Dunántúli Napló, 1979. július (36. évfolyam, 178-208. szám)

1979-07-27 / 204. szám

1979. július 27., péntek Dunántúli napló 3 Munkahelyük a uilagpíac Gyógyszerkereskedők Ne legyen minden pécsi utca egyirányú! Közlekedésszervezés-üzemanyag-takarékosság Számos dolgot lehetne egyszerűsíteni Kockázatvállalás. Helytál­lás. Versenyképesség. Kez­deményezés. Újítás. Refrén- szerűen visszatérő szavak. A valóság nem ismer va­rázsigéket, ezért a jó jel­szavak is olykor üresen csengenek. Becsüljük tehát azokat, akik munkájukkal példát mutatnak, a szavak­nak értelmet, tartalmat ad­nak. Mindenki tudja, hogy a gyógyszer különleges áru. Más mint a kenyér, a ruha, vagy az építőanyag. A fejlesztők és a gyártók, a patikusok és a külkereskedők munkája, gond­ja sem a szokásos. A kipró­bált és ismert gyógyszerek tö­meggyártása, értékesítése be­vált recepteket, pontosan kö­rülírt sémákat követ, de min­den eredeti, új termékért meg kell járni a KálváriaJhegyet. Évente átlagosan 10—^va­lóban eredetinek mondható gyógyszerújdonság születik a világon. Vegyészek és gyógy­szervegyészek kezdik a mun­kát. A tapasztalatok szerint nem kevesebb mint 10 000 új molekulát állítanak elő, amíg közülük egyetlen vegyületet gyógyászati célra alkalmasnak találnak. Ha már megvan az új vegyület és szabadalom vé­di, akkor még további 6—8 év szükséges az új eredeti gyógy­szer kifejlesztéséhez, törzs­könyvezéséhez. A különböző laboratóriumi, kémiai, fizikai, mikrobiológiai vizsgálatok, az állatkísérletek, a klinikai kuta­tások nemcsak időt, pénzt is igényelnek. Egyenként átlago. san 6—8 millió dollárt. Egye­bek között pl- a szigorú elő­írásoknak megfelelően 20 ge­neráción át — egéren, tenge­rimalacon és szükség esetén kutyán, vagy majmon — el­lenőrzik: az új gyógyszer nem okoz-e magzati károsodást. Tilos reklámozni Miután kész és kipróbált az eredeti készítmény, bevezetése, a propaganda még további 1—1,5 millió dollárt felemészt. Az új gyógyszereket ugyanis a nagyközönség körében reklá­mozni tilos. Az orvosokkal kell azokat megismertetni. Ezért a forgalomba hozatalt megelőzik különböző tudományos tanács­kozások és értekezések, vala­mint rendszeres, szervezett or­vosi látogatások. A piaci mun­ka döntő és költséges részéé sajátos propaganda. A gyógyszerfogyasztás vi­lágszerte egyenletesen évi 6—8 százalékkal növekszik, függet­lenül a konjunkturális ingado­zásoktól. így az árrobbanást követő világgazdasági válság hatását lényegében nem ér­zékelte a gyógyszer külkeres­kedelem. Igaz, a verseny e sa­játos piacon már előzőleg igen erősen kiéleződött. A Konter- gán és más szerék körül tá­madt nemzetközi botrányok szolgáltak ürügyül a 60-as évek végén a gyógyszerfej­lesztés és — propaganda megszigorítására. Az intézke­dések a multinacionális válla­latok monopol helyzetének megszilárdítására, a gyengébb versenytársak kiszorítására ve­zetett. Két mázsa jegyzőkönyv Jellemző pl., hogy az egyik új magyar gyógyszer NSZK- beli engedélyezéséhez az egészségügyi hatóságokhoz be­nyújtott dokumentáció (klinikai jegyzőkönyvek, laboratóriumi vizsgálatok) anyagainak súlya elérte a 2 mázsát. Itt jegyez­zük meg, hogy az új magyar gyógyszerek kifejlesztésében NSZK-beli és amerikai szak­emberek is részt vesznek. Köz­reműködésük elsősorban a hazai szűkös klinikai kutatóka­pacitásokat bővíti. A külföldi magyar vállalatok és érdekelt­ségek másik fontos feladata a gyógyszerpropaganda. Példa­ként említjük, hogy a gyógy­szer-értékesítésre létesített in­diai—magyar vegyesvállalat 400 dolgozójából 100 az orvo­sok felkeresésével foglalkozik. Tájékoztatják őket az újdon­ságokról és ajánlják azok al­kalmazását. Az új gyógyszerekért folyó harcban a piacért, a hírnévért, a haszonért folyó éles verseny tükröződik. Az újítás létkérdés. A magyar gyógyszeripar 70 külföldi licencet vásárolt az utóbbi években. A más orszá­gokban értékesített hazai gyár­tási eljárások és technológiák száma együttesen hasonló nagyságú. A Medimpex gyógyszerkíná­latában rendszeresen — így jelenleg is — található új és eredeti magyar készítmény. A C'hinoin találmánya a Depre- nyl-MAO-B, a Pa rkinsor-kor therápiájában, az idős korban fellépő idegrendszeri betegsé­geknél, a kéz remegésénél al­kalmazható eredményesen. A CAVINTON, a Kőbányai Gyógy. szerárugyár eredeti készítmé­nye agyi értágító. Az Egyesült Gyógyszervegyészeti Gyárban kifejlesztett Sanegyt új vérnyo­máscsökkentő gyógyszer. A Gyógyszerkutató Intézetben az idegfeszültséggel és vegetatív zavarokkal járó megbetegedé­sek orvoslására dolgoztak ki gyógyszert Grandaxin néven. Világpiaci helyzetünk szilárd Miközben a gyógyszergyárak tömege kerül csődbe világ­szerte, a magyar ipar megszi­lárdította világpiaci helyzetét. Hazánk a gyógyszerexportban az egy lakosra jutó kivitelt te­kintve Svájc után a második, abszolút értékben pedig a 10- 11. a világ ranglistáján. A nemzetek közötti teljes gyógy­szerforgalom 5 százalékát ma­gyar készítmények alkotják. A fogyasztást messze meghala­dó mértékben, átlagosan ^"évi 20 százalékkal nő a magyar gyógyszerek vásárlása a leg­igényesebb piacokon. Hogyan sikerült? A módsze­reket elemezni, a jó tapaszta­latokat általánosítani és szé­les körben hasznosítani kelle­ne, de az informátorok, —dr. Toldi Ferenc vezérigazgató­helyettes és dr. Gyulai Péter főosztályvezető-helyettes —tar­tózkodóak. A Medimpex — mondják — kizárólag külföld­re dolgozik, a hazai közönség előtt szívesebben népszerűsí­tik a gyárakat. A múlt egyéb­ként is nyitott könyv, izgalmat, titkot, bizonytalanságot csak a jövő hordoz. Arra keresik a választ, mi lesz 1990-ben. Hogyan bővül­het a magyar gyógyszerek pia­ca az eddigi ütemben? A ké­szülő távlati terv szerint a je­lenlegi 22 ország helyett, 35 —40 működik majd tudományos és kereskedelmi iroda 1990- ben. A magyar érdekeltségű külföldi gyógyszergyárak száma a jelenlegi 2-ről 20-ra emel­kedik. A visszaszámlálás logi­kája szerint napjainkban kell felfedezni azokat az új és ere­deti vegyületeket, amelyek a 80-as évek végén a korszerű gyógyszerek hatóanyagaivá válnak. A Medimpex távlati terveit is a gyógyszeriparral teljes összhangban készíti. Közösen gondolkodnak, együtt, össze­hangoltan cselekednek. Közös kasszába kerül minden nyere­ség. így összefogva erősebbek és messzebbre látnak. Évekkel ezelőtt megjósoltuk, a nyugatról jövő információk se­gítették, hogy rövidesen a köz- lekedést-szervező mérnök épp oly exponált posztot betöltő ember lesz, mint mondjuk a labdarúgó válogatott szövetsé­gi kapitánya. S most itt va­gyunk a motorizáció kellős kö­zepében ; égető igény a jó út, a félreérthetetlen információt adó közlekedési tábla, a parko­lóhely.. Mondhatjuk: van-van mindegyikből valami, de úgy ál­lunk, mint az a háziasszony, akinek megérkeztek már a ven­dégei, de még nem volt ideje, hogy a bort a hűtőbe rakja, a húst felszeletelje, spékelje és sütőbe rakja. A félreértések elkerülése vé­gett: a megyei tanács útjai fe. lett a megyei tanácson, a vá­rosi tanácsi utak felett a váro­si tanácson, a KPM út felett pe­dig a KPM-nál döntenek — s nem hasból, az ügyintéző — közleke­dési szakember — kénye-kedve szerint. Rendeletek, rendelet­magyarázatok és irányelvek szabják meg a teendőket, ott a KRESZ világos törvénye is. Még­is úgy érzi az autós, hogy pac­káznak vele, mégis az az érzése — s most maradjunk városunk, Pécs közlekedésénél —, hogy felesleges tiszteli :tköröket kell megtennie és a világos és egy­értelmű táblák sötét gubancba keverik. Autós ismerőseim körében végeztem egy messzemenő kö­vetkeztetésekre ugyan nem al­kalmas, de eléggé kézenfekvő, nek tűnő „reprezentatív fel­mérést”. Hadd tegyem köz­kinccsé e felmérés eredményeit! Kezdjük a táblákkal, lámpák­kal! Ma a közlekedési táblák túlburjánzásának idejét éljük, minden megkérdezett tudna mutatni feleslegeset. S túlbur­jánzás mellett gyakori a vál­tozás: ugyanazon a dúcon lé­vő tábla ma kötelező haladási irányt mutat, holnap behajta­ni tilost, holnapután pedig át­menő forgalom tilost. Persze nem árt a változatosság. Lámpáink a forgalmat szabá­lyozzák — és nem mindig segí­tik. Igaz: nem is az a nevük, hogy forgalomsegítő lámpák. De legalább fejben át kéne ke­resztelni őket. Hiszen ha a for­galomszervezők rugalmas köz­lekedést várnak tőlünk mi is reménykedünk rugalmas meg­oldásokban. Mert mi van ma? Azt mondják, árt a lámpának, ha viliágára váltják, kiég az égő, ha sokáig pirosat mutat és így tovább. Véleményem sze­rint egy közlekedést szervező­ben fel sem volna szabad me­rülnie annak, hogy mikor és hogyan égeti a lámpákat. Azaz: éjjel kettőkor a lámpa sárgán villogjon, s ha kiég az égő, vagy tönkremegy a relé, ki kell cserélni. Persze, az igazi meg­oldás az lenne, ha már eleve a berendezést úgy készítenék, hogy ilyen probléma ne legyen. Tovább a közvéleménykutatás­ról I Paradox helyzet, de így van: huzamos autózásra szorít a forgalom szervezettsége. Egyesek szerint olyan utcákon kell autózni, ahová soha nem menne az ember, olyan körö­ket kell leírni, amit soha nem tenne meg. Röviden: kétszer annyit autózik minden autós, mint amennyire szüksége volna. Pedig az üzemanyag-takarékos­ság a világ minden pontján ele­mi kérdés. A forgalom szervezője nem bízhat az autós udvariasság­ban. Ő nem alapozhat arra, hogy mi történik akkor, ha mondjuk két autó szembeta­lálkozik egy szűknek ítélt utcá­ban Hogy az egyik félreáll? Erről a rendeletek, rendelet­magyarázatok, irányelvek sem vesznek s vehetnek tudomást. Legyen tehát minden egyirá­nyú! — Ettől lesz parkoló. Igaz, igaz. Parkolóhelyeket csak egyirányúsítással nyerhe­tünk a belvárosban, s köszön­jük is meg őket. Úgy-ahogy, mindig akad egy-egy üres hat­méter. De vajon miért védjük oly keményen az amúgy is rissz-rossz járdáinkat. Csak ott állhatok fel félkerékkel, ahol az élet tűrni nem akaróan parancsolt. Másutt ugrik a szá­zas. Persze ezt is meg lehet ideologizálni: hová, hol men­jen a gyalogos? Uram bocsá': nincs minden utcában körme­net, s persze az autós se áll­jon be a falig ... Azért hadd védjem meg a Pécs város közlekedéséért fe­lelőst, vagy felelősöket. Nem ők építenek be minden foghíjat, nem ők teszik az exponált he­lyekre a bevásárlócentrumokat, nem ők alakítják úgy a hivata­lok sorát, hogy azok az autós számára elérhetetlenek legye­nek. Az új megyeháza sem lesz könnyebben elérhető, mint a ré­gi. Nem ők tervezték Pécs tör­ténelmi belvárosát, nem ők hoz­ták össze így az öreg köveket S kilépve a belvárosból: nem ők tervezték az új lakótelepe­ket, amelyeken éppen azok a gondok és azok a tennivalók, mint a Széchenyi téren és kör­nyékén, forgalomszervezés szempontjából. Kertvárosban négysávos út nincs — állítólag majd a távlatokban ... Uránvá­ros is az egyirányú, szűk utcák városrésze. Esténként parkírozó gépkocsik folyama az utak men. tén, s ha valaki késve érkezik haza, keringhet, töprenghet, hogy hova állítsa a Trabantját. Tíz éve is tudtuk, húsz éve is tudtuk. Ma is, és holnap is ez lesz a gondunk. S méq azt sem mondhatjuk, hogy szálljunk át a tömegközlekedési eszközökre, mint azt a rádióban ajánlják reggelente-délutánonként a pes­tieknek örüljünk, hogy néhá­nyon nem a 39-esen, vagy a 20-ason, hanem gépkocsival igyekeznek céljaik felé. Rágon­dolni is rossz, mi lenne, ha ők is a zsúfolt csuklósok ajtóit ver­nék ... Kérem: higgyenek a város- tervezők a tervegyeztetésen részt vevő közlekedési szakemberek­nek! Higgyenek a motorizáció fejlődését ismételgető prognózi­soknak. A közlekedésért felelő­sök pedig higgyenek a pécsi autósok helyismeretének, ak­názzák ki javaslataikat, ötletei­ket, észrevételeiket, ne tereljék folyammá a patakokat. Hagyják őket elcsordogálni. Ne legyen minden pécsi utca egyirányú! Sokan mondják: nem kell mindenhová autóval menni. Tessék kiszállni és gyalogolni. Igazuk van. Erőltetetten igazuk. Ugyanis ebben a forgalomban — ebből a forgalomból — nem lehet kiszállni, hiába sze­retnék Kovács József A „félelemmentes” gyermekvárók A Steinmetz brigád ismét várja a jelentkezőket Kibontakozóban egy mozgalom A félelemmentes gyermek­várókról már szóltunk koráb­ban. Akkor, amikor még csak egy volt, a pécsi Ró­kus utcában. S a Pécsi Vízmű Steinmetz kapitány szocialista brigád­jának kezdeményezésére 47 brigád - közel ezer ember — válaszolt a fölhívásra, és márciusban egyedülálló moz­galom bontakozott ki Pécsett. Fél év elég hosszú idő, el­teltével már érdemes körül­nézni, mi a helyzetkép en­nél a mozgalomnál. Az egész dolog lényege: a gyermekorvosi rendelők várótermeit olyan barátsá­gossá tenni, amilyenné csak lehet, hogy a gyerekeknek úgyszólván egy csapásra el­illanjon a félelmük. A figye­lem lekötésének, oz oldott- ság, önfeledtség megterem­tésének számos módja van: képek, rajzok, fotók, állat­figurák a falakon; játékoka sarokban; netán, ha von rá mód, akvárium is. Sőt lehet ezt még filmvetítéssel is te­tézni, s ha úgy vesszük, ez még mind csak a kezdet. Ha az alap megvon, o de­koráció már csupán idő, pénz és leleményesség, ötlet kérdése. * Igen, ha az alap megvan. Mert ez a lényeg: a tiszta, higiénikus, korszerű várószo­ba, ahonnan mór csak a já­tékok hiányoznak. Mert ami eddig ebben az újkeletű mozgalomban történt, az el­sősorban ezeknek az alapok­nak a megteremtésénél tett nagyot. Ami a dekoráció­kat illeti, sok helyütt még suta vagy szegényes, de a hangsúly egyelőre nem is ezen volt. Sokkal inkább a tatarozáson, az újrafestésen, a vízvezeték- és villanysze­relésen — hogy minden el­fogadható, tiszta, világos le­gyen. Merthogy orvosi ren­delőkről van szó, ezek a feltételek különös hangsúlyt kapnak. És bizony néme­lyikre nagyon is ráfért ez az „alapozás", amire már ér­demes dekorációt függeszte­ni, ohova érdemes lesz még több játékot vinni. Arról a nem kevésbé mellékes kö­rülményről nem is szólva, hogy ez a mozgalom új rendelőket is teremtett, pél­dául gyermekszemészetet és ortopéd-rendel őt. Ebben tehát közel sem csak a dekoratőrök vesznek részt, de kell ide kőműves­munka, festés, vízvezeték- és villanyszerelés. És itt emlí­tenénk meg, hogy ez a még gyermekcipőben járó kezde­ményezés újabb jelentkező­ket, segítőtársokat vár. Hi­szen a munka rengeteg. * Eddig nyolc gyermekváró alakult át, kettő pedig tel­jesen újonnan készült. (Je­lenleg a tervben ezekkel együtt összesen 38 szerepel, ebből 4 az új.) Valamennyi között talán a legjobb a to- ronyházbeli és a Rókus ut­cai. S az még hozzátarto­zik a dologhoz, hogy az az ezer ember — többségében fiatal -, oki ebben részt vállalt, kizárólag munkaide­je után és szabadsága alatt dolgozik. Ezek a brigádok a város legkülönbözőbb munkahelyeiről csatlakoztak a Vízműhöz; nem is cél itt most fölsorolni valamennyit. Egyet mégis érdemes ki­emelni: még a művészeti szakközépiskola végzősei is fölajánlották vizsgomunkáju- kat erre a célra. Mint a kezdeményező bri­gádban elmondták, a leg­főbb törekvés az, hogy ter­mészetessé váljon a „ féléi- lemmentes" várók iránti igény, hogy az ügy termé­szetesen ne záruljon le a gyermekév végével. Dücső Csilla Kozma Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom