Dunántúli Napló, 1979. július (36. évfolyam, 178-208. szám)

1979-07-30 / 207. szám

iragvnintös és btirokkos tapéta Milyen lesz a megyei tanács épülete belülről? A magasföldszinti tanácskozóterem mutatós faburkolata A folyosó nem fal, amin ajtók vannak Olcsóbb, és tartósabb Vörösfenyőböl készül víztároló Szigetváron Termálvíz-tárolásra használják Hogy egy középületet mi­képpen értékel a közvélemény, általában azon múlik, milyen annak megjelenése, mennyire hivalkodó, vagy éppen mennyi­re puritán. A befejezéséhez kö­zeledő új megyei tanács épü­letét már ideje megszoknia a városnak, nagy meglepetéseket, vitákat bizonyára nem fog in­dukálni közelgő átadása után sem. Talán belső képe vált majd ki ítéleteket. Ezért is ke­restük meg a kérdéssel Máthé Andrást, a BARANYATERV bel­sőépítész tervezőjét, aki az új tanácsháza belső arculatát for­málta: milyen az ideális köz­épület belülről? — Úgy gondolom' hogy a megye fontos középületéről van szó, tehát olyan belsőt tervez­tem, amely ennek megfelelő, szándékom szerint szolidan elegánsát. A megyei tanács épületének olyannak kell lenni belülről is, amely tiszteletet vált ki az emberekből, ugyanakkor nem félemlíti meg őket. De nem riasztja, feszélyezi a be­lépőt, mert ez is méltatlan len­ne rendeltetéséhez. — A belsőépítész tevékenysé­gét úgy képzeljük, hogy kap egy üres épületet, amit aztán berendez különféle bútorokkal, így van ez? — Ez is része a munkánknak, de egy épület belsejének meg­jelenése nagyban azon múlik, hogy a kezdetektől mennyire dolgozik együtt a tervező a bel­sőépítésszel. Nekem szeren­csém volt, mert Köves Emil, a Pécsi Tervező Vállalat Ybl-díjas tervezője a kezdetektől bevont a munkájába. Az épület folyo­sórendszerének — úgy vélem — szép, ugyanakkor egyszerű ki­alakítása például ennek az együttműködésnek az eredmé­nye. Úgy gondoltuk, hogy a fo­lyosó nem csupán egy hosszú fal, amin ajtók vannak... A barnára pácolt ajtókkal, a fe­hér oszlopokkal és a zöld szí­nű ívelt falakkal talán sikerült egyszerű, mégis jellegzetes fo­lyosókat kialakítani. Volt min megszűrődni az öt­leteknek, elképzeléseknek. Mó- thé András már sok jelentős középületnek volt a belsőépí­tésze. Hároméves munka köti az NDK-hoz, ahol kórházépítke­zés egyik résztvevője, itt volt alkalma tapasztalni és tanulni a pontosságot, a részletek je­lentőségét, s hogy az épület funkciója a meghatározó a belső kép kialakításában is. A Zala megyei pártbizottság! épü­letnél, hogy egy középület mun­kahely is, reprezentáló jelenség is, a Nagykanizsai Művelődési Központnál, hogy a környezet­nek alakító hatosa van az ott szórakozókra, művelődőkre. Az NDK-beli tapasztalatok eredménye a tájékoztató rend­szer, amely nemcsajt szavakkal, de színekkel is eligazítja a hi­vatalos ügyeit intéző belépőt. — S amiről gyakran elfeled­keznek, egy ilyen középület munkahely is, ahol életük je­lentékeny részét töltik el a ta­nácsi apparátus dolgozói. Mun­kájukhoz megfelelő világítás, jó hangviszonyok, kellemes klímu is szükséges. Mindezekre ügyel­tünk, mint ahogy arra is, hogy a leírók szobájába virágmintós tapéta kerüljön, az egyházügyi hivatalba pedig barokkos. Lassan elkészül az új tanács- háza, kívülről is kezd kibom- lani a lebontásra ítélt öreg há­zak közül. Máthé András heten­te járja a folyosókat, szobá­kat, ellenőrizni, segíteni a szakipari munkát, hogy annak eredménye olyan legyen, ami­lyent elképzelt. S közben új munkáján is dolgozik, a Paksi Városi Tanács épülő házának kialakításán. B. L. Vörösfenyőből épül víztároló Szigetváron. Ez lesz hazánkban az első olyan hatalmas víztar­tály, amit ebből az értékes — bútor, és, hajógyártásra, víz­alatti építkezésekre — haszná, latos fából készítenek. A tar­tályt összeállításra készen Csehszlovákiából hozzák. Az el­múlt héten már megérkeztek a csehszlovák irányító szerelők is, akiknek segítségével a Dunán­túli Meliorációs Vállalat területi főnökségének dolgozói összeál. lítják a 11 dongából álló óriás „hordót". A 800 köbméteres tá. roló fontos egysége a szigetvári hévízközmű-rendszernek, mely­nek célja a termálvíz komplex hasznosítása. A szigetvári ku­tak — amik az ország tíz leg- bővízübb termálkútjai közé tar­toznak — vizét hat hektáros pa. lántahajtató és zöldségnevelő telep hőellátására, a Lenin la­kótelep lakásainak használati melegvízzel és természetesen a helyi strand melegvízzel való ellátására használják fel. Termálvízről lévén szó, nem kis gondot okozott, hogy miből készüljön a víztároló, mivel a hazánkban hagyományos vas­beton-tartályok nehezen tűrik a termálvíz agresszivitását: hamar korrodálódnak, a hő hatására megrepedeznek. A jobb meg­oldás keresése nem volt hiába­való, kiderült, hogy a MÉLYÉP. TERV egy csehszlovák szövetke­zeti társulás felkérésére egy pa­lántahajtató telep tervein dol­gozik, és a csehszlovákok vörös­fenyőből készítik a hozzátarto­zó víztárolót. Nemsokára meg­született a megállapodás: a Svornost cég szívesen elkészíti a vörösfenyő víztárolót Szigetvár­nak is. Dobrovitz Gusztáv, a MÉLY- ÉPTERV osztályvezetője elmond­ta, hogy a vörösfenyő kitűnően állja a termálvizet. Ezt egyér­telműen bizonyítják a Csehszlo. vákiában már meglévő tartá­lyok, amik közül jónéhányat 10—12 évvel ezelőtt építettek. A tárolókat — méretüktől füg­gően — több-kevesebb don­gából állítják össze. A speciá­lis impregnáló anyag, amivel bevonják, a gombásodást aka­dályozza meg. Északi szomszé­daink mezőgazdasági célokra, többek között trágyalé tárolásá­ra is vörösfenyőből készült tartá­lyokat használnak. A szigetvári vár északi kapu­jától 200 méternyire létesülő tá­roló szerelési munkái néhány hét alatt befejeződnek. A szá­mítások szerint a vörösfenyő víztároló 30—40 százalékkal ol. esőbb, mintha vasbetonból épí­tették volna meg. Az ország második és harma­dik, négyszáz-négyszáz köbmé­teres vörösfenyő víztartálya a Somogy megyei Táskán, illetve Szegeden készül. Ezeket szintén termálvíz tárolására használják. T. É. A lakásépítési kölcsönök új összegei A felújítási hiteleket is növelték Amit az építtetőknek tudniuk kell Érdemes-e még mogánerő- ből építkezni? Sokakban fel­vetődik most ez a kérdés az egyes építőanyagok árának emelkedése után. Ki-ki el­döntheti, vajon megéri-e, min­denesetre az tény, hogy a Minisztertanács oz építőanya­gok áremelkedéséből adódó többletterheket a hitelek felső határainak növelésével részben ellensúlyozza és ezzel mérsék­li az építtetők készpénzfizetési terheit. Az intézkedésekről kér­deztük Balatonyi Dezsőt, az OTP Boranya megyei igazga­tóját.- Az árintézkedések a há­zilagos kivitelezésű lakossági építkezéseket, így elsősorban a családi ház építést érintik, ezenkívül növelik a házilagos kivitelezésű többszintes lakó- házépítés, továbbá a felújítás, bővítés, lakásmegosztás, kor­szerűsítés költségeit is. Az ál­lami és szövetkezeti építőipa­ri szervezetek kivitelezési árai­ra a hatósági árintézkedés nem vonatkozik. Éppen ezért a lakásépítési kölcsönök ösz- szeghatárai 1979. augusztus 1- től módosulnak. A hitelek szá- zolékos mértéke, a kamat és a visszafizetési idő — tehát az egyéb hitelezési feltételek — nem változnak, a kölcsönössze­gek — amelyek az augusztus 1. után megkötött, illetve az augusztus 1. előtt megkezdett, de be nem fejezett kölcsön­szerződéseknél alkalmazhatók — viszont annál inkább. A csa­ládi ház építéséhez nyújtható kölcsönök