Dunántúli Napló, 1979. június (36. évfolyam, 148-177. szám)

1979-06-03 / 150. szám

1979. JÚNIUS 3. MAGAZIN DN HÉTVÉGE 7. Jakutföldi a XXL század eldorádója Nyerjungszki külszíni szénfejtés Ha Jakutföld lakói szűkebb hazájukról mesélnek, gyakran emlegetik azt a legendát, amely szerint az Isten bolygónk ter­mészeti kincseit osztogatván, elrepült az ország fölött, a keze megfagyott és elejtette kincses zsákját. Borisz Olejnyikovnak,_ aki a Szovjet Tudományos Akadémia szibériai részlegének földtani múzeumát vezeti, Jakutia gaz­dagságának eredetéről más vé­leménye van: A Jakut Autonóm Köztársa­ság hatalmas, 3,1 millió négy­zetkilométernyi területén a Föld összes ismert geológiai szerkezeti formáit megtalálhat­juk, ezért is lelhető föl e föld méhében Mengyelejev periódu­sos rendszerének majd minden eleme. A világ számára a 20-as években vált híressé Jakutföld, a köztársaság déli részén hú­zódó Aldan-folyó aranyának köszönhetően. Akkor az Aldan- folyó aranyban gazdag vidé­két külföldön a „szovjet Klon- dike”-nek nevezték. Később más vidékeken is találtak ara­nyat. Az eddig talált legna­gyobb aranyrög súlya 9,608 gr. Az 50-es évek közepének vi­lágszenzációja volt a Nyugat- Jakutia gyémántlelőhelyek fel­tárása, de az ország jövőjét — gazdagabbnál gazdagabb fűtő­anyag- és energiakincsének ki­aknázása jelenti majd, hiszen Nyugat-Szibériában a „fekete­arany” legjelentősebb készle­teivel Jakutföld rendelkezik. A legnagyobb területet a lé- nai szénmedence, a világ egyébként leghatalmasabb szénmedencéje foglalja el; a köztársaság fővárosától a Je­ges-tenger partjáig terjed. Tü­zetesen még nem kutatták fel, de az előrejelzések szerint 1800 méter mélységig 5—11 billió tonna szenet rejthet. Eddig csak az utakhoz és lakott települé­sekhez közel eső néhány lelő­helyen folyik kitermelés. A medence egyik legérdeke­sebb szénfajtája — a boghead- szén, amelyet akár egy szál gyufával lángra lehet lobban­tam. A boghead-szenet a hely­béliek „fekete tűzifának” neve­zik. Fűtőértéke megközelíti a benzinét, 70 százalékos kátrány- tartalma egyedülálló a világon, szénhidrogén-hasznosulása 80 százalékos. A boghead-szén, illetve az egész Léna-medence szénva­gyonának kitermelésére majd csak a XXI. században kerül sor. Híresek a dél-jakutiai meden­ce jól kokszolható, kiváló minő­ségű szénkészletei is. A becslé­sek szerint e készletek megha­ladják a 40 milliárd tonnát. A Bajkál—Amúr vasútvonal egyik szárnyvonalát már kiépítették idáig, és így megkezdődhetett a kitermelés az első nyerjungri széntelepen. Különösen nagy távlatokat nyit a földgázlelőhelyek kuta­tása és feltárása. A prognózi­sok a készleteket csak Nyugal- Jakutiában 13 billió köbméter­re becsülik. Már a közeljövő­ben a Szovjetunió új hatalmas földgáztermelő körzetévé vál­hat, és alapjául szolgálhat a jakutiai-tóvolkeleti földgáz- rendszernek. A földgáz eljut majd az Egyesült Államokba és Japánba is. Érdeklődésre tarthatnak szá­mot még egy energia- és vegy­ipari nyersanyag, a szénhidro­gének hidrátjai, vagy más né­ven a „szilárd földgáz", amely átlátszatlan jégre emlékeztet és minden köbmétere 200 köb­méter, fűtésre alkalmas föld­gázt tartalmaz. A számítások szerint Földünk „szilárd-föld­gáz” tartalékai az összes szén, kőolaj- és földgázkészletek többszörösét is meghaladják. Jakutia területén, különösen a déli részén már régen talál­tak vasércet, de az érdeklődés a hasznosításával kapcsolatban csak a 70-es években, a Baj­kál—Amuri vasútvonal építésével egyidőben ébredt fel. Az Al- dan-vidéken már folyik az első lelőhelyek művelésbe vétele, ahol az érc vastartalma eléri a 70 százalékot. Több milliárd tonnát nyiltszíni fejtéssel lehet kitermelni. A közelben találha­tó kokszolható szénnel együtt a távol-keleti vaskohászat fejlődé­sének szilárd alapjául szolgál­hatnak. A becslések szerint a Jakutia déli részén nemrég fel­tárt csarotokkinszki vasérctele­pek körzetében 6—8 milliárd tonna, könnyen kitermelhető vaskvarcit található. Dél-Jaku- tia gazdag vasérclelőhelyein a termelés itíór az elkövetkezendő évtizedekben elkezdődhet. Megindult a legmodernebb ónbányászat. A Laptyev-tenger part menti vizeiben igen nehéz körülmények között helyezték üzembe a világ első olyan, a maga nemében egyedülálló kí­sérleti egységét, amely a ten­gerfenékről termeli ki az ón­ércet. Flogopitcsillám, óriási kősó­készletek, nikkel, kén, hegyi kris­tály, platina, ritkafémek és ele­mek, mindezek megtalálhatók a Jakutföld méhében. Az utóbbi évek legdivatosabb ásványa a lenyűgöző szépségű chaorit, ami csak Jakutföldön található. Ez az orgonaszínű kő kitűnően csiszolható, igen szilárd és for­málható. A Jakutföld mélyében hatal­mas kincsekre akadtak már ed­dig is, de a geológusok még csak ezután számítanak a leg­nagyobb felfedezésekre. Viktor Zsuravljov Kutatófúrás az Antarktiszon Tizenkét nap alatt teljes mélységében, 416 méterre fúrtak le az Antarktiszon található Ross-gleccserbe a nemzetközi program szerint kutató szovjet geológusok. A kutatók megállapították, hogy a gleccser hőmérsék­lete a mélység függvényé­ben -2 foktól —25 Celsius fokig változik. A furatban végzett mérések segítségé­vel pontosítják o jég olva­dására, illetve felhalmozó­dására vonatkozó informá­ciókat. Matuzsálemek Dagesztánban Nemrég töltötte be 110. életévét Patimat Szulej- manova, a dagesztáni Kuli hegyi falu lakója. Az idős asszonynak összesen 80 gyereke, unokája, déd- és ükunokája van. Két húga is irigylésre méltó kort ért meg — Giharsa 103, Urna- lat pedig 100 éves. A Szovjetunióban jelen­leg minden 100 ezer la­kosra átlagosan nyolc, százévesnél idősebb ember jut. Azerbajdzsánban ez a szám eléri a 48-at, Grúziá­ban pedig a 39-et. Hegesztés súrlódással Alkatrészek súrlódás se­gítségével történő összehe­gesztésére képes félauto­mata qépeket bocsátott ki PSZT-50 jelzéssel a csel- jabinszki autó- és traktor- pótkocsi-gyár. Az üzemi kí­sérletek tanúsága szerint az új eljárás nemcsak kitű­nő minőségű hegesztési varratot biztosit, hanem nagymértékben növeli a termelékenységet és csök­kenti a fémfelhasználást is. A 900 dolgozót foglalkoztató Schwerin megyei Perlebergi Szerelvénykombinát egyedülál­ló az NDK-ban, a baromfitele­pekhez szükséges berendezések gyártásában, a szocialista or­szágok között pedig fontos ex­portőr szerepét tölti be. Az 1968-ban alapított üzem csak a Szovjetunióba 3320 komplett berendezést szállított eddig. Termelésének 81,5 százalékát exportálja, elsősorban a KGST- országokba. A KGST-együttmű- ködés kedvező feltételeket te­remtett a dolgozók számára, ugyanis régebben a perlebergi és dupowi szerelőmunkások nem gondolhattak arra, hogy foglalkozásuk révén ezer kilo­méteres távolságokba eljussa­nak. Metró? Busz? Villamos? Taxi? Közlekedés a szovjet városokban Jön a „tiszta" autóbusz ? A nagyvárosok egyik legbo­nyolultabb problémája a köz­lekedés. Hogyan oldják meg ezt a Szovjetunióban, ahol az állampolgárok 62 százaléka vá­rosokban él. Erre a főváros pél­dáján kaphatjuk a legmegfe­lelőbb választ. Moszkva közle­kedési eszközein naponta körül­belül 15 millióan utaznak. Moszkva északról délre 40, ke­letről nyugatra pedig 35 kilo­méterre terjed ki, utcáinak ösz- szesített hossza több mint 3,5 ezer kilométer. Első helyen a metró A szovjet főváros közlekedési eszköze a metró, amely a tel­jes utasforgalomból 37 száza­lékban részesedik. A moszkvai metró — bár kisebb, mint a New York-i (410 km), a londoni (387 km) és a párizsi (234 km) — forgalom tekintetében első helyen áll a világon. Moszkvában a metró a leg­gyorsabb és a leqkényelmesebb közlekedési eszköz. A déli ke­rületekből az északiakba pél­dául 45 perc alatt lehet eljut­ni. A metró szerelvényei 4 per­cenként közlekednek, csúcsfor­galom idején pedig 80—90 má­sodpercenként. A munkába induló moszkvai általában többfajta közlekedé­si eszközt vesz igénybe. A fel­színiek közül a legnépszerűbb az autóbusz, amely naponta csupán a fővárosban 5 millió utast szállít. (Országosan ez a szám eléri a 100 milliót.) Az autóbuszjáratokat és a vonalhálózatot állandóan bőví­tik. Csupán az utóbbi öt évben a városi autóbuszpark befoga­dóképessége 1,6-szeresére nőtt. A szakemberek az autóbusz­utasok kényelmének fokozásán és a levegőt szennyező anya­gok mennyiségének csökkenté­sén munkálkodnak. Már kidol­goztak egy gázhajtású autó­buszt, amelynek sorozatgyártá­sa rövidesen megkezdődik. Ez­zel az autóbusz „tiszta” közle­kedési eszközzé tehető. A trolibusz és a villamos . . . a városok legrégibb és legfia­talabb tömegközlekedési esz­köze. Moszkvában ezek szállít­ják az utasok 17, illetve 12 szá­zalékát. A legújabb típusú, ké­nyelmes, nagy befogadó ké­pességű trolibuszok zajtalanul és a levegő szennyezése nél­kül közlekednek. Ujjászületőben a villamos A villamos újjászületik, gyors­járatúvá válik. Sok szovjet vá­rosban — így Volgográdban, Szaratovban, Kijevben - a vil­lamosvonalakat föld alatti alag- útakba fektetik. Csúcsidőben o szerelvények percenként indul­nak és óránként 75 kilométeres sebességgel közlekednek. Sikeresnek bizonyult a helyi­érdekű vonatok és a metró öt­vözésével kapcsolatos kísérlet is. Egyes metróállomások a he­lyiérdekű vonatok állomásainál vannak: a vonalak szinte egy­más folytatásai, minimálisrc. csökkentve az átszállási időt. Moszkvának húsz taxitelepe van, 16 500 kocsival. A taxi részaránya az utasforgalomban 4 százalék. Egyre több magánautó Nő a szovjet fővárosban a magán személyautó-tulajdono­sok száma. A közlekedésrendé­szet adatai szerint e kocsik ad­ják ma a városi közúti forgalom felét. Évente majdnem 30 ezer új moszkvai autótulajdonos ül a volán mögé. A metrón és a taxin kívül va­lamennyi városi tömegközleke­dési eszköz állami dotációt kap. E dotáció az elmúlt évben ösz- szesen 46 millió rubel volt. A vi­teldíjak a nagymértékben bő­vült és felújított járműpark el­lenére hosszú évek óta válto­zatlanok. L Voszkreszenszkaja Egy moszkvai pályaudvaron Hid a Moszkva folyón. A háttérben a Kalinyin sugárút Perlebergi baromfitelepek az Elbától az Amúrig Jelenleg a perlebergiek egy lengyelországi megbízás kere­tében Opole közelében építik az ország legmodernebb „to­jásgyárát", melynek átadását 1980 elejére tervezik. A perle­bergi üzem építésvezetőinek irányításával a lengyel munká­sok már a könnyűszerkezetes csarnokok szerelését végzik, amelyekben 800 000 baromfi elhelyezése biztosított. Ennek eredményeként naponta mint­egy félmillió tojás kerül majd a szállítószalagokra. Az üzem termékei eljutnak Csehszlová­kiába és Bulgáriába is, legfon­tosabb vásárlójuk azonban a Szovjetunió. Az összehangolt tervek és a fejlett gyártástech­nológia lehetővé teszi, hogy a mezőgazdaságban, az iparsze­rű tojástermelésben és barom­fitenyésztésben egész gépsorok­nál a szériagyártásra térjenek át az alkatrészek egyedi gyár­tása helyett. így a 150 telep­hely, az Elbától az Amúrig, több mint 22 millió baromfi ne­velésére alkalmas férőhelyet biztosít. Csak egy példa: egy szovjetunióbeli iparszerűen ter­melő broiller-gyár teljesítmé­nyéről, amely már az üzembe helyezését követő első évben 800 tonnával túlteljesítette az előirányzott mennyiséget ba­romfihúsból. 1978-ban a Moszkvában megrendezett kiállításon a Schwerin megyei üzem bemu­tatott egy pulyka-tenyészállatok elhelyezésére kialakított tele­pet, ahol egy csarnokban kö­zel 6000 anyaállatot tartanak, mesterségesen termékenyítik meg őket, s így évente több százezer keltetésre alkalmas to­jáshoz jutnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom