Dunántúli Napló, 1979. július (36. évfolyam, 178-208. szám)

1979-07-03 / 180. szám

Vasárnap Siklóson tartották az 57. nemzetközi szövetkezeti napot, amelyen dr. Nagy Jó­zsef, az MSZMP KB tagja, a Baranya megyei Pártbizottság első titkára mondott beszé­det. (Tudósítás a 3. oldalon.) Somoza diktátornak Argentína és Izrael szállított fegyvert Az Egyesült Államok görcsö­sen igyekszik biztosítani befo­lyását a Somoza utáni Nica­raguában, de törekvései sorra kudarcot vallanak — tűnik ki az amerikai sajtójelentésekből. A lapok szerint megalapozat­lan volt a „Kuba beavatkozá­sáról” szóló amerikai vád — az viszont tény, hogy a diktátor hadseregének Argentína és Iz­rael szállított fegyvert. Az amerikai sajtó legújabb nicaraguai és Costa-Rica-i tu­dósításai egybehangzóan meg­állapítják: Washington megkí­sérelte, hogy a maga szájaíze szerint való „ellenkormányt" alakítson, amellyel aztán a san­dinistáknak tárgyalniok kellett volna. A polgári ellenzék kisze­melt alakjai azonban — írja a The Washington Post — sorra elutasították az amerikai tervet, hogy összehozzák őket az ideig­lenes kormánnyal, és olyan tö­mörülésben vegyenek részt, amelynek tagja Somoza diktá­tor pártja és a hírhedt nem­zeti gárda is. A kudarc után William Bowdler amerikai utazó nagykövet most azon munkálkodik, hogy „kiszé­lesítsék" Nicaragua Costa-Rica-i székhelyű ideiglenes kormányát. Az amerikai vélemény szerint az öttagú új nicaraguai vezetés „három tagja baloldali" és az elfogadhatatlan Washington számára — írja a The New York Times, Washington min­denekelőtt azt akarja elkerül­ni, hogy szétverjék a 15 000 ta­gú nemzeti gárdát „mert ab­ban látja a biztosítékot a ra­dikalizmus ellen”. Az Egyesült Államok meghosz- szabbítja a polgárháborút, ahe­lyett, hogy segítene véget vetni annak — idézi Miguel d’Esco- to tiszteletesnek, az ideiglenes nicaraguai kormány külügymi­niszterének véleményét hétfőn a The Washington Post. „Az Egyesült Államok az egyetlen akadálya ma az egész földré­szen, hogy gyorsan megoldják a válságot. A hatalom átadása Nicaragua, nem pedig Wa­shington ügye” — jelentette ki Miguel d’Scoto. A miniszter felidézte: „Szégyen, hogy az Egyesült Államok soha nem ta­núsított olyan figyelmet, ami­kor az általa kiképzett, fegy­verzett gárda könyörtelenül gyilkolta a nicaraguai népet, mint most, amikor a nemzeti gárdát akarja menteni.” Óvári Miklós Berlinbe utazott Övári Miklósnak, a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bi­zottság titkárának vezeté­sével hétfőn küldöttség utazott Berlinbe, hogy az MSZMP Központi Bizottsá­gának képviseletében részt vegyen a szocialista orszá­gok testvérpártjai közpon­ti bizottságai ideológiai és külügyi kérdésekkel foglal­kozó titkárainak kedden kezdődő tanácskozásán. A küldöttség tagjai Gyenes András és Győri Imre, a Központi Bizottság titkárai, valamint Lakos Sándor, a .Központi Bizottság tagja, az MSZMP Társadalomtudo­mányi Intézetének igazgató­ja. Határozottan, kezdeményezően n agy jelentőségű tevé­kenység egy szakaszát tekintette át az MSZMP Központi Bizottsága, amikor meghallgatta az idősze­rű nemzetközi kérdésekről szóló tájékoztatót. Az 1979. június 29-i ülésről kiadott közlemény­nek — amelyet a lapok vasár­napi számukban hoztak nyilvá­nosságra — ez a része olyan eseményeket foglal össze, mint a hivatalos, baráti látogatáson hazánkban járt szovjet párt- és kormányküldöttséggel folytatott tárgyalások, a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsa meg­alakulásának harmincadik év­fordulója, a Bécsben megtartott szovjet—amerikai csúcstalálkozó, s ott a SALT—II megállapodás aláírása. Kiemelkedő fontosságú ese­ményként értékelte a vezető párttestület a Szovjetunió párt­ós kormányküldöttségének ha­zánkban tett látogatását, alá­húzva: megingathatatlan alapo­kon nyugszik a magyar-szovjet barátság, mert elveink, érdeke­ink, céljaink azonosságára tá­maszkodik. A Központi Bizottság ülése előtti napon fejeződött be a Kölcsönös Gazdásági Segítség Tanácsa 33. ülésszaka, s az ott elfogadott újabb hosszú távú egyöttrnűködési célprogramok - így Qf ipari fogyasztási cikkek termelésében való együttműkö­désre, a közlekedési kapcsola­tok fejlesztésére vonatkozó el­gondolások — tovább erősítik azt a tényt, hogy a KGST — amint azt a magyar párttestület megállapította — „pótolhatat­lan szerepet tölt be országépítő céljaink valóra váltásában”. Éppen ezért hazánk párt- és ál­lami vezetése a jövőben is min­den módjában állót megtesz annak érdekében, hogy a szo­cialista gazdasági integráció hozzájáruljon gazdasági fel­adataink eredményes megoldá­sához, a nemzeti és a közös ér­dekeknek megfelelően. Tájékoztatót hallgatott és vi­tatott meg június 29-i ülésén a Központi Bizottság az 1979. évi népgazdasági terv végrehajtá­sának eddigi tapasztalatairól, valamint a további feladatokról. Az áttekintés alapjául szolgáló öt hónapban kétségtelenül ki- tapinthatóbakká váltak a gaz­dasági életben az előremutató törekvések, jelei mutatkoznak a követelményekhez való igazo­dásnak, a célratörőbb, hatéko­nyabb munkának. Ennek lénye­ges megnyilatkozása, hogy a belföldi felhasználás a terme­lésnél kisebb, a kivitel a beho­zatalhoz képest pedig nagyobb tempóban növekedett. Ez a ha­ladási irány megfelel a népgaz­dasági terven belüli céloknak, de — amint azt a testület ülésé­ről kiadott közleményben olvas­hatjuk — „az eddigi előrehala­dás még nem elegendő ahhoz, hogy elérjük a tervben kijelölt célokat”. A magyarázat is meg­lelhető a közlemény szövegé­ben, amely így folytatódik: „a minőségi változások a termelés­ben, a gazdálkodásban, a kül­gazdasági egyensúly javításá­ban még nem bontakoztak ki a szükséges és lehetséges mér­tékben”. Tegyük hangsúlyossá az előb­bi mondat két kifejezését az is­métléssel: a minőségi változá­sok; a szükséges és lehetséges mértékben. Ebben rejlik teen­dőink lényege, annak biztosíté­ka, hogy az 1979, évi népgaz­dasági terv jó végrehajtása ne csak a jövő esztendő gazdasá­gi feladataihoz teremtsen kellő alapokat, hanem a hatodik öt­éves terv időszakát is megfele­lően előkészítse. Nem könnyű semmilyen tekin­tetben sem az idei esztendő. Az ipar számára a visszafogottabb termelésnövekedési tempó mel­lett végrehajtandó teendők se­rege — a készletek csökkentése, a munkaerőigény mérséklése, a termelékenység fokozása, a kivitel bővítése — népesíti be a cselekvés terepét, a mezőgaz­dasági üzemeket viszont a ked­vezőtlen időjárás teszi próbára. Hozzáfűzhetjük persze: a ko­rábbi esztendők sem múltak el tétlenségben, sokasodó felada­tok híján. Most azonban dol­gaink tekintélyes része minősé­gében más szemlélet- és cse­lekvési módot követel, s mert ez a kívánatosnál lassabban alakul ki, a változások üteme, terjedelme sem éri el a gazda- $ág terepén a szükséges és le­hetséges mértéket. Mert ugyan igaz - példáért nyújva —, hogy az ipari termelés bővülése meg­közelíti a tervezett mértéket — a négy százalékot —, s a ter­melékenység ennél gyorsabban emelkedett, ám arról sem fe­ledkezhetünk el, a megenged­hetőnél gyakrabban zavarják az árukibocsátás folyamatosságát és kiegyensúlyozottságát anyag- és alkatrészellátási hiányossá­gok. Ahogy pozitívum a külke­reskedelmi forgalom növekedé­se, azon belül a kivitel 14 szá­zalékos gyarapodása az év el­ső öt hónapjában a tavalyi esztendő hasonló időszakához mérten, ám itt is van egy de, mégpedig az: a nem rubelel­számolású behozatal még min­dig meghaladja a tervezettet. F olyamatos és az eddi­gieknél is hatásosabb, konkrétabb kezdemé­nyezésekre van tehát szükség annak érdekében, hogy ered­ményesebbé, gyorsabbá tegyük a gazdálkodás változó feltéte­leihez történő igazodást. Ezek­nek az erőfeszítéseknek a sorá­ba a beruházások gyorsabb ki­vitelezése éppúgy beletartozik, mint a világpiaci viszonyokat és népgazdaságunk valóságos helyzetét jobban kifejező, azaz reálisabb — a tényleges ráfor­dításokhoz közelebb álló — ter­melői és fogyasztói árak kiala­kítása. Hangsúlyozzuk: nem elegendő csak egyetlen terüle­ten, egyetlen dologban lépése­ket tenni, haladást elérni. A gazdálkodás minőségi jellem­zőinek fő helyre állítása nem csupán föltételezi, hanem meg­követeli a gazdálkodóknál a cselekvés egy célhoz vezető sok irányát, a fejlesztések meggyor­sításától a bérgazdálkodás ész­szerűbbé tételéig. Indokoltan mutatott rá a Központi Bizottság: rendelke­zünk a szükséges feltételekkel ahhoz, hogy sikeresen oldjuk meg feladatainkat. Ezeknek a feltételeknek maradéktalan hasznosítása döntő eleme an­nak, hogy a testület határozata értelmében 1980 márciusára összehívott 12. pártkongresszus mai gondjaink enyhüléséről, a további haladás alapjainak szi­lárdabbá válásáról készíthessen számadást. Káros diplomáciai sakkozás Nicaraguában Az Egyesült Államok meg hossza bbítja a polgárháborút Részlet a bőrruházati gyár munkaterméből Felavatták a Pécsi Kesztyűgyár új bőrruházati gyáregységét 60 millió forintos új létesítmény Pécs új ipar negyedében Hétfőn reggel háromnegyed hatkor Skuta Árpádnét, varro­dai főműhelyvezetőt, Kozári Pé- ternét, gépi varrómunkást, Fi­scher Jánosnét, a Pécsi Kesztyű­gyár kétszeresen Kiváló Dolgo­zóját, valamint Papp Istvánnét, vasalót, a hármas műszak dol­gozóját köszöntötte dr. Szabó József, a Pécsi Kesztyűgyár bőrruházati gyáregységének igazgatója. Abból az alkalom­ból, hogy ezen a reggelen megkezdték a munkát az új, hatvanmillió forintért készült üzemükben Pécsett, a Vadász utca 83. szám alatt. Olyan ünnepélyes pillanatok voltak ezek, amikor már halkan zümmögtek a varrógépek, pró­bálgatták az új berendezése­ket a munkások, erre mindig reggel háromnegyed hattól ha­tig kerül sor, hogy hatórakor kezdetét vegye a napi műszak; a pontosan előírt feladatoknak megfelelően. Míg a 24 törzs- gárdaemléklapot, a sok szegfű- csokrot, pénz- és könyvjutal­mat átnyújtották, megtudtam Szabó Imre kézimunkástól, hogy örül új, korszerű munka­asztalának, amelyen könnyen elérhető, kézközeiben minden anyag, szerszám. Bödő Judit gépi varró és Szabó Margit szalagvezető csak ámultak, dicsérték a kellemes színeket, a jó világítást. Ideg­nyugtató a színösszeállítás, a varrógépek teteje fehéres-szür­kés, az ablakok váza acélkék, a munkadarabtartók zöldessár­gák, a székek drapp-feketék, a munkatárolók égkékek, míg a műhely mennyezete pirosas­barnás. Közép-Európában elő­ször próbálják ki itt az ezer lux-fényerős lámpák mennyeze­ti elhelyezését, úgynevezett hal- szálkás-formában, hogy min­denütt a fény egyenletes le­gyen. Sóntics Béláné a levegős, tá­gas varrodai résszel nagyon elégedett — megszűnt a régi zsúfoltság. Most 1200 négyzet- méteren, az emeleti nyugati ol­dalon helyet kapott a befejező, rész, az egyműszakos szalag, teljesen elkülönítve, ahol a kis­mamák, a tanulók, a sportolók és a sokgyermekes édesanyák dolgoznak. A keleti oldalon a varrodai termelőszalagot, az előgyártót, a kisszériás- és a mintagyártószalagot alakították ki. Egy műszakban kétszázan ter­melnek, azok, akik néhány nap­ja még Pécsbányatelepen és a Hőerőmű melletti barakk-műhe­lyekben kedvezőtlen munkakö­rülmények között fáradoztak hat éven át. A régi munkahelyet a széttagoltság és az anyagmoz­gatás körülményessége jelle­mezte, míg az új helyen már nem ismerik az ebből eredő veszteségidőt, hiszen mindössze két ember rakodik és mozgat hatvan anyagszállító kézikocsit. Ez köszönhető annak is, hogy a raktáron előkészítik egység- csomagokba a feldolgozandó anyagot. A legmodernebb NDK, NSZK és olasz gépek könnyítik a fi­zikai munkát, értékük húszmil­lió forint. A termelékenység 1980-ra 25 százalékkal lesz több mint a hajdani műhely­ben. Több a síkragasztó- és a gombozógép, a munkaszerve­zés is korszerűbb. A földszinten a bőrraktár, a szabászat és a textilszabászat és a szociális rész található. Az új létesítményt a Könnyű­ipari Tervező Vállalat tervezte, két és fél év alatt a 26-os Ál­lami Építőipari Vállalat kivite­lezte. ötszázan állítanak elő idén már 72 000 női, férfi bőr- konfekciós terméket, hetven százalékban tőkés piacra. Az idei árbevételük dollárban két és fél millió lesz a tavaszi két­millió helyett. — Csuti J. — Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló A termelékenység 1980-ra 25 százalékkal növekszik XXXVI. évfolyam, 180. szám 1979. július 3., kedd Ara: 1,20 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja

Next

/
Oldalképek
Tartalom