Dunántúli Napló, 1979. július (36. évfolyam, 178-208. szám)
1979-07-27 / 204. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúlt napló XXXVI. évfolyam, 204. szám 1979. július 27., péntek Ára: 1,20 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Fejlődésre ítélve? T ulajdonképpen jó dolog, pozitív jelenség, hogy nálunk minden vállalat fejlődni akar. Ezt kívánja elvárja tőlük az elmúlt évtizedek során kialakult közfelfogás. A fejlődés szándéka összhangban van a vállalati gazdálkodás alaptörvényével is, miszerint minden gazdálkodó egység kötelessége jó gazda módjára gondosan megőrizni, s lehetőleg gyarapítani a vállalat vagyonát, eszközállományát. Márpedig a vállalati vagyont csak egyféleképpen lehet gyarapítani: a szüntelen fejlődéssel, amely az előző évinél több nyereséget, beruházási-fejlesztési alapot, lehetőséget teremt. Másmilyen körülmények, tények is a fejlődés mellett érvelnek. A közgazdasági szabályozók teremtette érdekeltségi rendszer, valamint az oly sokszor bírált és kárhoztatott bázis-szemlélet — a közfelfogástól függetlenül — ugyancsak a fejlődés követelményét állítja a vállalati gazdálkodás elé. Tekintsünk most el a vállalati vagyon beruházásokkal való gyarapításától, s csupán azt vegyük figyelembe, hogy minden vállalatnak minden esztendőben növelnie kell, növelnie illik a béreket. Ehhez - legalább is a meghonosodott gyakorlat szerint — fejlesztenie kell a termelését, hogy létrejöjjön számára a bérnövelés nyereségfedezete. Némi túlzással, de a lényegre utalva, azt kell mondanunk, hogy minden vállalat fejlődésre van ítélve! Mindezt manapság már nem tudjuk fenntartás nélkül elfogadni, mert nyomós okok vonják kétségbe a „minden vállalat fejlődnj akar” jelenség szükséges és helyes voltát. Tágabb összefüggésben megkérdőjelezi az a tény, hogy a népgazdaság fejlődése, növekedése sohasem a minden vállalat által nyújtott azonos mértékű többletek eredője. A gazdaság olyan organizmus, amelyben szüntelenül változások zajlanak — módosulnak a szükségletek, a konstrukciók, a technológiák, a termékstruktúrák, új gyártmányok jelennek meg, a régiek kihalnak stb. — s mindennek növekedési, fejlődési következményei is vannak. Egyes ágazatok, vállalatok, termék- csoportok gyorsabban fejlődnek, mások kevésbé, avagy nem félünk kimondani - visz- szaesnek, eltűnnek a gazdasági életből. Az ilyen jellegű változásokat, mozgásokat fékezni, megakadályozni csak a gazdasági növekedés terhére lehet. Még inláíbb megkérdőjelezi a minden vállalatra értelmezett fejlődés indokoltságát gazdaságunk objektív helyzete és a gazdaságpolitika időszerű célja, követelménye. Szűkében vagyunk a termelés valamennyi erőforrásának, következésképpen azokat, amennyire lehetséges, ott — azoknál a vállalatoknál - kell felhasználnunk, ahol a társadalom számára a legtöbbet hozzák. Köztudott, hogy vállalataink nemzeti jövedelmet előállító képessége nagyon eltérő, vannak olyanok is, amelyeknél a termelés költségei sem térülnek meg az árban, ilyen vállalatoknál a fejlődés erőltetése — ha az nem a társadalom, a népgazdaság igénye — az amúgyis szűkében levő erőforrásokat emészti. Nem véletlen, hogy gazdaság- és hitelpolitikánk már hosszabb ideje a szelektív fejlesztés szükségességét hangsúlyozza, s törekszik a gyakorlatban érvényesíteni. Ennek a fejlesztési politikának nem titkolt, sőt hangsúlyozott célja, hogy a beruházási eszköz, s ennek következményeképpen a munkaerő minél inkább az átlagon felül gazdaságos termelés fejlesztésére összpontosuljon. A gazdaságosság ilyen jellegű — a fejlesztésben való — kiemelése kimondat- Panul is azt hangsúlyozza, hogy nem kell minden vállalatnak fejlődnie, különösképpen nem azoknak, amelyek tevékenységét, termelését az alacsony hatékonyság jellemzi. A jelenlegi helyzet kétségkívül ellentmondásos. A hitelpolitika a népgazdaság összes beruházásainak 15—20 százalékánál a gazdaságosságnak ad előnyt. A szabályozó rendszer, az érdekeltségi Viszonyok és a közfelfogás viszont a minden vállalat fejlődni akar törekvéseket „támogatja”. Időszerű mind a közfelfogást, mind a szabályozó-rendszert a népgazdaság valóságos helyzetének megfelelő követelményekhez igazítani. Ne ítéljünk minden vállalatot fejlődésre. Garamvölgyi István Kádár János fogadta a Svájci Munkapárt főtitkárát Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára csütörtökön a KB székházában fogadta Armand Magnint, a Svájci Munkapárt főtitkárát, aki az MSZMP Központi Bizottságának meghívására szabadságának egy részét hazánkban tölti. A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszélésen kölcsönösen tájékoztatták egymást a magyar, illetve a svájci testvérpárt helyzetéről, tevékenységéről. Véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. A