Dunántúli Napló, 1979. június (36. évfolyam, 148-177. szám)

1979-06-30 / 177. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXVI. évfolyam, 177. szám 1979. június 30., szombat Ára: 1,20 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1979. június 29-én Kádár Jánosnak, a Központi Bizottság első titkárának elnökletével ülést tar­tott. A Központi Bizottság megvitatta és elfogadta az időszerű nemzetközi kér­désekről szóló tájékoztatót, az 1979. évi népgazdasági terv eddigi végre­hajtásának tapasztalatait összegező jelentést, és a párt soron következő kongresszusának összehívására vonatkozó előterjesztést. Az ülésről közlemény jelenik meg. Közlemény a KGST XXXIII. ülésszakáról Megkezdődött az aratás A baranyahidvégi Közös Üt Termelőszövetkezet egyik 24 hektáros tábláján megkezdték a búzaaratást A búsának használt az eső ■ n májusi állapotoknál jobb a termés ■ Másodvetéssel pátolják a kevesebb hozamot Bécsi dilemma Már Leonyid Brezsnyev és Jimmy Carter bécsi csúcstalál­kozóján, a SALT—II. szerződés aláírásakor a figyelem egy másik tárgyalássorozatra irá­nyult. Annál is inkább, mert az a másik eszmecsere ugyan­csak az osztrák fővárosban folyik — immár hatodik éve. Az is közismert, hogy az 1973 őszén megkezdett párbeszéd a közép-európai fegyveres erők és a fegyverzet kölcsö­nös csökkentéséről azóta is holtponton van. Most, a 208. plenáris ülé­sen Nyikolaj K. Taraszov nagy­követ, a Szovjetunió küldött­ségének vezetője újabb ja­vaslatot terjesztett elő. A négy szocialista ország — Csehszlovákia, Lengyelország, az NDK és a Szovjetunió — kormányának javaslata értel­mében a Varsói Szerződés és a NATO közép-európai szá­razföldi csapatainak kollektiv szintjét 700—700 ezer főben határoznák meg. Nem ez az első javaslat, amelyet a bécsi tárgyalásokon a szocialista országok tettek. Kiindulásuk alapja mindig is az volt — es az is marad—, hogy a térségben kialakult, nagyjából azonos mértékű ka­tonai erőegyensúly továbbra is fennmaradjon. Ez, és csakis ez lehet a további eredményes tárgyalások alapja, s éppen ezt a körülményt kérdőjelezik meg szüntelenül a NATO tag­jai. Joggal várható, hogy a SALT-tárgyalások sikere, a má­sodik egyezmény aláírása más leszerelési fórumokon is érez­teti hatását. Az egyik Bécs szelleme — a csúcstalálkozóé — azonban még nem érvé­nyesül a másikon: a közép­európai haderők és fegyverzet csökkentéséről folytatott tár­gyalásokon. Érthető a bécsi dilemma: vajon a NATO stra­tégái egyáltalán keresik-e a kiutat az igazságos feltételek jegyében? Tavaly június 8-án a szocia­lista államok már kompro­misszumos javaslatot tettek, amelyre máig sem érkezett válasz. A Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottsága bu­dapesti ülésén is megfogal­mazódott egy konkrét elkép­zelés, amely eddig ugyancsak visszhang nélkül maradt. Most itt az újabb lehetőség arra, hogy megfelelő tárgyalási alap kínálkozzék az álláspon­tok egyeztetésére. Andrej Gromiko moszkvai sajtóértekezletén nemrég pon­tosan érzékeltette, milyen ne­hézségek akadályozzák a bé­csi tárgyalások sikerét. A nyu­gati fél — ki tudja, milyen forrás alapján — túlértékeli a Varsói Szerződés térségében állomásozó csapatainak lét­számát. A NATO következete­sen három és félszer akkora csökkentést követel a szocia­lista országoktóL Ha csakugyan komoly szán­dék vezérli a nyugati feleket, akkor az újabb szocialista ja­vaslatra megfelelő érdemi vá­laszt kell adniuk. Máskülönben a bécsi tárgyalások továbbra sem mozdulnak ki a holtpont­ról. Gyapay Dénes Moszkvában 1979. június 26. és 28. között megtartották a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának XXXIII. ülésszakát. Az ülésszak elnöki tisztét Alekszej Koszigin, a Szovjet Szocialista Szövetségi Köztársa­ságok küldöttségének vezetője, a Szovjetunió Minisztertanócsó- nqk elnöke iátta el. Az ülésszakon nagyra értékel­ték a tanács tevékenységét, amely hozzájárul a testvéri or­szágok összeforrottságának to­vábbi növekedéséhez, kölcsönös együttműködésük elmélyítésé­hez és hatékonyságának növe­léséhez, a szocializmusnak a vi­lágfejlődésre gyakorolt hatása megerősödéséhez, a nemzetközi kapcsolatokban az egyenjogú és kölcsönösen előnyös együtt­működés elveinek megerősödé­séhez. Az ülésszak elfogadta a Köl­csönös Gazdasági Segítség Ta­nácsának 30. évfordulójáról szó­ló nyilatkozatot. Az ülésszak meghallgatta Nyikolaj Bajbakovnak, a KGST tervezési együttműködési bi­zottsága elnökének, a Szovjet­unió Állami Tervbizottsága el­nökének a hosszútávú együtt­működési célprogramok kidol­gozásáról szóló beszámolóját, Tadeusz Wrzaszczyk, Lengyelor­szágnak az együttműködési bi­zottságban részt vevő képviselő­je, a Lengyel Minisztertanács mellett működő tervbizottság el­nöke beszámolóját a hosszútá­vú együttműködési célprogram­ban szereplő intézkedések meg- megvalósításáról és az 1981 — 85. évi népgazdasági tervek koor­dinálásának menetéről, Konsz- tantyin Katusevnek, a KGST végrehajtó bizottsága elnöké­nek, a Szovjetunió Miniszterta­nácsa elnökhelyettesének a KGST-tagállamok közötti sokol­dalú együttműködés szervezete és a tanács tevékenysége fej­lesztési feladatainak megvalósí­tásáról szóló beszámolóját, va­lamint Nyikolaj Faggyejevnek, a KGST titkárának a KGST XXXIV. ülésszaka napirendjére vonat­kozó javaslatait. Jóváhagyták a KGST-tagálla­mok ipari fogyasztási cikkek iránti ésszerű szükségleteinek kielégítésére, valamint a közle­kedési kapcsolatok fejlesztésére vonatkozó hosszútávú együttmű­ködési célprogramokat, továb­bá az említett programokban előirányzott intézkedéseket a gépekkel és berendezésekkel történő ellátás feladatainak megvalósítására. Az ipari fogyasztási cikkek termelésében való együttműkö­dés programja arra irányul, hogy a lakosság növekvő igé­nyeivel összhangban javítsák a termékek minőségét, folyamato­san újítsák fel és bővítsék vá­lasztékukat, és ennek érdeké­ben egyesítsék az erőfeszítése­ket olyan elvileg új technológiai folyamatok és eszközök beveze­tésében, amelyek lehetővé te­szik a termelékenység jelentős mértékű növelését és a munka- feltételek javítását. A közlekedési együttműködé­si program előirányozza a KGST-tagállamok közötti haté­kony közlekedési kapcsolatok, a határmenti vasúti csomópontok és kikötők fejlesztését, a folya­mi és közúti szállítás jelentős mértékű növelését, a konténer- és egyéb korszerű szállítási mó­dok bővítését és a rakodómun­kák gépesítését. Az ülésszak megvizsgálta öt hosszútávú együttműködési cél­program megvalósításának és oz 1981—85. évi népgazdasági tervek koordinálásának mene­tét. A XXXII. ülésszak óta eltelt évben az érdekelt országok 22 egyezményt kötöttek a progra­mok megvalósítása érdekéhen. Ezek között jelentős egyezmé­nyek vannak az energetika és a gépipar fejlesztésére. Előirá­nyozták az atomerőművi beren­dezések • gyártás-kooperációját, cmely biztosítja az európai KGST-tagállamok és Kuba kor­szerű villamosenergetikai po­tenciáljának több mint egyhar- maddal történő növekedését, továbbá előirányozták a Szov­jetunióban a Hmelnyickij atom­erőmű, valamint a Hmelnyickij- atomerőmű és Rzeszow (Len­gyelország) közötti 750 kilovol­tos villamos távvezeték felépí­tését, amelyen át Magyaror­szágnak, Lengyelországnak és Csehszlovákiának szállítanak villamos energiát. A vegyipar és mikrobioló giai ipar fejlesztését fogják szolgálni azok az egyezmé­nyek, amelyeknek értelmében a Szovjetunióban bővítik az energiaigényes vegyipari ter­mékek (ammónia, metanol, polietilén) gyártását, ezek el­lenében a többi KGST-tagál- lam kis volumenű és kevésbé energiaigényes termékeket (nö­vényvédőszerek, színezékek és más könnyűipari segédanya­gok) szállít, továbbá a para- fin-alapú takarmányélesztőt előállító üzem közös erővel történő felépítéséről szóló egyezmény. A vasúti szállításban való együttműködésről szóló egyez­mények előirányozzák a nem­zetközi jelentőségű főútvona­lak rekonstrukcióját és mű­szaki felújítását, vasúti ha­tárátkelőhely létesítését a Szovjetunióból Magyarországra és Csehszlovákiába, az egysé­ges konténer-rendszer to­vábbfejlesztését. Együttműkö­dési egyezményeket írtak alá a Moszkva—Varsó—Berlin és a Moszkva—Bukarest—Szófia közötti autóút komplex fej­lesztéséről és rekonstrukciójá­(Folytatás az 5. oldalon) Tegnup, Péter-Fálkor már ja­vában arattak a hímesházi, a szajki, a siklósi, a sellyei tsz- ben és a Pécsi Állami Gazda­ságban. A hímesházi Petőfi Termelő- szövetkezetben Michelisz Teré­zia főagronómus irányításával fogtak a munkába, 700 hektá­ron a székelyszabari 3-as és 4- es táblában négy kombájnnal. A próbaaratás után hét kom­bájn folytatja a munkát. Brubel Jenő, központi munka- és fo- gaterőirányító szerint a Szegedi GK nagyon jól „beállt", míg a Bezosztáját a legsúlyosabban érintette az aszály. A táblák szélében rendkívül gyenge a szemek fejlettsége, de befelé haladva egyre teltebbek. Hek­táronként 43 mázsát terveztek, ami 3—4 mázsával többnek ígérkezik. Ezt a hozamot csak az említett két tábla eredmé­nyeire alapozzák. A szajki Béke Termelőszövet­kezetben babarci B—1-es és B—2-es, valamint B—4-es táb­lában dolgoznak 11 kombájnnal az 1120 hektáros búzatáblán. Husti Mihály főagronómus sze­rint ha elérik a holdankénti 50 mázsát, jó eredmény lesz. A Pécsi Állami Gazdaságban, üszög- és Szilágypusztón 12 kombájn vágja a termést reg­gel hattól este nyolcig 1700 hektáron. Libellulából a terve­zett 52 mázsa helyett most még csak a 40—42 mázsánál tarta­nak. A víztartalom 13—15 szá­zalék, a szemek teltsége egye­netlen. Heinrich Rudolf kerület­vezető és Gólicz Károly üzem­vezető legfontosabbnak tartja, hogy a vágás után azonnal bá­lázzanak, istállótrágyát szórja­nak ki és tarlóhántást végezze­nek, hogy a talajból a vízpá­rolgást legkevésbé csökkentsék. A tarlóba keveréktakarmányo­kat vetnek. A tőkésországok megállapodása Kompromisszum született a hét vezető tőkésország tokiói csúcstalálkozójának péntek reg­geli ülésén az olajbehozatali korlátozásokról. Ezt nyugatné­met források közölték. A kiadandó hivatalos közle­mény végső szövege még nem készült el — tették hozzá ugyanezek a források — de a részvevők nagy vonalakban ab­ban állapodtak meg, hogy az Egyesült Államok, Japán és Ka­nada az általuk szorgalmazott kétéves vagy még rövidebb idő­szakról hajlandó öt évre kiter­jeszteni az importkorlátozó in­tézkedések időtartamát, annyi időre tehát, mint azt a közös­piaci kilencek múlt heti Stras­bourg! döntésükben maguk szá­mára előirányozták. A tokiói csúcson jelenlevő négy EGK-tagország — Nagy- Britannia, Franciaország, Olasz­ország és az NSZK — ugyan­akkor, vonakodva bár, de bele­egyezett abba, hogy az olajbe­hozatali korlátozások együtte­sen megszabott mennyisége — tehát a Strasbourgban kialakí­tott javaslat — helyett orszá­gonként állapítsák meg a kor­látozások mértékét. A Stras­bourg! döntés az volt, hogy a nyugat-európai közösség 1978. pvi 470 millió tonnás olajbeho­zatalát 1980-tól öt évig azonos szinten tartsák. j Hétköznapi „forgalom” a Pécsi-tavon

Next

/
Oldalképek
Tartalom