Dunántúli Napló, 1979. július (36. évfolyam, 178-208. szám)
1979-07-24 / 201. szám
1979. július 24., kedd Dunántúli napló 3 Ä* árintézkedések nyomában flL); Mi indokolja a fogyasztói árak emelését? A z értékarányos fogyasz- tói árak kialakítása évek óta terveink közt szerepel. A megtett részintézkedések mellett a mostanihoz hasonló széles körű áremelésre is készültünk, ám ezt valamikor csak nagyarányú jövedelemki- egészitéssel tudtuk elképzelni, hogy az árváltozások miatt egyetlen nagy társadalmi réteg életszínvonala se csökkenjen. Ehhez a reáljövedelmek korábbi, viszonylag magas növekedési ütemét is meghaladó, mondhatni lökésszerű emelésre lett volna szükség. Időközben a kedvező lehetőség reménye szerte foszlott, s az életszínvonal elért eredményei megszilárdtiásának szükségessége kikényszerítette a mostani lépést. Befolyásolni a fogyasztást A cserearány-romlás, a gyarapodó külgazdasági veszteségek miatt évről évre nőttek a fogyasztói árkiegészítésekre fordított összegek. A terhek •mind nyomasztóbbá váltak, s napirendre került az ésszerűbb, a reálisabb árarányok kialakítása, az árrendszer továbbfejlesztése. Az intézkedések célja az áruellátás eddigi színvonalának fenntartása, a költségvetési terhek csökkentése, a kereslet és a fogyasztás befolyásolása, ahol szükséges, a kínálat bővítése, a termelés ösztönzése. Tehát az intézkedések lényege nem a vásárlóerő elvonása, hanem az évek óta napirenden levő feladatok megoldásának elősegítése, a termelők, a fogyasztók befolyásolása. A fogyasztás elért szintjének csökkentésével sehol nem számolunk, csupán — ahol indokolt — a növekedés ütemének mérséklésével. Jóllakni és lakni Az élelmiszerek ára átlagosan 20 százalékkal emelkedett. Gazdasági, társadalmi, politikai súlyát tekintve egyaránt ez a legjelentősebb lépés a mostani árintézkedések között. A kenyér árát például 3,60-ról 5,40-re emeltük. A mindennapi kenyér ára 28 év óta nem változott. Azóta e nehezen megszerzett létfenntartási cikk átvitt értelmű fogalommá vált. (Ezer kilogramm kenyér eddig annyiba került, mint egy tonna búza.) Mert a „mindennapit" időközben megdrágította a korszerű technika alkalmazása és a kenyérgyári dolgozók növekvő jövedelme. De az ár- és értékviszonyokkal együtt megváltoztak az életkörülmények is. Jelzi ezt, hogy valamikor az alacsony személyi jövedelemhez igazodtak — a termelési költségektől függetlenül — az élelmiszerárak és a lakbér. A kialakuló szocialista árpolitika célul tűzte, hogy mindenki jóllakhasson és valahol lakhasson, A ruházati cikkek árát viszont jelentős forgalmi adóval terhelték. A sertés- és a marhatőkehús ára 30 százalékkal, a zsiradékoké 17 százalékkal emelkedik. Az áremelés differenciáltságát jelzi, hogy a baromfihúsárak 8 százalékkal növekednek, amíg a vaj ára változatlan marad. Az árváltozások mértéke nemcsak az ártámogatástól függ, hanem az exportlehetőségektől, a keresletkínálat alakulásától is. A vaj állami dotációja — mint a tejterméké általában — magas. De a tejtermeléssel együtt képződő vaj hazai fogyasztását célszerű a viszonylag alacsony árral ösztönözni, mintsem ráfizetéssel exportálni. Vagy a csekély áremelés hasonlóképpen a baromfihús itthoni fogyasztásának kedvez. Ha ugyanis nő a viszonylag olcsó baromfi aránya a hazai fogyasztásban, akkor növekedhet a sertés- és marhahús kivitele, javulhat, gazdaságosabbá válhat a húsexport áru- összetétele. Miközben fennmaradhat, sőt mérsékelten tovább növekedhet az egy főre jutó évi 75 kilogrammos hús fogyasztás. Végül még egy példa a piaci ellátás javítására. A hús- készítmények ára átlagosan 21 százalékkal emelkedik, de ezen belül a száraz- és füstölt áruké 25 százalékkal. Mivel e termékek iránt a hazai és a külföldi kereslet egyaránt nagy, az igényeket eddig nem tudtuk megfelelően kielégíteni. Indokolt takarékosság A tüzelőanyagok és az energiaszolgáltatás áremelését elsősorban az energiahordozók világpiaci árának a legutolsó fogyasztói árrendezés óta végbement jelentős — sőt várhatóan tovább tartó — emelkedése indokolja. A tüzelő anyagok és fűtési szolgáltatások árát legutóbb 1974-ben emeltük, a villamosenergia ára pedig 15 éve változatlan. Az átlagnál nagyobb mértékű a távhőszolgáltatás díjának emelése. De a fogyasztó ezután is a költségeknek átlagosan mintegy 40 százalékát viseli. A díjemeléssel mérséklődik a központi — illetve a távfűtéses lakások fűtési költségeinek meglevő nagy különbsége. A háztartási tüzelőanyagok áránál jobban, átlagosan 51 százalékkal emelkedik a villamosenergia fogyasztói ára. Ahhoz, hogy a villamosenergia-, termelés és fejlesztés költségei megtérüljenek, 90 százalékos áremelésre lett volna szükség. A háztartások villamos- energia-fogyasztása tavaly átlagosan 14,5 százalékkal növekedett. A takarékosság tehát indokolt, fő módszere a -korszerűbb elektromos és elektronikus készülékek (pl. tranzisztoros, integrált áramkörös TV) gyártása és alkalmazása. De az elektrifikált háztartásokban ezen túl még számtalan lehetőség nyílik a villamosenergia takarékosságra, amely végeredményben erőművi beruházásokat tehet feleslegessé. A motorizáció térhódítását sem akarjuk, nem is lehetne, megállítani. A növekedés ütemét azonban lehet és kell is mérsékelni, hogy a jelenlegi szint, az évi 90—100 ezer új személygépkocsi értékesítése mellett csökkenjen a sorbán- állás, megszűnjék a nagyarányú spekuláció, hogy a gépkocsi-forgalom -növekedésével lépést tarthasson az út- és szervizhálózat fejlesztése. Jövedelemkiegészítés A különböző iparcikkek: a bútorok, a cipő, az egyes építőanyagok, a mosószerek, a szappan, csakúgy mint a tisztítás, cipőjavítás áremeléseit a -nyersanyagok és az energiahordozók világpiaci drágulása indokolja. Az áremeléssel járó többlet- kiadások részbeni ellensúlyozására jövedelemkiegészítésben részesül 10 millió 200 ezer magyar állampolgár. A lakosság csaknem valamennyi rétegére kiterjedő differenciált, részbeni „kártalanítást” szükségessé teszi a széles körű és olykor nagymértékű áremelés. Teljes ellentételezésről, kompenzálásról így sem beszélhetünk. Az áremelések egy év alatt a lakosságnak összesen 28 milliárd forint többlet kiadást okoznak, s ebből 21 milliárdot, tehát 75 százalékát fedeznek a jövedelemkiegészítések. Vagyis átlagosan az élelmiszerek és a háztartási energia drágulásának terheit. Ahogyan az ilyen átlagolásnál már lenni szokott, a családok egyik része jól kijön majd a jövedelemkiegészítésből, a másik része nem — ez függ fogyasztói szokásaiktól, fogyasztásuk összetételétől. A fix összeg odaítélése az azonos szintű fogyasztás támogatása társadalmilag igazságosabb. Az a kívánatos, hogy a munka- jövedelmekben érvényesüljön a határozott differenciálás. Az előrehaladás feltétele A Ganz Műszer Művek Elektromos Készülékek és Mérőműszerek Gyára termékeinek jelentős felhasználója a járműipar. Hajókhoz, mozdonyokhoz is gyártanak műszereket és sokféle ilyen berendezés készül itt a kőolajipar, a kohászat és a különféle kutató- intézetek részére is. A korszerű műszerekből évente jelentős meny- nyiséget szállítanak exportra. A képen: a fűtőrendszerekbe építhető szabályozó műszer az energiatakarékosságot is elősegiti. A vállalatok egy része már befejezte Épül a Szigeti üti csomópont A Szigeti út—Páfrány utca—Drögi út kereszteződésében a közúti csomópont építése a befejezéshez közeledik. Az építkezésen részt vevő vállalatok közül a Gázművek és a Vízművek már nem dolgozik itt, a DÉDÁSZ- nak és a Postának csak kisebb munkái vannak hátra: kábeláthúzások, néhány akna megépítése, és a térvilágítás elkészítése. A munka oroszlánrésze a Közúti Építő Vállalatra vár. Az ürögi út torkolatánál szinte teljesen elkészültek a szennyvízcsatorna lefektetésével, még mintegy húsz méter van vissza az ürögi út felső részén. A még fennmaradó munkákat a DÉLVIÉP fogja végezni. Befejezték a Szigeti út lezárt részén a kábelek és csatornák átkötését, kivéve a csapadékcsatornát. Az úttestre új aszfaltburkolat kerül, utána itt megy majd a forgalom. Ekkor kerül sor a mostani terelőúton az átkötésekre, és ezzel párhuzamosan a Páfrány utcában a víznyelők elkészítésére. Ezekből körülbelül tíz-tizenegyet csinálnak, egymástól húsz méternyire. A Páfrány utcai építkezés ideje alatt a buszok zavartalanul közlekedhetnek, csak a megállók helye fog megváltozni. A csomópont építését a tervek szerint augusztus végére, szeptember elejére fejezik be. Miután átadták a forgalomnak, a Szántó- Kovács János utcát fogják lezárni, és ott folytatják az átépítést. A fogyasztói áremelések — jövedelemnövelő intézkedések ellenére — fokozzák tehát a vásárlók terheit. A mostani intézkedések egy év alatt 9 százalékkal növelik a fogyasztói árszintet. Ebből 1979-re 4 százalék jut, amiből 3 százalékot fedez a jövedelemkiegészítés. így végeredményben 1979-ben az eredetileg a tervben számított 4,7—4,9 százalékkal együtt 9 százalékos fogyasztói árszintnövekedés várható. Az életszínvonal-politikában, a jövő megalapozásában úgy haladhatunk előre, ahogyan megvalósulnak gazdasági célkitűzéseink, ahogyan javul a gazdálkodás minősége, hatékonysága. Az egyes ember sorsa, és a társadalom boldogulása egyaránt a személyes teljesítményéktől, a közös munkánktól függ. Kovács József Elégedett elégedetlenség I munka öröme Egy alkalommal együtt horgásztunk a Balatonon: kora hajnal volt, a mélyvíz felől jöttünk ki a csónakkal. Próbaképpen még egyszer megálltunk, belógattuk a csalit. Hamarosan kapása volt, hirtelen-erős rángatás, már szakadt is a zsinór. Az arcát figyeltem: mérhetetlen volt a csalódása, mint amikor egy kisgyereknek a kanálisba esik egyszem üveggolyója. — Az üveggolyó... — mondtam neki. Amikor a napokban találkoztunk, arról beszélt, hogy neki igazából a megvalósítás folyamata jelenti az örömet, a befejezetlenség- ből meríti újból és újból a lendületet, az energiát. Ha valami már készen van — mondjuk, egy lugas a mecseki telken —, a birtoklás nem okoz elégedettséget. Akkor már más után kell néznie, hogy ne maradjon a tervezés szépsége, a munka izgalma, a magunk megmérésének, próbára tételének feladata nélkül. Valószínűleg ezért csalódott oly mélyen abban a nagy halban is: elszakította a zsinórt, és így ő maga tulajdonképpen befejezetlen munkát csinált. Szó sem volt itt üveggolyóról. A céltudatosság nem született tulajdonság. Akkor határoztam el magam — mondja Nagy István, három gyermek apja, egy öreg Trabant és egy majdnem kész vikendház tulajdonosa —, hogy amit a magam erejéből meg tudok tenni, azt megteszem, amikor 14 éves koromban egy kopott melegítőnadrógban és egy félhosszú viharkabátban elmentem tanulni Bicskéről Budapestre, a Bláthy Ottó technikumba. Naponta 14 kilométert vonatoztam.” Ez volt a kezdet: nagyon szegénynek érezte magát. Fent a hegyen: 400 négyszögöles telek, egyik része a „mezőgazdaságé” —gyümölcsfák, erősödő lugas, a méhészet leendő helye, konyhakert —, a másik a családé. Egy tetőtérbeépíté- ses, de mégis aprónak tűnő ház. Elkészültének külön története van. N. I. ásta ki az alapokat, húzta fel a falakat, csinálta a tetőt, faragja a parasztbútorokat, készíti a könyvespolcot és az előszobafalat, szerelte a~ villanyt, a vízvezetéket, rakta ki kőből a támfalat, festette és fűrészelte a saját tervezésű kerítést, hegesztett, csiszolt, gyalult. Keményen dolgozott éveken át. Csak a ház külső vakolatát készíti majd kőműves. A szomszédai megszállottnak tartják, ő maga lelkesen, a pillanatnyilag műhelynek használt tetőtérben felhalmozott léc-, vas- és géphegyeken állva magyarázza a még hátralevő teendőit. „Csak bele kell kezdeni I” — mondja. De ez az, ami nagyon sokaknak nehezen megy. Ö például úgy fogott hozzá, hogy d városból gyalog hordott fel egy csomó építési anyagot. Elsőként egy talicskában szerszámokat és egy létrát. Tisztelem — nyugodtan írom le — a céltudatosságáért, a szorgalmáért ezt az „alig múlt harminc” fiatalembert. Tudom azt is, hogy kollégái szeretik, szakmailag megbecsülik. Napról napra élni — lényegében felelőtlenség. Amikor ilyen fiatalokról hallok, vagy átom őket, például legutóbb a televízióban, eszembe jut: vajon ők felvinnének-e gyalog a Köztársaság térről a Bárány út végére — egy létrát? — Azt mondtam a feleségemnek: holnap vegyünk egy Trabantot. Ez az öreg jószág 'az ... Volt otthon vagy 600 forintunk, A Trabant—1 kölcsönből —■ meglett, ma már egy fillérrel sem vagyok adós miatta. „Gépesíthettem" az anyaghordást. Még a fagerendákat, a tetőanyagot is ezzel hoztam fel. örömmel csinálom ezeket a dolgokat. Akkor vagyok elégedett, ha nekem és a szorosabb környezetemnek — a családomnak, a barátaimnak — is tetszik a végeredmény. Mindig azt csinálom, amihez kedvem van. Hol a kerítést, hol az emeleti erkély faragott léceit, hol a fűnyíró gépet. Mert most az jön: nézd meg, milyen ronda a gyep... Csinált magának malter- keverőt, gyalu- és fűrészgépet is, most valamilyen transzformátorral bíbelődik. „Ez lesz a szekunder-tekercs!” — mutat ró egy halom drótra. A Bláthy után elvégezte a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola erősáramú karát — esti tagozaton —■, azután a marxista egyetemet. — Nem szükségből végeztem el az egyetemet. Érdekelt a tananyaga. Kint, a kertben téblábolva meséli mindezt, félmondatokkal, mert inkább a méhek, a kaptárok leendő helyéről beszél. Édesapja is méhész, elismert szakember ezen a területen. — Apámon figyeltem meg — mondja —, hogy ha valaki a természethez kötődő kedvtelést választ magának — mint amilyen a méhészet, vagy éppen a horgászat —, akkor ez ismétlődően „helyrepofozza” az embert. A természettel együtt minden évben megújul. Mészáros Attila Sajtótájékoztató a kubai építészeti kiállításról Kuba építészetének két évtizedét mutatja be Budapesten a Néprajzi Múzeumban az a kiállítás, amelyről hétfőn Leo- nárdo Werrera Ramirez, Kuba építési állami bizottságának főosztályvezetője sajtótájékoztatón számolt be. Elmondotta többek között, hogy a kiállítás széles áttekintést nyújt az ország építőiparáról, új építési módokról, a szociális, ipari, mezőgazdasági, vízügyi és idegenforgalmi létesítményekről egyaránt. A nagy- közönségnek július 25-én megnyíló kiállítás egyebek között arról is beszámol, hogy 1959- től Kuba 56 városában 167 kórház, mintegy 100 ezer lakás és az iskolák százai épültek. A kiállítást a Néprajzi Múzeumban augusztus 3-ig tekinthetik meg a látogatók.
