Dunántúli Napló, 1979. július (36. évfolyam, 178-208. szám)
1979-07-26 / 203. szám
e Dunántúli napló 1979. július 26., csütörtök éSG Bulgakov a Tettyén Amatőrök és hivatásos színészek együtt Játszása A drámaírónak szeretnie kell a hőseit: ha ez hiányzik, senki se “ ' nyúljon a tollhoz, mert súlyos kellemetlenségei származnak belőle” — mondja Bulgakov a Színházi regényben, éppen abban a könyvben, amelyben oly csípős karikatúrát rajzol színházról, rendezőkről, színészekről, színigazgatókról, az egész színházi gépezet mechanizmusáról, beleértve a színdarabokat, sőt azok szerzőit is. Az említett mondat akkor hangzik el, amikor a regény önéletrajzi főhőse nekifohászkodik, hogy o színrekerülés érdekében átírja kissé a darabját, a nagyhatalmú igazgató kívánságára anyát fabrikáljon egy menyasszony hősnőből. Ez o keserűen ön'irónikus, súlyosan igaz és szinte nyeglén közhely- szerű mondat fényt vet Bulgakov egész hosszú, szenvedésekkel, kétes sikerekkel teli, oltha- tatlan szerelmére a színház iránt, ars poetica-szerűen megfogalmazza unos-untalan visz- szatérő, új és új művekben testet öltő rögeszméjét: az író írja csak műveit, ahogy a szíve diktálja és ne törődjön semmi mással. De miközben ezt vallja a Színházi regény Makszu- dovja, a színház, mint egy óriási mágnes, mindig visszahúzza, kompromisszumokat köt, retteg, értetlenül hallgatja a blődsé- geket, felháborodik, megsértődik és újra visszafut a színházba, meg akarja nyerni a mindenható Iván Vasziljevics ro- konszenvét, miközben sértett önérzete szakadatlanul hábo- rog: „Osztrovszkijnak bezzeg nem akartak párbajokat beleir- kálni a darabjaiba!” S így volt maga Bulgakov is, írta zseniális műveit, de nem tudott szabadulni Sztálin-komplexusától, a siker úgy járt előtte, mint a li- dércfény, nem tudhatta, merre csalogatja, de ha fölváltotta a sikertelenség, természetesen szenvedett és bizonyítani akart. A hatalom természetrajzának megrajzolása, miszticizmusának lehántása, emberi jellemzőinek megfejtése ezért izgatta szüntelen — például a Moliére-ben is. Szatirikus tehetségének, maró humora bő áradásának azért van olyan fájdalmas mellékíze, költői irizálása — például a Moliére-ben is. A Moliére, vagyis az Álszentek összeesküvése tehát ennek a Bulgakovra oly jellemző, írásainak ízét-zamatát adó kettősségnek remek példája. Líra és irónia, tragédia és komikum keveredik szinte kibogozhatatlanul. Egy zseni megidéz a századok mélyéből egy másik nagy zsenit: Bulgakov a kezét nyújtja Moliére-nek és Moliére előlép, hogy a maga esendőségét is vállalva, kiteregetve elmondja: minden megalázkodás, minden talpnyalós a Tartuffe-ért történt ... A nyári színház érdekes vállalkozása Mihail Bulgakov Álszentek összeesküvése című darabjának színrevitele, már hazai sikerek után is, túlnyomó- részt amatőr előadásban, a Tettyei Játékszínen. Nem előzmények nélküli a nyári színházSzinpadkép az első részből nak ez a produkciója; jól azonosíthatóan egyik vonalául épül ki, éppen a tettyei romok között a színpadon, amelynek behatárolt lehetőségei úgy látszik jótékonyan hatnak a szellemi frisseségre. A darab dísz- letezése, a terep bejátszása igen ötletes. A három játékszínt segítségével sok finom részlet érzékeltetésére, sok mozgásra és sok, erősen színpadszerű gondolat kibontására van lehetőség. A díszletek (Erdős János munkája) raffinált egyszerűségük révén nemcsak több funkciót töltenek be egyszerre, (a lépcsők trónnak, nézőtérnek, térválasztónak egyaránt alkalmasak), de szerencsésen megadják az alaphangot is (lásd a körbeaggatatt ruhákat, jelmezeket, színházi kellékeket). Ilyenformán a kicsi tér sosem zsúfolt, ezzel szemben rendkívül mozgékony. Nyilván ennek is része van a pergő tempóban, ami az egész előadásra jellemző. (Rendező Bagossy László.) Az amatőrök és hivatásos színészek együttjátszása csaknem zökkenőmentes. Inkább csak a statisztérián érződik a „szakmabeliség” hiánya, minden bizonnyal azért is, mert a Pécsi Amatőr Színpadnak néhány igen jótehetségű színjátszója van, élükön a Moliére-t alakító Csutora Ferenccel. Az ő Moliére-jének elsősorban esen- dősége rokonszenves, tévedései, aggályos sertepertélése, sérülékeny embersége, meg bocsa jtó bölcsessége es megrokkanó fizikai lénye telitalálat. Á nagy szellem izzása, ami inkább az irónia révén sejlik át a mindennapi gondjaival küszködő Moliére alakján, kevésbé érezhető. Az eleinte hiányolt irónia is felbukkant azután ebben a küllemre is találó, emlékezetes Moliére alakításban. Mellette a négy hivatásos színészt, Bókay Máriát, ifj. Kőmíves Sándort, Mihályi Győzőt és Tomanek Gábort említhetjük, valamint az amatőrök közül a kitűnően ko- médiázó Juhász Lászlót és az „érsekien” komoly és gonosz Stenczer Bélát. Moliére szolgájának szerepében egy kis meglepetés fogadta a nyári színház közönségét, a meghirdetett színész helyett Bagossy László ugrott be, ami sajnálatosan és érthetően a színlapon nem ellenőrizhető. (A színlap egyébként sem szerencsés, nem kívánható el minden pécsitől vagy idelátogatótól, hogy név szerint ismerje a Pécsi Amatőr Színpad tagjait.) Mindent egybevetve, érdemes volt összehozni ezt a bemutatót amely a „téli színháznak" sem válna szégyenére. Hallania Erzsébet Kamarabalettek Bemutatjuk a Barbakánban és a villányi szoborparkban Természetesnek és örvendetesnek tűnik, hogy a Pécsi Nyári Színház - amelynek központi szereplője a balett — e két objektumot, különleges atmoszférájukat figyelembe véve, a művészetek színhelyéül választotta. A Barbokánban három kamarabalett került bemutatásra: Szabados György dzsessz- kompozíciójának táncváltozata, Salamon Énekek éneke, és Muszorgszkij Egy kiállítás képei c. művének a japán To- mita által hanggenerátorral történt átdolgozására készült koreográfia. A kis téren összeszorult nézőknek két mű marad emlékezetes: oz Énekek éneke, és a Musszorgszkij-mű. Az est címét is adó bibliai költemény Végvári Tamás előadásában szólalt meg magnetofonról, és kezdődött a tánc — zene nélkül. A baletthez szervesen hozzátartozó zenétől való elszakadással már próbálkozott több együttes — főleg nyugaton —, nem sok sikerrel. A zenét e kompozícióban Eck Imre a bibliai költeménnyel próbálta pótolni. De sajnos, a zene érzelemkifejező és önmagában rejlő mozgásképességét nem tudja pótolni a vers zeneisége. Musszorgszkij Egy kiállítás képei c. olkotása már Ravelt is megihlette, és átírta e művet nagyzenekarra, megőrizve Musszorgszkij szellemét. Tomi- ta hanggenerátor segítségével történő átírása —éppen anyagszerűségénél fogva, a kisebb epizódoktól eltekintve — az eredeti mű poródiáját adta. Ezt aknázta ki Eck Imre is koreográfiájában és ezáltal az eredeti mű balettparódiáját láttuk a naturalizmus eszközeinek felhasználásával. Kitűnően érvényesült a Csibék tánca c. képben Bretus Mária karakterizáló képessége. Megszakítva a beszámolót, itt kell megemlítenünk a szervezés jobb átgondolását. Az előadás félórás késéssel kezdődött — székhiány miatt. Majd az első kompozíció végére megérkezett a második szék-szállítmány, és a harminc forintos belépővel rendelkező nézők - akik az Énekek énekére érkeztek! - egymás kezébe adva, mintegy „add tovább” játékot játszva osztogatták a székeket, Eck Imre vezetésével. Nem hisszük, hogy ez a rendező-koreográfus fel- adota, de azt sem, hogy ötven szék beszerzése a Rendezvényirodának anyagi csődöt jelentene. A villányi szoborparkban bemutatott koreográfiák ugyancsak négy táncos szereplésével modern — elektronikus — zenére készült táncok voltak. A nagy téren elveszett otánc intenzitása, a szobrok közül csupán Keserű Ilona alkotása a Tapasztott formák volt szerves része, díszlete a balettnek. A többi műalkotás csők képzeletbeli választóvonallá, színpodháttért jelző eszközzé vált. Maga a tánc csak szórakozás volt, mintha a táncosok magánéletükből vett kirándulásait, szórakozásait, üres játékait akarták volna közölni. Az elektronikus zene kísérletei izgalmasak. De éppen „embernélküliségük” miatt kifejezőképességük korlátozott, és hosszantartó hallgatás után sokkoló hotással bírnak. Ez a 'megállapítás Villányban is beigazolódott, és egyik oka volt a mérsékelt sikernek. • Mindkét színtéren a bemutatott táncjátékokra a kísérlet jellemző. Kísérlet térrel, művészeti ágak összekapcsolásával vagy elhagyásával és a választott objektum atmoszférájának meghatározó voltával. Nem esztétikus például látni a táncosok fáradtságának eredményét, elvész a szép testek szép mozgásának élménye; a korlátlon térben viszont elvész a kisszámú együttes, hacsak nem olyan tartalmú művet, gondolatot tolmácsolnak, amely szinte kötelezi a nézőt a mozgások követésére. A két színhely kiválasztása dicséretet kíván. Fónay Zsuzsa 10-046, a DN közönségszolgálata Kérdések a művelődés néhány területéről a beérkezett kérdések egy része arra utal, hogy az embereket élénken foglalkoztatják a közoktatásügy gondjai és a köztereken elhelyezett művészi alkotások, valamint han. got adtak néhány múzeummal kapcsolatos kérdésnek is. Ezekből adunk itt összeállítást — A Pécsbányára tervezett nyári napközistábor megépül-e, és a pécsbányai gesztenyést védetté kivánják-e nyilvánítani? WALCZ JÁNOSNÉ, Pécs me. gyei városi Tanács művelődés- ügyi osztályának főelőadójától a következő választ kaptuk: — A városi tanács valóban tervezte napközistóbor létesítését Pécsbányán. Meg is indult sok társadalmi segítséggel a munka. Ezt azonban leállították, mert nincs a területen megfelelő vízellátás, és ezen a gondon a bánya sem tud segíteni. A megyei tanács mezőgazda- sági osztályának tájékoztatása szerint: Pécs megyei városi Tanács V. B. határozata értelmében a Pécsbányai Szelidgesztenyés- liget 1974 óta természetvédelmi terület * — A pécsi járás megszűnésével Kozármisleny városkörnyéki község lett. Hány gyerek jár be Pécsre tanulni, miután megszüntették az iskolát? Készült-e felmérés arról, hogy a várható szaporulat miatt hány gyereknek kell távoli iskolába járnia, és hová? Várható-e iskola létesítése az Újtelep területén? — A kozármislenyi községi tanácstól kaptuk a következő választ: — Kozármislenyből és két tagközségből mintegy 200 gyerek jár Pécsre iskolába. A felsőtagozatosok régóta Pécsett tanulnak, az alsósoknak üszögpusztán kedvezőtlen körülmények között működik iskolájuk. Egy négytantermes új iskola tervei a következő ötéves terv elképzeléseiben szerepelnek. Ha a község birtokában lesz a kellő fedezetnek, az iskola megépül az Újfalu területén. * — A Szabadság út és a Rákóczi út sarkán lévő ház igen rossz állapotban van. Steinmetz kapitány szülőháza több törődést érdemelne. Ha a múzeumnak nincs rá pénze, a neVet viselő brigádok közösen rendbehozhatnák, hogy méltó legyen a kapitány nevéhez . . . SZILAGYI DOMOKOS, Pécs város Tanácsa építési osztályának megbízott csoportvezetője közölte, hogy a város távlati fejlesztési terveiben ez az épület szanálásra van ítélve, 5-10 éven belül lebontják. Addig azonban valóban indokolt lenne az épület karbantartása. Mint a Janus Pannonius Múzeum igazgatójától megtudtuk, ajánlkozott is egy Steinmetz kapitány nevét viselő brigád, mégpedig a legrosszabb állapotban lévő kerítés rendbehozatalára, de felajánlásuk mindössze csak felajánlás maradt.. . — Mi lett a Marcus Aurelius- szobor sorsa? Gondoltak-e arra, hogy a Kisegítő és Foglalkoztató Iskola udvarán lévő szobrokat átvigyék az Eszperantó Parkba? A Jókai téren lévő oszlop tetejére miért nem állítanak egy kis táncoló figurát? KOVÁCS VALÉRIA régész elmondta, hogy most folyik a Marcus Aurelius-szobor vegyi vizsgálata. Ha ez befejeződött, a szobor a múzeum restaurátorműhelyébe kerül, s amint befejeződik a restaurálása, a Janus Pannonius Múzeum kiállítja a leletet. SZILAGYI DOMOKOS: — A város köztulajdonát képező apostol-szobrokat nem kívánják átvinni az Eszperantó Parkba — elsősorban azok nagy mérete és omladozó állapota miatt. — A Jókai téren álló kerá- miakútat ebben a formában tervezték, táncoló figura nélkül. * — Nagyon örülök annak, hogy a Sétatér területén szép, új szoborral gazdagodtunk: a Csontváry-szoborral. Viszont elkeserít mindig, amikor arra járok, Kioszk és a Szepessy- szobor között levő modernkedő és véleményem szerint elég semmitmondó, a műemléki környezetbe nem illő látvány. Javaslom: a szobrot távolítsák el, tavalyról mintha ottfelejtették volna — telefonálta egyik olvasónk. — A Pécsi Műsor júliusi számában Romváry Ferenc művészettörténész épp az ön által kifogásolt plasztikáról, Kígyós Sándor, Balett című művéről így ír: „Telitalálat a szobor elhelyezése a Szepessy-szobor vonalába, a szobor Kioszk felöli oldalán, a téglalap alaprajzú gyepszőnyeg közepén. A kettős szobortest — két organikus forma — átló irányában fordított. Közvetlenül a földből nő ki mint a fű, fa, virág... Nem emelték posztamensre, belesimul a környezetbe. Szemgyönyörködtető a formák hullámzása, harmonikus ritmusa. A; egyik ág kígyózva tör magasba míg párja derékig felfelé szökik, itt azonban teljesen hátra- hajlik, és lágy ritmusban ismétlik önön vonaljátékát. Óhatat Ionul is organikus formát su gall Kígyós plasztikája, aká növényi, akár emberi organiz musra gondolhatunk. Lehet szél futta, hajladozó sás, de lehe két játékosan elhajló, pörgő forgó, táncoló figura is. A hűl lámzó vonaljáték ritmusa kép zeletünk síkján elindítója lehe egy gondolatsornak, kiváltójc érzelmi azonosulásnak. Közve títheti a harmónia beieljesü lésének örömét." Heti könyvajánlat Mohács, 1526. Nemzeti történelmünk leggyászosabb fejezete kezdődik ezzel a dátummal. Könyvtárnyi irodo- lom foglalkozott a mohácsi csatavesztéssel, előzményeivel, annak Okaival. Az utóbbi tíz évben ismét az érdeklődés homlokterébe került Nemeskürthy István Ez történt Mohács után, 1966- ban megjelent könyve heves vitákat váltott ki, s megindított egy deheroizálási folyamatot. Nemeskürthy esz- széje s jó néhány tanulmány azt vallja: az elsöprő vereség az uralkodó osztály nagyobb összefogásával, az erők koncentrálásával elkerülhető lett volna. Perjés Géza már e vita idején árnyaltabban s e nézetektől eltérően nyilatkozott a látóhaÚJ könyvek tárban megjelent cikkében. Perjés Géza történész, hadtörténész, a források rendkívül pontos és olapos számbavételével újra végiggondolja Mohácsot s főként az azt megelőző történelmi, gazdasági, politikai helyzetet. Sok olyan kérdésre próbál választ adni, melyekre a történettudomány eddig kevésbé figyelt. Miért éppen 1526-bon támadott a török? Miért olyan későn vonult hadba II. Lajos? Miként vélekedtek a magyar sereg vezetői szinte minden egyes kérdésben különféle módon? A csata leírásáról nagyon kevés forrás áll rendelkezésünkre, jószerivel csak Brodarics István „siralmas” magyar krónikája, Szerémi írásai, valamint egy érdekes, s objektívebb forrás: Báró Burgio pápai követ jelentései. A szerző új szempontból vizsgálja Tömöri szerepét, aki véleménye szerint az egész magyar hadvezetésnél világosabban látott. Perjés újólag elemezte e forrásokat, logikus rendbe szedte azokat. A csata rekonstruált haditérképeivel szinte újra lejátssza a gyászos emlékű, s az országot másfél évszázadra romlásba döntő csatát.
