Dunántúli Napló, 1979. július (36. évfolyam, 178-208. szám)

1979-07-22 / 199. szám

DN HÉTVÉGE 4. BELPOLITIKA 1979. JULIUS 22. Szükség van szankcióra A közelmúltban szóltunk ar­ról a gondolatról, hogy a pé­csi PIK-lakósokban élők közül sokan rendkívül hanyagul bán­nak otthonukkal. Gyorsan rom­lanak a lakások, néha szinte kíméletlenül használják ezeket azzal, hogy a PIK majd meg­csinálja. E jelenséget elemezve tettük fel a kérdést: vajon nem jelentene-e megoldást a prog­resszív lakbér bevezetése? Csak a gondolat szintjén em­lítettük ezt, hiszen bevezetésé­nek egyelőre nincsenek meg a feltételei. A lehetőséget azonban meg­említettük Pernecker Imrének, a Pécs városi Tanács tagjának, a társadalmi lakáselosztó bizott­ság elnökének. — Reális lehetőségnek ítéli-e meg azt, hogy annak érdeké­ben, hogy fokozott gondosság­ra szorítsák a bérlőket, a lak­bérekben tükröződjön a lakás- használat minősége? — Logikusnak tűnik. Nagyon sok ember nem törődik ottho­nával, mondván azt, hogy álla­mi tulajdon, gondoskodjon ró­la a PIK. Erre a magatartásra válaszolni kell. A jelenlegi tör­vények is bizonyos mértékig hat­nak ebbé az irányba. Ezek vég­rehajtása körül azonban nincs minden rendben. A kérdés az: vannak-e a PIK-nek megfelelő eszközei a végrehajtáshoz? Er­ről nem vagyok meggyőződve. — Tehát a most hatályban lévő jogi szabályozás lehetővé teszi, hogy a PIK szigorúbban lépjen lel a lakásrongálókkal szemben. Ezek szerint felesleges lenne bevezetni a progresszív lakbért? — Félévente, évente ellenőr­zésekre lenne szükség, hogy a gondatlanság kiderüljön. Ezt azonban pártatlanul, a bérlő fejével gondolkodva csinálni nagyon nehéz. Hol az a határ, amikor már ki lehet mondani egy családról: gondatlanul ke­zelik az állami lakást? Ehhez külön apparátus és humánus eljárás kellene. Vajon az ellen­őrzést végzők saját gyakorlata jelentené .a „jó gazda gondos­ságának" mércéjét? — Ha akár a városi tanács ülésén feltennék a kérdést: be­vezessük a progresszív lakbért vagy sem, ön ellene vagy mel­lette szavazna? — Ha megteremtik az ellen­őrzés lehetőségeit, ha humánus eljárás keretében történne az, ha a bérlők szociális körülmé­nyeit — sok esetben kell ezt mérlegre tenni — figyelembe vennék, — egyszóval úgy lát­nám, hogy a feltételeket meg­teremtették,. akkor mindenkép­pen a bevezetése mellett sza­vaznék. Hozzáteszem: ezt a gyakorlatot nagymértékben le­hetne társadalmasítani. — Ha valami elromlik a la­kásban — mondja Cserna Sán­dor országgyűlési képviselő — bizony gyakori az, hogy a bér­lő reklamál, szidja a PIK-et, ahelyett, hogy korábban job­ban vigyázott volna. Néha olyan igényekkel lépnek fel, amelyek nem reálisak. Persze, vannak olyan bérlők is, akik sokat költenek a PIK-lakásra, rendbeteszik és rendben tart­ják, ha OTP-kölcsönnel is. — Egyszóval megvan az alapja annak, hogy a progresz- sziv lakbéren gondolkozzunk. — A bérlői magatartás meg­van, de én hozzáteszem: ha megfelelő műszaki paraméterek állnának rendelkezésre, hogy egyes lakásfelszerelési tárgya­kat mennyi ideig kell használni, illetve ezek mennyi ideig hasz­nálhatók, amikor a bérlő a jó gazda gondosságával kezeli ezeket, akkor nem látom aka­dályát a progresszív lakbér­nek. Egy ilyen műszaki táblá­zatra szükség lenne, mint ahogy például a munkaruhák esetében is van kihordási idő. Egy bizonyos ideig el kell, hogy tartsanak. — Azt kell mondanunk: azok vannak többen az állami laká­sok bérlői között, akik vigyáz­nak az otthonukra. A gondot tehát egy kisebbség szüli. — Ezek azok az emberek, akik nemcsak a lakást rongál­ják, hanem rendszertelenül vagy egyáltalán nem fizetik a lakbért, s akikkel más terüle­ten is — emberi magatartásuk­kal például — gondok vannak. Kultúrember nehezen tudja el­képzelni, hogy miket csinálnak a lakásokban. Fát vágnak a parkettán ... — Ha a hanyag lakáshasz­nálóknak, lakásrongálóknak magasabb lenne az átlagosnál a lakbére, az megfelelő szank­ció lenne? — Fennáll az a veszély, hogy az ilyen emberek nemhogy a magasabb, de még az átlagos lakbért sem fizetik .. . Nagyon nehéz kérdés ez, de az is szük­ségszerű, hogy a kollektív böl­csesség produkáljon egy meg­felelő szankciót. Figyelembe kell venni azt is, hogy egy ilyen szankciónak következményei például a családi élet nívójára is hatnának. Hosszú időnek kell még addig eltelnie, amíg valóban nagyon elenyésző lesz azok száma, akik nem kultúr- emberként kezelik a PIK-taká- sokat. Addig milyen szankció­kat alkalmazhatnánk? A pénz- büntetés eseti lehet. Ha valakit rosszabb lakásba tesznek, ezt nemcsak ő, a gyerekei is meg­érzik. — Ha meglennének a felté­telei annak, hogy bevezessék a progresszív lakbért, akkor ön mint országgyűlési képviselő leadná a voksát mellette? — Megfelelő indoklás mel­lett, ha körültekintően készíte­nék elő, akkor igen. A lakás nagy érték ... Mészáros Attila MOZDONY-MATUZSALEM. A bátaszéki MAV-esomópont fiatal­jai felújítottak egy öreg mozdonyt Az 1891-ben gyártott 326-os gőzös a Közlekedési Múzeum tulajdona. (MTI fotó — Gottvald Károly felvétele) A sok újdonsághoz szo­kott pécsieknek is szokat­lanul új látványosságot kínál az Engel János Jó­zsef úton az új tűzoltólak­tanya építése: a talajszin­ten gyártott vasbeton fö­démeket emelőgépek so­kasága emeli a magasba, s ahogy elmarad egy-egy szint, úgy válik könnyebbé a „csomag”. Alaposabb szemlélődés után az is feltűnik, hogy hiányzik a megszokott toronydaru, hogy nem nyüzsögnek az ácsok, nincs az irdatlan tömegű deszka, gerenda. A lift-slab Pécsett A lift-slab - vagyis inkább a födémemeléses építési módszer — mutatkozik be most Pécsett. Az a technológia, amely lassan, nagyon lassan tudja elfoglalni helyét a hozónkban alkalmazott építési technológiák sorában. Pedig itt született e kis hazá­ban, még a 30-as években, egy Sámsoni Kiss Béla nevű mérnök volt a feltaláló. Nem lett pró­féta a hazájában. Módszere azonban meghódította a vilá­got Amerikától a Szovjetunióig, s végre közel négy évtized után Bulgáriából hazatért. A buda­pesti 22. Állami Építőipari Vál­lalat 1972 óta dolgozik vele szerte az országban kooperá­cióban: övé» az emelés dolga, a partnerek készítik a födéme­ket és építik a házat. A födémemeléssel nem elő­ször foglalkozunk lapunkban. 1976-ban szliveni tapasztalata­inkat adtuk közre. Ami minden praktikuma mellett megraga­dott minket: a minimális hely­igény. 9—10 emeletes épülete­ket építettek a város szívében úgy, hogy csupán a járdát vet­ték igénybe, de a fákat ott sem vágták ki. Aztán megnéztük, mi van Baranyában. 1976. november 25-én ,,A födémemelés első té­tova lépései" című cikkünkben utalva arra a szliveni megálla­pításra, hogy az összes korsze­rű építési módszer közül ez a legolcsóbb, a BARANYATERV- nél tájékozódtunk, minthogy ez a tervező vállalat már akkor „ráharapott" a témára. Csaba Gyula építész meg is jegyezte: „Meggyőződésünk, hogy a fö­démemeléssel kell dolgozni mindenütt, ahol egyéb korszerű építési módok a kis mennyiség miatt gazdaságosan nem alkal­mazhatók.” Kovács Antal igaz­gató ezt pécsi vetületben így fogalmazta meg: „A belváros rekonstrukciójánál, a foghíj­beépítéseknél koncentráltan je­lentkezik majd az igény, ez a technológia szinte erre terem­tődött. Úgy volt, hogy a tűzoltólaktanya mellett a Má­tyás király utca 3. és a Rákóczi út 49. területén e módszerrel épülnek házak. Ezek nem épül­nek meg, a kész tervek nem va­lósulnak meg. Viszont Komló akkor kérdéses volt, de ma már tudjuk, hogy a bányászváros központjában reprezentatív megjelenésű „piramisház” épül e technológiával, s néhány hét múlva már megkezdik a födé­mek emelésit. Két és fél év előtti cikkünket ezzel zártuk: „A födémemeléses módszer... aligha jelenthet olyan konku­renciát a panelnek, az alagút- zsalunak, vagy az IMS-nek, ami miatt »be kellene tartani« neki. Ez mást tud, mint azok, és Pécsnek sokszor éppen erre a »más«-ra lenne szüksége." Hát most itt van ez a „más" és a fogadtatás bizonyos érte­lemben elmarasztaló. Pedig az előnyei kétségbevonhatatlanul kézzelfoghatók. Csupán két építkezést kell összehasonlítani. Ugyanaz a Baranya megyei Ál­lami Építőipari Vállalat építi a Kossuth téren a MESZÖV-PTV irodaházat, mint a keleti ipari területen a tűzoltólaktanyát. Itt látjuk a sok ácsot, szerelőt, a rengeteg zsaluzószerkezetet és anyagot és a hosszadalmas munkát. Egyetlen födém zsalu­zása itt kb. annyi ideig tartott, mint ott az öté. És — mint a bevezetőben is utaltunk rá — nincs ács, nincs zsaluzóanyag, kevesebb az élőmunka-ráfordí­tás. Mindezek napjainkban nem elhanyagolható tényezők. És ha most azt mondjuk, hogy a Kossuth téri építkezés tipikusan a födémemelésre „termett", ak­kor ezzel bizonyára sokan vitat­koznak. Pedig ha valahol hely­takarékos munkára van szük­ség, hát itt igen. És különben is, amikor ez a ház terveződött, a lift-slab már „hazatért". De most nem erről van szó ... Vegyük úgy, hogy itt van az a „más” és arra próbáljunk vá­laszt adni, hogy a már említett és ezután említendő előnyei alapján mi lehet a jövője — nálunk. Mindenekelőtt arra voltunk kíváncsiak, hogyan vélekedik róla az ÉVM. A minisztérium műszaki fejlesztési főosztályán Osztermann Lajos építőipari osztályvezető-helyettes vélemé­nyét kértük: — Tisztázzuk: nem házgyár fölötti technológiáról van szó. De építőiparunknak egy sereg területe van, ahol feltétlenül előnyös az alkalmazása. Ilyen például a foghíjbeépítés, üze­mi bővítés, ahol nincs felvonu­lási terület, olyan épület, amelynél nincsenek kötött geo­metriai formák, aztán ahol spe­ciálisan nagy terhelésről van szó. Tehát jó mindarra, amire előregyártott szerkezetünk nincs. Mik az előnyei? Elmarad a nagy élőmunka-ráfordítást igénylő zsaluzás, nem kell kivár­ni a beton kötését, hiszen az egyik födém kiöntése után kezdhetik a következőnek a vasszerelését, minimális a fel­vonulási helyigény, nincs daru­igény és ha jó a szervezés — előregyártott vasszerkezet, időre érkező transzportbeton stb. —, nincs tárolótér-igény sem. Vol­taképpen egyesíti ez a mód­szer az előregyártás és a mo­nolit szerkezet minden előnyét. Ezeket figyelembe véve a mi­nisztérium megítélése szerint gazdaságos az alkalmazása. Egyetlen ellentmondás: a mun­kaigényes téglafalazás. Gipsz- perlit vagy könnyűszerkezetes válaszfalakkal, a homlokzatot „öltöztető" kötényfalakkal ez is kiküszöbölhető. A rendszergazda 22. Állami Építőipari Vállalatnál Papp Aladár osztályvezető azzal kez­di, hét esztendő alatt odáig jutottak, hogy ma már minden­fajta épület építésére vállal­kozhatnak, amik a szokványos technológiákkal nem oldhatók meg. — Mégis miért idegenkednek tőle? — Mert nagyon fegyelmezett technológia ez. Akkor gazdasá­gos, ha az emelőberendezések egész évben dolgoznak. Ha pe­dig állnak, az állásköltség nem tűnhet el a rezsiben, ez drágít­ja az építkezést. A folyamatos munkát a fegyelmezetten üte­mes egymásutániság biztosít­hatja. De itt kooperációról van szó, s ha csúszás van valahol, az sok más építkezésen éreztet­heti a hatását. Ezért nem sze­retjük, ha a partnerek nem tart­ják be a határidőt. Most is ké­sésben van több épület, s nem miattunk. És még annyit a 22-estől ka­pott információkból, hogy ma 7 garnitúra 260 emelőegysége dolgozik Magyarországon, s ezek együttesen 30 000 négyzet- méternyi, 15 600 tonna súlyú födémszerkezet egyidejű eme­lésére alkalmasak. És talán azt is, hogy az eddigi tapasztala­tok szerint 5—6 szintnél a leg­gazdaságosabb a módszer, en­nél a legkedvezőbbek az egy négyzetméterre jutó költségek. • Pécsett a rekonstrukció is, a foghíjbeépítés is napirenden lé­vő téma. Mi a véleménye a ta­nács építési osztálya városren­dezési csoportvezetőjének, Szi­lágyi Domokosnak? — Pontosan a mi céljainknak megfelelő technológia, a fog­híjbeépítésekre azonban sem­miféle kiviteli kapacitás nincs, mindenki fél tőle. Hiába van meg a beruházói szándék . . . És a város beruházásai fölött bábáskodó UNIBER? Gádor András igazgató: — Mi a magunk részéről na­gyon támogatnánk, mert jó is, gyors is. De azon áll, vagy bu­kik, hogy a kivitelező akarja-e. Egyébként a tűzoltólaktanya a példa arra, hogy ahol nem tu­dunk típusszerkezettel építkezni, ott sokkal jobb bármi más ha­gyományos módszernél. Ezekután nézzük a kivitelező­ket! A baranyaiak közül a Pé­csi Építő és Tatarozó Vállalat volt az első, amelyik a födém­emelés után nyúlt. Miért száll­tak ki belőle? — Nem mi szálltunk ki, ha­nem kiszállított belőle a lakó- házfel újítási program — vála­szolta Habó József igazgató. — Termelékeny módszernek tart­juk, a mi fejlesztési céljainkat jó! szolgálta volna. A magam részéről jónak tartom és sze­retném is, ha dolgozhatnánk vele — a belvárosi rekonstruk­ciós munkáknál eszményi len­ne! —, de nem tudni még, mi­lyen feladatot kapunk a hato­dik ötéves tervben. Az első vállalat, amelyik épített is e módszerrel, a moi- hácsi új kórházszárnyat, a Ba­ranya megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat. Felad­ta-e vajon ezzel a vállalat a módszert? Bertrám Jenő igaz­gató: — Az alagútzsaiuval lakás- és lakástípusú építkezésekre vállalkozhatunk. Fejlesztési el­képzeléseinkben szerepel a lift-slab. A pécsi új postaépü­let ezzel készül, s majd a me­gyei kórház új, 120 ágyas szárnyát is födémemeléssel építjük. Nekem roppant szim­patikus ez a módszer, főleg a teljes kötetlensége miatt. A második vállalat a BÉV, amely hagyományos technoló­giái mellett most ezzel építi a tűzoltólaktanyát. Vajon beil­leszti-e technológiái sorába? — Nem — válaszolta Győri János fejlesztési igazgatóhe­lyettes. — Annyiféle technoló­giával dolgozunk, hogy gazda­ságtalan lenne még egyet fel­venni. A tűzoltólaktanyánál vi­szont olyan különleges igények merültek fel, amiket csakis ez­zel a módszerrel tudtunk meg­oldani. És most lépjünk át a terve­zői vonalra. Elöljáróban azon­ban hivatkozzunk ismét Papp Aladárra, aki a. beszélgetés során tett egy érdekes meg­jegyzést: „A kötetlen alaprajzi lehetőségeket kínáló jól meg­komponált lift-slab épület eredményesen járulhatna hoz­zá egy-egy lakótelep egyhan­gúságának feloldásához..." Erre pedig szinte rímel az. amit Morber János komlói ta­nácselnök mondott, amikor megkérdeztük: miért a pira­misház? — Eredetileg egy egyszerű épület lett volna, de a terve­ző elengedte a fantáziáját és mivel az épületet a városköz­pontban építjük fel, üdvözöl­tük az ebben a formában testet öltött gondolatot. De ezt az épületet a Sásdi Építőipari Szövetkezet csak a 22-essel kooperálva, jelentős élőmunkát megtakarítva vállalhatta. A Pécsi Tervező Vállalat Ybl-díjas építész igazgatóhe­lyettese, Erdélyi Zoltán így vé­lekedik: — Nem hiszem, hogy egy lakótelepen ez menne, de a belváros körüli gyűrű gondjait ezzel kellene megoldani. Ez a módszer segítene, hogy legyen átmenet a történelmi belváros és a lakótelep között. Nem panel, de mégis nagyipari módszer. Említettük már a bevezető­ben a BARANYATERV-et, amely már évekkel ezelőtt el­kötelezte magát e módszer mellett. Azóta annyi változás történt, hogy a dél-dunántúli tervező vállalatok szakosításá­ról kötött együttműködési meg­állapodás keretében ez év tavaszán a BARANYATERV lett a födémemelés dél-dunán­túli rendszergazdája. — Amint a belvárosi re­konstrukció beindul, sbkan rá­jönnek, hogy erre a módszer­re igenis szükség van — je­lentette ki Szőke Gyula mű­szaki igazgatóhelyettes. — De abban is biztos vagyok, hogy erre nem a BÉV-nek kell rá- állnia. Speciális feladatokat oldhatunk meg vele — a pos­taépületre is azért a födém­emelést alkalmazzuk, mert a Rákóczi úton nem lehet da­ruzni. utat lezárni. Meghallgattunk sok véle­ményt. Az egyetlen nemleges válasz is érthető. S ha min­denki meg van győződve a módszer jóságáról, előnyeiről, miért válik nehezen prófétává a 70-es évek végén is Sám­soni Kiss Béla? Hársfai István

Next

/
Oldalképek
Tartalom