felső határa pél­dául valamennyi településen egységesen 40 ezer forinttal emelkedik (a megyeszékhelye­ken, városokban, illetve kiemelt településeken) — 202 van ilyen az országban — az eddigi 120 ezer forint helyett 160 ezer forint, a többi községben a régebbi 110 ezer helyett 150 ezer forint az igénybe vehető OTP-kölcsön felső határa. Mi­vel a hitel felső határának el­lensúlyozására gondoltak, a hitelek elbírálásánál minden esetben figyelemmel leszünk arra, hogy milyen mértékű a többletköltség az adott csalá­di ház építésénél, azaz szám­ba vesszük a kölcsönengedé- lyezés időpontjában már elké­szült munkákot, az építtető nyilatkozatában felsorolt meg­lévő építőanyagokat, és ezek­től függően differenciáltan, de rugalmasan alkolmazandók a felső határok. — Az ország bármely tele­pülésén állami vállalatnál dol­gozó munkások, továbbá a há­rom-, illetve annál több gyer­mekes családok az eddigi 160—160 ezer forint helyett 200—200 ezer forint családi- ház-építési kölcsönt vehetnek igénybe. A családi házat úgy­nevezett kedvezményes akciók­ban építők kölcsönének pla­fonja ugyancsak 40 ezer fo­rinttal emelkedik. A házilagos és kisipari kivitelezésű több­szintes lakóház építkezésekhez, valamint a csoportos korszerű családiház-építkezésekhez in­dokolt esetben pótkölcsön ad­ható. Ennek összege 20 ezer forint. — Sokan nem új házat akar­nak építeni, hanem a meglé­vőt felújítani, tatarozni, ami megint csak a pénztárca mé­lyére nyúlással jár. Hoztak-e nekik is könnyebbséget a hi­telezési irányelvek módosítá­sai?- Természetesen ők is része­sülnek a többletköltségek ter­hének könnyítéséből, hiszen a felújításra, tatarozásra, illető­leg bővítésre, azaz a nem la­kás célját szolgáló épület la­kássá való átépítésére igényel­hető kölcsön felső határa 30 ezer forinttal emelkedik. A rendelkezések kitérnek arra is, hogy a folyamatban lévő épít­kezéseknél azok az építtetők, akik a hitelszerződést mór megkötötték, ha ez indokolt, meghatározott összegig — a kölcsönök most megállapított felső határát figyelembe véve - pótkölcsönt igényelhetnek a takarékpénztártól. h. I. Amerika bölcsője körül Beszélgetés egy szié indiánnal Pécsett Az USA energiahordozóinak jelentős része indián földeken van Független államként szeretnék elismertetni a rezervátumokat Egy sziú indián a Széchenyi téren? Ez nem kis port verne fel. Pedig ott volt, csak senki nem vette észre. Bejárta a vá­ros kacskaringós, régi utcáit, megfordult a tettyei romok kö­zött és gyönyörködve itta ma­gába a havi-hegyi sziklák közül belátható panorámát. Egy híján ötven éve vágyott erre a találkozásra, ugyanis tizenegy éves korában járt „utoljára" Pécsett Kutasi Ko­vács Lajos, Londonban élő ma­gyar író, az indián kérdések szakértője, az észak-amerikai sziú indián törzs tiszteletbeli tagja. A Gondolat Könyvkiadó jelentette meg A Zöldpokoltól a Vidámkikötőig és Az elve­szett világ című könyveit, ame­lyek Brazília indián világát mu­tatták be. Most van megjele­nőben az ugyancsak Latin- Amerikáról szóló Fekete iste­nek — fekete emberek és az észak-amerikai indiánok életét bemutató — Amerika bölcsője körül című — könyve. — Kutasi Kovács Lajos húsz évig élt Braziliában. Mi kész­tette arra, hogy most az észak- amerikai indiánokkal foglal­kozzon? — 1974 óta rendszeresen járok az USA-ban, egyik fiam rákkutató orvosként ott dolgo­zik. Ezeket az utakat felhasz­náltam arra, hogy ilyen irányú érdeklődésemet is kielégítsem. Az észak-amerikai indiánok élete, sorsa, jelene és jövője a legizgalmasabb témák közé tartozik. Időközben sok baráti kapcsolatra is szert tettem, si­került mélyebben megismer­nem az indián-valóságot, az indianista mozgalmat. Az