Dunántúli Napló, 1979. július (36. évfolyam, 178-208. szám)

1979-07-15 / 192. szám

DN HÉTVÉGE 10. TÖRTÉNELEM - HAGYOMÁNY 979. JÚLIUS 15. Eltűnt pécs-baranyai irodalom A Pécs melletti Szabol­cson 1830. szeptember 30-ón elhatározta va­laki, hogy „Processiora al­kalmaztatott Énekes Könyv" megírására szánja el magát. Egy latin nyelvű antiphoná- tól, zsoltárokat bevezető énektől eltekintve valameny- nyi ének magyar nyelvű, méghozzá a nyelvújítás szó­alkotásaitól érintetlen, ízes, zamatos régi nyelven írt, 262 lapnyj terjedelmű, kalligrafi­kus betűkkel, kézzel írt könyv. A 250. lapon érdekes cím­re leltem: Tábori Ének. Ez öt verset tartalmaz. Belőlük négy a kor nagy költői (Kölcsey, Vörösmarty) ismert verseinek átköltése, egy-egy gondola­tának másfajta megfogalma­zása. A Himnusz gondolatait rezonáló vers ekként kezdő­dik: Pécsi énekeskönyv 1830-ból Isteni ki annyi vész közt meg tartód hazánkat Jer most is oltalmunkra, s vezéreld csatánkat az élet és halálnak sorsát te intézed, Csak tőled vár szerencsét s áldást magyar néped. A negyedik versszak már a szabadságharc patriotizmusát idézi: / Ha vérbe s életünkbe fog kerülni harczunk, légyen meg akaratod, öröm lesz meghalnunk. csak kedves, szép hazánkat szabaddá s dütsővé Tedd minden népek előtt, most és mind örökké. A Szózat hangulatát idézi a második vers: Annyi csapás után, ezer veszély * között — melyekkel szép hazánk halálra küszködött, Te voltál és Te vagy legerősb védfalunk. légy a jövőben is remény csillagunk. A negyedik vers Vörös­marty Harci dalának átköti tése. A címe: Fölhívás. A har­madik és a negyedik vers­szakot idézzük: s hős fegyverén törik meg a * pusztító agyar. Hol az? ki most remegne fel kötni fegyverét! hadd adjuk a jövőnek gyalázatul nevét: s ne védné egytül egyig mint hős a drága hont, a’melyre párt ütőknek szilaj hatalma ront! A gazdag allvidéken dutong e vad csoport, s hazánk vég pusztulásán ohajtna ülni tort. De méltó bosszújában már talpon a magyar, Az utolsó, ötödik versnek címe: Nép Hymnus. Nem Kölcsey himnusza, hanem a császári himnusz: a Gott er­halte! Miért került a kötet végére? Ki tudja? Amikor az énekmásoló művét 1855. feb­ruár 25-én ,,Pétsett” befejez­te, még ezt kellett énekelni! Dr. Tóth István Mohács és környékének népdalgyííjtője i ii j-j i V 1 mmm W* *>**<•*% •**> 'W ***» «db * ^7* .*<4**s « * * » ''tiü-iivi: Éberling Mátyás diák­honvéd Százharminc évvel ezelőtt, 1849 nyarán a szabadságharc véres napjaiban a Kossuth-nó- ta dallamai hullámzottak az egész országon keresztül: „Kos­suth Lajos azt üzente, elfogyott a regimentje. Ha még egyszer őzt üzeni, mindnyájunknak el kell menni. Éljen a haza.” Szíven ütötte ez a nóta Ka­locsán a piarista gimnázium 17 éves diákját Éberling Mátyást, és ő is felcsapott honvédnek. A helyi Olvasókör segítségére sie­tett a lelkes diáknak, és köz­költségen katonaruhát készítte­tett neki. Kmety György tábor­nok seregébe került. Maga a tábornok fogadta Hajós község közelében és beosztotta őt a Rákócziról elnevezett zászlóal­jába. A kiképzés után hamaro­san keresztülesett a tűzkereszt­ségen. Kmety serege Bácska és a Szerémség körzetében fel­sőbb parancs szerint rendezett visszavonulást hajtott végre és apróbb harcok között Pétervá- radig jutott. Ott kapták a pa- roncsot, hogy Temesvár felé meneteljenek, ahol a szabad­ságharc sorsdöntő ütközete várt rájuk. Közben Éberlinget vitéz­ségéért tizedessé léptették elő. Augusztus 9-én zajlott le a szerencsétlen kimenetelű te­mesvári csata. A teljesen újjá­szervezett, nagyobb létszámú császári sereg — Haynau ve­zérlete alatt, több mint 200 ágyú kíséretével — valósággal szétszórta az elcsigázott hon­védseregeket. Kmety tábornok­nak köszönhető, hogy a vezér­lete alatt lévő balszárny alaku­latai rendezetten fedezték a másik két szárnyon küzdők visz- szavonulósát. A négy nap múl­va bekövetkezett világosi fegy­verletétel véget vetett a sza­badságharcnak. Kmety Törökor­szágba menekült, és később a krími háborúban növelte hadi érdemeit. A híres Rákóczi-zász- lóalj csoportokra oszlott, a hű bajtársak, a hazavédők egy­szerre hazátlanok lettek, és ki ahogy és amerre tudott, ment, bújdosott. Éberling ezernyi baj, nélkü­lözés és szenvedés után sze­rencsésen hazaért szülőföldjé­re, Paksra, s még ugyanazon év őszén visszament Kalocsára, hogy megszakított tanulását folytassa. Uhl Antal Emlékezés Batthyány Kázmérra halálának 125. évfordulóján Életútját, felfogásának és po­litikai tevékenységének fejlődé­sét áttekintve a legmegkapóbb az a széles horizont, melyet be­járt. Az ország egyik leggazda­gabb földbirtokos családjának leszármazottja, mely évszáza­dokon át császárhűségéről volt nevezetes és maga is ilyen ne­velésben részesült. Fiatalságát külföldön töltötte, kortársai sze­rint a mágnások üres életét él­te. A valóságban külföldön el­töltött éveirőL igen keveset tu­dunk. Annyi azonban bizonyos, hogy megtanulta az angol, francia és olasz nyelvet és meg­ismerte az angol mintájú kapi­talista fejlődést, melyet minta­képnek tartott ugyanúgy, ahogy azt Széchenyi és Kossuth is tet­te. lagvizsgáló megépítésére vo­natkozó tervét. Annak működé­sének elősegítésére alapítványt tett. Támogatta a herendi por­celángyárat stb. Szoros barátság fűzte Vörös­marty Mihályhoz. A költőt két jobbágytelek adományozásával anyagilag támogatta. Volt idő, amikor Vörösmartynak csak ez a jövedelem képezte megélhe­tését. A magyar politikai életbe ap­jának halála után, a magyar- országi birtokok öröklését kö­vetően kapcsolódik be. Tevé­kenysége a kezdeti időszakban talán inkább ösztönös és első- sórban gazdasági és kulturális téren bontakozott ki. Előbb a saját birtokain valósította meg gazdasági elképzeléseit: Az or­szágban az elsők között örök- váltság-szerződést kötött már 1844-ben néhány falujával, majd ezek körét 1847-ben to­vább bővítette. Baranyában Csehi (Drávacsehi), Szerdahely (Drávaszerdahely), illetve Sik­lós, Mozsgó és Palkonya (Drá- vapalkonya) szerződéseit ismer­jük. Gyógyászati céllal tovább­fejlesztette Harkányfürdőt stb. Kulturális tevékenységéből kiemelkedik a könyvkiadást tá­mogató magatartása. Tagja még Bécsben annak a társa­ságnak, amely elemi ismerete­ket tartalmazó könyveket szer­kesztett és azok megjelenését anyagilag támogatta. így ad­ták ki Nagy Károly: A kis szá­mító, valamint A kis geometria című könyvét. Támogatásával jelent meg a robot és a dézs- ma hátrányos hatásairól szóló tanulmánykötet, mely az általa hirdetett pályázat első három helyén végzett tanulmányokat tartalmazza. Részt vett a ro- honci gazdasági iskola szerve­zésében és alapításában. Bir­tokai egyikén, Bicskén támo­gatta Nagy Károlynak egy csil­A reformmozgalomba bekap­csolódva tevékenysége - mind­jobban átfogóvá vált, országos problémákkal foglalkozott, nép­ben, nemzetben gondolkodott. „Visszamagyarosodása" érdeké­ben megtanulta a magyar nyel­vet és így az országgyűlés mun­kájába is bekapcsolódhatott. Hamarosan a Főrendi Ház el­lenzékének egyik vezére lett, ahol liberális szemléletét nyíl­tan hirdette. Gazdasági tevé­kenységének országos léptékű­vé válását az örökváltsóggal kapcsolatos nézetén kívül a Kossuth alapította, a magyar ipar kifejlődését támogató Védegyletben vállalt tisztsége jelzi.. Mint ennek elnöke, szám­talan helyen mondott beszédet és hangoztatta az ipar fejlesz­tésének szükségszerűségét. El­nöke lett az ugyancsak Kossuth által szervezett ipari kiállítás­nak, valamint a Vukovár—Fiu­me vasútépítő társaságnak. Batthyány Kázmér portréja. Barabás Miklós miniatűrje. Közzété­ve: Rózsa György—Spira György: Negyvennyolc a kortársak sze­mével. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata Budapest, 1973. bízott, ezért országos kormány- biztosnak nevezték ki és felha­talmazták arra, hogy saját be­látása szerint cselekedjen. A felhatalmazással élve a bara­nyai nemzetőrség élén elfoglal­ta Eszék várát és biztosította azt a szabadságharc számára. Nem rajta múlott, hogy távol­létében a várat áruló módon feladták. A polgári forradalom idején, 1848. április 22-én a kormány baranyai főispánnak nevezte ki. Itt, értesülve Jellasics akna­munkájáról megszervezte a Dráva-vonal védelmét, majd amikor Somogybán a Roth-Fi- lipovics féle sereg a Dráván, az ottani védelem hiányában mégis átkelt, majd Baranyán is átvonult, gerillatevékenységet szervezett. Ennek eredménye a pécsváradi Hardegg-vasasok lefegyverzése és az oroszlói raj­taütés, ahol az átvonuló hor- vát sereg lőszerszállítmányát el­fogták. A kormány Batthyány Kázmér tevékenységében teljesen meg­Politikai tevékenységének csúcspontját külügyminiszteri megbízatása jelenti. Legfonto­sabb feladata a független ma­gyar állam létének elismerteté­se volt. A kapcsolatok felvéte­lére követeket nevezett ki a legfontosabb államokba. A nyugati nagyhatalmakat kíván­ta megnyerni a magyar ügy­nek. A legintenzívebb kapcso­lat Angliával alakult ki, de csakhamar rá kellett ébrednie, hogy a belső erőket, a nemze­tiségeket kell megnyerni a sza­badságharc ügyének. E felfe­dezés birtokában tárgyalásokat folytatott a nemzetiségek kép­viselőivel, melynek eredménye­ként alkották meg a nemzetisé­gi törvényt. Ennek lényege, hogy a magyarságnak a nem­zetiségekkel azonos a sorsa és erre alapozottan rendezi a to­vábbi együttélést. A törvény azonban már későn született, Az eddigiekben vázolt fejlő­dését elősegítette rendkívüli fogékonysága, a reformkorszel­lemének a befogadása és az érte való tennivágyása, lázas szervező ereje. Igen hamar fel­fedezte a rossz gazdasági és társadalmi berendezkedés hát­rányait és mindent elkövetett annak megváltoztatására. El­veit a gyakorlatban is megva­lósította, illetve ha erre nem volt módja, igyekezett annak megvalósítására mindenkit mozgósítani. Figyelemre méltó Batthyány elvhűsége, kitartása. Ugyanúgy, ahogy a reformok megvalósítá­sa mellett síkraszállt, kiállt az ország függetlensége mellett, és azért a pillanatnyi sikertől függetlenül harcolt. Áldozatvál­lalása a legnagyobbak között volt. Személyes vagyonnal sen­ki sem rendelkezett akkorával a szabadságharc vezetői között mint Batthyány, neki tehát anyagi értelemben is volt mit veszteni. A szabadságharc le­verése után emigrációba kény­szerült. Később Párizsban tele­pedett le, ahol a legbefolyáso­sabb körökkel tartotta a kap­csolatot. gyakorldti hasznosítására mór nem kerülhetett sor. Igen je­lentős azonban erkölcsi szere­pe, mert a világ első nemzeti­ségi törvényeként példát terem­tett a közös problémák megol­dására. Távollétében a Császári és Királyi Haditörvényszék felség­árulás bűntettében bűnösnek találta és halálra, valamint tel­jes vagyonvesztésre ítélte. Az ítéletet a pesti Új Épület terü­letén képletesen végre is haj­tották. Memoárját rendeztette sajtó alá, amikor 1854. július 12-én váratlanul elhunyt. Schneider Lajos Dr. Füzes Miklós Schneider tajos mohácsi ta­nító Mohács és környékének lelkes magyar népgyűjtője volt. Kilencven évvel ezelőtt, 1889. július 27-én a Duna-menti vá­rosban, Mohácson született. Is­kolai tanulmányainak elvégzé­se után kántor-tanító lett és először Kiskőszegen tanított 1914-ig. Az első világháború ki­törésekor behívták katonának. Ebben az időben választották meg a mohácsi külvárosi iskola kántor-tanítójának. Állását azonban csak a háború befe­jezése után, 1918-ban foglal­hatta el. Kiváló pedagógiai munkásságáért 1923-ban a mohácsi külvárosi iskola igaz­gató-tanítójává nevezték ki. 1910-ben Budafokon borgazda­sági tanfolyamot, a következő évben pedig mezőgazdasági tanfolyamot végzett. 1927-ben a gazdasági iskola igazgatója lett. Schneider Lajos a zene sze­relmese volt. 1912-ben magán­tanulóként beiratkozott a buda­pesti Zenekonzervatórium zon­gora- és zeneelméleti szakára. Itt 9 évfolyamot végzett el, de nem lehetett zenetanár, mert kitört az első világháború és ka­tonai szolgálatot kellett teljesí­tenie. Mohács zenei életének egyik lelkes szervezője volt. Ö szer­vezte meg a 32 tagú mohácsi fúvószenekart. A mohácsi városi tanács e célra adott összegét úgy egészítette ki, hogy Éva László városi tanácsossal 1200 pengőt gyűjtött össze és ebből vásárolt hangszereket a zene­kar részére. Kiváló karmesteri munkájáért 1931-ben elismerő oklevelet kapott. 1920-tól a mohácsi sokacok magyar, négyszólamú férfi da­lárdáját vezette 10 éven keresz­tül. 1922-ben ő szervezte és ve­zette a Mohácsi Legényegylet dalárdáját. 1936-ban pedig mái a „Mohácsi gyöngyösbokréta’' zenei vezetője lett. A zenei élet további szervezéséről azonbar kénytelen volt lemondani, mert körzeti iskolafelügyelőnek ne­vezték ki. A Mohács és környéke nép dalainak gyűjtéséről azonbar nem mondott le. összesen 164C dalt és játékot qyűjtött össze ét jegyzett le. A leqtöbb népdal' Mohácson gyűjtötte, ahol c dallamokat hallás után azonna lekottázta. Gyűjtött még Püs pökszenterzsébeten (ma Erzsé bet), Dunaszekcsőn, a szekcső szigetben és Kölkeden is. Gyűjtőmunkája során ismer kedett meg Kodály Zoltánnal aki Mohácson háromszor it meglátogatta őt és népdal gyűjtő tevékenységéről elisme rőleq nyilatkozott. Körülbelü 240 dalt küldött Budapestre, c „Magyar Népzene Tóra” ki adásában is jelent meg gyűj téséből. Ezzel kapcsolatban le velezett Bárdos Lajos, Kerény György, Kiss Lajos és Lajthc professzorral is. A „Népzern Tára" lakodalmas és gyermékjá ték kötetében is jelentek mer gyűjtéséből. önállóan csak 1971. év ele jén jelent meg Schneider Lajo pedagógus, népdalgyűjtő anya ga ,,Mohácsi Népdalfüzet" cím mel. A félszáz kiválogatott mo hácsi népdalt a Magyar Tudó mányos Akadémián hitelesítet ték, majd ugyanott lektoráltál Is. A népdalfüzet legénydaloka és leánydalokat tartalmaz Mindegyikben azonos vagy ha sonló karakterű népdalok kerül nek egymás mellé, mint példá ul: szerelmi dalok, majd kato nadalok a sorozástól a leszere lésig. A népdalqyűjtő Schneider La jós I960, július 8-án Mohácsoi halt meg. 1971. február 20-ái Mohácson bensőséges ünnep ség keretében leleplezték < Schneider Lajos arcvonásait hí ven megörökítő domborművet Kecskés Lajos szobrászművés alkotását. Pusztai József

Next

/
Oldalképek
Tartalom