Dunántúli Napló, 1979. július (36. évfolyam, 178-208. szám)
1979-07-14 / 191. szám
© Dunántúli napló 1979. július 14., szombat Közös gondunk: a fiatalok egészsége Pécs középiskolái — orvosszemmel Több mozgást, kevesebb zajt! Pécsett 5861 fiatal jár gimnáziumba és szakközépiskolába. Noha számuk viszonylag csekély (o 30 000 pécsi általános iskoláshoz viszonyítva, iskolaegészségügyi helyzetük nagy figyelmet igényel. Annál is inkább, mivel a csecsemőkor után éppen a pubertás az élet legviharosabb korszaka. Az elmúlt hónapokban a KÖJÁL, az iskolaorvosok és az oktatásügy szakembereiből alakult bizottság vizsgálta meg Pécs középiskoláinak egészség- ügyi helyzetét. Az eredményekről megtartott első ilyen jellegű munkaértekezlet megállapította, hogy bár az iskolák vezetői és a felügyeleti szervek sok mindent megtesznek a tanulók egészségvédelme érdekében, a helyzet mégis sok tekintetben figyelmeztető. Dr. Gáspár Márta, a Baranya megyei KÖJÁL Gyermek- és Ifjúságegészségügyi Osztályának vezető főorvosa összegezésében először arra figyelmeztetett, hogy Pécs tizenkét középiskolájában mennyire nem megoldott a tanulók szabadban való mozgásának lehetősége. A belváros iskoláinak, a Széchenyi, a Nagy Lajos Gimnáziumnak, az Építőipari, Vegyipari Szakközépiskolának szűk telekudvarai a kívánatos 6— 8000 négyzetméterrel szemben 500 négyzetmétert adnak a szabadon való mozgásra. Nincs szabályos tornaterme a Széchenyi Gimnáziumnak, az Építőipari és a Vegyipari Szakközépiskolának, közös tornatermet használ a Zrínyi és a Radnóti Szakközépiskola. Hiába emelték fel tehát a tornaórák számát heti háromra, ha nincsenek meg ehhez a tárgyi feltételek. A szabadban való mozgás nélkül pedig nincs egészség és a serdülőkor kínálja az utolsó lehetőséget arra, hogy a fiatal életébe beépüljön a mozgás. A Belvárosi, Ágoston téri, Mátyás király utcai általános iskolák helyzete sem jobb ilyen szempontból, éppen ezért társadalmi összefogásra van szükség, hogy a fiatalok és a jövő generációk egészsége érdekében megtaláljuk a megoldás lehetőségét. Kedvezőtlen a tantermek természetes-mesterséges megvilágítása is a belvárosban, a soros építkezések által kialakított iskolákban. E téren Pécs lemaradt az országos átlagtól, mint azt az országos belsőtéri megvilágítási ankét is leszögezte. Ugyanakkor Szolnok, Szeged és más városok iskoláiban ezt a problémát már megoldották. A rosszul megvilágított tantermek következtében az általános iskola első osztályától a középiskoláig fokozatosan nő a szembetegségek száma. Erőltetett idegrendszeri tevékenység, hátfájás, gerincferdülés lehet a látászavarok következménye, nem beszélve arról, hogy a gyerekek észlelése, koncentrációja, reakcióideje is lelassul, hátrányosan befolyásolva a tanulást. Ami a középiskolások étkeztetését illeti, kilenc középiskolai konyhán, ebből hat kollégiumban 3185 tánuló kap ebédet, 2700 serdülő pedig ellátatlan — azaz vendéglátó egységben vagy otthon étkezik. Fő szerepet játszik az ebédeltetésben a szűkös Központi Középiskolai Menza a Szabadság úton , — távol a különböző iskoláktól. Az ebédeltetés időpontja — állapítja meg a vizsgálat — nincs szinkronban az órák, iskolai foglalkozások idejének végével, a déltől háromig tartó ebédidőben sokan az utolsó pillanatban érnek a menzára, s ekkor az étel minősége már nem megfelelő. A bekapott ebéd után újra csak loholni kell vissza a délutáni foglalkozásokra. Az ilyenfajta mozgás nem egészséges, nem üdítő, ez tulajdonképpen újabb stressz a fiatal szervezet számára. A kollégiumi konyhák közül egyébként 2 lépi túl a főzési kapacitást, 5 igen korszerűtlen, elavult, elhanyagolt épületben működik. Olyan konyhát is talált a KÖJÁL, ahol évek óta nem mázoltak. Az újonnan épült konyhák tervezési problémák miatt kifogásolhatók. A Komarov Gimnázium statikai problémák miatt lezárt konyháját a MÉV munkásszállásán pótolják. Foglalkozott a bizottság a serdülőket érő urbanizációs ártalmakkal is. A kedvező környezetben fekvő Dobó utcai és a Komarov Gimnázium mellett számos kedvezőtlen hatással, stresszortényezővel kell számolni Pécs középiskoláiban: a Széchenyi tér levegőszennye- zettségi paraméterei két-há- romszor nagyobbak a megengedettnél. 20—30 decibellel magasabb a megengedettnél a belváros zajszintje. Krónikus hörghurutot, illetve halláscsökkenést, neurózist, álmatlanságot okozhat e két tényező, melyeken változtatni nem tudnak az iskolák. A kompenzációs lehetőségeken, a szabadtéri sportolás alkalmain, a zajtalan környezet biztosításán azonban gondolkozniuk kell. Ami a káros szenvedélyeket illeti, az alkohol, a nikotin használata elsőtől negyedik osztályig meredeken emelkedik a középiskolákban. Egy budapesti felmérésből ismeretes, hogy a jelzett korosztály 70 százaléka nagyjából rendszeresen fogyaszt alkoholt, 28 százalékuk életében egyszer már le- részegedett. Baranya is készül ilyen felmérésekre, itt is hallani e káros hatások elleni küzdelmekről, de az eredmények még nem láthatók. A serdülő egyik legerősebb szándéka, hogy felnőttnek akar látszani, éppen ezért a felnőtteknek kellene olyan modellel szolgálniuk, hogy a fiatalok ne az italozásban és a dohányzásban akarjanak velük azonosulni. Külön figyelmet igényel a 960 bejáró középiskolás. Napirendjüket, bioritmusukat megzavarja az utazás, zsúfolt buszokon töltött idő, amely egybeesik a tanulásra legalkalmasabb délutáni csúcsidővel. Egészségügyi gondozásukat kiemelten kell kezelni, hiszen az utazással járó kellemetlenségek, a várakozással töltött üres órák gyomorbántalmakat, neurotikus panaszokat idézhetnek elő ezeknél a gyerekeknél. összegezve e tapasztalatokat, az iskolák adott helyzetét, megállapította a bizottság, hogy az intézmények higiéniai ellátottsága jó, az iskola a gazdasági hivatallal együtt megtesz minden tőle telhetőt. A komplex KÖJÁL-látogatás után dr. Kelenfi Elemér Pécs város középiskolai szakfelügyelője, aki maga is részt vett a vizsgálaton, elmondta, hogy tervszerű, összehangolt munkával folyamatosan kívánja megoldani a városi tanács művelődésügyi osztálya a felvetett égető problémákat, hiszen a KÖJÁL által jelzett hiányosságok a tanulók egészségi állapotát, egészséges életmódra nevelését, a mai iskolák fő szempontjait érintik. A vizsgálat hatására a Széchenyi Gimnáziumban megindult, és 150 ezer forint értékben részben megvalósult a világítás korszerűsítése. Végezetül hadd szóljunk arról az áldozatkész és hatékony munkáról, melyet a középiskolák iskolaorvosai végeznek, akik egyre inkább tan- testületi tagnak számítanak az egyes intézetekben. Gállos Orsolya A pécsi dzsesszegyüttes hangversenye a Hotel Minaret udvarán, 1977 júniusában (Archív felvétel) Élénk koncert élet a Pécsi Dzsessz Klubban Valahányszor leírom a Pécsi Dzsessz Klub nevét, szót ejtek programjairól, bizonyos nosztalgiák csatornáin a hatvanas évek pécsi dzsesszklubjának egykori sikerei jutnak eszembe. A helyi, mintegy harminc muzsikus aktivitása, a belőlük alakult együttesek itthoni és külföldi szereplései, az akkor még inkább ritkaság számba menő tv-szereplés, a bécsi nemzetközi amatőr dzsesszfesztivál, meg az ideérkező neves vendégek koncertjei, s a hangulatos örömzenék „jam session”- ek. Azóta sokat változott a dzsesszmuzsika. Az akkori gyors fellendülést — amely egyenes és örvendetes következménye volt az ötvenes években az „amerikai kozmopolita zene" alaptalan megbélyegzését viselő irányzat hivatalos „elismerésének” — sajnálatos módon országosan hosszabb pangás követte. A stiláris egy- másrahatások válságából a hetvenes évekre lábalt csak ki a műfaj. A Pécsi Dzsessz Klub tízéves szünet után, 1975 januárjában alakult újjá. Most az ötödik évad végén csendes jubileummal összegezzük eddigi eredményeit. Napjainkban a dzsesszmuzsika sajátos módon, szinte kizárólagosan a klubok által rendezett koncerteken keresztül jut zenei életünk áramlatába. Ez a gyakorlat lehetőséget ad a közönség valós igényeinek kielégítésére, ugyanakkor felelősségteljes, hozzáértő munkát igényel a művészi színvonal megtartása, emelése, a kommercializálódás és a hakniszellem kiszűrése érdekében. együttesek egymás kezébe adva a stafétabotot, mind eljöttek Pécsre, hogy az igényesnek tudott nagy létszámú közönség előtt megmutassák tehetségük legjavát. És eljött a Magyar Rádió is, hogy az élő koncert hangulatának hevében rögzíthesse a dzsessz lényegéből adódóan egyszeri és megismételhetetlen produkciókat. A társművészetekkel való kapcsolat a finn Viipola mozgásművészeti csoporttal kezdődött és a Pécsi Balettel folytatódott. A kiváló hangulatú „jam session"-eken helyi, nagy- kanizsai, szekszárdi, budapesti művészek találkoztak. És ezekbe az örömzenékbe a legfiatalabb zenészgeneráció is bekapcsolódott. A pécsi R. A. B. együttes itt bontogatta szárnyait. Innen indult újára az a koncertsorozat is, amelyet budapesti, szekszárdi és pécsi művészek közreműködésével Gershwin 80. születésnapja alkalmából rendeztek. Az érdeklődő közönség megtöltötte a termeket. Mindenütt ott volt, ahol jó dzsesszmuzsika szólt. És ott voltak a mecénások is: a Fegyveres Erők Klubja, a Doktor Sándor Művelődési Központ rendezvényi csoportja, az Ifjúsági Ház, a Hun- gar Hotels képviselői. A népszerű matinéktól — az éjszakába nyúló hangversenyeken keresztül — a Minaret udvar nyári koncertjeiig. KLUBÉLET Sajnálatos módon az élőzenét nélkülöző klubélet mindmáig a koncertek árnyékában maradt. A kezdeti érdeklődés, amely a klubfoglalkozásokkal kapcsolatban eleinte élénken megnyilvánult, fokozatosan lanyhult. Aknai Tamás, dr. Tallián Frigyes és e sorok írója előadásaira egyre kevesebben jártak. Simon Géza Gábor dzsessztörténeti sorozatát pedig már teljes érdektelenség fogadta. Jóllehet a szűkebb klubtagság ezeken a rendezvényeken a bemutatott gépzenei kuriózumok mellett olyan stílusbeli ismeretek birtokában juthatott, amelyek mindenképpen hasznosan befolyásolták az élőzene intenzív befogadásában. A Pécsi Dzsessz Klub jubileuma csendes ünnep. Mégis egyfajta mérföldkő. Rövid visszatekintés a megtett útra és erőgyűjtés a jövő feladataihoz. Most, amikor álig néhány hete hivatalosan is létrejött a dzsesszklubok országos hálózata, s aminek egyik regionális központjává éppen Pécset jelölték, kívánjuk, hogy eredményeiben gazdagodva járjon a megkezdett úton a jó zene népszerűsítésében, a magyar dzsesszmuzsika felvirágoztató-, sóban, a népes közönség és valamennyiünk örömére. Bornemissza Géza A fürdő- igazgató Bertha Bulcsu színdarabját a miskolci színház mutatta be, de olvasható volt a darab folyóiratban is. Ebben az olvasott formájában annak idején kiderült, hogy tőrüimetszett mai témát dolgozott fel Bertha Bulcsu — csakúgy, mint regényeiben, novelláiban, is. Lehet, hogy A fürdőigazgató drámának nem a legtökéletesebb, de frappáns, kiélezett konfliktusa és sajátos humora révén igen élvezetes olvasmány. Ott, abban az eredeti, leírt formában a figuráknak jól körülhatárolt jellemük volt, hangulati holdudvarok, összecsapásaikban mindig jelen volt az igazságnak és a hamis vagy vélt igazságnak az a sajátságos keveréke, amely Bertha alakjait olyannyira életszerűvé teszi. Bízvást gondolhatta az ember, hogy ez a dráma talán még inkább való filmvászonra vagy képernyőre, mint a színház falai közé. Éppen azért, hogy a köztes anyag s a Ber- thánál sokat emlegetett atmoszféra még jobban kidol- gozódhassék, nem pusztán a szöveg, hanem a látvány révén is. A drámát Várkonyi Gábor rendezte televízióra, s a végeredmény ‘ feltétlenül alatta maradt a várakozásoknak. A színészek legtöbbje azt csinálta, amit szokott, azt egyébként jól, csak éppen az összjátékból nemigen kerekedett ki A fürdőigazgató valódi világa. A megbonyolított konfliktus feloldása pedig egyenesen a kabarétréfák közhely-színvonalára rántotta le a játékot. Holott a műben nem egyszerűen arról van szó, hogy milyen mulatságos módokon teszik ártalmatlanná az ellenőröket egy tilosban járó kiski- rályság vezetői. Hanem arról is, hogy néha az ellenőr — az „igazság szolgája”, képviselője — szűklátókörűbb fü- löncsípnivaló ellenfelénél. Hogy a nagystílűség rossz is meg jó is. Hogy a konfliktushelyzet, a napjainkban egyelőre megoldhatatlannak, illetve igen sokára megoldhatónak tűnő ellentétek magában a gyakorlatban élnek. Mindennek ellenére mégis, csak a legközvetlenebb mai valóság szólalt meg a képernyőn Bertha Bulcsu jóvoltából. H. E. FILMJEGYZET Á Vadnyugat hőskora A Pécsi Dzsessz Klub e tekintetben büszkén tekinthet vissza fél évtizedes múltjára. Az időközben végbement műfaji változások a közönség egyre szélesebb rétegeit kielégítő stílusválasztékkal szolgálnak. Pécsett ez a választék évről évre bővül. Már a klubavató koncert határozott irányt szabott a színvonalas rendezvények sorozatának. Az ARMA kvartett (ké. sőbb Pécsi Dzsessz Kvartett) avantgárd törekvései, Bornemissza Mária swingelő scat- előadásmódja a műfaj tágítható lehetőségeit igyekeztek repre. zentálni. Az újjáalakult klub célul tűzte ki a koncertélet felvirágoztatását. És a jó kezdeményezést siker koronázta. A vasárnap délelőtti dzsesszma- tinék a vártnál is nagyobb mértékben vonzották a jobbnál jobb előadókat. A legkülönbözőbb és legkiválóbb magyar Nem tudom, milyen jubileumot ülhettek odaát az amerikai westerngyárosok, de valamit ünnepelniük kellett, hiszen egyébként miért akarták volna az összes eddigi wes- ternfilm összegzését megkísérelni A Vadnyugat hőskora című három és fél órás szuper- produkcióban? A vásznon ugyanis ezt látjuk. Egy kicsit a Vadölő és Bőrharisnya romantikájából; a trapperek, majd a farmerek, később a vasútépítők és nyerészkedők világából. Megjelennek a vadászmezőik feldúlása miatt háborgó indiánok, a banditák, és egyéb, a vadnyugati filmhez nélkülözhetetlen figurák. A szintézisre törekvés az amúgy is szövevényes cselekmény bonyolításából egyértelműen kiderül. A három rendező, Henry Hathaway, John Ford és George Marshall erre törekedett. A szereposztás is ezt látszik megerősíteni, hiszen a préri sötétjében olyan csillagok világítanak, mint Henry Fonda, Gregory Peck, John Wayne, Eli Wallach. A nyugat felé törő Prescott család életének több évtizeden átívelő epizódjai volnának hivatottak e legendás korszak, a gazdag, de félelmetes országrész meghódításának bemutatására. Három generáció nő fel a szemünk láttára, egyik snittről a másikra szaporodnak a gyerekek, mint eső után a gomba. Lezajlik a polgátháború is, épül a nagy vasút, tehát lenne bőven alkalom, hogy hőseinkkel is történjék valami. De semmi más nem történik, mint amit úgyis tudunk, ami az általános iskolai tankönyvekből vagy néhány ponyvából is megtudható: vándorlás, letelepedés. Találkozások és elválások. Könnyes vallomások. néhány colt és winchester, megtámadott vonat. Kielégült és kielégületlen szerelmesek. A vadnyugati hőskor bemutatásának szándéka épp úgy zátonyra fut, s összetörik a közhelyek szikláin, mint ahogy Prescotték tutaja is odavész a vad hegyi folyó zúgójában. Csakhogy, amíg ott a nők és a kisgyermekek — mi sem természetesebb - túlélik a katasztrófát (erős férfiak viszont elpusztulnak), a film eresztékei nem bírják el a három rendező nagyot akarásának ily erős sodrását. A közel négyórás, profi módon becsomagolt semmitmondás örvénye menthetetlenül lehúzza az ennél sokkal jobb — amerikai és más - vadnyugati filmeken nevelkedett nézőt a feszengés és unalom mélységeibe. H. J.