Ame­rika bölcsője körül című köny­vem ezekről az — elsősorban New Englandban szerzett — tapasztalataimról számol be. — Amikor feleségemmel Morning Star (Reggeli Csillag) és Clear Sky (Tiszta Ég) indián házaspárt meglátogattuk, már az első találkozásunkkor fele­ségem kezébe adtak egy in­dián bölcsőt, amiben több in­dián generációt ringattak. Tu­lajdonképpen ebben a pilla­natban merült föl bennem a könyveim ötlete. — Az indiánok világáról, az indián valóságról eléggé ve­gyes kép él legtöbbünkben, ön hogy vélekedik erről? — Valóban, a köztudatban élő kép általában kétszeresen is hamis. Egyrészt romantikus, másrészt anakronisztikus szem­lélet hatja át. Az utóbbira az jellemző, hogy úgy közelít az indiánokhoz, mintha azok még mindig valahol a XIX. század­ban élnének. Mindezt elkerü­lendő, indián szervezetekkel, polgári harcosokkal, törzsfőnö­kökkel vettem föl a kapcsola­tot, hogy a tényleges indián valóságot közelíthessem meg. — Milyen ez a valóság? — A múlt században úgy látszott, hogy az indián eltű­nőben lévő emberfajta. A mi századunk első negyedében azonban egy meglepő bioló­giai megújulás következett be, amit átfogó kulturális megúju­lás követett. Ez azt jelenti, hogy — míg a századelőn 200 ezer volt a lélekszámúk, jelenleg mór több, mint egy­millió indián él az USA-ban. Ami pedig a kultúrát illeti, végleg bebizonyosodott az, hogy az indiánok nem akarnak „beleolvadni” az amerikai tár­sadalomba, hanem meg akar­ják őrizni indián mivoltukat. A létért való harcot nagyban megnehezíti az, hogy az egy­millió indián 300 különböző törzshöz tartozik és csaknem ugyanennyi — egymástól me­rőben különböző — nyelvet beszél és különböző kulturális háttérrel rendelkezik. Ezzel együtt döntő tényező az a hal­latlanul komoly indián értelmi­ségi réteg, amit elsősorban az indián írók, művészek, tudó­sok, jogászok, polgárjogi és törzsi vezetők képeznek, ök hozták létre a 60-as évek ele­jén az American Indian Mou- vement-et, ami egy átfogó, ko­moly szervezet az indiánok ke­zében. E fejlődést — bármi­lyen ellentmondásos is — ma az jellemzi leginkább, hogy az indiánok visszaperlik jogtala­nul elvett földjeiket. A „fehé­rek" 370 szerződést kötöttek velük és szegtek meg egyolda­lúan. Időközben kiderült, hogy az indián rezervátumok területe rendkívül gazdag ás­ványi kincsekben. Néhány ér­dekes adat: indián területeken található az amerikai szén­készlet egyharmada, az urán­készlet fele, ugyanakkor ola­juk és földgázuk is van. Mind­ezzel az indiánok ma már sa­ját maguk akarnak gazdál­kodni. Vannak olyan törekvé­seik is, hogy rezervátumaikat független államoknak ismertes­sék el az Egyesült Államokon belül. — Milyenek ebben a harc­ban az esélyek? — Én azt hiszem, hogy az indiánoknak sikerül megőriz­niük a maguk világát, mert végülis a különböző törekvé­sek közül a legreálisabb útra fognak lépni előbb vagy utóbb. Ennek a tartalmát egy indián egyetemi tanár úgy fo­galmazta meg, hogy az indiá­noknak oly módon kell meg­őrizniük önmagukat, hogy ugyanakkor átvegyék a „fehér ember" kultúrájából és civili­zációjából is az evidens érté­keket. Azaz: egy kettős kultú­rát igyekezzenek kialakítani __ ö sszegezésképpen azt mond­hatom, hogy az én véleményem szerint a „mohikánok” nem tűntek el, hanem élnek és je­len vannak, de talán még in­kább jelen lesznek az ameri­kai társadalomban. Bebesi Károly Ötödik alkalommal nyitotta ki kapuit a nagyatádi szobrásztelep. A hazai művészeken kívül az idén szovjet, román, lengyel és csehszlovák szobrász- művészek is meghívást kaptak az alkotótáborba. A képen: Viktor Konecny csehszlovák szobrászművész munka közben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom