Dunántúli Napló, 1979. július (36. évfolyam, 178-208. szám)
1979-07-15 / 192. szám
DN HÉTVÉGE 8. IRODALOM—MŰVÉSZET 1979. JÚLIUS 15. 100 éve született Móra Ferenc A hogy mindenki tudja, Kiskunfélegyházán született, a Daru utcában, amely most már régen Móra Ferenc utca. S éppen 100 éve, 1879. július 17-én. Ahogy mindenki tudja, hiszen sokszáz szerény-könnyes mesében elmondta, szegény, nagyon szegény szűcsmester fia volt, a szegényparaszti, paraszti-mes- teremberi lét teljességében telt gyermekkora. Ez volt a legalapvetőbb írói élménye, ezt hozta, ezt hordozták írásai egy életen át. Hű volt hát azokhoz, akikből származott. Pedig sokra vitte, okos ember volt. Talán éppen azért. Költőnek indult, versíróként lesz a Petőfi Társaság tagja, a Félegyházi Hírlap közli első írásait. Tanárnak készült, de már 1902-ben újságíró, a Szegedi Napló munkatársa. És jó barátja a nála tizenhárom esztendővel idősebb Tömörkény Istvánnak, akinek aztán utódja is lesz: 1917-től ő a Szegedi Somogyi Könyvtár és múzeum igazgatója. De már 1904-ben könyvtáros és közben szerkesztő, országos hírű lapok munkatársa; a Világ, majd a Magyar Hírlap ad helyet a század húszas éveiben írásainak. Ahogy mindenki tudja, csodálatos mesélő volt. Igaz meséket szedett versbe — első jelentősebb ilyen íríía 1903 karácsonyára jelent ■ meg: Az aranyszőrű bárány, de o húszas évek derekára már kiteljesedik alkotói pályája, és a meseköltő, az újságíró, az ifjúsági irodalom varázslója — a felnőttek közé lép. Móra rengeteget dolgozott, 1905-től 1922-ig az Én Újságom című gyermeklapban több mint ezer írása jelent meg, és közben rengeteg más cikke a korabeli lapokban. Neves publicista, ő szerkesztette a Szegedi Naplót, az ország szinte egyetlen pacifista lapját — a háború első éveiben! Felségsértési port indítanak ellene. Lelkesen üdvözli hát a forradalmat. 1918— 19-ben vezéralakja Szegeden az új eszméknek. Hiszek az emberben című írásában hitet tesz a szocializmus mellett, Memento című cikkében pedig üdvözli a proletárdiktatúrát. A bukás után az író visszatért polgári, radikális eszméihez, de üldözött ember, és ez sokáig elkíséri, még 1922-ben is vád alá helyezik nemzetgyalázásért. Ekkor írja Hannibál föltámasztása című kisregényét, a kor gyilkos-keserű szatíráját, amely azonban csak 1949-ben, a fel- szabadulás után jelent meg. Az Ének a búzamezőkről mellett a legismertebb regénye egy történelmi munka, a Diocletianus császár korában játszódó Aranykoporsó. Móra Ferenc művészete a mesékben, tárcákban, cikkekben, elbeszélésekben érte el igazi csúcsát. Élete teljes lenyomata, a szegényparászti alapélménytől a régész, az ásató múzeumigazgató, a tudós és a harcos újságíró élményéig, mind ott van ezekben a kis áfásokban. Kis, rövid terjedelmű tárca-mesében Mikszáth mellett a legnagyobb volt. És nagy polihisztor. „Minden megismerés makacs keresője" — írta róla Karinthy Frigyes. Ha csak ifjúsági műveket írt volna, azok is halhatatlanná tették volna, de ő annál sokkal többet tett. írásainak összessége, életműve a század első harmadának hiteles lenyomata. Szalontay Mihály Móra Ferenc levele dr. Goitein Gáborhoz <1932. IX. 16—18. tájt.) „Gáborom kedves, a legjobbkor jöttél, még mielőtt magamra zártam volna a remeteségem kapuját (nemcsak asszonyok kizárva, hanem a gyöngébb nem is. Ki lett alkudva, hogy ebédemet, vacsorámat csak süketnéma eunuch adhatja be az ajtónyíláson). A nyár a regény, Az Arany- koporsó elől való bújdosásban telt el, legalább fele. l^sodik fele az emberek elől valót. bújdosásban, s így sikerült összeraknom a regény csontvázát... Most következik a hús felrakása, ez könnyebb munka, gondoltam, itthon is menni fog. Hát nem megy. Reggel nyolc óta benn vagyok a hivatalban. Azóta készülök neked írni, most már elharangoztók a delet. Közbelépett két apáca, egy szépasszony, egy helyettes polgár- mester, két egyetemi tanár, még egy szépasszony, három koldus, egy ceruzavigéc, egy nem szépasszony, és most hozza a markoláb a kerületi főkapitányt, — és nekem október 20-ig ezer ilyen kutyanyelvet kell leírnom. Holnap indulok oda, ahof még a madár sem jár. Mire a madarak elmennek, visszajövök, s a többiről majd akkor beszélünk. Most csak annyit, hogy a família vagyogat. Az öreg nagysága fiatalabb, mint valaha, s így áll helyre az egyensúly, mert én öregebb vagyok, mint valaha ..." Móra István: Hazaemlékezések Ha a Nap fölkel, elhomályosítja a Holdat; elfelejtjük, hogy a Hold is ad fényt. Móra Ferenc mellett nem vesszük észre nála másfél évtizeddel idősebb bátyját, Móra Istvánt, a hajdani költőt, elbeszélőt. 1954-ben Illyés Gyula „méltatlanul nem emlegetett derék magyar toliforgatónak" nevezte egyik irodalmi folyóiratunkban. A szegedi Somogyi Könyvtár a Móra-évforduló alkalmából Móra Istvánra is ráirányította a figyelmet, s Hazaemlékezések címmel kiadott egy kis kötetnyit írásaiból. Azokat a novellákat feljegyzéseket mentették meg így a feledéstől, melyek a Móra-családról, a Móra-gyere- kek, így köztük Ferenc gyermekkoráról szóltak, s helytörté- netileg is érdekes képet adnak a száz évvel ezelőtti Félegyházáról. Az írások így két magyar írónak és egy nagy magyar mezővárosnak életéből szolgáltatnak érdekes adatokat. Bizonyos, hogy a Péter László szerkesztette kötet sok vonatkozásban segíti majd a további Mó- ra-kutatásokat, s idővel segít majd kijelölni Móra István helyét is a magyar népies kismesterek között. M óra Ferenc somogyi kapcsolatainak nyomai több helyütt felbukkannak. Levelezésben és a kortársak visszaemlékezésében egyaránt Közöttük első helyen áll az író levelezése a kaposvári Goitein családdal. 1926. január 2. és 1933. október 4. között számos hosszabb-rövidebb levelet váltottak. Móra Goi- teinéknak írt levelei közül 18 hosszabb levél és néhány képes üdvözlőlap fennmaradt a háború viszontagságai után is. Ezek Fischer Béláné, Goitein Éva tulajdonában vannak. * A jobbára családi vonatkozású közlések mellett számos bizalmi vallomással találkozunk e levelek között: életéről, nézeteiről, készülő regényéről stb. Gyötrődését, gondjait is megosztotta barátjával, s több helyütt élete hajszolt- ságáról, szétaprózottságáról panaszkodik, ha olykor felnyitja keserűsége zsilipjét Egy ilyen 'pillanatban vetette papírra egy másolatban fennmaradt hosszú levelét is „esztendők szombatján", valószínűleg 1927 szilvesztere előtt: „Bizony édes leikeim, szánni kell engem, nem haragudni rám, mert nincs az a gályarab, akinek több öröme ne lenne a maga nyomorult életében, mint nekem, ebben a kisallangozott, fényesre mázolt életben, amelyben egyre jobban elvesztem magamat..." m E néhány sor egy kissé arra is rávilágít, hogy álmai közül miért csak négy jelentős regénye született meg; és miért csak a pálya utolsó harmadában, nem egészen nyolc év alatt. Azért, mert nappalait az „ólomszérűk"; o múzeum, a könyvtár, az ásatások, a hivatali ügyfelek morzsolják szét; estéit a közéletnek: előadásokra, ülésekre, éjszakáit, maradék energiáját pedig íróasztalának áldozza. * Az író 1932-ből származó levéltöredéke arra utal, hogy az eredeti levél az Aranykoporsó megírásának előestéjén, a formálódó mű ihletett hangulatában, alkotó örömében fogant. Érdekes nyomon követni a készülő Móra-disszer- táció adatszerző levelezését is, különösen a Hannibál föltámasztására vonatkozó közléseket. Ez a húszas évek elején játszódó regény — mint ismeretes — 1924-ben íródott kitűnő társadalmi-politikai szatírája a Horthy-korszaknak. Túl jól sikerült azonban ahhoz, hogy saját korában kiadóra találjon... Csupán 1949-ben, sőt könyvalakban csak 1955ben jelenhetett meg először. Az irodalomtörténet a mű regényes útjára is fényt derített azóta. így ma már tudjuk, hogyan „kallódott el” a Hanni- bál-regény kézirata. Ezt a regénykéziratot a Világ, illetve a Magyar Hírlap két szerkesztője rejtegette a megtorlástól való jogos aggodalmában. Elhitte-e Móra a meglehetősen átlátszó magyarázatot vagy sem -, mindenesetre beletörődött. De nagyon fájlalta legjobb munkájának eltűnését. Néhány jel arra mutat, mintha Móra sejtette volna kéziratának sorsát, és ezért nyugodott bele látszólag olyan Móra kaposvári levelei könnyen\ „elvesztésébe”. Föltűnő ugyanis, hogy Móra egyetlen zokszóval, szemrehányással sem illette akár SUpka Gézát —, aki a regény megírására ösztönözte Mórát —, akár Feleky Gézát, a Világ főszerkesztőjét, akinél Móra szavaival „a legnevettetőbb és legszívfájdítóbb magyar szatíra" kézirata eltűnt. Nehéz is elképzelni, hogy a postán érkezett vaskos kéziratköteg csak úgy kézen-közön elkallódjék, abban a főszerkesztői szobában, ahol Móra kéziratait igen nagy becsben tartották, és minden sorát változtatás nélkül közölték. Annál kevésbé, mivel Mórának Goitein Györgyhöz írt levele tanúsága szerint a Világ a Hannibál-kézirat elolvasása után „bekonferálta" Móra új ergényét, méghozzá ezzel o címmel: „Szegeden él a magyar Barbusse ...“ A jelzőt Móra bizonyára megtisztelőnek tartotta. A kurzus politikai nyomozó osztálya - miután a nagy francia kommunista író és publicista akkor mág ország-világ előtt megszellőztette a magyar fehérterror viselt dolgait — annál kevésbé. Mi történhetett? * A Világ beharangozó cikke -után Móra rádöbbent, milyen hatása, retorziója lehet ennek a leleplező erejű szatírának, ha megjelenik. Nyilván nem felejtette még el a támadásokat, fenyegetéseket, vizsgálatokat és fegyelmi eljárásokat 1919-20-ban, az „istenesen . emberséges diktatúra" mellett való [ciállásáért. És nyilván az ellenforradalmi Magyarország sem felejtette el Móra kétségbeesett „Memen- fo"-ját a tiszti különítmények szegedi szervezkedése láttán. Gondolkodóba ejtik a várható következmények, és egy óvatosan fogalmazott levélben visszakéri a kéziratot. Idézem Supka Gézához 1925. január 3-ón írott leveléből: „Szeretném rólad levenni a regényelhelyezés gondját is. Természetesen azt nem adathatom ki az állammal (ti. az Egyetemi Nyomdával - S. G.), mert olyan jóba még nem vagyunk, s Czakó Elemérnek sokkal hálásabb vagyok a jóakaratáért, semhogy tönkre akarnám tenni. Arra kérnélek, keresd elő a kéziratot, és küldd haza hozzám. Hiszen az is megeshetik, hogyha elolvasom, amit én igen ritkán teszek meg becses kézirataimmal, elmegy tőle a kedvem, és Hannibál jobblétre szendéről, mielőtt feltámadna.. A kézirat azonban nincs sehol. Ma már tudjuk: Feleky Géza vette magához, és rejtette el a saját lakásán. * S ami még nagyon érdekesnek tűnik: Móra tudott arról, hogy a kézirat Feléky- nél veszett el, mert 1926 nyarán il|en értelemben nyilatkozott Goitein Györgynek Bala- tonbogláron. Roóz Rezső viszont, a Világ és a Magyar Hírlap egykori szerkesztője — aki a Hannibál-kéziratot Feleky halála után őrizte és jobb időre átmentette — Móra eltűnt és újból előkerült regényének útjáról a Magyar Nemzetben azt állította, hogy a regény rejtélyes módon tűnt el, és Móra halála után néhány hónappal váratlanul került elő Feleky lakásáról. Móra egyik levelében óva inti Goitein Györgyöt Feleky Géza nevének említésétől. Feltételezhetően nemcsak azért, mert hanyagságának feíhány- torgatása rossz fényt vetne Fe- lekyre. Perdöntő bizonyossággal sajnos sehol sem nyilatkozik Móra a Hannibál-regény „rejtélyes" eltűnéséről. Sem arról, hogy mit hisz, sem arról, hogy mit tud ezzel kapcsolatban. Mégis joggal feltételezhetjük, hogy Móra titkon reménykedett Hannibálja föltámasztásában ... Wallinger Endre „Szívemben csak gyerekíró maradok én mindig” JL • r» w r • r * Az ifjúsági iro PfC _ — Lajos nevét és rUaa munkáit ma már elég kevesen ismerik. Legfeljebb egy-egy felcsendülő szép Dankó-nóta hallatán gondolnak rá azok, akik tudják, hogy a híres nótaköltő néhány dalának szövegét ő írta. Azt is többnyire az irodalomtörténet tartja számon, hogy a századelő egyik legolvasottabb gyermeklapjának, az Én Újsá- gom-nak Pósa Lajos volt a szerkesztője. Az a kedves kis történet, mely a juhászról meg a kutyájáról szólt, s az Én Újságomban jelent meg, mint Móra Frerenc első meséje, szebbnél-szebb írások sorát nyitotta meg. Bizonyára Pósa Lajos ösztönző szavai nélkül is előbb-utóbb felébredt volna Mórában az ifjúsági író, hiszen gyermekszeretete és pedagógiai érzéke erre szinte predesztinálta, ám ki tudja, milyen kitérők és csalódások után. Talán éppen ez a szerencsés találkozás tette lehetővé, hogy a következő években, évtizedekben oly gazdagon megeredjenek Móra tollán a gyermekeket szórakoztató mesék, történetek. Az első nagyobb szabású munkája 1906-ban látott napvilágot. Az öreg diófák alatt című történet —, mely korai változata a remek Dióbél királyfinak — a mesék kalandosságát egyesíti a magyar történelem viharos korszakának eseményeivel. Az 1906-os első változat és a későbbi Dióbél királyfi is 1848-49-ben játszódik. Megelevenednek a szabadság- harc dicső napjai, majd a bukást követő keserves hónapok. Béres Jancsi és Dióbél királyfi mindig, mindenütt a jót szolgálják, mint igazi mesehősök megküzde- nek a gonoszokkal, legyőzik azokat, hogy példájuk tisztán álljon az ifjú olvasók előtt. 1908-ban született meg a Rab ember fia, Móra egyik legismertebb ifjúsági regénye. Az Apafi Mihály fejedelem idejében játszódó történet röviddel megjelenése után óriási népszerűségre tett szert. Juhász Gyula tanár korában megszavaztatta tanítványait, hogy melyik a legkedvesebb könyvük. „Nagy szótöbbséggel győztesen elsőnek került ki a versenyből a Rab ember fiai - írja. — Akadt olyan fiú, aki szóról- szóra elmondta az egész könyvet..." A kalandos mesébe itt is mindvégig be- szüremlik a történelem, izgalmas hátterét adja a cselekménynek. A két Szitáry fiú, Tamás és Adóm apjuk kiszabadítására indulnak, aki a török császár rabságában sínylődik. Bújkálás, nélkülözés, sok-sok szenvedés árán sikerül a tervük, okosságuk, jóra való hajlandóságuk mindenkor segítőtársakat állít melléjük. Móra nemcsak a mesékből jól ismert igazságszolgáltatást domborítja itt ki, hanem a történelem viszontagságos időszakának felidézésével nyomatékot ad a nemzeti érzéseknek is. Ez utóbbi roko- nítja kissé a Rab emberfiáit Gárdonyi Egri csillagosával. Kevésbé ismert, de jellegzetes Móra-könyvek a Mindenki Jánoskája és a Filkó meg én. Mindkettő a tízes években íródott. A Filkó meg én hazafias nevelési szándéka némileg rontja a mese hitelét, talán ezért nem vált olyan közkedveltté az ifjú olvasók körében, mint a többi Móra-történet. Az író kisebb meséiben gyakran szerepeltet állatokat. Ezek az állatok — megjelenésükkel, viselkedésükkel — valamilyen emberi tulajdonságot, fogyatékosságot pellengéreznek ki (Az iregi kakasok, A nagyhatalmú sündisznócska stb.). Móra ismert hagyományokat követ és újít meg ezekben a történetekben. Sajátos humora itt sziporkázik igazán, elméssége éppúgy jelen van az események bonyolításában, mint a csattanóra kihegyezett mondatok megfogalmazásában. A llMCTaC évek elején nuszab |ezáru| Móra jelentős ifjúsági írói korszaka. Utolsó nagy műve, mely kifejezetten az ifjúság számára íródott, a Kincskereső kisködmön. Ez az önéletrajzi elemekkel megtűzdelt regény a korábbiakkal ellentétben kevésbé kalandos, annál több benne azonban a realisztikus, az író korára jellemző epizód. A szegénység és a mesevilág sajátosan egybeötvözött kettőssége teszi meg ragadóvá, olyan alkotássá, melynek hősében akkoriban sok gyerek magára ismerhetett Ám Gergő sorsa a mai gyerekek számára is tanulságos, érdekes. Nagy ifjúsági regényt többet nem alkotott Móra, de későbbi műveiben is ott munkál az ifjúsági író. Gondoljunk csak az Aranykoporsó két fiatal szerelmesére, akiknek alakját aligha formálhatta volna meg oly maradandóan Béres Jancsi, a Szitáry fiúk és Gergő nélkül. Kovács Sándor
