Dunántúli Napló, 1979. július (36. évfolyam, 178-208. szám)
1979-07-29 / 206. szám
1979. JULIUS 29. GAZDASÁGPOLITIKA DN HÉTVÉGE 3. A magyar baromfiipar a világ legjobbjai között Egy dinamikus ágazat jövője Folyik a zöldborsó feldolgozása Proksza László felvétele Negyvenéves a Szigetvári Konzervgyár I 978-ban 61 500 tonna készáru terméket állított elő a Szigetvári ■ Konzervgyár. 1979-ben talán még ennél is több lesz a termelés, hiszen soha ennyi megrendelést nem kapott a gyár, mint az idén. A tervek szerint 8,5%-kal emelkedik ebben az évben a termelési érték, 25%-kal nő a tőkés export, de rendkívüli módon megnövekedtek a belföldi igények is. Óriásit léptek előre az elmúlt két év. ben gépkezeléstechnikában, üzem- és munkaszervezésben. 1979 különleges dátum a gyár történetében: a Szigetvári Konzervgyár fennállásának 40. évfordulóját ünnepli. Évi fejadagunk már meghaladta a 17 kilót, ennyi került ugyanis tavaly átlagosan baromfihúsból minden magyar állampolgár asztalára. És nemcsak a hazai piacot képes bőségesen ellátni a magyar mezőgazdaság, hanem termeléséből külföldre is nagy mennyiségű baromfi; csirke, liba, kacsa, pulyka jut. A nagyüzemi baromfitermelés meghonosítása hazánkban a hatvanas évekre tehető, s a mezőgazdaság szocialista átszervezésével vette kezdetét a baromfiágazat dinamikus fejlődése. Ezt jelzi, hogy 1960-ban a mezőgazdasági termelők 26 900 tonna baromfit adtak el a feldolgozó üzemeknek. 1970- ben 135 ezer tonnát, tavaly pedig már több mint 270 ezer tonna baromfit dolgozhatott fel az állami és a szövetkezeti feldolgozóipar. A termelés növekedésével együtt fejlődhetett tehát hazánkban a baromfihús-fogyasztás és az export, így jutottunk el oda, hogy Magyarország 1977 végére a világ legnagyobb baromfiexportőrei közé került. A múlt esztendőben azonban sűrűn elhangzott a kérdés: mi van a baromfiágazattal, mi történt a baromfipiacon, miért csökkent a kereslet termékeink iránt? Egyáltalán milyen jövő elé néz a magyar baromfihústermelés és feldolgozás? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Tobak Istvánnal, a Baromfifeldolgozó Vállalatok Trösztje vezérigazgatójával. — A baromfiágazatot a legdinamikusabban fejlődő ágazatként tartottuk számon a legutóbbi másfél évtizedben. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a termelés rugalmasan alkalmazkodott a piacokhoz. Mi történt tavaly? — Való igaz, hogy mind a negyedik ötéves tervben, mind a mostani tervidőszak első két évében a baromfinevelés és a felvásárlás növekedése egybeesett az értékesítés lehetőségének a bővülésével — kezdte a beszélgetést Tobak István, majd így folytatta: - Ebben az időszakban a baromfiipar termékei iránt a kereslet rendkívül gyors ütemben nőtt. Ez pedig lehetővé tette a növekvő áru- mennyiség mind kedvezőbb áron történő értékesítését a külföldi piacokon. Az árualapok bővítését szolgálta a háztáji és a kisegítő gazdaságok növekvő árutermelése, amely a nagyüzemi termékeken kívül (csirke, pulyka, pecsenye kacsa, tojás stb.), olyan termékek exportját is lehetővé tette, amelyeket a kisüzemekben gazdaságosan lehet előállítani. Ilyenek például a hízott liba, a libamáj, a li- batoll és pehely, a házinyúl, a galamb stb. A kedvező piac, az értékesítési lehetőség bővülése nyomán javult az export gazdaságossága, növekedtek dollárbevételeink. Mindezt tudni kell ahhoz, hogy világossá váljék, mi okozta a tavalyi nehézségeket. Az történt ugyanis, hogy a korábbi években igyekeztünk kihasználni a világpiaci konjunktúrát, s ennek megfelelően az ötödik ötéves terv első két évében az előirányzottnál erőteljesebben növeltük a baromfihústermelést és a feldolgozást hazánkban. Ilyen helyzetben következett be, hogy a világpiacon az 1977-ig tartó kereslet felfelé ívelő tendenciája megállt, 1978-ban pedig visszaesett. A kereslet csökkenésének okait elemezve a következő állapítható meg: a legutóbbi évek konjuntúráját nemcsak mi igyekeztünk kihasználni, hanem a többi, hagyományos baromfi- termelő és exportáló ország is. Voltak olyan országok is, mint például Brazília, mely korábban baromfihúsból behozatalra szorult, viszont a legutóbbi években erőteljesen növelte baromfitermelését, s most mái exportőrként jelentkezett a világpiacon. Ez a termelésfelfutás lényegesen dinamikusabb volt, mint a világ baromfifogyasztásának emelkedése. S ez nemcsak azzal járt, hogy nehezebbé vált az áru értékesítése, jelentékeny árcsökkenés is bekövetkezett. A tojásértékesítésben hasonló nehézségekkel találtuk szembe magunkat. Igaz, hogy ez nem újkeletű probléma. Ugyanis már korábban is látható volt, hogy nem szabad a tojás exportját erőltetni, mert a piacon túlkínálat volt belőle, az árak alacsony szinten stagnáltak.- Mindez a mi exportunkat is sújtotta. Megnövekedtek a készletek, nehezebben értékesíthettük a baromfi-termékeinket, s az árcsökkenés hátrányosan érintette bevételeinket. Milyen intézkedéseket tettek a termelési biztonság megerősítésére, piaci helyzetünk stabilizálására? — Már tavaly is lényeges feladatunknak tartottuk, hogy a kiélezett helyzetben nehogy meglazuljanak kapcsolataink a mezőgazdasági termelőkkel. Világosan láttuk, hogy most még szorosabb együttműködésre van szükség a termelő és a feldolgozó vállalatok között, hogy rugalmasabban alkalmazkodhas. sunk a megváltozott körülményekhez. Sajnos, még így is előadódott itt-ott, hogy vállalataink pénzügyi nehézségekkel küzdve, késve fizettek az átvett baromfiért. Az idén azonban ez már nem fordult elő. Mindenesetre az nyilvánvalóvá vált, hogy ma már — és a jövőben méginkább — az eddiginél is jóval nagyobb jelentőséget kap a baromfiágazatban a minőség, a szállítási pontosság, a termelés gazdaságosságának javítása. Amikor túlkínálat van a piacon, csak az az eladó képes áruját megfelelőképpen értékesíteni, amelyik a többinél jobbat kínál eladásra, és megbízható szállító. Ezt a feltételt csak akkor leszünk képesek teljesíteni, ha a mező- gazdasági üzemekkel együttműködve még szervezettebbé tesszük munkánkat. A termelő üzemekkel éppen ezért idejében tisztáztuk: szó sincs a baromfitermelés vissza, fejlesztéséről. Ezt jelzi egyébként az is, hogy az állami baromfifeldolgozó üzemek, valamint iparunk és a tsz-ek együttműködése révén létrejött három közös vállalat és a hernádi Március 15. Tsz feldolgozó üzemének idei felvásárlási előirányzata 270 ezer tonna vágóbaromfi. Ebből tphát egyértelműen kiderül, hogy az idén körülbelül annyi baromfit vásárolunk fel, mint tavaly. Nem fejlődik vissza a termelés, de a növekedési ütem lelassul, s az ötödik ötéves tervben meghatározottak szerint alakítjuk a baromfifeldolgozást. Ezt indokolja egyébként a vágóbaromfitermelés és a feldolgozó kapacitás összhangjának megteremtése és az értékesítés biztonsága is. Azok a nagyüzemek, amelyek eddig is gazdaságosan állították elő a baromfihúst és a tojást, s képesek a magasabb követelményekhez igazodni, még növelhetik is termelésüket. Viszont azok a gazdaságok, amelyek gazdaságtalanul állították elő a baromfihúst, vagy rendbe teszik termelésüket, vagy megszüntetik a baromfihús termelését. Ez nekik is érdekük. A termelő üzemek megértették: néhány megszüntette ezt az ágazatát, a többség pedig igyekszik a termelési fegyelem szigorításával a technológia korszerűsítésével nyereségessé tenni azt. I — Ezek szerint a szigorúbb piaci követelmények hatása érvényesül a termelésben. Mit tesznek a termelők érdekeltségének a javításáért? — Számításaink beváltak. A tavalyi feszültség az exportpiacokra az idei tavaszon már enyhült, kezd megnyugodni a piac, a kereslet élénkül. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden terméket el lehet adni. A vevők továbbra is szigorúan ragaszkodnak a jó minőségű áruhoz, s ez az igény kiterjed a magát kínáló, ízléses, higiénikus csomagoláson kívül, a tetszetős színre, fejlettségre, hús-csont arányra és az egyedi súlyon kívül az egyöntetűségre. A külföldi vevők igényeinek kielégítéséhez csirkéből 1,30- 1,45, gyöngyösből 1,30—1,40, pulykából 4,20—4,50, pecsenye libából 4,20—4,80, pecsenye kacsából 2,30—2,45 kg súlyú vágóbaromfira lenne szükségünk. Ahhoz, hogy ezt elérjük, az idén több intézkedést tettünk, illetve készítettünk elő. Súly szerint megosztott felvásárlási árat vezettünk be a pecsenye kacsa felvásárlásában. Előkészítjük az eddiginél reálisabb — vágóvonalon történő — minősítést. Emellett szaporítani szeretnénk a gazdasági társulásokat, amelyek erősítenék a kétoldalú érdekeltséget. Természetesen leginkább az árak hatnak a termelésre. Határozott szándékunk, hogy a jövőben a felvásárlási árakkal méginkább kifejezésre juttassuk a piaci követelményeket; megfelelő ösztönző árat fizessünk a keresett, a piac által elismert, jó minőségű alapanyagért. Azt viszont, amelyiket kevésbé ismer el a piac, vagy gazdaságtalanul értékesíthető, ne támogassuk. Ilyen célbői csökkentettük az idén a tojás felvásárlási árát darabonként 10 fillérrel, és csökkentettük a vágótyúk árát kilónként 15 forintra. Ennek révén csökkent a tojás felvásárlása az idén. Május 15-ig például 351 millió tojást vásároltunk fel, ez a tavalyi hasonló időszakhoz képest csaknem 16 százalékos csökkenést jelent. Vállalataink mintegy 500 mezőgazdasági nagyüzemmel és megközelítően 200 áfésszel vannak szerződéses kapcsolatban. A szerződéses rendszer bevált. Szeretnénk azonban, ha a szerződéses kapcsolatokon túlmenően a baromfiipar és a mező- gazdasági üzemek között még szorosabb, a termelés gazdaságosságát elősegítő együttműködés alakulna ki.- Nekünk az az érdekünk, hogy a mezőgazdasági termelők megtalálják számításukat azokon a termékeken, amelyeket a vállalatunknak szállítanak. Csak így maradhat meg a magyar baromfiipar a világ legjobbjai között Cs. F. 1939 nyarán kezdett működni Szigetvárott gróf Andrássy Mihály tápszer- és konzervgyára. Az elhanyagolt, külterjesen gazdálkodó grófi birtoknak ugyanis létérdeke volt, hogy mezőgazdasági termékeiből olcsó, jól értékesíthető ipari termékeket állítson elő. Felcser János főintéző ötlete alapján kezdtek haj. dina- és babhántolással, kukoricaszárítással kísérletezni a vár melletti öreg vízimalomban, amely a néphit szerint török pus- kgborőrlő malom volt. Hamarosan a Szarvasmajorban — a konzervgyár mai helyén — is megkezdték a hántolást. malá- takávé-pörkölést és a cukrozott kávékocka gyártását. A jó minőségű kávékocka, amibe szárított fügét és áfonyát is préseltek, s a gyerekek úgy ették, mint a csokoládét — ez volt a híres „Zrínyi katonakávé” — felvette a versenyt az egyetlen, hasonló készítményt előállító Weis Manfred-gyárral, sőt csakhamar le is győzte azt, mert a szigetvári kávékonzerv, ami minőségben nem maradt el amattól, olcsóbb volt. A háborús készülődések miatt az értékesítési lehetőségek szinte korlátlanok. Még ugyanabban az évben megkezdik a község, s a környező falvak lakóitól felvásárolt gyümölcs, főleg a meggy feldolgozását is. A Szigetvári Hírlap 1939. július 16-i száma így ír erről: „Egy szép napon röpcédulák jelentek meg az utcán. Hírül adták a községnek, hogy gróf Andrássy Mihály tápszer- és konzervgyára a meggy kilójáért 10 fillért fizet, ha a gyümölcs érett, ha frissen és szárával szedték, ha az uradalom majorjába beszállítják. A röpcédulák alaposan megmozgatták a közeli és távoli vidékek termelőit. Kocsi kocsi után hozta a kitűnő magyar meggyet. Az uradalom emberei alig győzték átvenni a beszállított gyümölcsöt. A meggy átvételének akkora híre támadt, hogy még Kaposvár és Pécs környéki termelők is akadtak az eladók között.” 160 munkással, 12 órás munkaidővel, két műszakban dolgozott ekkor az Andrássy-féle gyár. A gépi berendezéseket eleinte maguk a munkások (lakatosok) készítették. 1941-42- ben az addigi gyártmányok mellé beállítják a főzelékfélék szárítását miközben a berendezést is korszerűsítik: 1940-ben két „Schilde-szárítót” állítanak munkába. Ezekben az években az átlagos dolgorólétszám már eléri a 220 főt. A következő lépés a húskonzervgyártás megkezdése. A Szigetvári Hírlap 1942. április 18-i számában olvashatjuk: „A húskonzervgyár 1941-ben kezdte meg működését. Minden eddigi gyártmányuk vevőre talált. A biztató kezdet újabb gyártmányok bevezetésére késztette a gyárat. A gulyás- és vagdalt- húskonzerven kívül bevezetik a marhahúsleves és baromfikon- zerveket is. A mintaszelencéket előttünk készítették.” S egy valamivel későbbi híradásból: „Ha a gyár teljes üzemben van, naponta nyolc marhát dolgoznak fel." A háború utolsó éveiben a berendezések nagy része any- nyira tönkrement, hogy a fel- szabadulás, majd az államosítás után csak igen-igen nagy erőfeszítéssel, sok gonddal- harccal indulhatott meg a termelés. Az 1950—51-es évek során a három dunántúli konzervgyárat: — Paks. Nagyatád, Szigetvár — Dunántúli Konzervgyár néven szigetvári székhellyel egyesítették. Ebben az időben főleg hordós árukat gyártottak Sziqetváron. s ezeket télen feldolgozták ládás vegyes íznek. 1953—54-ben került sor nagyobb felújításokra, beruházásokra (épületek, gépi berendezések stb.), amelyek lehetővé tették az üveges qyártásra való áttérést. 1957, január elsejével ismét önállósult a gyár. Az 1960-as években a belterjes mezőgazdasági fejlesztéssel karöltve előtérbe került a konzervipar országos szintű fejlesztése. Ezt kívánta szolgálni a Szivetvári Konzervgyár 1969- ben befejeződött, nagyarányú, 220 millió forintos rekonstrukciója is. Ekkor készült el a gyáróriás impozáns épülete, a tízezer négyzetméter alapterületű gyártócsarnok, amelyben a rekonstrukció előtti 1200 vagonos kapacitást 4500—5000 vagonra lehetett fejleszteni. Ma az 1300 fős üzem három műszakban termel. Az automatizálás felére csökkentette a korábbi munkáslétszámot, de ezzel együtt a termelés ugrásszerűen nő. Az állandó dolgozólétszám idénymunkásokkal bővül: nyáron diákok, télen pedig a környező termelőszövetkezetek dolgozói kapcsolódnak be a termelésbe. A késztermékek 80%-a exportra kerül, 20%-a belföldi fogyasztásra. A szocialista országok közül a legnagyobb megrendelő a Szovjetunió, neki gyártják Szigetváron a többi termék mellett a jellegzetes orosz előételt, a kedvelt zakusz- kát. Ez nem más, mint a legkülönbözőbb zöldségfélékkel megtöltött paprika, étolajos paradicsommártásban, sokféle fűszerrel ízesítve. De eljutnak a szigetvári konzervek, befőttek, saláták, főzelékek a környező szocialista országokon kívül számos tőkés államba is, Angliától Izraelig és az arab országokig, szinte minden kontinensre. Hegedűs Magdolna A pogány! Új Élet Tsz baromfitelepének egy részlete A pécsi baromfifeldolgozó csomagolója