tárgyaláson széleskörű egyetértés nyilvánult meg valamennyi érintett kérdésben. Megerősítették azt a törekvést, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Svájci Munkapárt kapcsolatai az internacionalista szolidaritás szellemében tovább fejlődjenek. A találkozón jelen volt Be- recz János, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője. Ülést tartott a Minisztertanács A kormány tájékoztatási hivatala közli: a Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Lázár György, a Minisztertanács elnöke tájékoztatta a kormányt Hie Verdettel, a Román Szocialista Köztársaság miniszterelnökével folytatott tárgyalásairól. A kormány jóváhagyólag tudomásul vette a tájékoztatót. Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese beszámolt a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormánybizottság ülésszakáról. A kormány a beszámolót jóváhagyólag tudomásul vette és határozatot hozott az ülésszakon elfogadott megállapodások végrehajtására. A kormány elfogadta a pénzügyminiszter és a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének beszámoló jelentését az államigazgatási munka egyszerűsítése érdekében végzett tevékenységről és meghatározta a további feladatokat. Az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke jelentést tett a hulladékanyagok és a másodlagos nyersanyagok begyűjtéséről és felhasználásáról. A Minisztertanács a jelentést tudomásul vette. Egyben kötelezte az illetékeseket, hogy tegyenek további intézkedéseket a jelentős kiegészítő nyersanyagforrás gazdaságos hasznosításának fokozására. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. Jő termés a szigetvári járásban Az utolsó sorokat vágják a drávaszabolcsi termelőszövetkezet búzájából Erb János felvétele Befejeződött a búza aratása Baranyában mmaemmmmmMmKm ■ Segítették egymást a gazdaságok II000 vagon búza a raktárakban Egy héttel ezelőtt arról számoltunk be, hogy Baranya megye búzaterületének negyedrészén még áll a gabona. Az elmúlt napok kedveztek e fontos mezőgazdasági munkának, amit az aratásban résztvevők jól kihasználtak és befejezték az aratást. Tegnap a verőfényes, meleg időben még négy termelőszövetkezet, a drávaszabolcsi, a mozsgói, a kishajmási, és az abaligeti búzatábláin dolgoztak a kombájnosok. Néhány szövetkezethez a szomszédos gazdaságokból is érkezett segítség. A drávaszabolcsi termelőszövetkezet Matty határában levő búzatábláin ottjártunkkor az utolsó sorokat vágták a kombájnok. Mint a gazdaság vezetői elmondták, a délutáni órákra befejezték a betakarítást. A drávaszabolcsiak 900 hektáron arattak az idén, a termésátlag jobb, mint az elmúlt esztendőben. A hektáronkénti átlag idén megközelíti a 40 mázsát. Az aratást 8—9 nap rossz idő hátráltatta. A mozsgói gazdaságban 19 kombájn végezte az aratást. Péntektől a Szigetvári Állami Gazdaságtól, a bicsérdi és a kétújfalui termelőszövetkezetektől érkezett kombájnok is segítettek. Mozsgón az aratás 18 munkanapot vett igénybe. Az 1800 hektáros búzaterületen a hektáronkénti termésátlag meghaladja a 38 mázsát. A gazdaság eddig 170 vagon búzát adott le a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnak. A kishajmási szövetkezetben tegnap még két kombájn aratott. A betakarítást késleltette, hogy a búza az átlagosnál is egy héttel később érett be. A hektáronkénti átlag itt eléri a 35 mázsát. Mindszentgodisán 320 hektár búza várt betakarításra. (Folytatás a 2. oldalon) Lépés a nukleáris háború szakadékától Warnke a SALT-II szerződésről A SALT—II. szerződés lényegesen csökkenteni fogja a nukleáris háború veszélyét, miközben óvja az Egyesült Államok katonai biztonságát — jelentette ki szerdán az amerikai Providenceben egy, a külügyminisztérium által megrendezett értekezleten Paul Warnke, az amerikai fegyverzetellenőrzési és leszerelési hivatal volt igazgatója, aki 1978 novemberéig a SALT—ll.-ről folyó szovjet—amerikai tárgyalásokon az amerikai fél egyik fő képviselője volt. Amennyiben a szenátus nem ratifikálja a szerződést, ezzel újra hidegháborús légkört teremtene, ami fokozott válság- hangulatot idézne elő és növelné a nukleáris háború lehetőségét — figyelmeztetett Paul Warnke. A szerződés nem jelent nagy mértékű leszerelést, de egy lépés a nukleáris háború szakadékától való fokozatos eltávolodásban —■ hangsúlyozta az amerikai politikus. Új lakóház Új lakóházzal gazdagodott Pécs I. kerülete. A Fürst Sándor utcában épült fel az ötszintes ház, amelyben a Pécsi Hőerőmű dolgozói kapnak lakást. Ezekben a napokban rendezik, parkosítják a ház környékét, aszfaltozzák a járdát, az utat. Az épület készítésével egyidejűleg a Pécsi Hőerőmű régebbi szolgálati lakásaiba is bevezették a távfűtést.
