Dunántúli Napló, 1979. július (36. évfolyam, 178-208. szám)

1979-07-26 / 203. szám

1979. július 26., csütörtök Dunántúli napló 3 A z árak tájékoztatnak, a döntésekben befo­lyásolnak. Az árak he­lyes irányba akkor befo­lyásolnak bennünket, ha a termék tényleg annyiba kerül, és annyit is ér, mint amennyit fizetünk érte. A jelenlegi termelői ár és a szabályozó rendszer — a támogatásokkal, az en­gedményekkel együtt — elismeri a vállalatok tény­leges költségeit. Az ener­gia és az anyag drágu­lása például nem kény­szeríti ki a takarékosságot, mivel annak terheit a költségvetés viseli. A jövedelmezőséget ezért függővé kell tenni a vállalati tevékenység nemzetközi mércé­vel mért hatékonyságától. Olyan korszerű > árrendszer szükséges, amely az átlagos hazai ráfordításokat és a'za­vartalan fejlődéshez nélkülöz­hetetlen nyereséget csak azok­nak a vállalatoknak biztosítja, amelyek helytállnak a nemzet­közi versenyben. így a vállala­tok — a világpiaci ármérce következetes alkalmazása ré­vén — a versenyképesség fo­kozására, a termelési szerkezet korszerűsítésére, jobb piaci munkára, az előnyösebb ex­port- és importárak elérésére, rugalmas alkalmazkodásra kényszerülnek. A világpiac üzenete A világpiac üzenetét viszony­lag egyszerűen továbbíthatják a felhasznált nyersanyagok és az energiahordozók árai, ha azokat a mindenkori nemzet­közi árfolyamon kapják meg a vállalatok. E reális árak már kellően ösztönözhetik a taka­rékosságot. Gondoskodni kell azért arról, hogy az időleges — konjunkturális — áringado­zások a belső árakra ne has­sanak, a vállalati árkockázati alapokból kiegyenlítésre kerül­jenek. De hogyan „világpiacosít- sák" a késztermékek árát? Nincs egységes (pl. tőzsdei) ár­folyam. Az exportár erősen függ a termék, az eladó hír­nevétől, a piaci munkától stb. Azt lehetne mondani, hogy a vállalatok idehaza sem adhat­ják drágábban termékeiket, mint a legigényesebb külföldi piacokon. Ám ha ezt egy az egyben érvényesítenénk, a késztermék hazai árszínvonalát olyan mértékben kellene csők­Az árrendszer változása 'keríteni, hogy a termelő válla­latok 40 százaléka ráfizetéses­sé válna. Türelmi idő A hazai üzemek nemzet­közi mércével mért alacsony hatékonyságának szó szerint meg kell fizetnünk az árát. Nem tehetjük ugyanis műkö­dés-képtelenné egyik napról a másikra az üzemek nagy szá­mát. A hazai ellátás védelme szintén kompromisszumokra késztet az árszínvonal kialakí­tásában. (A kiegyensúlyozott, töretlen ellátást importverseny­nyel sem lehet garantálni. Az import lehetőségei a szocialis­ta országokból az árukínálat, a tőkés piacokról pedig az ország ismert devizahelyzete miatt korlátozott.) Ezért a bel­földi késztermékárak az átme­neti türelmi időben rendsze­rint meghaladják majd a tő­kés exportárakat, de nem nyújt­hatnak fedezetet a külpiaci veszteségek fedezésére. Sőt, határozott különbséget tesznek élenjáró, közepes és elmara­dott színvonalú munka között. Minél jövedelmezőbb az ex­port, annál magasabb nyere­séget tartalmazhatnak a bel­földi értékesítés árai is. És for­dítva: a rossz hatásfokú ex­port esetén a belföldi nyere­ség nem teszi lehetővé a szük­séges fejlődést, a nyugodt megélhetést sem. Az esetleges többletköltségeket pedig csak akkor számolhatják el a bel­földi árakban, ha azt a kül­földi vevő is elismeri, meg­fizeti. Az a legdrágább, ami nem kapható A jövő évtől fokozatosan bő­vül a szabadáras termékek kö­re. Ennek célja az árrendszer rugalmasságának növelése. Ha az árrendszer rugalmassá­gának növeléséről lemonda­nánk, az ármechanizmust nem fejlesztenénk, akkor a konkrét árkiigazítások idővel óhatatla­nul elavulnának, s ismételt lé­pésekkel — újabb és újabb feszültségvállalással — tudná­nak csak a változó követelmé­nyekkel, feltételekkel lépést tartani. A fogyasztás minél inkább túl­lép a létminimumon és mind összetettebbé, sokrétűbbé vá­lik, annál inkább megköveteli az árrendszer rugalmasságát. Ha ezt a vezetés nem ismeri fel időben, akkor az ellátás­ban zavarok keletkeznek, s nö­vekszik a hiánycikkek száma. Még az áremelkedés veszélyét is vállalni kell a jó és minél zavartalanabb áruellátás érde­kében. Mert az a termék a legdrágább, amit nem lehet kapni. Az áruhiány a társadalmi mé­retű pazarlás egyik forrása. Ha nincs tartalékalkatrész és miatta áll a drága gép vagy háztartási készülék, a veszte­ség nyilvánvaló. Hasonlókép­pen aránytalanul nagy kárt okoznak a hiányszülte készlet- felhalmozások, a vég nélküli sorbanállások. Tapasztalatból tudjuk, hogy a lakosság nagy­ra értékeli, politikai vívmány­nak tekinti a kiegyensúlyozott és zavartalan áruellátást. Megfelelő garanciák A rugalmas árrendszer meg­felelő garanciákat tartalmaz, védi a fogyasztói érdekeket. Továbbra is rögzített hatósági ára lesz az alapvető élelmi­szernek, a lakbér, a kommu­nális szolgáltatások, a tömeg- közlekedés díjtételei szintén csak központi döntés alapján változtathatók. De a szabad­áraknál sem szabad a vásár. A vállalat köteles betartani az árképzés, a kalkuláció szabá­lyait, s a fontosabb termékek­nél áremelési szándékát köte­les előre jelezni az árhatósá­goknak. Az ellenőrzés és sza­bálysértés esetén a felelősség- revonás (gazdasági bírság, fe­gyelmi vagy büntető eljárás) szintén az indokolatlan áreme­lések megelőzését szolgálják. Vajon a rugalmas árrend­szer nem vezet-e az áremel­kedések felgyorsulására? Ha kielégítő ütemben emelkedik a munka termelékenysége, taka­rékoskodnak az energiával, az anyaggal, a termelőeszközök­kel, korszerűsödik a termelés szerkezete, javul az export jö­vedelmezősége, az árak stabi­lizálódhatnak, a kiugró ered­mények esetén még csökken­hetnek is. Ha viszont a munka, a gazdálkodás minősége nem javul kellően, vagy esetleg külső okok miatt romlik, ez óhatatlanul áremelkedésben, inflációs gondokban tükröző­dik vissza. Vagyis az életbe lé­pő ármechanizmusban a leg­főbb árstabilizátorrá a terme­lés hatékonyságának növelése válik. Fogadjuk el a kihívást Különösen fontos, hogy leg­alább a külpiaci versenytársak fejlődésével tartsunk lépést, s eredményes munkával ellensú­lyozzuk, kivédjük a cserearány- romlói hatásait. A cserearány­romlás egy oldalról nézve kül­ső és objektív hatás. De fel­foghatjuk olyan kihívásnak is, amelynek elfogadása, közöm­bösítése tőlünk függ. Tegyünk tehát róla, hogy soha ne has­son bénítólag, elemi erővel. Ha ugyanis elkerüljük a csere­arány-romlást, a tőkés világ­piaci infláció hazai hatását rugalmas árfolyam-ponlitikával egyszerűen ellensúlyozhatjuk. A belső árstabilitás szempont­jából oly fontos exporthaté­konyság ezért vált az árképzés alapjává a feldolgozó iparban. Tudjuk, hogy az áremelés, mint a javak újraelosztása, fe­szültségekkel, konfliktusokkal jár, a gazdasági előrehaladás érdekében mégis vállaljuk. Ugyanígy vállalnunk kell a vállalatok és dolgozók közötti differenciálással, az egyes te­vékenységek visszafejlesztésé­vel járó hálátlan feladatokat is. Az árpolitika hozzásegít bennünket ahhoz, hogy a megváltozott, az új külső és belső viszonyokhoz rugalma­sabban, jobban alkalmazkod­junk, de döntő szerepe, gaz­daságformáló ereje az ered­ményesebb, jobb munkának van. Kovács József (Vége) Az év végéig sziklához érnek Megkezdték az V-ös üzemi légakna mélyítését A leendő V-ös üzemi szál- ••lítóakna körül egy ideje elcsendesedett minden. Az ak­namélyítők még a tavasszal beépítették a kasvezetéket, a sűrített levegő-, valamint a ejtővízcsövet, az erőátviteli és működtető kábeleket, majd a betonkoszorú fölé nagy teher­bírású padozat került, az ak­nát lezárták, lebontották az ideiglenes tornyot, amelynek néhány darabja még az akna körül hever, de azok is ha­marosan átkerülnek az alig egy kilométerre készülő lég­aknához. A MÉV, valamint a megye legnagyobb beruházásánál természetesen viszonylagos a csend, hiszen még ebben az évben elkészítik a szállítóak­na toronyalapjának betono­zását, a környezet földrende­zését, majd a jövő esztendő­ben megkezdődhet az aknato­rony építése. Addigra márki­rajzolódnak az üzemi konyha valamint étterem körvonalai is. A Bányászati Aknamélyítő Vállalat mecseki körzetének munkásai továbbra is a szál­lítóakna mellett épített öltözőt és fürdőt használják, de mun­katerületüket áthelyezték az épülő légaknához. A köralakú tisztáson egyszerre három au­tódaru is forgolódik, többton­nás szerkezeti elemeket emel­nek a helyükre, amiket a szál­lítóaknától hoztak át a tréle­rek, és a teherautók. A szál­lítógépek, a csörlők már a beton alapokra kerültek: a többtonnás berendezéséket nem szerelték szét a szálító- aknánál. Igaz, így nehézke­sebb volt a szállítás, viszont a beállítási munkák gyorsabbá válhattak. Megérkeztek az ak­na köré telepített gépek fölé emelendő könnyűszerkezetes épület elemei. Ottjártunkkor kezdték meg a döntőállás épí­tését, a cementsilókat pedig már a helyükre emelték. Az előakna mélyítését a kö­zelmúltban kezdték meg: a fu­tómacskával mozgatott több mint hatszázliteres markoló segítségével eddig tízméteres mélységet értek el. Egyelőre termő földben haladnak lefe­lé. Az előzetes számítások sze­rint ötven méteres mélységben érik el az első kőréteget az aknamélyítők. Úgy becsülik, hogy év végéig kihajtják a hatvan méterre tervezett elő- aknát. Az akna fölé emelen­dő torony elkészülte után a markoló helyett vitlával dol­gozhatnak tovább, majd be­szerelik az aknamélyítő mun­kapadozatot, hogy aztán tel­jes lendülettel folytatódjon a légakna mélyítése... (-S-) Magyar mozgalmi zászló — Párizsból A forradalmi harc be­cses tárgyi emlékével gazdagodott a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum. Birtokába jutott a Francia Általános Munkásszövet­ség — CGT — magyar csoportjának zászlaja. Az egyméteres bordó, bársony, aranyszállal hímzett zász­lót több mint száz más dokumentummal együtt Zsiga Pál Párizsban élő veterán ajándékozta a mú­zeumnak. A budapesti szü­letésű idős kommunista 1929- ben kényszerült emig­rációba. Részt vett a spa­nyolországi polgárháború­ban és a francia ellenál­lási mozgalomban. Jelen­leg is a Francia Kommu­nista Párt tagja, a CGT társadalmi aktivistája. Legfontosabb a Tettye és a Havihegy vízadóinak megóvása A Havihegy és környéke A barlangkutatás a gazdasági célok szolgálatában M em csupán hobby a barlangkutatás, sőt mindinkább gazdasági célokat szolgál. Ezt hang­súlyozták a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Aggteleken megtartott egy­hetes, 25. országos vándor- gyűlésén, melyen a dél­dunántúli területi szerveze­tet csaknem 15 kutató kép­viselte Rónaki László titkár irányításával. Az itt össze­gyűlt háromszáz szakember a gazdasági célkitűzések elsőrendűségét emelte ki. Mi a helyzet Baranyában és Somogybán, a dél-dunántúli területi szervezet két megyéjé­ben, ahol épp harminc tag szorgoskodik teljesen társa­dalmi munkában, de élvezik a Mecseki Ércbányászati Vállalat anyagi támogatását is? Úgy tűnik, nem is annyira a pénzre van szükségük, mint inkább a lelkesedésre, egy szenvedélyes hobbyra, ami nélkül minden feladat csődöt vallana. Négyéves a szervezet, de elődje, a Mecseki Karsztkutató Csoport tízéves múltra tekint vissza. Ök alkotják a törzsgár­dát legalább hetven százalék­ban és ennyien dolgoznak a MÉV-nél, ipari tanulók, laka­tosok, esztergályosok, tudomá­nyos kutatók, míg a „külső­sök” között tanárok is vannak. Legszebb gazdasági ered­ményeiknek tekintik, hogy fel­kutatták a Tettye-forrást szeny- nyező tényezőket és a Havi- hegyi vízadó veszélyeztetettsé­gének a mértékét is megálla­pították a Pécs városi Tanács és a Zsolnay Gyár megbízá­sából. Kijelölték azt a nyolc négyzetkilométernyi területet, amit szükséges megvédeni a Tettye környékén, elsősorban a kommunális szennyezéstől, a toxikus hatású mezőgazdasági vegyszerektől, az erdőgazda­ságban használt növényvédő­szerektől, de legfőképpen az állatkert felgyülemlő szennyvi­zétől. Hasonló karszt-ikörnye- zetvédelmi feladatot látnak el a Havi-hegy körzetében, ahol a Zsolnay Gyár forrás-galéri­ákból táplálkozó négy kútja került veszélybe. A Havi-hegy karszt-vízadójának felszínén legalább két négyzetkilomé­ternyi területet kell megvédeni, így például a benzinkút, az egyéni emésztőgödrök, a per­metezőanyagok hatásától, a Lómpási-patak eléggé szennye­zett vizétől már a Szent János kúttól lefelé. Mindezen feladatoknak a napi nyolcórás munkaidő után tesznek eleget, ténykedésük kétharmada gazdasági jellegű, és évente erre 50—60 napot áldoznak szigorú műszaki nor­matívák, kutatási szempontok előírásait betartva. Rendszeresen figyelik a karsztvíz-ingadozásokat a me­cseki barlangokban, mivel ezek érzékenyen jelzik a szomszé­dos országokban lezajló föld­rengéseket. Például a jugo­szláviai vagy a romániai földrengések alkalmával a legnagyobb vízszintcsökkenés elérte a fél métert is. Ez azért fontos, mert bizonyíthatják, hogy nem minden esetben a bányaművelés miatt szökik meg a víz például a Nyugat- Mecsekben. Nem egy furcsa, úgynevezett „kút-perben” dön­tő bizonyítéknak számít ez. A Magyar Állami Földtani Intézet megbízásából vizsgál­ják, hogy a mészkőkitermelés nem veszélyezteti-e az idegen- forgalmi szempontból rendkí­vül értékes, de még nem hasznosított barlangokat pél­dául a Villányi-hegységben. Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal Bar­langtani Intézetének felkéré­sére barlang-katasztert készí­tettek a Villányi-hegység 57 karsztobjektumáról. Zömük hé­vizes, legalább 26 fok feletti melegvízzel, és gyógyhatásúk szinte biztosra vehető. A gyógy- hatás a legaktívabb az ör- döglyuk-barlangban. A bar­langbiológia, mely a jövőben mindinkább felerősödik, épp ezen rejtélyeket hivatott tisz­tázni. Aggteleken most több tudós is jelentkezett, hogy szí­vesen kutatna ilyen szempon­tok alapján megyénk barlang­jaiban. Felajánlották segítségüket a baranyai barlangkutatók a Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságnak is, ugyanis a Nyugat-Mecsekben, a karsztvi­déken — főként a Szuadó környékén — a tar-vágás kö­vetkezményeként mind erőtel­jesebb a talaj pusztulása. Az intenzív kitermelés helyett csu­pán az öreg fák kivágását javasolják. A baranyai barlangosok fel­tárják a környezetvédelmi ká­rokat, figyelmeztetnek, de ja­vaslataik realizálása mór a megbízók feladata. Legégetőbb most a Tettye és a Havi-hegy vízadóinak megóvása. Csuti J. lfílagpíací armerceuel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom