenleg oz erők megosztottak a városban, amely egyedül „dicsekedhet” két gyenge NB ll-es csapat­tal és a hozzájuk tartozó 6—6 csapattal. Vagyis, ebben a vá­rosban 14 (!) csapattal büsz­kélkedhetnek, amelyekből 7 ütőképes kialakítható lenne s így meghatározói lennének oz adott bajnoki osztálynak. Eh­hez azonban koordinátor sze­rep kellene, elsősorban is a városi TSF részéről. Jól mondta az egyik sport­vezető, hogy Nagykanizsán a szükségszerű előrelépést csak elodázni lehet. A járható út az erők koncentrálása. Az ér­dekelteknek azonban nemcsak felismerni kell a fejlődést, ha­nem mielőbb meg kell kezde­Bonyodalmak Nagykanizsán A nagykanizsai NB ll-es labda­rúgócsapatok a tervezett program­nak megfelelően hajtották végre a felkészülési időszakot, amelynek második felében kitört a „szom­szédháború" a két klub között, sőt újjáéledt a párharc a Zalaeger­szegi TE és az Olajbányász között is. A viták, majd a vádaskodások, ellenakciók az átigazolások körül csoportosultak. Ugyanis a MÁV NTE két ásza, a középhátvéd Ei»g* lóner és a gólkirály Füle doktor egyheti Ady Endre úti alapozás után meggondolta magát és máról holnapra az Olajbányásznál foly­tatták a munkát. Mindketten beje­lentették távozási szándékukat az olajosokhoz, viszont a mai napig semmi sem változott, nem tudott a két egyesület megegyezni. Az olajosok harmadik „nagy­ágyúja" a kanizsai Soós, a ZTE kiválósága is Kanizsára készült vissza, aki nagyon szeretett volna szülővárosába hazajönni. A megye- székhely, illetve a közbejött MLSZ határozat végül is erősebbnek bizo­nyult (vagyis NB l-es játékos nem állhat le) és a középpályás a múlt hét végén mégiscsak bekapcsoló­dott a felkszülésbe régi egyesületé­nél. Nagykanizsán a bajnoki rajt előtt alig egy héttel még nagy a bi­zonytalanság. Az olajosok nagyon ragaszkodnak a volt vasutasokhoz, viszont a MÁV NTE vezetői halla­ni sem akarnak Füléék olajosbeli szerepléséről. így aztán, ha holna­pig nem születik egyezség a két klub között, tovább gyengül Ka­nizsa amúgy is gyenge labdarúgó sportja. Balogh ni a kimunkálást a végrehaj­tásra, előkészíteni a „talajt", hogy Kanizsa labdarúgó sport­ja megfelelő szervezeti keretek között végre foglalja el helyét a sportág második vonalának élcsoportjában. Balogh Antal Augusztus 12—16.: öttusa-világbajnokság Csapatban dobogós helyezést várok Dr. Tőrük Ferenc a felkészülésről és a reményekről Azon o napon a lövészettel kezdtek az öttusa világbajnok­ságra készülő magyar váloga­tottak, majd a vívás következett. A budapesti „öreg” Sportcsar­nok emeleti vívótermében az utolsó asszák még folytak, ami­kor megjött dr. Török Ferenc szövetségi kapitány. A téma adott; Budapesten randevúzik a sportág színe-java augusztus 12-16. között. — A magyar öttusasport ma ugyanolyan állapotban van, mint volt 1962 előtt — kezdte fejtegetését a kapitány. — Ak. kor ugyanúgy az egyesületekben folyt a válogatottak felkészíté­se, mint az 1969-től 1978-ig tar­és felt€^€^teliér Brezniczky László Piros-fekete, vagy fekete­fehér? Ez most a kérdés immár kerek egy hónapja a Brez­niczky család pécsváradi ott­honában. A félreértések elke­rülése végett most mondjuk el: a család ugyan következe­tesen i-vel írja nevét — a sze­mélyi igazolványokban azon­ban y-nal szerepelnek —, te­hát Brezniczky a hivatalos for­ma. Miért éppen egy hónapja tart a bizonytalanság a család­ban a színek választása terén? Mert éppen egy hónapja vált biztossá: a 15 perccel fiata­labb fivér, László, a Pécsi Bőr­gyár zöld-fehér színeit a vas­utasok fekete-fehér mezére cse­rélte fel. Nem is beszélve ar­ról, hogy a családfő külföldön való tartózkodása miatt még nem is értesülhetett az itthoni „erők” átrendeződéséről. Igy aztán tart a bizonytalan vára­kozás a családban. Mert ugyan öröm az, hogy a házban egy­szerre két NB l-es kerettaggal büszkélkedhetnek, ám, hogy a fiúk éppen egy vidéki város két első osztályú csapatának legyenek tagjai, bizony nem mindennapi problémát okoz­nak. Jóllehet a családfőnek eddig sem voltak nyugodt va­sárnapjai, mivel ott volt a pi­ros-feketében játszó Sándor pályára lépésénél, minthogy szorított a fiatalabbnak is, jól­lehet az „csak” a megyei első­osztályban kergette a labdát. Most pedig, hogy mindkét fiú a legmagasabb osztályban in­duló pécsi csapatok színeiben játszik, szinte törvényszerűvé válik; a szombati délutánokat a megyeszékhelyen tölti a csa­lád. A két fiú egyidőben, a kö­zépiskola elkezdésekor került Pécsre. Bár a családfő akara­ta szerint két különböző gim­náziumba — Sándor a Nagy Lajosba, míg László a Széche­nyibe —, a pályán már mind­ketten egy klubban, a Pécsi Munkás SC ifjúsági csapatá­nak edzésén találkoztak. — Mikor az ifiből kiöreged­tünk, Sanyit felvitték az első csapat tartalékai közé, engem .pedig kikért a BTC. Nagyon jó közösségbe kerültem, nem is beszélve arról, hogy mindjárt stabil csapattag lehettem. Ez nagyon sokat használt. Mégis azt mondom, Sanyi nagyon nagy előnyben van. Mindezt csak most látom az alapozás­nál — pergeti vissza az időt László. — Nagyon komolyan vettem már az ifiben is az edzéseket. Ugyanúgy dolgoztam a felnőt­tek keretében, minthogy na­gyon sokat jelentett — főleg A Brezniczky testvérek két pécsi NB l-es csapatban keménységben — a kalocsai Szamuely SE-ben eltöltött egy év is. Visszakerülve pedig öt alkalommal kaptam bizalmat a bizonyításra az első csapat­ban. Nem panaszkodhatok. Hazai pályán a ZTE elleni 2:0-ás győzelemmel végződött találkozón léphettem pályára. Ezt követően játszottam a Vi­deoton, a Rába ETO, a Tata­bánya és az Újpest ellen. Jól­lehet középhátvéd posztján játszottam az ifiben és a ka­tonaságnál is, az Újpest elleni középpálya kivételével a csa­pat balhátvéd posztján küldött pályára a mester — mutatko­zik be Sándor. — Mi tagadás, az első ed­zések hosszú futásai alaposan kikészítettek, most azért már élvezem is az edzéseket —vált vissza az időben László. — Ballábas vagyok, ez azonban nem jelenti azt, hogy jobbal nem találom el a labdát. Mégis mindezek ellenére még nagyon sokat kell fejlődnöm, hogy versenyben lehessek Szásszal, Stájerral és Lauer- rel a baloldali csatár poszt­jáért. Persze Sanyi biztat; mi­ért ne sikerülhetne nekem, fő­Brezniczky Sándor leg azért, mert valóban nagyon kevés a csatár a vasútnál. — Szeretnénk-e egymás el­len játszani? — kérdez vissza Sándor. — Feltétlenül. A Stein­metz kupában már összeke­rültünk egymással. Ott ugyanis jobbhátvéd voltam, míg Laci a bőrgyár balszélsője. Persze az volna az igazi, ha egyszer egy NB l-es meccsen találkoz­hatnánk. Egyelőre azonban csak arra van kilátás, hogy a fakóban találkozzunk. Minden­esetre egyikünk sem adja fel. Sikerül-e a testvérvetélkedő? Az bizony sok mindentől függ. Ők váltig bizonygatják: min­dent megtesznek érte. S hogy a családfő majd kinek szurkol? Törje rajta ő a fejét. Ami pedig a baranyai szurkolókat illeti, bizony nem mindennapi „há­borúnak” lehetnének szefnta- núi. Mert voltak Pécsett már testvérpárok: Dárdaiék, Du­naiék, Kincsesék, Konrádék és Palkovicsok, akik egy csapat­ban küzdöttek, ám olyan, hogy egy testvérpár pécsi színekben egymás ellen focizzék az NB l-ben, erre csak most kerülhet sor. — kapu — úszás Csongrádi fölény a „SZÖVOSZ Kupa 79 országos döntőjén Verőfényes napsütés köszön­tötte vasárnap reggel a „SZÖ­VOSZ Kupa 79” úszás országos döntőjének nyolcvan indulóját a pécsi Hullámfürdőben. A Fo­gyasztási Szövetkezetek Orszá­gos Tanácsa és Baranya me­gyei Szövetsége által rendezett országos döntőn azok a szövet­kezeti tagok és dolgozók vet­tek részt, akik nem aktív ver­senyzők és a megyei döntőkön jól szerepeltek. Legsikeresebbnek a Csongrád megyeiek bizonyultak, mindösz- sze két versenyszámban enged­ték át az elsőséget. A férfiak mezőnyében Csongrádi Aladár és Tari László (mindekttő Csong­rád m.) egyaránt 4—4 arany­érmet nyert. A helyezésekért járó díjakat Ambrus Lajos, a MÉSZÖV elnöke adta át. Eredmények: Női 50 m gyors: 1. Péter (Békés m.); 50 m mell: 1. Téli (Csongrád) ... 3. Né­meth (Baranya): 100 m gyors: 1. Jusztin (Csongrád): 100 m mell: 1. Nagy (Békés): 100 m vegyes: 1. Csüllög (Csongrád); 4X50 m gyorsváltó: 1. Csong­rád ... 3. Baranya (Németh, Skruzsina, Ivenor F.-né, Fogara- si): 4X50 m vegyesváltó: 1. Csongrád, 2. Baranya (Németh, Skruzsina, Ivenor F.né, Foga- rasi). Férfi 100 m gyors: 1. Csográdi (Csongrád) ... 3. Vizner (Baranya), 100 m mell: 1. Sebők (Csongrád); 200 m gyors: 1. Csongrádi (Csong­rád); 200 m mell: 1. Tari (Csongrád); 100 m vegyes: 1. Tari (Csongrád); 4X100 m gyorsváltó: 1. Csongrád, ... 3. Baranya (Fogaras, Tóth, Vizner, Deli); 4X100 m vegyesváltó: 1. Csongrád, 2. Baranya (Foga­ras, Tóth, Vizner, Deli). Korb József tó időszakban, bár 1977—78­ban már számottevő törekvések voltak a központi elvek alkalma­zására. Hogy mást ne mond­jak, ma odáig jutott a magyar öttusasport, hogy összesen nyolc junior korú versenyzővel rendelkezünk. Nyilvánvaló, hogy az egyesületek elhanya­golták az utánpótlás-nevelést. A tokiói olimpia egyéni győz­tesével — aki a mexikói olim­piai bajnokcsapatnak, továbbá négy alkalommal a vb-győztes magyar együttesnek is tagja volt — egy s másban lehetne vitatkozni. A magyar öttusa fénykorát jelentő 1963—69-es időszakban ugyan központilag készítették fel a válogatottakat, ám a klubokban ezekben az években sem folyhatott ered­ményes utánpótlásnevelő tevé­kenység, hiszen Török dr. és Móna dr. helyére — kiválásu­kat követően - nem tudott iga­zán ütőképes fiatal előlépni. Ez azonban ma már sporttörténe­lem, maradjunk inkább a jelen­ben, a mai aktualitásoknál. — Aki végignéz az utóbbi évek világbajnoki eredménylis­táján, annak azonnal szembe­tűnik, • hogy a vb-csapatvr- : nyékén azok az országok ; tek, amelyek a három techn... ' szám után az élen voltak. 1977- ben el is határoztuk, hogy az olimpiáig elsősorban a vívás­ban és a lövészetben meglévő lemaradásunkat kell behozni. Közben kiderült, hogy a fizikai számokban — elsősorban a fu­tásban — jócskán le vagyunk maradva. Ezért az 1979-es tö­rekvéseink közé az is bekerült, hogy a futásban feltétlenül elő­re kell lépniük a fiúknak. Igaz, 30 év körüli emberekről lévén szó, generális változásokra már nem számíthatunk, 100—150 pontot viszont feltétlenül kell javulnia a csapatnak. — Ha lehetséges, vegyük sorba a versenyszámokat. — A lovaglást mindenki szükséges rossznak tekintette. Egy szép napon azután kiderült, hogy nem tudnak lovagolni legjobbjaink. Kemény munkával sikerült elérnünk, hogy ma — véleményem szerint — bármely országgal egyenlő pontszám el­érésére képes a társaság. A vá­ratlan nehézséget — gondol­junk Szombathelyi tavalyi, jön- köpingi esetére — azonban nem képesek megoldani. Ezért a gyengébb lovon is elfogadható teljesítmény eléréséért fárado­zunk. Egyénileg Maraőskó a legtechnikásabb, Kancsal a lo­vastudásához mérten a legjobb versenyző, míg Horváth a leg­erőszakosabb. A vívás változatlanul központi kérdés nálunk, ezt a számot sze­retnénk megnyerni. Bár csak heti négy vívóedzést tartunk, ezzel szemben rengeteg egyéni párbajtőrvívó versenyen indul­tak legjobbjaink. Horváth a vi­lágon az egyik legjobb vívás­ban, ám a nagy eredménnyel még adós. Maracskó hullámzó formát mutat, mig Kancsal fel­jövőben van. Török Ferenc szerint a lövé­szet két év óta a legkiegyensú­lyozottabb számnak tűnik. 195 körös átlagot vár. Az úszásban esedékes 3,33 perces átlagot is kielégítőnek tartja. Az USA ki­vételével egyetlen ellenfél csa­patával szemben sem vár 100 pontnál nagyobb hátrányt eb­ben a versenyszámban. — Mégis, mit vár a budapes- -ti vb-től? — Az egyéni helyezéseket nem tervezem, a csapattól vi­szont mindenképpen dobogós helyezést várok. Egy esetleges jó szereplés nem téveszthet meg senkit; ez ugyanis legfel­jebb csak reményt ad az olim­piai helytállásra. Ami itthon elég lehet, az Moszkvában min­denképpen kevés lesz. Jocha Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom